| 1. | Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsősége vala. Ő sógorságot szerze Akhábbal. |
| 2. | [Néhány] esztendő múlva aláméne Akhábhoz Szamariába, és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele Rámót Gileádba, |
| 3. | Mert ezt mondá Akháb, az Izrael királya Jósafátnak, a Júda királyának: Feljössz-e velem Rámót Gileádba? Felele neki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harcban. |
| 4. | Azután monda Jósafát az Izrael királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után! |
| 5. | És összegyűjté az Izrael királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nekik: Elmenjünk-e Rámót Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten a király kezébe adja! |
| 6. | És monda Jósafát: Nincsen-e itt több prófétája az Úrnak, hogy attól [is] tudakozódhatnánk? |
| 7. | És monda az Izrael királya Jósafátnak: Van még egy férfiú, aki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király! |
| 8. | Szólíta azért az Izrael királya egyet [az ő] szolgái közül, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát! |
| 9. | És az Izrael királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek vala, ki-ki az ő királyi székében, [királyi] ruhákba öltözötten; ott ülnek vala Szamaria kapuja előtt, a térségen, és a próféták mind prófétálnak vala őelőttük. |
| 10. | Csináltatott vala pedig magának Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a szíriabelieket, mígnem megemészted őket! |
| 11. | A többi próféták is mind ekképpen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámót Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a király kezébe adja. |
| 12. | A követ pedig, aki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szóla neki, mondván: Íme, a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót! |
| 13. | Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy [csak] azt fogom mondani, amit az én Istenem nekem mondánd! |
| 14. | Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király neki: Mikeás! Elmenjünk-e Rámót Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek leszen, kezetekbe adattatnak azok! |
| 15. | És monda a király neki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nekem az Úr nevében? |
| 16. | Akkor monda: Látám az egész Izraelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondá az Úr: Nincsen ezeknek uruk. Térjen meg ki-ki az ő házához békességben. |
| 17. | És monda az Izrael királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-e, hogy nem fog nekem jót jövendölni, hanem rosszat? |
| 18. | Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát! Látám az Urat ülni az ő királyi székében, és az egész mennyei sereget jobb és bal keze felől mellette állani. |
| 19. | És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izrael királyát, hogy felmenjen és elvesszen Rámót Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla. |
| 20. | Akkor eljöve egy lélek, aki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda neki: Mi módon? |
| 21. | És felele: Kimegyek, és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy! |
| 22. | Íme, azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened. |
| 23. | Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána fia, s arcul csapá Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tőlem, hogy csak neked szólana? |
| 24. | Felele Mikeás: Íme, meglátod magad azon a napon, amikor egyik kamarából a másik kamarába mégy, hogy elrejtőzhessél. |
| 25. | Akkor monda az Izrael királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához! |
| 26. | És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek őt a tömlöcbe, s tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök! |
| 27. | És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott énáltalam. Ismét monda: Halljátok meg, minden népek! |
| 28. | És felvonult az Izrael királya és Jósafát, a Júda királya Rámót Gileád ellen. |
| 29. | És monda az Izrael királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatá az Izrael királya az ő ruháját, és menének viadalra. |
| 30. | Szíria királya pedig meghagyta vala az ő szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harcoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izrael királya ellen! |
| 31. | És amikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izrael királya! És körülfogták őt, hogy legyőzzék. Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr megsegélé őt, és az Isten azokat elfordítá tőle, |
| 32. | Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izrael királya, otthagyták. |
| 33. | Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak úgy találomra, és találá az Izrael királyát a páncél és a kapocs között. És ő monda az ő kocsisának: Fordulj meg, és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem! |
| 34. | És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és az Izrael királya az ő szekerében állott a szíriabeliek ellen estvéig, és naplementekor meghala. |
| 1. | Megtére pedig Jósafát, a Júda királya az ő házához Jeruzsálembe békével. |
| 2. | És eleibe méne Jéhu próféta, a Hanáni fia, és monda Jósafát királynak: Avagy az istentelennek kellett-e segítségül lenned, és az Úrnak gyűlölőit szeretned? Ezért nagy az Úrnak haragja ellened. |
| 3. | Mindazáltal némi jó dolog találtatott benned, hogy e földről kivágattad az Aserákat, és az Istennek keresésére adtad magadat. |
