| 1. | És lőn, hogy midőn megépítteték a kőfal, felállítám az ajtókat, és kirendeltetének a kapunállók, az énekesek és a léviták [őrizetre]. |
| 2. | És [hadnagyokká] tevém Jeruzsálem fölött Hanánit, testvéremet, és Hanániást, a vár fejedelmét, mivelhogy ő hűségesebb és istenfélőbb vala sokaknál. |
| 3. | És mondék nekik: Meg ne nyittassanak Jeruzsálem kapui mindaddig, míg a nap melegen nem süt, és míg [az őrök] ott állanak, addig tegyék be az ajtókat, és zárjátok be azokat; azután állítsatok őrizőket Jeruzsálem lakosai közül, némelyeket az ő vigyázó helyükre, s másokat az ő házuk ellenébe. |
| 4. | A város pedig felette igen széles vala és nagy, s a nép kevés lévén benne, házak nem épültek. |
| 5. | Felindítá azért az én Istenem szívemet, hogy egybegyűjtsem az elöljárókat, a főembereket és a népet, hogy felírattassanak; és megtalálám azok nemzetségének könyvét, akik először jöttek vala fel Babilóniából, melyben ily írást találék: |
| 6. | Ezek a tartománynak fiai, akik feljöttek vala a rabság foglyai közül, akiket fogva vitetett Nabukodonozor, Babilónia királya, s most visszajövének Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki az ő városába. |
| 7. | Kik jövének Zorobábellel: Jésua, Nehémiás, Azariás, Raámia, Nahamáni, Mordokhai, Bilsán, Miszpereth, Bigvai, Nehum, Baána. Izrael népe férfiainak száma [ez]: |
| 8. | Parós fiai: kétezer-százhetvenkettő; |
| 9. | Sefátja fiai: háromszázhetvenkettő; |
| 10. | Arah fiai: hatszázötvenkettő; |
| 11. | Pahath-Moáb fiai, Jésua és Joáb fiaitól: kétezer-nyolcszáztizennyolc; |
| 12. | Elám fiai: ezerkétszázötvennégy; |
| 13. | Zattu fiai: nyolcszáznegyvenöt; |
| 14. | Zakkai fiai: hétszázhatvan; |
| 15. | Binnui fiai: hatszáznegyvennyolc; |
| 16. | Bébai fiai: hatszázhuszonnyolc; |
| 17. | Azgád fiai: kétezer-háromszázhuszonkettő; |
| 18. | Adónikám fiai: hatszázhatvanhét; |
| 19. | Bigvai fiai: kétezer-hatvanhét; |
| 20. | Adin fiai: hatszázötvenöt; |
| 21. | Áter fiai, Ezékiástól: kilencvennyolc; |
| 22. | Hásum fiai: háromszázhuszonnyolc; |
| 23. | Bésai fiai: háromszázhuszonnégy; |
| 24. | Hárif fiai: száztizenkettő; |
| 25. | Gibeon fiai: kilencvenöt; |
| 26. | Betlehem és Netófa férfiai: száznyolcvannyolc; |
| 27. | Anathóth férfiai: százhuszonnyolc; |
| 28. | Bet-Azmáveth férfiai: negyvenkettő; |
| 29. | Kirját-Jeárim, Kefira és Beéróth férfiai: hétszáznegyvenhárom; |
| 30. | Ráma és Géba férfiai: hatszázhuszonegy; |
| 31. | Mikmás férfiai: százhuszonkettő; |
| 32. | Bétel és Ai férfiai: százhuszonhárom; |
| 33. | A másik Nébó férfiai: ötvenkettő; |
| 34. | A másik Elám fiai: ezerkétszázötvennégy; |
| 35. | Hárim fiai: háromszázhúsz; |
| 36. | Jerikó fiai: háromszáznegyvenöt; |
| 37. | Lód, Hádid és Ónó fiai: hétszázhuszonegy; |
| 38. | Szenáa fiai: háromezer-kilencszázharminc; |
| 39. | A papok: Jedája fiai Jésua családjából: kilencszázhetvenhárom; |
| 40. | Immér fiai: ezerötvenkettő; |
| 41. | Pashur fiai: ezerkétszáznegyvenhét; |
| 42. | Hárim fiai: ezertizenhét; |
| 43. | A léviták: Jésua [és] Kadmiel fiai, Hódávia fiaitól: hetvennégy; |
| 44. | Az énekesek: Aszáf fiai: száznegyvennyolc; |
| 45. | A kapunállók: Sallum fiai, Áter fiai, Talmón fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sóbai fiai: százharmincnyolc; |
| 46. | A léviták szolgái: Siha fiai, Hasufa fiai, Tabbaóth fiai, |
