Vedd kezedbe a Bibliád!


Nehémiás könyve - 10. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. A megpecsételt [kötések]en pedig ott valának: Nehémiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sédékiás,
2. Serája, Azariás, Jeremiás,
3. Pashur, Amaria, Malakiás,
4. Hattus, Sebánia, Malluk,
5. Hárim, Merémóth, Abdiás,
6. Dániel, Ginnethón, Báruk,
7. Mesullám, Abija, Mijámin,
8. Maazia, Bilgai, Semája; ezek papok voltak.
9. A léviták pedig [ezek]: Jésua, Azania fia, Binnui, a Hénadád fiai közül, Kadmiel,
10. És atyjafiaik: Sebánia, Hódija, Kelita, Pelája, Hanán,
11. Mika, Rehób, Hasábia,
12. Zakkur, Serébia, Sebánia,
13. Hódija, Báni, Beninu.
14. A nép fejei [pedig ezek]: Parós; Pahath-Moáb, Elám, Zattu, Báni,
15. Bunni, Azgád, Bébai,
16. Adonija, Bigvai, Adin,
17. Áter, Ezékiás, Azzur,
18. Hódija, Hásum, Bésai,
19. Hárif, Anathóth, Nébai,
20. Magpiás, Mesullám, Hézir,
21. Mesézabel, Sádók, Jaddua,
22. Pelátia, Hanán, Anája,
23. Hóseás, Hanánia, Hásub,
24. Hallóhes, Pilha, Sóbek,
25. Rehum, Hasabná, Maaszéja,
26. És Ahija, Hanán, Anán,
27. Mallukh, Hárim, Baána.
28. És a nép többi része, a papok, a léviták, a kapunállók, az énekesek, a léviták szolgái és mindenki, aki elkülöníté magát a tartományok népeitől, az Isten törvényéhez [állván], feleségeik, fiaik, leányaik, mindenki, akinek értelme és okossága vala,
29. Csatlakozának atyjukfiaihoz, elöljáróikhoz, és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes által, az Isten szolgája által adatott vala ki, s hogy megőrzik és cselekeszik az Úrnak, a mi Urunknak minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit;
30. És hogy nem fogjuk adni leányainkat feleségül a föld népeinek, sem az ő leányaikat nem fogjuk venni a mi fiainknak,
31. És hogy a föld népeitől, akik árukat és mindenféle gabonát hoznak szombatnapon eladni, nem fogunk venni tőlük szombaton és [egyéb] szent napon, és hogy nem fogjuk bevetni a földet a hetedik esztendőben, és elengedünk minden tartozást.
32. És megállapítánk magunkra nézve parancsolatokat: hogy vetünk magunkra harmadrész siklust esztendőnként a mi Istenünk házának szolgálatára,
33. A szent kenyerekre, a szüntelen való ételáldozatra és a szüntelen való égő áldozatra, a szombatokon, újholdak napján [viendő áldozatokra], az ünnepnapokra, a szent dolgokra, a bűnért való áldozatokra, hogy [mindezek] megtisztítsák Izraelt, és a mi Istenünk házának minden munkájára.
34. Sorsot veténk továbbá a fa hozása felől a papok, léviták és a nép között, hogy hordjuk azt a mi Istenünk házába családjaink szerint bizonyos időkben esztendőnként, hogy égjen az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán, amint meg van írva a törvényben,
35. És hogy felvisszük földünknek első zsengéjét és minden fa gyümölcsének első zsengéjét esztendőnként az Úr házába;
36. Annak felette fiainknak, barmainknak első fiait, amint meg van írva a törvényben, továbbá, hogy elvisszük szarvasmarháinknak és juhainknak első fajzásait a mi Istenünk házába a papoknak, akik szolgálnak a mi Istenünk házában.
37. És a mi lisztjeinknek, felemelt áldozatainknak, minden fa gyümölcsének, mustnak és olajnak zsengéjét felvisszük a papoknak, a mi Istenünk házának kamaráiba, földünknek tizedét pedig a lévitákhoz, mert ők, a léviták szedik be a tizedet minden földműveléssel foglalatoskodó városainkban.
38. És legyen a pap, Áron fia a lévitákkal, midőn a léviták a tizedet beszedik, és a léviták vigyék fel a tizednek tizedét a mi Istenünk házába, a tárháznak kamaráiba,
39. Mert a kamarákba kell hozniuk Izrael fiainak és Lévi fiainak a gabonának, a mustnak és az olajnak ajándékát, holott vannak a szent edények és az [Istennek] szolgáló papok, a kapunállók és az énekesek; és mi nem hagyjuk el a mi Istenünknek házát.

