| 1. | Minekutána ezek elvégeződének, jövének hozzám a főemberek, mondván: Izrael népe és a papok és a léviták nem különíték el magukat e tartományok népeitől, amiképpen pedig azoknak, a kananeusoknak, hitteusoknak, perizeusoknak, jebuzeusoknak, ammonitáknak, moábitáknak, egyiptomiaknak és emoreusoknak utálatos [vétke] szerint [el kellett volna], |
| 2. | Mert [ezek] leányai közül vettek vala [feleséget] maguknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel, éspedig a fejedelmek és főemberek valának elsők e bűnben. |
| 3. | Mihelyt e dolgot meghallottam, meg-szaggatám alsó- és felsőruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem. |
| 4. | És hozzám gyűlének mindnyájan, akik reszketve [gondoltak] Izrael Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, akik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig. |
| 5. | Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felsőruhámat, és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez, |
| 6. | És mondék: Én Istenem, szégyellem és átallom felemelni, én Istenem, az én orcámat tehozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött, és a mi vétkeink mind az égig növekedtek! |
| 7. | A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orcapirulásra, amint [ez] a mai nap [is van]. |
| 8. | És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minekünk maradékot, és hogy adjon nekünk egy szeget az ő szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban. |
| 9. | Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Perzsiának királyai előtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nekünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben. |
| 10. | És most mit mondjunk, oh mi Istenünk, [mindezek] után? [Azt,] hogy mi [mégis] elhagytuk parancsolataidat, |
| 11. | Amelyeket parancsoltál szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy bírjátok azt, tisztátalan föld, a tartományok népeinek tisztátalansága miatt, utálatosságaik miatt, melyekkel betölték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukban. |
| 12. | Annak okáért leányaitokat ne adjátok az ő fiaiknak és az ő leányaikat ne vegyétek fiaitoknak, és ne keressétek barátságukat, sem javukat soha, hogy megerősödjetek, és éljetek e föld javaival, és örökségképpen adhassátok azt fiaitoknak mindörökké. |
| 13. | Mindazok után pedig, amik ránk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért, hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nekünk, semmint bűneink miatt érdemeltünk volna, s adád nekünk e maradékot, |
| 14. | Hát megrontjuk-e ismét parancsolataidat, s összeházasodunk-e ez utálatos népekkel? Nem fogsz-e haragudni ránk mindaddig, míg megemésztetünk, hogy se maradékunk, se hírmondónk ne legyen? |
| 15. | Oh Uram, Izrael Istene! Igaz vagy Te, mert meghagytál minket maradék gyanánt, mint e mai nap [bizonyítja]. Íme, előtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg előtted e miatt! |
| 1. | És mikor imádkozék Ezsdrás, és vallást tőn sírva és földre borulva az Isten háza előtt, sereglének őhozzá Izraelből igen nagy gyülekezetben férfiak és asszonyok és gyermekek, mert síra a nép is sokat és keservesen. |
| 2. | És szóla Sekhánia, Jéhielnek fia, az Élám fiai közül, és monda Ezsdrásnak: Mi vétkeztünk a mi Istenünk ellen, hogy idegen feleségeket vettünk magunknak e föld népei közül: mindazáltal van reménysége Izraelnek, mindemellett is! |
| 3. | Vessünk ugyanis frigyet a mi Istenünkkel, hogy elbocsátjuk mindazon asszonyokat és a tőlük szülötteket az én Uramnak és azoknak akarata szerint, akik reszketve [gondolnak] a mi Istenünk parancsolatára, és a törvény szerint cselekedjünk! |
| 4. | Kelj fel, mert rád néz e dolog, s mi veled leszünk: légy erős és láss hozzá! |
| 5. | Fölkele annak okáért Ezsdrás, és megesketé a papoknak, a lévitáknak és az egész Izraelnek fejedelmeit, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni; és megesküvének. |
| 6. | És fölkele Ezsdrás az Isten háza elől, és elméne Jóhanánnak, Eliásib fiának szobájához, s bemenvén abba, kenyeret nem evék, sem vizet nem ivék, mert gyászol vala a rabságból hazajöttek vétke miatt. |
| 7. | És meghirdeték Júdában és Jeruzsálemben mindazoknak, akik a rabságból hazajöttek, hogy Jeruzsálembe gyűljenek. |
| 8. | Valaki pedig el nem jön harmadnapra, a fejedelmek és vének tanácsa szerint, adassék minden vagyona a templomnak, és ő maga vettessék ki a rabságból hazajötteknek gyülekezetéből. |
| 9. | Összegyűlének azért Júdának és Benjáminnak minden férfiai harmadnapra Jeruzsálembe a kilencedik hóban, e hó huszadik napján, és leüle az egész nép az Isten házának piacán, aggódván e dolog és az esőzések miatt. |
| 10. | Ekkor fölkele Ezsdrás, a pap, és monda nekik: Ti vétkeztetek, hogy idegen feleségeket vettetek magatoknak, hogy ezzel is többítenétek Izrael vétkét; |
| 11. | Annak okáért tegyetek vallást az Úr előtt, atyáitoknak Istene előtt, és cselekedjetek az ő akarata szerint, elkülönítvén magatokat e föld népeitől és az idegen feleségektől. |
| 12. | És felele az egész gyülekezet, és monda fennszóval: Ekképpen, a te beszéded szerint kell minekünk cselekednünk! |
| 13. | De e nép igen sok, és az esős idő miatt kívül nem állhatunk; annak felette ez nem egy, sem nem kétnapi munka, mert sokan vagyunk, akik vétkeztünk e dologban; |
| 14. | Hadd álljanak hát elő fejedelmeink, az egész gyülekezeté, és mindenki, aki idegen feleséget vett magának, városonként jöjjön elő bizonyos időben, s velük a városoknak vénei és bírái, hogy elfordítsuk magunkról a mi Istenünknek e dolog miatt való búsulásának haragját! |
| 15. | Csak Jonatán, az Asáhel fia és Jahzéja, a Tikva fia állának fel ez ellen, és Mésullám és Sabbetai, a léviták támogaták őket. |
| 16. | És cselekedének ekképpen azok, akik a rabságból hazajöttek, és választa magának Ezsdrás, a pap férfiakat, a családfőket családjuk szerint, s mindnyájuk nevei feljegyeztettek. És összeülének a tizedik hó első napján, hogy nyomozzák e dolgot, |
| 17. | És bevégezék azt mindazon férfiakra nézve, akik idegen feleséget vettek vala maguknak, az első hónak első napjáig. |
| 18. | Találtatának pedig a papok fiai közül, akik idegen feleségeket vettek vala maguknak, Jésuának, a Jósádák fiának és az ő testvéreinek fiai közül: Maaséja, Eliézer, Járib és Gedálja, |
| 19. | És kezüket adák, hogy elbocsátják feleségeiket, és egy kos áldozására ítéltetének vétkükért. |
| 20. | Immér fiai közül pedig: Hanáni és Zebádja; |
| 21. | Hárim fiai közül: Maaszéja, Elija, Semája, Jéhiel és Uzzia; |
| 22. | Pashur fiai közül: Eljoénaj, Maaszéja, Ismáel, Nethanéel, Józabád és Elásza; |
| 23. | Továbbá a léviták közül: Józabád, Simei és Kélája (az a Kelita), Pethahja, Júda és Eliézer; |
| 24. | Az énekesek közül pedig: Eliásib, s a kapunállók közül: Sallum, Telem és Uri; |
| 25. | Továbbá Izrael [népé]ből: Parós fiai közül: Ramia, Jezija, Malkija, Mijámin, Eleázár, Malkija és Benája; |
| 26. | Elám fiai közül: Mattánia, Zakariás, Jéhiel, Abdi, Jerémóth és Élija; |
| 27. | Zattu fiai közül: Eljóénai, Eljásib, Mattánia, Jerémóth, Zabád és Aziza; |
| 28. | Bébai fiai közül: Jóhanán, Hanánia, Zabbai és Athlai; |
| 29. | Báni fiai közül: Mesullám, Mallukh, Adája, Jásub, Seál és Rámót; |
| 30. | Pahath-Moáb fiai közül: Adna, Kelál, Benája, Maaszéja, Mattánia, Besaléel, Binnui és Manasse; |
| 31. | A Hárim fiai pedig: Eliézer, Jissija, Malkija, Semája, Simeon; |
| 32. | Benjámin, Mallukh, Semarja; |
| 33. | Hásum fiai közül: Mattenai, Mattattá, Zabád, Elifélet, Jerémai, Manasse, Simei; |
| 34. | Báni fiai közül: Maádai, Amrám és Uél; |
| 35. | Benája, Bédéja, Keluhu; |
| 36. | Vanja, Merémóth, Eliásib; |
| 37. | Mattánia, Mattenai és Jaaszái; |
| 38. | Báni, Binnui, Simei; |
| 39. | Selemia, Nátán és Adája; |
| 40. | Makhnadbai, Sásai, Sárai; |
| 41. | Azareél, Selemia és Semária; |
| 42. | Sallum, Amaria, József; |
| 43. | A Nébó fiai közül: Jéiel, Mattithja, Zabád, Zebina, Jaddai, Jóel, Benája. |
| 44. | Mindezek idegen feleségeket vettek vala maguknak. És valának e feleségek között olyanok is, akik már fiakat szültek. |
| 1. | Nehémiásnak, a Hakália fiának beszédei. És lőn a kislév [nevű] hóban, a huszadik esztendőben, hogy én Susán várában valék. |
| 2. | És jöve hozzám Hanáni, egy az én atyámfiai közül, és vele együtt férfiak Júdából, és tudakozódtam tőlük a fogságból megszabadult maradék zsidók felől és Jeruzsálem felől. |
| 3. | És mondának nekem: A fogságból megszabadult maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; és azonfelül Jeruzsálem kőfala lerontatott, s kapui tűzben égtek meg! |
| 4. | Hogy pedig meghallám e beszédeket, leültem és sírtam és keseregtem napokon át, s böjtölék és imádkozám a mennynek Istene előtt, |
| 5. | És mondék: Kérlek, Uram, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten! Ki megtartja a szövetséget és irgalmasságot az őt szeretőknek és az ő parancsolatait megtartóknak: |
| 6. | Oh, legyen figyelmes a te füled, és szemeid legyenek nyitva, hogy meghallgassad a te szolgádnak könyörgését, mellyel én könyörgök most előtted nappal és éjjel Izrael fiaiért, szolgáidért, és vallást teszek az Izrael fiainak bűneiről, melyekkel vétkeztünk teellened, én is s az én atyámnak háza vétkeztünk! |
| 7. | Felette igen vétkeztünk ellened, és nem tartottuk meg a parancsolatokat, és a rendeléseket és a törvényeket, melyeket parancsoltál volt Mózesnek, a te szolgádnak. |
| 8. | Oh, emlékezzél meg arról a beszédről, melyet parancsoltál Mózesnek, a te szolgádnak, mondván: [Ha] ti vétkeztek, én [meg] elszélesztelek titeket a népek között; |
| 9. | Ha pedig megtérendetek hozzám, és megtartjátok parancsolataimat, és cselekszitek azokat: még ha az égnek utolsó szélén volnának is szétszórt [gyermekeitek], onnan is összegyűjtöm őket, és beviszem arra a helyre, melyet választottam, hogy lakozzék ott az én nevem! |
| 10. | És ők a te szolgáid és a te néped, akiket megszabadítottál a te nagy erőd által, és a te erős kezed által! |
| 11. | Kérlek, oh Uram, legyen figyelmes a te füled a te szolgádnak könyörgésére és szolgáidnak könyörgésére, akik kívánják félni a te nevedet, és adj, kérlek, jó szerencsét most a te szolgádnak, és engedd, hogy kegyelmet találjon ama férfiú előtt. Én ugyanis a királynak pohárnoka voltam. |
| 1. | És lőn a niszán [nevű] hóban, Artaxerxész királynak huszadik esztendejében, bor vala őelőtte, és én fölvevém a bort, adám a királynak; [azelőtt] pedig nem voltam szomorú őelőtte. |
| 2. | És monda nekem a király: Miért szomorú a te orcád, holott te beteg nem vagy? Nem egyéb ez, hanem szívednek szomorúsága! És felette igen megfélemlém. |
| 3. | Akkor mondék a királynak: Örökké éljen a király! Miért ne volna szomorú az én orcám, hiszen a város, az én atyáim sírjainak helye, pusztán hever és kapui megemésztettek tűzben?! |
| 4. | És monda nekem a király: Mi az, amit kívánsz? És könyörgék a menny Istenéhez. |
| 5. | És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak, és ha kedves előtted a te szolgád, [azt kérem], hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt! |
| 6. | És monda nekem a király (felesége pedig mellette ül vala): Meddig lészen utazásod és mikorra jössz vissza? És tetszék a királynak engem elbocsátani, miután én tudattam vele az időt. |
| 7. | És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak, adasson nekem leveleket a folyóvízen túl lakó tiszttartókhoz, hogy hagyjanak engem utazni, míg Júdába érek, |
| 8. | És [adasson] egy levelet Ászáfhoz, a király erdeje őréhez, hogy adjon nekem fákat gerendákul a templom várának kapuihoz, és a város kőfalához, és a házhoz, melybe költözni fogok. És megadá nekem a király, az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint. |
| 9. | És megérkezém a folyóvízen túl való tiszttartókhoz, és átadám nekik a király leveleit. Bocsátott vala pedig velem a király főembereket a seregből, és lovagokat. |
| 10. | Mikor pedig a Horonból való Szanballat és az ammonita Tóbiás, a szolga, meghallották ezt, nagy bosszúságot okozott nekik, hogy jött valaki, aki Izrael fiainak javát keresi. |
| 11. | Azután elmenék Jeruzsálembe, és ott pihenék három napig. |
| 12. | És fölkelék éjszaka, én és velem néhány férfi, mert nem jelentém meg senkinek, hogy mire indítá az én Istenem az én szívemet, hogy azt Jeruzsálemért megcselekedjem, és barom sem vala velem, csak az, melyen ülök vala, |
| 13. | És kimenék a völgynek kapuján éjjel, és pedig a sárkányok forrása felé, majd a Szemét-kapuhoz, és vizsgálgatám Jeruzsálem kőfalait, melyek elrontattak vala, és kapuit, melyek tűz által megemésztetének. |
| 14. | Azután átmenék a forrás kapujához és a király tavához, holott nem vala hely a baromnak, hogy velem átmenjen. |
| 15. | Azért [gyalog] menék fel a völgyben éjjel, és vizsgálgatám a kőfalat, azután megfordultam és bementem a völgy kapuján, és hazatértem. |
| 16. | A főemberek pedig nem tudták vala, hova mentem, és hogy mit akarok cselekedni, és sem a zsidóknak, sem a papoknak, sem az elöljáróknak, sem a főembereknek, sem a többi munkásoknak ez ideig nem jelentettem meg. |
| 17. | Ekkor mondék nekik: Ti látjátok a nyomorúságot, amelyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever és kapui tűzben égtek meg; jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát, és ne legyünk többé gyalázatul! |
| 18. | És megjelentém nekik az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelmét, és a király beszédeit is, amelyeket nekem szólt, és mondának: Keljünk fel és építsük meg! És megerősíték kezeiket a jóra. |
| 19. | Mikor meghallák ezt a Horonból való Szanballat és az ammonita Tóbiás, a szolga, és az arab Gesem, gúnyoltak és lenéztek minket, mondván: Micsoda ez, amit műveltek? Talán bizony a király ellen akartok pártot ütni? |
| 20. | Kiknek felelék, és mondék: A mennynek Istene, ő ad jó szerencsét nekünk, és mi mint az ő szolgái kelünk föl és építünk, nektek pedig részetek és jogotok és emlékezetetek nincsen Jeruzsálemben! |