Vedd kezedbe a Bibliád!


Ezsdrás könyve - 5. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És prófétálának a próféták, Aggeus, a próféta és Zakariás, az Iddó fia a zsidóknak, akik valának Júdában és Jeruzsálemben, [szólván] nekik az Izrael Istenének nevében.
2. Akkor fölkelének Zorobábel, Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia és hozzákezdének Isten háza építéséhez, mely Jeruzsálemben van, s velük valának Isten prófétái, támogatván őket.
3. Abban az időben jöve hozzájuk Tattenai folyóvízen túli helytartó, és Sethar-bóznai, és társaik, és így szólának nekik: Ki adott nektek szabadságot, hogy e házat építsétek s e kőfalat készítsétek?
4. Ekkor megmondánk nekik ily módon, hogy kik ama férfiak név szerint, kik ez épületet építik.
5. És az ő Istenük szeme vala a zsidók vénein, hogy nem akadályozzák meg őket az építésben, míg az ügy Dárius elébe jutand, amikor is levélben fognak felelni e dologra nézve.
6. Mása a levélnek, melyet küldött Tattenai folyóvízen túli helytartó, és Sethar-bóznai és az ő társai, az afarsakeusok, akik a folyóvízen túl lakának, Dárius királyhoz.
7. Tudósítást küldének ugyanis hozzá, ekként levén az írva: „Dárius királynak minden békesség!
8. Tudtára legyen a királynak, hogy elmentünk Júda tartományába, a nagy Istennek házához, és az építtetik nagy kövekből, és fa rakatik a falakra, és e munka szorgalmatosan folyik, és jó szerencsés lészen az ő kezük által.
9. Ekkor megkérdénk azokat a véneket, ily módon szólván hozzájuk: Ki adott nektek szabadságot, hogy e házat építsétek, s hogy e kőfalat készítsétek?
10. Sőt, még neveiket is megkérdeztük tőlük, hogy tudassuk veled, hogy megírhassuk azon férfiak nevét, kik fejeik.
11. És ekképpen felelének nekünk, mondván: Mi az ő, a menny és föld Istenének szolgái vagyunk, és építjük e házat, mely ennek előtte sok esztendőkön át meg vala építve, és Izraelnek egy nagy királya építé és végezé be azt.
12. De minekutána haragra ingerelték volt atyáink a mennynek Istenét, adá őket a babilóniabeli káldeus királynak, Nabukodonozornak kezébe, aki e házat lerontotta, és a népet Babilóniába rabságra vitte.
13. Azonban Círusznak, Babilónia királyának első esztendejében Círusz király szabadságot adott, hogy Istennek ezt a házát megépítenék.
14. Sőt, az Isten házához való arany- és ezüstedényeket is, amelyeket Nabukodonozor hozott vala el a jeruzsálemi templomból s bevitte volt azokat a babilóniai templomba, kihozatá Círusz király a babilóniai templomból, s adatá azokat annak a Sesbassár nevűnek, akit helytartóul rendelt;
15. És monda neki: Vedd ez edényeket, menj és helyezd el azokat a jeruzsálemi templomban, és az Isten háza építtessék meg [előbbi] helyén.
16. Ekkor ez a Sesbassár eljött, letevé az Isten házának alapkövét, mely Jeruzsálemben van, és attól fogva mindeddig építtetik, és mégsem végződött be.
17. Most azért, ha tetszik a királynak, nézzen utána valaki a király kincstartó házában, ott Babilóniában, ha úgy van-e, hogy Círusz király szabadságot adott az Isten házának megépítésére, mely Jeruzsálemben van, s a király akaratát erre nézve küldje hozzánk.”

Ezsdrás könyve - 6. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Ekkor Dárius király megparancsolá, hogy nézzenek utána a könyvek tárházában, hol a kincseket tartják vala Babilóniában.
2. És találtaték Akhméta várában, amely Média tartományában van, egy tekercs, melyre emlékezetül ez vala írva:
3. „Círusz király első esztendejében Círusz király parancsolatot adott Isten házára nézve, mely Jeruzsálemben van, hogy e ház építtessék meg, oly helyül, hol áldozatokat áldoznak; s alapzatai felemeltetvén, magassága hatvan sing, szélessége is hatvan sing legyen.
4. A nagy kövek rétege három, s a fa rétege legyen egy, a költség pedig a király házából adassék.
5. Sőt, az Isten házának arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nabukodonozor hozott vala el a jeruzsálemi templomból s vitt vala Babilóniába, adják vissza, hogy jussanak el azok a jeruzsálemi templomba, helyükre, s te helyezd el azokat az Isten házába.”
6. Most azért Tattenai, folyóvízen túli helytartó, Sethar-bóznai és társaik, és az afarsakeusok, akik a folyóvízen túl [laknak], távol legyetek onnan!