Nehémiás könyve - 11. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És lakozának a nép fejedelmei Jeruzsálemben, a többi nép pedig sorsot vete, hogy minden tíz emberből vinnének egyet Jeruzsálembe, a szent városba lakóul, a többi kilenc pedig [marad a maga] városában.
2. És áldá a nép mindazon férfiakat, akik önkéntesen vállalkozának arra, hogy Jeruzsálemben lakoznak.
3. Ezek pedig a tartomány fejei, akik Jeruzsálemben megtelepedének, de Júda városaiban lakozék ki-ki az ő örökségében, városaikban: az Izrael, a papok, a léviták, a léviták szolgái és Salamon szolgáinak fiai.
4. Jeruzsálemben azért megtelepedének a Júda fiai közül és Benjámin fiai közül: Júda fiai közül: Athája, Uzzija fia, ki Zakariás fia, ki Amaria fia, ki Sefátia fia, ki Mahalalél fia vala, a Pérec fiai közül,
5. És Maaszéja, Báruk fia, ki Kolhóze fia, ki Hazája fia, ki Adája fia, ki Jójárib fia, ki Zakariás fia, ki Hasilóni fia vala.
6. Pérec fiai összesen, akik Jeruzsálemben laknak vala, négyszázhatvannyolc erős férfi.
7. Benjámin fiai pedig ezek: Szallu, Mesullám fia, ki Jóed fia, ki Pedája fia, ki Kólája fia, ki Maaszéja fia, ki Ithiel fia, ki Ézsaiás fia vala,
8. És őutána Gabbai, Szallai, kilencszázhuszonnyolcan.
9. És Jóel, a Zikri fia elöljárójuk volt ezeknek, Júda pedig, a Hasszenua fia, a város másodrendű elöljárója.
10. A papok közül: Jedája, Jójárib fia, Jákhin,
11. Serája pedig, a Hilkiás fia, ki Mesullám fia, ki Sádók fia, ki Merájóth fia, ki Akhitúb fia volt, az Isten házának fejedelme vala,
12. És atyjukfiai, akik a ház munkáját teljesítik vala, nyolcszázhuszonketten, és Adája, a Jeróhám fia, ki Pelália fia, ki Amsi fia, ki Zakariás fia, ki Pashur fia, ki Malkija fia vala,
13. És az ő atyjafiai, a családfők kétszáznegyvenketten, és Amasszai, Azarél fia, ki Ahzai fia, ki Mesillémóth fia, ki Immér fia vala,
14. És az ő atyjukfiai, vitéz férfiak, százhuszonnyolcan, elöljárójuk volt pedig Zabdiel, a Haggedólim fia.
15. A léviták közül pedig: Semája, Hassub fia, ki Azrikám fia, ki Hasábia fia, ki Bunni fia vala.
16. És Sabbetai és Józabád, az Isten házának külső munkája felett felügyelők valának a léviták fejei közül,
17. És Mattánia, a Mika fia, ki Zabdi fia, ki Aszáf fia vala, aki vezetője volt a hálaadó éneklésnek, s elkezdé azt az imádság után, és Bakbukia, aki másodrendű vala atyjafiai között, és Abda, Sammua fia, ki Gálál fia, ki Jeduthun fia vala;
18. A léviták összesen a szent városban: kétszáznyolcvannégyen.
19. A kapunállók pedig: Akkub, Talmón és atyjukfiai, a kapukat őrizők százhetvenketten.
20. A többi izraeliták pedig, a papok, a léviták [lakozának] Júdának minden városaiban, ki-ki az ő örökségében.
21. A léviták szolgái pedig lakozának az Ófelben, és Siha és Gipsa valának elöljáróik a léviták szolgáinak.
22. A léviták elöljárója vala Jeruzsálemben, az Isten háza szolgálatánál Uzzi, a Báni fia – ki Hasábia fia, ki Mattánia fia, ki Mika fia volt –, Aszáf fiai, az énekesek közül,
23. Mert ők, [a léviták], a király parancsolata szerint, az énekesek pedig kötés szerint [végezék] naponként való teendőjüket.
24. Petáhja pedig, a Mesézabel fia, Júda fiának, Zerahnak fiai közül, a király oldala mellett vala a nép minden dolgában.
25. A falukban, ezek határaiban pedig Júda fiai közül lakozának Kirját-Arbában és mezővárosaiban, Dibonban és me- zővárosaiban, Jekabseélben és faluiban,
26. Jésuában, Móladában és Bet-Pélet-ben.
27. Hasár-Suálban, Beér-Sebában és me-zővárosaiban,
28. Siklágban, Mekónában és mezővárosaiban,
29. En-Rimmonban, Sorában, Jarmuth-ban,
30. Zánoáhban, Adullámban és faluiban, Lákisban és határaiban, Azékában és mezővárosaiban – ekként laknak vala Beér-Sebától mind a Hinnóm völgyéig.