| 47. | Kérósz fiai, Szia fiai, Pádón fiai, |
| 48. | Lebána fiai, Hagába fiai, Salmai fiai, |
| 49. | Hanán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai, |
| 50. | Reája fiai, Resin fiai, Nekóda fiai, |
| 51. | Gazzám fiai, Uzza fiai, Pászéah fiai, |
| 52. | Bészai fiai, Meunim fiai, Nefiszim fiai, |
| 53. | Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai, |
| 54. | Basluth fiai, Mehida fiai, Harsa fiai, |
| 55. | Barkósz fiai, Sziszera fiai, Temah fiai, |
| 56. | Nesiah fiai, Hatifa fiai; |
| 57. | A Salamon szolgáinak fiai: Szótai fiai, Szófereth fiai, Perida fiai, |
| 58. | Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai, |
| 59. | Sefátia fiai, Hattil fiai, Pókhereth-Hassebaim fiai, Ámon fiai; |
| 60. | Összesen a léviták szolgái és a Salamon szolgáinak fiai, háromszázkilencvenkettő. |
| 61. | És ezek, akik feljövének Tel-Melahból, Tel-Harsából, Kerub-Addán-Immérből, de nem mondhatták meg családjukat és eredetüket, hogy Izraelből valók-e: |
| 62. | Delája fiai, Tóbiás fiai, Nekóda fiai, hatszáznegyvenkettő; |
| 63. | És a papok közül: Habája fiai, Hakkós fiai, Barzillai fiai, aki a gileádbeli Barzillai leányai közül vett magának feleséget, és ezek nevéről nevezteték; |
| 64. | Ezek keresték írásukat, tudniillik nemzetségük könyvét, de nem találák, miért is kirekesztetének a papságból, |
| 65. | És megmondá nekik a király helytartója, hogy ne egyenek a szentséges áldozatból, mígnem a pap ítél az Urimmal és Tummimmal; |
| 66. | Mind az egész gyülekezet együtt negyvenkétezer-háromszázhatvan. |
| 67. | Szolgáikon és szolgálóikon kívül – ezek valának hétezer-háromszázharmincheten – valának nekik énekes férfiaik és asszonyaik kétszáznegyvenöten, |
| 68. | Lovaik hétszázharminchat, öszvéreik kétszáznegyvenöt, |
| 69. | Tevéik négyszázharmincöt, szamaraik hatezer-hétszázhúsz. |
| 70. | Némelyek pedig a családfők közül adakozának az építésre; a király helytartója ada a kincsekhez aranyban ezer dárikot, ötven medencét, ötszázharminc papi ruhát, |
| 71. | A többi családfők pedig adtak az építés költségére aranyban húszezer dárikot, és ezüstben kétezer-kétszáz mánét, |
| 72. | És amit a többi nép ada, az aranyban húszezer dárik, és ezüstben kétezer máne, és hatvanhét papi ruha vala. |
| 73. | És lakozának mind a papok, mind a léviták, mind a kapunállók, mind az énekesek, mind a nép fiai, mind a léviták szolgái, szóval az egész Izrael a maguk városaiban. |
| 1. | Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izrael fiai az ő városaikban lakozának, felgyűle az egész nép egyenlőképpen a piacra, mely a vizek kapuja előtt vala, és mondák az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elő Mózes törvényének könyvét, melyet parancsolt vala az Úr Izraelnek. |
| 2. | Előhozá azért Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet eleibe, [melyben együtt valának] férfiak és asszonyok és mindazok, akik azt értelemmel hallgathaták, a hetedik hónap első napján. |
| 3. | És olvasa abból a piacon, mely a vizek kapuja előtt vala, kora reggeltől fogva mind délig, a férfiak és az asszonyok előtt, és mindazok előtt, akik azt érthetik vala, mivel az egész nép nagy figyelemmel hallgatá a törvényt. |
| 4. | Áll vala pedig az írástudó Ezsdrás egy ezen célra csinált faemelvényen, és mellette álla jobb keze felől Mattithia, Sema, Anája, Uriás, Hilkiás, Maaszéja, bal keze felől pedig Pedája, Misáel, Malkija, Hásum, Hasbaddána, Zakariás, Mesullám. |