7. Hagyjátok, hadd épüljön meg Istennek ama háza! A zsidók helytartója és a zsidók vénei építsék meg Isten ama templomát a maga helyén!
8. És megparancsolom azt is, hogy mit cselekedjetek a zsidók ama véneivel, hogy megépítsék Isten ama házát; tudniillik a király folyóvízen túl való adójának kincseiből pontosan költség adassék ama férfiaknak, éspedig félbeszakítás nélkül,
9. És amik szükségesek, tulkok, kosok, bárányok égő áldozatra a menny Istenének, búza, só, bor és olaj, a jeruzsálemi papok szava szerint adassanak nekik naponként, éspedig mulasztás nélkül,
10. Hogy vihessenek jó illatú áldozatot a menny Istenének, és könyörögjenek a királynak és fiainak életéért.
11. És megparancsolom azt is, hogy valaki e rendelést megszegi, annak házából szakíttassék ki egy gerenda, s felállíttatván szegeztessék reá, háza pedig szemétdombbá tétessék emiatt.
12. Az Isten pedig, aki nevének ott szerze lakást, megrontson minden királyt és népet, aki felemelendi kezét, hogy megszegje [e rendelést], hogy elpusztítsa Istennek ama házát, mely Jeruzsálemben van! Én, Dárius parancsoltam, pontosan megtörténjék.
13. Akkor Tattenai folyóvízen túli helytartó, Sethar-bóznai és társaik, miután Dárius [ily rendelést] küldött, ahhoz képest cselekedének pontosan.
14. És a zsidók vénei építének és jó szerencsések valának Aggeus próféta és Zakariás, Iddó fia prófétálása folytán, és megépítették és elvégezték Izrael Istenének akaratából, és Círusz, Dárius és Artaxerxész perzsiai királyok parancsolatából.
15. Bevégezteték pedig e ház az adár hó harmadik napjáig, mely Dárius király országlásának hatodik esztendejében vala.
16. És megtarták Izrael fiai, a papok, a léviták és a fogságból visszajött többiek Isten házának felszentelését örömmel.
17. Vivének pedig Isten házának felszentelésénél áldozatul száz bikát, kétszáz kost, négyszáz bárányt és tizenkét kecskebakot bűnért való áldozatra egész Izraelért, Izrael nemzetségeinek száma szerint.
18. És rendelék a papokat az ő osztályaik és a lévitákat az ő rendjeik szerint Istennek szolgálatára Jeruzsálemben, Mózes könyvének rendelése szerint;
19. És megtarták a rabságból visszajöttek a páskhát az első hó tizennegyedik napján,
20. Mert megtisztultak vala a papok és léviták, egyetemben mindnyájan tiszták valának, és megölék a húsvéti bárányt mindazokért, akik a rabságból megjöttek, és atyjukfiaiért, a papokért és önmagukért;
21. És megevék azt Izrael fiai, akik a rabságból visszajöttek vala, és mindazok, akik elkülönítették vala magukat a föld népeinek tisztátalanságától, s hozzájuk [állottak vala], hogy keressék az Urat, Izrael Istenét.
22. És azután megtarták a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon örömmel, mert megvidámította vala őket az Úr, hozzájuk hajtván az asszíriabeli király szívét, hogy erősítse kezüket az Istennek, Izrael Istenének háza építésében.

Ezsdrás könyve - 7. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És ezek után Artaxerxész perzsa király uralkodásakor Ezsdrás, a Serája fia, ki Azariás fia, ki Hilkiás fia,
2. Ki Sallum fia, ki Sádók fia, ki Ahitub fia,
3. Ki Amária fia, ki Azariás fia, ki Mérájóth fia,
4. Ki Zerahja fia, ki Uzzi fia, ki Bukki fia,
5. Ki Abisua fia, ki Fineás fia, ki Eleázár fia, ki pedig Áronnak, a főpapnak fia volt;
6. Ez az Ezsdrás feljöve Babilóniából (ő, aki bölcs írástudó vala a Mózes törvényében, melyet az Úr, Izrael Istene adott vala), és megadá neki a király az Úrnak, az ő Istenének rajta nyugvó kegyelme szerint minden kérését.
7. Feljövének pedig az Izrael fiai, a papok, a léviták, az énekesek, a kapunállók és a léviták szolgái közül [többen] Jeruzsálembe Artaxerxész király hetedik esztendejében.
8. És [Ezsdrás] megérkezék [velük] Jeruzsálembe az ötödik hónapban, a király hetedik esztendejében.