| 4. | És Jósafát [egy ideig] Jeruzsálemben tartózkodék, azután pedig kiméne a nép közé Beersebától fogva mind az Efraim hegységéig, és megtéríté őket az Úrhoz, az ő atyáiknak Istenéhez, |
| 5. | És rendele bírákat azon a földön, Júdának minden erős városaiba, városonként. |
| 6. | És monda a bíráknak: Jól meglássátok, amit cselekesztek, mert nem ember [nevében] ítéltek, hanem az Úrnak [nevében], aki az ítéletben veletek [lesz]! |
| 7. | Azért az Úr félelme legyen rajtatok, vigyázzatok [arra], amit tesztek, mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel. |
| 8. | Sőt Jeruzsálemben is beállíta némelyeket Jósafát a léviták, papok és az Izrael nemzetségeiből való fejedelmek közül az Úr ítéletére és a perlekedésekre. És ők Jeruzsálembe visszatérének. |
| 9. | És meghagyá nekik, mondván: Így cselekedjetek az Úrnak félelmében hűséggel és tökéletes szívvel: |
| 10. | Ha valamely pert előtökbe hoznak a ti atyátokfiai, akik lakoznak az ő városaikban, emberhalál, törvény és parancsolat, a rendtartások és ítéletek miatt: intsétek őket, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen, és ne szálljon reátok és a ti atyátokfiaira [az Úr] haragja. Így cselekedjetek, és ne vétkezzetek! |
| 11. | És íme, Amária pap lesz a fő tiköztetek az Úrnak minden dolgaiban; és Zebádia, az Ismáel fia lesz a Júda házának vezére a király minden dolgában; a léviták is elöljáróitok lesznek. Legyetek azért erősek a ti tisztetekben, és az Úr mellette lesz az igaznak! |
| 1. | És lőn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velük mások is az ammoniták közül Jósafát ellen, hogy hadakozzanak [vele]. |
| 2. | Eljövének pedig [a hírmondók], és megmondák Jósafátnak, mondván: A tenger túlsó részéről nagy sokaság jön ellened Szíriából, és már Haséson-Tamárban vannak; ez az Engedi. |
| 3. | Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni, és hirdete az egész Júda országában böjtöt. |
| 4. | Azért felgyűlének a júdabeliek, hogy az Úr [segedelmét] keressék, Júdának minden városaiból is jövének, hogy az Urat megkeressék. |
| 5. | És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetiben, az Úr házában az új pitvar előtt, |
| 6. | És monda: Oh, Uram, mi atyáink Istene, nem te vagy-e egyedül Isten a mennyben, aki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben [van] az erő és hatalom, és senki nincsen, aki ellened megállhatna! |
| 7. | Oh, mi Istenünk, nem te űzéd-e ki e földnek lakóit a te néped, az Izrael előtt, és nem te adád-e azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökké? |
| 8. | És lakának azon, és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot, mondván: |
| 9. | Amikor veszedelem jövend mireánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e házban előtted (mert a te neved e házban van), és amikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban, hallgass meg és szabadíts meg [minket]! |
| 10. | És most íme, az ammoniták, a moábiták és a Szeir hegyén [lakozók], akiknek földjén nem akarád, hogy általmenjenek az Izrael fiai, mikor Egyiptom földjéből kijöttek, hanem mellettük menének el, és nem pusztíták el őket, |
| 11. | Íme, ezért azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, melyet örökségül adtál nekünk. |
| 12. | Oh, mi Istenünk, nem ítéled-e meg őket? Mert nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak tereád [néznek] a mi szemeink. |
| 13. | És a júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben. |
| 14. | Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia vala, és az Aszáf fia közül való lévita vala) az Úrnak lelke szálla a gyülekezet közepette, |
| 15. | És monda: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te, Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr nektek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt, mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten! |
| 16. | Holnap szálljatok szembe velük! Íme, ők a Cic hágóján fognak felmenni, és rájuk találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben. |
| 17. | Nem kell nektek harcolnotok, [hanem csak] álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok! Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Úr veletek lesz! |
| 18. | Akkor Jósafát meghajtá fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborulának az Úr előtt, és imádák az Urat. |
| 19. | A kéhátiták fiai közül és a kóriták fiai közül való léviták pedig felállának, hogy az Urat, Izrael Istenét nagy fennszóval dicsérjék. |
| 20. | És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának [onnan], megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek! |
| 21. | Tanácsot tartván pedig a néppel, előállítá az Úr énekeseit, hogy dicsérjék a szentség ékességét, a sereg előtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az ő irgalmassága! |
| 22. | És amint elkezdették az éneklést és a dicséretet, az Úr ellenséget szerze az Ammon fiai és a moábiták és a Szeir hegyén [lakozók] ellen, akik Júdára jövének, és megverettetének. |
| 23. | Mert az Ammon és a Moáb fiai a Szeir hegyén lakozók ellen támadának, hogy őket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Szeir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elő. |
| 24. | A Júda népe pedig méne Mispába a puszta felé, és mikor a sokaság felé fordulának, íme, csak elesett holttestek valának a földön, és senki sem menekült meg. |