| 5. | És felnyitá Ezsdrás a könyvet az egész nép szemei előtt, mert fölötte vala az egész népnek; és mikor fölnyitá, felálla az egész nép. |
| 6. | És áldá Ezsdrás az Urat, a nagy Istent, és felele rá az egész nép felemelt kezekkel: Ámen! Ámen! És meghajtván magukat, leborulának az Úr előtt arccal a földre. |
| 7. | Jésua, Báni, Serébia, Jámin, Akkub, Sabbetai, Hódija, Maaszéja, Kelita, Azáriás, Józabád, Hanán, Pelája léviták pedig magyarázzák vala a népnek a törvényt, s a nép a maga helyén áll vala. |
| 8. | Olvasának pedig a könyvből, Isten törvényéből világosan, s azután magyarázának, és a nép megérté az olvasottakat. |
| 9. | Ekkor Nehémiás, a király helytartója és Ezsdrás, a pap, az írástudó, és a léviták, akik magyaráznak vala a népnek, így szólának az egész néphez: E nap szent az Úrnak, a ti Isteneteknek, ne keseregjetek és ne sírjatok! – mert sír vala az egész nép, mikor a törvény beszédeit hallá. |
| 10. | És ő mondá nekik: Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest, és küldjetek belőle részt annak, akinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségetek. |
| 11. | A léviták is csendesíték vala az egész népet, mondván: Hallgassatok, mert e nap szent, és ne bánkódjatok! |
| 12. | Elméne azért mind az egész nép enni és inni, és részt küldeni, és szerezni nagy vigasságot, mert megértették a beszédeket, amelyekre őket tanították vala. |
| 13. | Másodnapon pedig összegyűlének az egész népnek, a papoknak és lévitáknak családfői Ezsdráshoz, az írástudóhoz, hogy megértenék a törvénynek beszédeit. |
| 14. | Találák pedig írva a törvényben, melyet parancsolt vala az Úr Mózes által, hogy Izrael fiainak leveles színekben kell lakozniuk az ünnepen, a hetedik hónapban, |
| 15. | És hogy nekik tudatniuk kell és ki kell hirdettetniük minden városaikban és Jeruzsálemben ezt: Menjetek ki a hegyre, és hozzatok lombokat a nemes és vadolajfáról, mirtus- és pálmalombokat, [szóval akármely] sűrű levelű fáról lombokat, hogy csináljatok leveles színeket, amint meg van írva. |
| 16. | Kiméne azért a nép, és hozának [lombokat], és csinálának maguknak leveles színeket, ki-ki a maga háza tetején és pitvaraikban, továbbá az Isten háza pitvaraiban, a vizek kapujának piacán és Efraim kapujának piacán. |
| 17. | Csinála pedig az egész gyülekezet, mely hazatért a fogságból, leveles színeket, és lakának a leveles színekben; mert nem cselekedtek vala így Józsuénak, a Nún fiának idejétől fogva Izrael fiai mind az napiglan, és lőn felette igen nagy öröm[ük]. |
| 18. | És olvasának az Isten törvényének könyvéből minden napon, az első naptól fogva mind az utolsó napig, és ünneplének hét napon át; a nyolcadik napon pedig egybegyülekezés tartatott a törvény szerint. |
| 1. | Azután ugyanezen hónak huszonnegyedik napján egybegyűlének Izrael fiai és böjtölének, gyászba öltözvén és port hintvén fejükre. |
| 2. | És elválának az Izrael magvából valók minden idegenektől, és előállván, vallást tőnek az ő bűneikről és atyáik hamisságairól. |
| 3. | És megállának helyükön, és olvasának az Úrnak, az ő Istenüknek törvénye könyvéből a nap negyedrésze alatt, negyedrésze alatt pedig vallást tőnek és leborulának az Úr előtt, az ő Istenük előtt. |