9. Ugyanis az első hónak első napján határozá el a Babilóniából való feljövetelt, és az ötödik hó első napján érkezett Jeruzsálembe, az ő Istenének rajta nyugvó jó kegyelme szerint,
10. Mert Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izraelben a rendeléseket és ítéleteket.
11. És ez mása a levélnek, melyet adott vala Artaxerxész király Ezsdrásnak, az írástudó papnak, aki írástudó vala az Úr parancsolatainak beszédeiben, Izraelnek adott rendeléseiben:
12. „Artaxerxész, a királyok királya Ezsdrás papnak, ki a menny Istenének törvényében bölcs írástudó és a többi.
13. Szabadságot adok, hogy valaki országomban Izrael népe, papjai és a léviták közül Jeruzsálembe akar menni, veled elmehet.
14. Minthogy te elbocsáttatol a királytól és hét tanácsosától, hogy utánanézz Júdának és Jeruzsálemnek, a te Istened törvénye szerint, mely kezedben van,
15. És hogy elvigyed az ezüstöt és aranyat, melyet a király és tanácsosai önkéntesen ajándékoznak Izrael Istenének, kinek hajléka Jeruzsálemben van,
16. És mindazt az ezüstöt és aranyat, melyet kapni fogsz Babilónia egész tartományában, együtt a nép és a papok önkéntes ajándékával, mit [ezek] önkéntesen ajándékoznak az ő Istenük házának, mely Jeruzsálemben van.
17. Annálfogva gondosan végy e pénzen bikákat, kosokat és bárányokat, s hozzájuk való étel- és italáldozatokat, s áldozd meg azokat Istenetek házának oltárán, mely Jeruzsálemben van,
18. A megmaradott ezüsttel és arannyal pedig, amit jónak láttok cselekedni te és atyádfiai, Istenetek akarata szerint, azt cselekedjétek.
19. És az edényekkel, melyek neked adattak át a te Istened házának szolgálatára, számolj be Isten előtt Jeruzsálemben.
20. Egyéb szükségét pedig Istened házának, mit csak teljesítened kell, teljesítsd a király kincstartó házából.
21. És én, Artaxerxész, a király, parancsolom minden a folyóvízen túl lakó kincstartóimnak, hogy minden, amit csak kérend tőletek Ezsdrás pap, ki a menny Istenének törvényében írástudó, pontosan teljesíttessék,
22. [Éspedig] száz talentum ezüstig, száz kór búzáig, száz bát borig, száz bát olajig és sóban, amennyi elég.
23. Minden, mi a menny Istenének akarata szerint való, pontosan teljesíttessék a menny Istenének házáért, hogy meg ne haragudjék a királynak és fiainak országára.
24. Veletek pedig tudatjuk, hogy sem a papokra, sem a lévitákra, sem az énekesekre, sem a kapunállókra, sem a léviták szolgáira, sem Isten e háza szolgáira adót, rovást és úti vámot [senkinek] vetni nem szabad.
25. És te, Ezsdrás, a te Istened bölcs [törvénye] szerint, amely kezedben van, rendelj ítélőket és bírákat, akik törvényt tegyenek minden a folyóvízen túl lakó nép között, mindazok között, akik tudják Istenednek törvényeit, és akik nem tudják, azokat tanítsátok!
26. Valaki pedig nem fogja cselekedni a te Istenednek törvényét és a király törvényét, ítélet hozassék felette pontosan, vagy halálra, vagy számkivetésre, vagy jószágvesztésre, vagy fogságra.”
27. Áldott az Úr, atyáink Istene, aki erre indítá a király szívét, hogy megékesítse az Úr házát, mely Jeruzsálemben van,
28. És [aki] hozzám fordítá irgalmasságát a király előtt, és tanácsosai előtt, és a király minden hatalmas fejedelmei előtt! És én megerősödvén az Úrnak, az én Istenemnek rajtam nyugvó kegyelme által, családfőket gyűjték össze Izraelből, [hogy feljönnének] velem.

Ezsdrás könyve - 8. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Ezek pedig családfőik és nemzetségi eredetük azoknak, akik feljövének velem Artaxerxész uralkodásakor Babilóniából:
2. Fineás fiai közül: Gersóm; Ithamár fiai közül: Dániel; Dávid fiai közül: Hattus;
3. A Sekánia fiai közül, Parós fiai közül: Zakariás, s vele egy nemzetségben másfél száz férfi;
4. Pahath-Moáb fiai közül: Eljóénai, Zerahia fia, s vele kétszáz férfi;
5. Sekánia fiai közül: a Jaháziel fia, s ővele háromszáz férfi;
6. Ádin fiai közül: Ebed, Jonatán fia, és vele ötven férfi;
7. Élám fiai közül: Ésaiás, Athália fia, és vele hetven férfi;
8. Sefátia fiai közül: Zebádia, Mikháel fia, és ővele nyolcvan férfi;
9. Joáb fiai közül: Obádia, Jéhiel fia, és vele kétszáztizennyolc férfi;
10. Selómith fiai közül: a Jószifia fia, és vele százhatvan férfi;
11. Bébai fiai közül: Zakariás, Bébai fia, és vele huszonnyolc férfi;
12. Azgád fiai közül: Jóhanán, Hakkátán fia, és vele száztíz férfi;
13. Adónikám fiai közül az utódok s neveik: Elifélet, Jeiél és Semája, és velük hatvan férfi;
14. És Bigvai fiai közül: Uthai és Zabbud, és velük hetven férfi.