| 25. | Akkor elméne Jósafát és az ő népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találának náluk temérdek gazdagságot, és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztának [róluk], oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette sok vala. |
| 26. | Negyednapra pedig gyűlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak ott adtak hálákat; azért azt a helyet hálaadás völgyének nevezék mind e mai napig. |
| 27. | Megtére azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal, az ő fejedelmükkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy örömmel, mert az Úr megvigasztalta vala őket az ő ellenségeik felett. |
| 28. | És bemenének Jeruzsálembe lantokkal, citerákkal és trombitákkal az Úr házához. |
| 29. | És lőn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott vala az Izrael ellenségei ellen. |
| 30. | Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada neki az ő Istene mindenfelől. |
| 31. | És uralkodék Jósafát Júda felett. Harmincöt esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben huszonöt esztendeig; és az ő anyjának neve Azuba vala, a Silhi leánya. |
| 32. | És jára Asának, az ő atyjának útján, el sem távozék attól, cselekedvén azt, ami az Úr szeme előtt kedves dolog vala. |
| 33. | Csakhogy még a magaslatok nem rontattak le, és a nép nem készítette az ő szívét az ő atyái Istenéhez. |
| 34. | Jósafátnak pedig első és utolsó dolgai íme, meg vannak írva Jéhunak, a Hanáni fiának könyvében, aki azokat beírta az Izrael királyainak könyvébe. |
| 35. | Azután Jósafát, a Júda királya megbarátkozék Akháziával, az Izrael királyával, aki gonoszul cselekedett vala; |
| 36. | Mindazáltal vele megbarátkozék, hogy hajókat készítenének, melyeken Társisba mennének, és a hajókat Esiongáberben készíték. |
| 37. | Jövendöle azért Eliézer, a Maresából való Dódava fia Jósafát ellen, mondván: Minthogy megbarátkozál Akháziával, az Úr megsemmisíti a te munkádat. És a hajók mind összetörének, és nem mehetének Társisba. |
| 1. | És meghala Jósafát az ő atyáival egyetemben, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában; és uralkodék helyette az ő fia, Jórám. |
| 2. | És az ő testvérei, a Jósafát fiai [ezek valának]: Azária, Jéhiel, Zakariás, Azáriás, Mikáel és Sefátja. Ezek mind Jósafátnak, az Izrael királyának fiai voltak. |
| 3. | És adott nekik az ő atyjuk sok ajándékot ezüstben, aranyban és drágaságokban, júdabeli megerősített városokkal; de a királyságot Jórámnak adá, mivel ő vala elsőszülötte. |
| 4. | Kezde azért Jórám az ő atyjának királyságában uralkodni, és mikor immár abban megerősödött, az ő testvéreit mind megölé fegyverrel; sőt Izrael fejedelmei közül is [némelyeket]. |
| 5. | Harminckét esztendős korában kezdett vala uralkodni Jórám, és nyolc esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. |
| 6. | És jára az Izrael királyainak útján, amint cselekszik vala az Akháb háznépe, mert az Akháb leányát vette vala magának feleségül; és az Úr szemei előtt gonosz dolgot cselekedék. |
| 7. | Nem akará mindazáltal az Úr a Dávid házát elveszteni a szövetségért, amelyet Dáviddal kötött, és mivel ígéretet tett vala, hogy szövétneket ad neki és az ő fiainak minden időben. |
| 8. | Az ő idejében szakada el Edom Júda keze alól, és királyt választának maguknak. |
| 9. | Elméne ugyan Jórám az ő vezéreivel és a szekerek mind ővele, és felkelvén éjjel, megveré az edomitákat, akik őt körülvették vala, és szekereiknek fejedelmeit, |
| 10. | Mindazáltal Edom elszakada Júdának keze alól mind e mai napig. Ugyanakkor elszakada Libna is az ő keze alól, mivel elhagyta az Urat, atyái Istenét. |
| 11. | Ő is csináltatott magaslatokat Júda hegyein, és azt művelé, hogy a jeruzsálembeliek paráználkodának, sőt Júdát is felbiztatá [erre]. |
| 12. | Juta pedig azonközben az Illés próféta írása hozzá, mondván: Ezt mondja az Úr, a te atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem járál a te atyádnak, Jósafátnak útján, sem a Júda királyának, Asának útján, |
| 13. | Hanem járál az Izrael királyainak útján, és azt műveléd, hogy Júda és Jeruzsálem lakói paráználkodjanak, amint az Akháb háza is paráználkodik, annak felette testvéreidet, atyádnak házát megöléd, akik jobbak voltak nálad: |
| 14. | Íme, az Úr nagy csapást bocsát a te népedre, fiaidra, feleségeidre és minden jószágodra. |
| 15. | Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba [esel], mindaddig, míg a te beled naponként kimegy a betegség miatt. |
| 16. | Felindítá azért az Úr Jórám ellen a filiszteusok és az arábiabeliek elméjét, akik a szerecsenekkel határosok valának. |
| 17. | És feljövének Júda ellen és megtámadván őt, zsákmányul vivék mindazt a vagyont, ami a király házában található volt, sőt fiait és feleségeit is, és nem maradt neki más fia, csak Joákház, a legkisebbik. |
| 18. | És mindezek után megveré őt az Úr felette nagy bélbajjal, mely gyógyíthatatlan vala. |
| 19. | És [ez] így volt napról napra, egészen a második év végéig, midőn belei kifolytak a betegség miatt, és meghala nagy kínokban; és népe nem égete neki [drága illatú fűszereket], mint az ő atyáinak égettek vala. |
| 20. | Harminckét [esztendős] vala, mikor uralkodni kezde, és nyolc esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. És mikor minden részvét nélkül kimúlt, eltemeték őt a Dávid városában, de nem a királyok sírjába. |