| 4. | És felálla a léviták emelvényére Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia, Báni és Kenáni, és kiáltának nagy fennszóval az Úrhoz, az ő Istenükhöz. |
| 5. | És mondának a léviták, Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia: Nosza, áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktől fogva mindörökké! És áldják a te dicsőséges nevedet, mely magasabb minden áldásnál és dicséretnél! |
| 6. | Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt, és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le. |
| 7. | Te vagy az Úr, az Isten, aki választottad Ábrámot, és kihozád őt a káldeusoknak Úr [nevű városából], és nevezéd őt Ábrahámnak. |
| 8. | És találád az ő szívét hűnek teelőtted, és szerzél vele szövetséget, hogy adod a kananeusok, hitteusok, emoreusok, perizeusok, jebuzeusok, girgazeusok földjét, hogy adod az ő magvának; és megteljesítéd beszédeidet, mert igaz vagy te! |
| 9. | Megtekintéd annak felette a mi atyáinknak Egyiptomban való nyomorúságát, és az ő kiáltásukat meghallád a Vörös-tengernél, |
| 10. | És tevél jeleket és csodákat a fáraón és minden szolgáin és földének egész népén, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek a te néped ellen; és szerzél magadnak nevet, mint e mai napság [is] van. |
| 11. | És a tengert kétfelé választád őelőttük, és szárazon menének át a tenger közepén, üldözőiket pedig mélységbe borítád, mint követ nagy vizekbe. |
| 12. | És felhőnek oszlopában vezetéd őket nappal, s tűznek oszlopában éjjel, hogy megvilágosítsd nekik az utat, melyen menjenek. |
| 13. | És a Sínai-hegyre leszállál, s szólál velük az égből, s adál nekik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat. |
| 14. | A te szent szombatodat is megjelentéd nekik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsolál nekik szolgád, Mózes által. |
| 15. | És kenyeret az égből adál nekik éhségükben, és vizet a kősziklából hozál ki nekik szomjúságukban; és mondád nekik, hogy menjenek be és bírják a földet, melyre nézve fölemelted kezedet, hogy nekik adod. |
| 16. | Ők pedig, a mi atyáink, felfuvalkodának, és megkeményíték nyakukat, és nem hallgaták parancsolataidat, |
| 17. | És vonakodának engedelmeskedni, és meg nem emlékezének a te csodatételeidről, amelyeket velük cselekedtél, hanem megkeményíték nyakukat, és [arra] adák fej[ük]et, hogy visszatérnek rabságukba az ő makacskodásukban; de te bűnbocsánatnak Istene vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmességű, és el nem hagytad őket. |
| 18. | Sőt még borjúképet is csinálának maguknak, és ezt mondják: Ez a te Istened, aki kihozott téged Egyiptomból! – és nagy bosszúsággal illettek téged, |
| 19. | És te nagy irgalmasságodban nem hagyád el őket a pusztában; a felhőnek oszlopa nem távozék el felőlük nappal, hogy vezérlené őket az úton, és a tűznek oszlopa éjjel, hogy világítana nekik az úton, melyen menének. |
| 20. | És a te jó lelkedet adád nekik, hogy őket oktatná, és mannádat nem vonád meg szájuktól, s vizet adál nekik szomjúságukban. |
| 21. | És negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, fogyatkozásuk nem vala, ruháik el nem nyűttenek, és lábaik meg nem dagadának. |
| 22. | Adál annak felette nekik országokat és népeket, és elosztád ezeket határuk szerint, és ők elfoglalák Sihón földjét, és Hesbon királyának földjét, és Ógnak, Básán királyának földjét. |
| 23. | Fiaikat pedig megsokasítád, mint az ég csillagait, és bevivéd őket a földre, mely felől megmondád atyáiknak, hogy bemennek arra, hogy bírják azt. |
| 24. | És bemenének a fiak és elfoglalák a földet, és megalázád előttük a földnek lakóit, a kananeusokat, s kezükbe adád őket, mind királyaikat, mind a föld népeit, hogy cselekedjenek velük kedvük szerint. |
| 25. | És megvevének erős városokat és kövér földet, s elfoglalának minden jóval teljes házakat, kőből vágott kutakat, szőlős és olajfás kerteket és sok gyümölcsfát, s evének és megelégedének és meghízának, s gyönyörködének a te nagy jóvoltodban. |
| 26. | Makacskodának pedig, és pártot ütének ellened, és veték törvényedet hátuk mögé, prófétáidat is meggyilkolák, akik bizonyságot tőnek ellenük, hogy őket tehozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged. |
| 27. | Annak okáért adád őket nyomorgatóik kezébe, és megnyomorgaták őket; de nyomorúságuk idején hozzád kiáltának, és te az égből meghallgatád, és nagy irgalmasságod szerint adál nekik szabadítókat, és megszabadíták őket nyomorgatóik kezéből. |
| 28. | És mikor megnyugodtak vala, ismét gonoszt cselekvének előtted, és te átadád őket ellenségeik kezébe, akik uralkodának rajtuk; s midőn ismét hozzád kiáltának, te az égből meghallgatád és megszabadítád őket irgalmasságod szerint sokszor. |
| 29. | És bizonyságot tevél ellenük, hogy visszatérítsd őket törvényedhez, de ők felfuvalkodának, s nem hallgaták parancsolataidat, és végzéseid ellen vétkezének, melyeket ha valaki megtart, él azok által; és makacskodva hátat fordítának, s nyakukat megkeményíték, és nem engedelmeskedének. |
| 30. | És mégis meghosszabbítád felettük [kegyelmedet] sok esztendőkön át, s bizonyságot tevél ellenük lelkeddel prófétáid által, de nem figyelmezének; annak okáért adád őket a föld népeinek kezébe. |
| 31. | De nagy irgalmasságod szerint meg nem emésztéd őket, sem el nem hagyád őket, mert te könyörülő és irgalmas Isten vagy. |
| 32. | Most annak okáért, oh mi Istenünk, nagy, erős és rettenetes Isten, aki megőrized a szövetséget és irgalmasságot, ne legyen kicsiny előtted mindaz a nyomorúság, amely utolért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet, Asszíria királyainak napjaitól fogva mind e mai napig. |
| 33. | Hiszen te igaz vagy mindenekben, valamelyek reánk jövének; mert te igazságot műveltél, mi pedig hamisságot cselekvénk! |
| 34. | Hiszen a mi királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem cselekedték törvényedet és nem figyelmeztek parancsolataidra és bizonyságtételeidre, melyek által bizonyságot tettél őellenük; |
| 35. | És ők az ő országukban s a te nagy jóvoltodban, mellyel megáldád őket, s a széles és kövér földön, melyet nekik adál, nem akartak szolgáid lenni, és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből. |
| 36. | És íme, mi most szolgák vagyunk azon a földön, melyet a mi atyáinknak adál, hogy ennék annak gyümölcsét és javát, íme, mi szolgák vagyunk azon; |
| 37. | És termését bőven hozza a királyoknak, akiket fölibünk helyezél a mi bűneinkért, s testeinken uralkodnak és barmainkon az ő kedvük szerint; és mi nagy nyomorúságban vagyunk! |
| 38. | És mindemellett mi erős kötést szerzénk, és azt aláírtuk, melyet megpecsételének a mi fejedelmeink, lévitáink és papjaink. |