15. Mikor pedig összegyűjtém őket az Aháva felé folyó folyóvízhez, hol három napig valánk, megnéztem jól a népet és a papokat, s a Lévi fiai közül nem találtam közöttük senkit.
16. Elküldém annak okáért Eliézert, Arielt, Semáját, Elnátánt, Járibot, Elnátánt, Nátánt, Zakariást, Mesullámot mint [család]főket, és Jójáribot és Elnátánt mint eszes embereket,
17. És rendelém őket Iddóhoz, aki fő vala a Kászifia [nevű] helyen, és betanítám őket, hogy mit szóljanak Iddónak és az ő atyjafiainak, a léviták szolgáinak a Kászifia [nevű] helyen, hogy hozzanak szolgákat a mi Istenünk házához.
18. És elhozák nekünk, Istenünknek rajtunk nyugvó jó kegyelme szerint, Is-szekhelt, a Mahli fiai közül, aki Lévi fia, aki meg Izrael fia vala, és Serébiát, fiaival és tizennyolc testvérével együtt;
19. És Hasábiát s vele Ésaiást, a Mérári fiai közül, testvéreivel és húsz fiával együtt;
20. És a léviták szolgái közül, akiket Dávid és a fejedelmek adtak a léviták szolgálatába, kétszázhúszat; mindnyájuk nevei feljegyeztettek.
21. Ekkor böjtöt hirdeték ott az Aháva folyóvíz mellett, hogy megaláznók magunkat a mi Istenünk előtt, hogy kérnénk tőle szerencsés utat magunknak, családjainknak és minden marháinknak.
22. Mert szégyelltem vala a királytól kérni sereget és lovagokat oltalmunkra a mi ellenségeink ellen ez útban, mert ezt mondtuk volt a királynak, mondván: A mi Istenünk kegyelme van mindazokon, akik őt keresik, az ő javukra, és az ő hatalma és haragja mindazokon, akik elhagyják őt.
23. És böjtölénk és a mi Istenünkhöz könyörgénk annak okáért, és meghallgatott minket.
24. Ekkor különválaszték a papi fejedelmek közül tizenkettőt Serébiához [és] Hasábiához és hozzájuk atyjukfiai közül tízet.
25. És átmérém nekik az ezüstöt és aranyat és az edényeket, a mi Istenünk házának ajándékait, amelyeket a király és tanácsosai és fejedelmei és minden [Babilóniában] élő izraeliták ajándékozának.
26. Kezükhöz mérék pedig hatszázötven talentum ezüstöt, száz talentumot érő ezüstedényeket és száz talentum aranyat,
27. Húsz aranypoharat, melyek ezer dárikot érnek vala, és két szép ragyogású rézedényt, melyek oly becsesek, mint az arany.
28. És mondék nekik: Ti az Úrnak szentjei vagytok, ez edények is szentek, és ez az ezüst és arany az Úrnak, atyáitok Istenének önkéntesen adott ajándék:
29. Vigyázzatok azért [rá] és megőrizzétek, míg átméritek a papi fejedelmek, a léviták és Izrael családjainak fejedelmei előtt Jeruzsálemben, az Úr házának kamaráiban!
30. És átvevék a papok és a léviták az ezüstöt, aranyat és az edényeket súly szerint, hogy vigyék Jeruzsálembe Istenünk házához.
31. Elindulánk pedig az Aháva folyóvíz mellől az első hó tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe menjünk, s a mi Istenünk kegyelme nyugodott rajtunk, megszabadítván minket a ránk leselkedő ellenségnek kezéből ez úton.
32. És megérkezénk Jeruzsálembe, és pihenénk ott három napig.
33. Negyednap pedig átméretett az ezüst, az arany és az edények a mi Istenünk házában, Merémóth papnak, Uriás fiának kezéhez, vele lévén Eleázár, a Fineás fia, és velük Józabád, a Jésua fia és Nóadia, a Binnui fia, léviták.
34. Minden szám és súly szerint, s feljegyeztetett az egész súly abban az időben.
35. Akik pedig megérkeztek a fogságból, a rabságnak fiai, égő áldozatokat vivének Izrael Istenének: tizenkét tulkot egész Izraelért, kilencvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét bakot bűnért való áldozatra, mindezt egészen égő áldozatul az Úrnak.
36. És átadák a király parancsolatait a király helytartóinak s a vízen túl lévő helytartóknak, és [ezek] segíték a népet és az Isten házát.

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt