| 1. | És fölkele Eliásib, a főpap és atyjafiai, a papok, és építék a Juhok kapuját; ők szentelék meg azt és állíták fel annak ajtajait; [építék] pedig a kőfalat a Meáh toronyig, amelyet megszentelének, s azután Hanánel tornyáig; |
| 2. | És őmellette építének a jerikóbeliek, ezek mellett pedig épített Zakkur, az Imri fia. |
| 3. | A Halaknak kapuját pedig építék a Hasszenáa fiai, ők gerendázák be azt, és állíták fel annak ajtajait, kapcsait és závárait. |
| 4. | Mellettük javítgatá a kőfalat Merémóth, Uriásnak, a Hakkós fiának fia, mellette pedig javítgatott Mesullám, Berekiásnak, a Mesézabéel fiának a fia, és őmellette javítgatott Sádók, Baána fia. |
| 5. | Ezek mellett pedig javítgatának a tékoabeliek, akiknek előkelői azonban nem hajták nyakukat az ő Uruk munkájának [jármába]. |
| 6. | Az ó[város] kapuját pedig javítgaták Jójada, a Pászéah fia és Mesullám, a Beszódia fia, ők gerendázák be azt, és állíták fel annak ajtajait, kapcsait és závárait, |
| 7. | És mellettük javítgatott a Gibeonból való Melátia és a Meronothból való Jádón, Gibeonnak és Mispának lakosai, a folyóvízen túl való helytartónak hivatala helyéig. |
| 8. | Mellettük javítgatott Uzziel, Harha-jának fia az ötvösök[kel], és őmellette javítgatott Hanánia, a kenetkészítők egyike, és megerősíték Jeruzsálemet mind a széles kőfalig. |
| 9. | Mellettük javítgatott Refája, Húr fia, aki a Jeruzsálemhez tartozó tartomány felének fejedelme vala, |
| 10. | Mellette javítgatott Jedája, Harumáf fia, és pedig a maga háza ellenébe, és mellette javítgatott Hattus, Hasabneja fia. |
| 11. | A kőfal másik darabját javítgatá Malkija, Hárim fia és Hassub, a Pa-hath-Moáb fia, és a kemencéknek tornyát. |
| 12. | És mellettük javítgatott Sallum, Hallóhés fia, aki fejedelme vala a Jeruzsálemhez tartozó tartomány [másik] felének, ő és az ő leányai. |
| 13. | A völgy kapuját javítgaták Hánun és Zánoah lakói, ők építék meg azt, és ál- líták fel annak ajtajait, kapcsait és závárait, és a kőfalból ezer singet a Szemét-kapuig. |
| 14. | A Szemét-kaput pedig javítgatá Mal-kija, Rékáb fia, Bet-Hakkerem tartományának fejedelme, ő építé meg azt és állítá fel ajtajait, kapcsait és závárait. |
| 15. | És a forrásnak kapuját javítgatá Sallum, a Kól-Hóze fia, Mispa tartományának fejedelme, ő építé meg és héjazá be azt, és állítá fel ajtajait, kapcsait és závárait, és a Selah-tó kőfalát a király kertje felé, mind a grádicsokig, melyeken a Dávid városából alájőnek. |
| 16. | Őutána javítgata Nehémiás, Azbuk fia, Bét-Sur tartománya felének fejedelme a Dávid sírjai ellenében való helyig, és az [újonnan] készült tóig, és a vitézek házáig. |
| 17. | Őutána javítgatának a léviták: Rehum, Báni fia, aki mellett javítgata Hasábia, Kéila tartománya felének fejedelme, tartománya [lakosai]val. |
| 18. | Őutána javítgatának atyjukfiai: Bavvai, a Hénadád fia, Kéila tartománya [másik] felének fejedelme. |
| 19. | Javítgatá pedig őmellette Ézer, Jésuának fia, Mispa fejedelme a kőfal egy másik darabját, a szegleten levő fegyveres ház felmenetelének ellenében; |
| 20. | Őutána Báruk, Zakkai fia javítgatá buzgósággal a kőfal egy másik darabját, a szeglettől fogva Eliásib főpap házának ajtajáig. |
| 21. | Őutána javítgata Merémóth, Uriásnak fia, aki Hakkós fia vala, egy másik darabot, Eliásib házának ajtajától Eliásib házának végéig; |
| 22. | Őutána javítgatának a papok, a környék férfiai; |
| 23. | Ezek után javítgata Benjámin és Has-sub az ő házuk ellenében, utánuk pedig javítgata Azariás, Maaséja fia, aki Ananiás fia vala, az ő háza mellett; |
| 24. | Őutánuk javítgata Binnui, a Hénadád fia egy másik darabot, Azáriás házától mind a zugig és szegletig; |
| 25. | [Továbbá] Palál, az Uzai fia, a szegletnek és a felső toronynak ellenében, mely a király házából a tömlöc udvaránál emelkedik ki; utána pedig Pedája, a Parós fia. |
| 26. | (A léviták szolgái pedig laknak vala az Ófelben, a vizek kapujának ellenéig napkelet felé és a kiemelkedő torony ellenéig.) |
| 27. | Őutána javítgatának a tékoabeliek egy másik darabot a kiemelkedő nagy toronynak ellenétől fogva az Ófel kőfaláig. |
| 28. | A Lovak kapuján felül javítgatának a papok, ki-ki az ő házának ellenében; |
| 29. | Utánuk javítgata Sádók, Immér fia az ő háza ellenében; és őutána javítgata Semája, Sekaniás fia, a napkeleti kapu őrzője; |
| 30. | Őutána javítgata Hananiás, Selemiás fia és Hánun, Sáláfnak hatodik fia egy másik darabot; utánuk javítgata Mesullám, Berekiás fia, az ő szobája ellenében; |
| 31. | Utána javítgata Malkija, az ötvösök egyike, a léviták szolgáinak és a kereskedőknek házáig, a törvénytevő ház kapujának ellenében, a szegletnek hágójáig; |
| 32. | A szeglet hágója és a Juhok kapuja között pedig javítgatának az ötvösök és a kereskedők. |
| 1. | Lőn pedig, mikor meghallotta Szanballat, hogy mi építjük a kőfalat, haragra gerjede, és felette igen bosszankodék, és gúnyolá a zsidókat, |
| 2. | És szóla az ő atyjafiai és a samáriai sereg előtt, és ezt mondá: Mit művelnek e nyomorult zsidók? Vajon megengedik-e ezt nekik? Talán áldozni fognak? Hát bevégezik ma? Avagy megelevenítik a köveket a porhalmazból, holott azok elégtek?! |
| 3. | Az ammonita Tóbiás pedig mellette [állván], mondá: Bármit építsenek, ha egy róka lép fel reá, összezúzza köveiknek falát. |
| 4. | Halld meg, oh mi Istenünk, hogy csúffá lettünk, fordítsad gyalázásukat az ő fejükre, és add őket prédára a rabságnak földjében! |
| 5. | Ne fedezd el az ő hamisságukat és az ő bűnük a te orcád elől el ne töröltessék, mert [téged] bosszantának az építők előtt! |
| 6. | És építők a falat annyira, hogy elkészült az egész fal félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott. |
| 7. | Mikor pedig meghallotta Szanballat és Tóbiás, továbbá az arábiabeliek, az ammoniták és az asdódeusok, hogy javítgattatnak Jeruzsálem kőfalai, és hogy a törések betömése megkezdődött, felette nagy haragra gerjedének, |
| 8. | És összeesküvének mindnyájan egyenlő akarattal, hogy eljőnek Jeruzsálemet megostromolni és [népét] megrémíteni. |
| 9. | De mi imádkozánk a mi Istenünkhöz, és állítánk ellenük őrséget nappal és éjjel, mivelhogy féltünk tőlük. |
| 10. | És mondák a zsidók: Fogytán van ereje a teherhordónak, a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni a kőfalat. |
| 11. | A mi ellenségeink pedig ezt mondották: Ingyen se tudják meg, se ne lássák, míg közikbe bemegyünk és őket leöljük, és megszüntetjük a munkát. |
| 12. | És lőn, hogy eljöttek hozzánk mindenfelől a zsidók, akik őmellettük laknak vala, és nekünk tízszer is mondották: Térjetek haza! |
| 13. | Azért állítám a hely alsó és nyílt részeire a kőfal mögé, odaállítám a népet nemzetségek szerint, fegyvereikkel, dárdáikkal és kézíveikkel. |
| 14. | És körültekintvén, fölkeltem és így szóltam az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért! |
| 15. | És lőn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk [az ő szándékukat], és hogy Isten semmivé tette az ő tanácsukat: megtérénk mi mindnyájan a kőfalhoz, ki-ki az ő munkájához; |
| 16. | De azon naptól fogva legényeim egyik része munkálkodik vala, a másik része pedig tart vala dárdákat, pajzsokat, kézíveket és páncélokat, és a fejedelmek ott állának az egész Júda háznépe mögött. |
| 17. | A kőfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezükkel, amely a munkát végezé, rakodának, másik kezük pedig a fegyvert tartja vala, |
| 18. | Akik pedig építének, azoknak fegyverük derekukra vala felkötve, és így építének; a trombitás pedig mellettem állt. |
| 19. | És így szóltam az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: A munka felette sok és messzeterjedő, és mi elszéledvén a kőfalon, egymástól messze esünk; |
| 20. | Azért oda gyűljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok, a mi Istenünk hadakozik értünk! |
| 21. | Ekképpen munkálkodunk vala; és [legényeimnek] fele dárdákat tart vala hajnalhasadtától fogva mind a csillagoknak feltámadásáig. |
| 22. | Ugyanekkor megparancsolám a népnek, hogy minden ember legényével Jeruzsálemben háljon, hogy éjszaka őrködjenek felettünk és nappal dolgozzanak. |
| 23. | És sem én, sem az én atyámfiai, sem legényeim, sem az őrizők, akik énutánam valának, nem vetjük vala le ruháinkat; ki-ki csak mosódáskor teszi vala le fegyverét. |
| 1. | Lőn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az ő atyjukfiai, a zsidók ellen. |
| 2. | Valának, akik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nekünk gabona kell, hogy együnk és éljünk. |
| 3. | És valának, akik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szőlőinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nekünk gabona kell, mert éhezünk. |
| 4. | Viszont valának, akik ezt mondják vala: Kölcsönvettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szőlőinkre, |
| 5. | És íme, bár a mi testünk éppen olyan, mint a mi atyánkfiainak teste, s a mi fiaink olyanok, mint az ő fiaik, minekünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sőt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erőnk arra, [hogy őket megválthatnók], hisz mezeink és szőlőink másokéi már! |
| 6. | Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam, |
| 7. | És magamba [szállva] gondolkodtam erről, és megfeddém az elöljárókat és főembereket, ezt mondván nekik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék őellenük nagy gyűlést, |
| 8. | És mondám nekik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, akik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s ők nekünk adják el magukat?! És hallgatának, és nem tudának felelni semmit. |
| 9. | És mondék: Nem jó dolog ez, amit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy [valahára] ne gyalázzanak [már] minket a pogányok, a mi ellenségeink? |
| 10. | Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nekik; engedjük el, kérlek, e tartozást! |
| 11. | Adjátok vissza, kérlek, nekik még ma az ő mezeiket, szőlőiket, olajkertjeiket és házaikat; ennek felette a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát [engedjétek el]. |
| 12. | És felelének: Visszaadjuk, és tőlük nem veszünk semmit, úgy cselekszünk, amint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat, és megeskettetém őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni. |
| 13. | Ruhámat is megrázám, és mondék: Éppen így rázzon ki az Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és éppen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen! És dicsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép. |
| 14. | Sőt azon naptól fogva, melyen Júdának földjére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxész királynak huszadik esztendejétől fogva harminckettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfiai a helytartónak járó kenyeret nem evénk. |
| 15. | Holott az előbbi helytartók, akik énelőttem valának, terhelék a népet, és vevének tőlük kenyérért és borért negyven ezüstsikluson felül, sőt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt. |
| 16. | Sőt még e kőfalon is dolgoztam; mezőt sem szereztünk; s minden én legényeim egybegyűltek ott a munkára. |
| 17. | Annak felette a zsidók, továbbá a másfél száz főember, és akik jőnek vala mihozzánk a körültünk lakó pogányok közül, az én asztalomnál [esznek vala]. |
| 18. | Amit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nekem, minden tíz napra vala mindenféle bor bőségesen; és mindemellett sem kívántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen. |
| 19. | Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, amit én e néppel cselekedtem! |
| 1. | És lőn, hogy mikor meghallá Szanballat, Tóbiás, az arábiabeli Gesem és a mi többi ellenségeink, hogy megépítettem a kőfalat, s hogy nem maradt azon semmi romlás, jóllehet még az ideig ajtókat nem állíttattam a kapukra, |
| 2. | Külde Szanballat és Gesem hozzám ilyen üzenettel: Jer és találkozzunk a faluk [egyikében], az Onó völgyében; holott ők gonoszt gondoltak ellenem. |
| 3. | Küldék azért követeket hozzájuk ilyen üzenettel: Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszűnnék e munka, ha attól eltávozván, hozzátok mennék. |
| 4. | És küldének hozzám ilyen módon négy ízben, és én ilyen módon felelék nekik. |
| 5. | Küldé továbbá hozzám Szanballat ilyen módon ötödször az ő legényét, akinek kezében egy felnyitott levél vala, |
| 6. | Melyben ez vala írva: A szomszéd népek közt ez a hír, és Gasmu is mondja, hogy te és a zsidók pártot akartok ütni, annak okáért építed te a kőfalat, és hogy te leszel az ő királyuk e beszédek szerint. |
| 7. | Sőt, még prófétákat is rendelél, akik hirdetnék tefelőled Jeruzsálemben, ezt mondván: Király van Júdában! És most e dolgoknak híre a királyhoz is elérkezik, annak okáért jer és tanácskozzunk együtt! |
| 8. | Én pedig küldék őhozzá ilyen üzenettel: Nem történt semmi olyan, aminőt te mondasz, hanem csak magadtól gondoltad mindazt a te szívedben. |
| 9. | Mert mindezek el akarnak vala minket rettenteni, ezt mondván: Leveszik kezüket a munkáról és az félben marad! Azért hát, [oh Uram], erősítsd meg az én kezeimet! |
| 10. | És én elmentem Semájának, a Delája fiának házába, aki Mehétabeél fia vala, és őt bezárkózva [találtam], és monda: Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe, és zárjuk be a templomnak ajtajait, mert eljőnek, hogy megöljenek téged, és pedig éjjel jőnek el, hogy megöljenek. |
| 11. | Én pedig mondék: Avagy ily férfiúnak, mint én vagyok, [illik]-e futni? Hát ilyen lévén, mint én, beléphet-e valaki a templomba élvén? Nem megyek! |
| 12. | És megismerém, hogy nem az Isten küldötte őt, hanem azt a próféciát azért mondá nekem, mert Tóbiás és Szanballat felbérelték őt. |
| 13. | Azért vala pedig felbérelve, hogy én megrettenjek, és akképpen cselekedvén vétkezzem, hogy így rossz híremet költhessék és rágalmazhassanak. |
| 14. | Emlékezzél meg, én Istenem, Tóbiásról és Szanballatról ezen cselekedeteik szerint, és a jövendőmondó Noádja asszonyról és a többi jövendőmondókról is, akik rémítgetének engem. |
| 15. | Elvégezteték pedig a kőfal elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt. |
| 16. | És lőn, hogy midőn meghallák minden mi ellenségeink, megfélemlének minden pogányok, akik körültünk valának, és igen összeestek a saját szemeikben, és megismerék, hogy a mi Istenünktől vitetett végbe e munka. |
| 17. | E napokban is sok levelet küldének némely zsidó elöljárók Tóbiásnak, és viszont Tóbiástól sok jöve hozzájuk. |
| 18. | Mert sokan Júdában őhozzá esküdtek, mivelhogy ő veje vala Sekániának, az Arah fiának, és Jóhanán, az ő fia, Mesullámnak, a Berékia fiának leányát vette volt el. |
| 19. | Sőt még jó szándékait is emlegetik vala előttem, és az én beszédeimet megvivék neki. Leveleket pedig Tóbiás [folyton] küldött, hogy engem elrettentene. |