| 1. | Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon. |
| 2. | És lőn, mikor fogytán vala az eleség, melyet Egyiptomból hoztak vala, monda nekik az ő atyjuk: Menjetek el ismét, vegyetek nekünk egy kevés eleséget. |
| 3. | És felele neki Júda, mondván: Erősen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerüljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia. |
| 4. | Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk neked eleséget; |
| 5. | Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nekünk: Színem elé ne kerüljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz! |
| 6. | És monda Izrael: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek? |
| 7. | Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felőlünk és nemzetségünk felől, mondván: Él-e még atyátok? Van-e még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk neki. Avagy tudhattuk-e mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát! |
| 8. | És monda Júda Izraelnek, az ő atyjának: Bocsásd el azt a fiút énvelem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk, és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink. |
| 9. | Én leszek kezes érette, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom őt hozzád, és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted. |
| 10. | Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna. |
| 11. | És monda nekik Izrael, az ő atyjuk: Ha csakugyan így [kell lenni], akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát. |
| 12. | Pénzt pedig kétannyit vigyetek magatokkal, sőt, amely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez. |
| 13. | Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz. |
| 14. | A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza tiveletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig, ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva. |
| 15. | Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az ő kezükbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Egyiptomba, és megállának József előtt. |
| 16. | Amint meglátá József ővelük Benjámint, monda az ő háza gondviselőjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek [ma] délben. |
| 17. | És az a férfiú akképpen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába. |
| 18. | És megfélemlének azok az emberek, amiért bevivék őket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely először a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt. |
| 19. | És járulának József házának gondviselőjéhez, és szólának neki a ház ajtajában. |
| 20. | És mondának: Kérünk, uram! Ennek előtte alájöttünk vala eleséget venni. |
| 21. | És lőn, mikor éjjeli szállásra jutánk, és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: íme, mindenikünknek pénze az ő zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal. |
| 22. | De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk, ki tette a mi pénzünket zsákjainkba. |
| 23. | És monda: Legyetek békén, ne féljetek! A ti Istenetek és a ti atyátok Istene adta nektek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájuk Simeont. |
| 24. | Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az ő szamaraiknak. |
| 25. | Ők pedig elkészíték az ajándékot, mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek. |
| 26. | Mikor József hazajöve, bevivék neki az ajándékot, mely kezükben vala, a házba, és leborulának előtte a földig. |
| 27. | És kérdezősködék egészségük felől, s monda: Egészségben van-e a ti vén atyátok, akiről nekem szóltatok? Él-e még? |
| 28. | Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magukat, és leborulának. |
| 29. | És felemelé szemeit és látá Benjámint, az ő atyjafiát, az ő anyjának fiát, és monda: Ez-e a ti legkisebbik atyátokfia, aki felől nekem szóltatok vala? És [ismét] monda: Az Isten legyen hozzád kegyelmes, fiam! |
| 30. | Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az ő öccse iránt, és erőlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra. |
| 31. | Azután megmosá orcáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok ennivalót! |
| 32. | És elhozák neki külön, azoknak is külön, és az egyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön, mert nem ehettek az egyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az egyiptombeliek előtt. |
| 33. | Leülének azért őelőtte, az elsőszülött az ő elsőszülöttsége szerint, és a fiatalabb az ő fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra. |
| 34. | Ő pedig részt juttata azoknak maga elől, és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájuk részénél. És ivának, és megittasodának őnála. |
| 1. | Azután parancsola [József] az ő háza gondviselőjének, mondván: Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel, amennyit elvihetnek; és mindeniknek pénzét tedd zsákja szájába. |
| 2. | Az én poharamat pedig, az ezüstpoharat, tedd a legkisebbik zsákjának szájába, gabonájának árával együtt. És az József beszéde szerint cselekedék, amint beszélt vala. |
| 3. | Reggel virradatkor elbocsáttatának azok az emberek szamaraikkal együtt. |
| 4. | Kimenének a városból, de nem messze haladhatának, amikor monda József az ő háza gondviselőjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek, és ha eléred őket, mondd nekik: Miért fizettetek gonosszal a jó helyébe? |
| 5. | Avagy nem abból iszik-e az én uram? És abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, amit cselekedtetek! |
| 6. | És utoléré őket, és ilyen szavakkal szóla nekik. |
| 7. | Azok pedig mondának neki: Miért szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek! |
| 8. | Íme, a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk neked Kánaán földjéről; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat? |
| 9. | Akinél megtaláltatik a te szolgáid közül, haljon meg az; sőt, mi is szolgái leszünk uramnak. |
| 10. | És monda: Mostan is legyen beszédetek szerint: akinél megtaláltatik, [az] legyen nekem szolgám, ti pedig mentek legyetek. |
| 11. | És sietének, és leraká ki-ki az ő zsákját a földre, és kioldá ki-ki az ő zsákját. |
| 12. | És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé, s a legkisebbiken végezé, és megtalálá a poharat a Benjámin zsákjában. |
| 13. | Azok pedig meghasogaták ruhájukat, és ki-ki megterhelé a maga szamarát, és visszatérének a városba. |
| 14. | És beméne Júda és az ő atyjafiai a József házába, ki még ott vala, és földre esének előtte. |
| 15. | És monda nekik József: Mi dolog ez, amit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-e, hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud? |
| 16. | És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utolérte szolgáidat. Íme, mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, akinek kezében a pohár találtatott. |
| 17. | Ő pedig monda: Távol legyen tőlem, hogy azt cselekedjem! Az, akinek kezében találtatott a pohár, az legyen nekem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz. |
| 18. | De Júda hozzá járula, és monda: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert hasonló vagy te a fáraóhoz. |
| 19. | Az én uram kérdezte vala az ő szolgáit, mondván: Van-e atyátok vagy testvéretek? |
| 20. | Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Van egy vén atyánk, és egy kisgyermek, aki az ő vénségében lett; és ennek bátyja meghalt, és csak ő maga maradt az ő anyjától, és az ő atyja szereti őt. |
| 21. | És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok énhozzám azt, hogy szemeimet reá vessem. |
| 22. | És mondánk az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az ő atyját; mert ha elhagyja atyját, meghal [az]. |
| 23. | És ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti legkisebbik atyátokfia el nem jő veletek, színem elé se kerüljetek többé! |
| 24. | Mikor azért felmenénk a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és tudtul adjuk vala neki az én uramnak beszédét; |
| 25. | És monda a mi atyánk: Menjetek vissza, és vegyetek nekünk [egy] kevés eleséget. |
| 26. | És mondánk: Nem mehetünk le; ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk lesz, akkor lemegyünk; mert nem mehetünk ama férfiú színe elé, ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk nem lesz. |
| 27. | És monda a te szolgád, az én atyám, nekünk: Ti tudjátok, hogy az én feleségem nekem csak két [fiat] szült. |
| 28. | Az egyik kiméne tőlem, és azt mondom vala: bizonyára [fenevad] szaggatta széjjel, és attól fogva nem láttam őt. |
| 29. | Ha ezt is elviszitek szemeim elől, s veszedelem találja érni, akkor az én ősz fejemet keserűségtől borítva bocsátjátok alá a koporsóba. |
| 30. | Ha tehát most visszamegyek a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nőve, |
| 31. | Ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal, s akkor a te szolgáid a te szolgádnak, a mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba. |
| 32. | Mivel a te szolgád e fiúért az ő atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom őt hozzád, mind éltig bűnös legyek az én atyám előtt: |
| 33. | Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájául; e gyermek pedig menjen fel az ő bátyjaival. |
| 34. | Mert mi módon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, anélkül hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné? |
| 1. | És nem tartóztathatá magát tovább József mindazok előtt, kik körülötte állának, és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellőlem! És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az ő atyjafiaival. |
| 2. | És hangos sírásra fakada úgy, hogy meghallák az egyiptombeliek, és meghallá a fáraó háznépe is. |
| 3. | És monda József az ő atyjafiainak: Én vagyok József! Él-e még az én atyám? És nem felelhetének neki az ő atyjafiai, mert megrettentek vala tőle. |
| 4. | Monda azért József az ő atyjafiainak: Jöjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én [vagyok] József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Egyiptomba. |
| 5. | És most ne bánkódjatok és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten tielőttetek. |
| 6. | Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz. |
| 7. | Az Isten küldött el engem tielőttetek, hogy műveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással. |
| 8. | Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a fáraó atyjává tett, és egész házának urává, és Egyiptom egész földjének fejedelmévé. |
| 9. | Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: Ezt mondja a te fiad, József: Az Isten engem egész Egyiptomnak urává tett, jöjj le énhozzám, ne késsél. |
| 10. | És Gósen földjén lakozol, és énhozzám közel leszel mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, amid van. |
| 11. | És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házad népe, és semmi, amid van. |
| 12. | És íme, a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának, Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok. |
| 13. | Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsőségemet Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok. És siessetek, s hozzátok ide az én atyámat. |
| 14. | És nyakába borula az ő öccsének, Benjáminnak, és síra; Benjámin is síra az ő nyakán. |
| 15. | És megcsókolá mind az ő testvéreit, és síra őrajtuk; azután beszédbe ereszkedének vele az ő testvérei. |
| 16. | És eljuta a hír a fáraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a fáraónak, mind az ő szolgáinak. |
| 17. | És monda a fáraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kánaán földjére; |
| 18. | És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jöjjetek hozzám; és én nektek adom Egyiptom földjének javát, hogy éljétek e földnek zsírját. |
| 19. | Ez is parancsolatul legyen neked: Ezt műveljétek: Vigyetek magatokkal Egyiptom földjéről szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat, és jöjjetek. |
| 20. | A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva, mert egész Egyiptom földjének a legjava a tiétek. |
| 21. | És akképpen cselekedének Izrael fiai; és ada nekik József szekereket a fáraó parancsolata szerint; és ennivalót is ada nekik az útra. |
| 22. | Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltöző ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüstpénzt és öt öltöző ruhát. |
| 23. | Atyjának pedig külde ilyenképpen: tíz szamarat egyiptomi javakkal terhelve, és tíz nőstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve az ő atyjának az útra. |
| 24. | És elbocsátá az ő testvéreit, és elmenének, és monda nekik: Ne háborogjatok az úton! |
| 25. | Feljövének azért Egyiptomból, és eljutának Kánaán földjére az ő atyjukhoz, Jákóbhoz. |
| 26. | És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Egyiptom földjén, az ő szíve elalélt, mert nem hisz vala nekik. |
| 27. | Elbeszélék azért neki József minden beszédét, amelyeket velük beszélt vala, és látá a szekereket is, amelyeket József küldött vala, hogy őt elvigyék; akkor fölélede az ő atyjuknak, Jákóbnak lelke. |
| 28. | És monda Izrael: Elég nekem, hogy József, az én fiam még él. Lemegyek hát, hogy meglássam őt, minekelőtte meghalok. |
| 1. | Elindula azért Izrael minden hozzátartozóival, és méne Beérsebába; és áldozék áldozatokat az ő atyja, Izsák Istenének. |
| 2. | És szóla Isten Izraelnek éjjeli látomásban, és monda: Jákób, Jákób! Ő pedig monda: Ímhol vagyok. |
| 3. | És monda: Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott téged. |
| 4. | Én lemegyek veled Egyiptomba, és én bizonnyal fel is hozlak; és József fogja be a te szemeidet. |
| 5. | Felkerekedék azért Jákób Beérsebából, és elvivék Izrael fiai Jákóbot, az ő atyjukat, és gyermekeiket, és feleségeiket a szekereken, melyeket a fáraó küldött vala érette. |
| 6. | És elvivék nyájaikat és szerzeményeiket, melyeket Kánaán földjén szereztek vala, és jutának Egyiptomba Jákób és minden vele levő magva. |
| 7. | Az ő fiait és fiainak fiait, az ő leányait és fiainak leányait, és minden vele levő magvát elvivé magával Egyiptomba. |
| 8. | Ezek pedig az Izrael fiainak nevei, kik bementek Egyiptomba, Jákób és az ő fiai: Jákóbnak elsőszülötte Rúben. |
| 9. | Rúben fiai pedig: Khánokh, Pallu, Khecrón, Khármi. |
| 10. | Simeon fiai pedig: Jemúel, Jámin, Ohad, Jákhin, Cóhár és Saul, a kánaáni asszonynak fia. |
| 11. | Lévi fiai pedig: Gerson, Kehát, Mérári. |
| 12. | Júda fiai pedig: Hér, Ónán, Séla, Perec, Zerákh; de meghalt vala Hér és Ónán a Kánaán földjén. Perecnek fiai pedig: Khecrón és Khámul. |
| 13. | Izsakhár fiai pedig: Thóla, Puvah, Jób és Simrón. |
| 14. | Zebulon fiai pedig: Szered, Élon, Jákhleél. |
| 15. | Ezek Lea fiai, akiket szült vala Jákóbnak Mezopotámiában, Dínával, az ő leányával együtt. Fiainak és leányainak összes száma: harminchárom lélek. |
| 16. | Gád fiai pedig: Cifjon, Khaggi, Súni, Ecbón, Héri, Aródi és Areéli. |
| 17. | Áser fiai pedig: Jimnáh, Jisváh, Jisvi, Beriha és Szerakh, az ő húguk; Berihának fiai pedig: Khéber és Málkhiel. |
| 18. | Ezek Zilpa fiai, kit Lábán adott vala Leának, az ő leányának; és ő szülé ezt a tizenhat lelket Jákóbnak. |
| 19. | Ráhelnek, Jákób feleségének fiai: József és Benjámin. |
| 20. | És születének Józsefnek Egyiptom földjén Manasse és Efráim, akiket Aszenáth, Potiferának, On papjának leánya szült neki. |
| 21. | Benjámin fiai pedig: Bela, Bekher, Asbél, Géra, Nahamán, Ekhi, Rós, Muppim, Khuppim és Ard. |
| 22. | Ezek Ráhel fiai, kik születtek Jákóbnak, mindössze tizennégy lélek. |
| 23. | Dán fia pedig: Khusim. |
| 24. | Naftali fiai pedig: Jakhceél, Gúni, Jécer és Sillém. |
| 25. | Ezek Bilha fiai, kit adott vala Lábán Ráhelnek, az ő leányának; és ezeket szülte Jákóbnak, mindössze hét lelket. |
| 26. | Valamennyi Jákóbbal Egyiptomba jött lélek, kik az ő ágyékából származtak, a Jákób fiainak feleségeit nem számítva, mindössze hatvanhat lélek. |
| 27. | József fiai pedig, kik Egyiptomban születtek, két lélek. Jákób egész háza népe, mely Egyiptomba ment vala, hetven lélek. |
| 28. | Júdát pedig elküldé maga előtt Józsefhez, hogy útmutatója legyen Gósen felé. És eljutának Gósen földjére. |
| 29. | És befogata József az ő szekerébe, és eleibe méne Izraelnek, az ő atyjának Gósenbe; s amint maga előtt látá, nyakába borula, és síra az ő nyakán sok ideig. |
| 30. | És monda Izrael Józsefnek: Immár örömest meghalok, minekutána láttam a te orcádat, hogy még élsz. |
| 31. | József pedig monda az ő testvéreinek és az ő atyja háza népének: Felmegyek, és tudtára adom a fáraónak, és ezt mondom neki: Az én testvéreim és atyám háznépe, kik Kánaán földjén valának, eljöttek énhozzám. |
| 32. | Azok az emberek pedig juhpásztorok, mert baromtartó nép valának, és juhaikat, barmaikat és mindenüket, valamijük van, elhozták. |
| 33. | S ha majd a fáraó hívat titeket, és azt kérdi: Mi a ti életmódotok? |
| 34. | Azt mondjátok: Baromtartó emberek voltak a te szolgáid gyermekségünktől fogva mind ez ideig, mi is, mint a mi atyáink, hogy lakhassatok Gósen földjén; mert minden juhpásztor utálatos az egyiptombeliek előtt. |