31. Benjámin fiai pedig laknak vala Gebától fogva Mikmásban, Ajában, Bételben és mezővárosaiban,
32. Anatótban, Nóbban, Anániában,
33. Hásórban, Rámában, Gittajimban,
34. Hádidban, Sebóimban, Neballátban,
35. Lódban, Onóban, s a mesteremberek völgyében.
36. A léviták közül pedig némely júdai osztályok Benjáminhoz [csatlakozának].

Nehémiás könyve - 12. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Ezek pedig a papok és léviták, akik feljövének Zorobábellel, Sealtiél fiával és Jésuával: Serája, Jeremiás, Ezsdrás,
2. Amária, Mallukh, Hattus,
3. Sekánia, Rehum, Meremóth,
4. Iddó, Ginnethói, Abija,
5. Mijámin, Maádia, Bilga,
6. Semája, Jójárib, Jedája,
7. Szallu, Ámók, Hilkija, Jedája – ezek valának fejei a papoknak és atyjukfiainak Jésua napjaiban.
8. A léviták pedig ezek: Jésua, Binnui, Kadmiel, Serébia, Jehuda, Mattánia, ki vezetője vala hálaadó éneklésnek, atyjafiaival.
9. És Bakbukia, s Unni, az ő atyjukfiai velük szemben, tisztük szerint.
10. És Jésua nemzé Jojákimot, s Jojákim nemzé Eliásibot, s Eliásib nemzé Jójadát,
11. És Jójada nemzé Jonatánt, s Jonatán nemzé Jadduát.
12. Jójákim napjaiban pedig papok, családfők valának: Serája családjában Merája, Jerémiáséban Hanánia,
13. Ezsdráséban Mesullám, Amáriáéban Jóhanán,
14. Melikuéban Jonatán, Sebaniáéban József,
15. Háriméban Adna, Merajóthéban Helkai,
16. Iddóéban Zakhariás, Ginnethónéban Mesullám,
17. Abijáéban Zikri, Minjáminéban és Móadiáéban Piltai,
18. Bilgáéban Sammua, Semájáéban Jonatán,
19. Jójáribéban Mattenai, Jedajáéban Uzzi,
20. Szallaiéban Kallai, Amókéban Éber,
21. Hilkijáéban Hasábia, Jedajáéban Nethanéel.
22. A léviták közül Eliásib, Jójada, Jóhanán és Jaddua napjaiban felírattak a családfők, a papok pedig mind a perzsiai Dárius országlásáig.
23. A léviták családfői felírattattak a krónikák könyvében Jóhanánnak, Eliásib fiának napjaiig.
24. A léviták családfői [valának]: Hasábia, Serébia, Jésua, a Kadmiel fia, és az ő atyjukfiai velük szemben a dicsérő és hálaadó éneklésre, Dávidnak, az Isten emberének parancsolata szerint, mint egy éneklő sereg együtt a másikkal.
25. Mattánia, Bakbukia, Obádia, Mesullám, Talmón, Akkub pedig kapunállók, őrt állván a kapuk kincsesházainál.
26. Ezek valának Jojákim napjaiban, ki Jésua fia, ki Jósadák fia volt, és Nehémiásnak, a helytartónak és Ezsdrásnak, a törvénytudó papnak napjaiban.
27. Jeruzsálem kőfalának felszentelésekor pedig fölkeresék a lévitákat minden ő helyeiken, hogy behozzák őket Jeruzsálembe, hogy véghezvigyék a felszentelést örömmel, és hálaadással, és énekléssel, cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal.
28. És összegyűlének az énekesek fiai mind Jeruzsálem környékéről, mind pedig a netófátiak faluiból.
29. Mind Bet-Gilgálból, mind Geba és Azmáveth határaiból, mert falukat építének maguknak az énekesek Jeruzsálem körül.
30. És minekutána megtisztíták magukat a papok és a léviták, megtisztíták a népet is, s a kapukat és a kőfalat.
31. Azután felvivém Júda fejedelmeit a kőfalhoz és rendelék két nagy hálaadást éneklő sereget és csapatokat; [az egyik] jobb kéz felé [méne] a kőfal mellett a Szemét-kapu felé,
32. És utánuk méne Hósaája és Júda fejedelmeinek fele,
33. És Azária, Ezsdrás és Mesullám,
34. Júda és Benjámin, Semája és Jeremiás,
35. A papok fiai közül kürtökkel, és Zakariás, a Jonatán fia, ki Semája fia, ki Mattánia fia, ki Mikája fia, ki Zakkur fia, ki Aszáf fia vala,
36. És az ő atyjafiai: Semája, Azarél, Milalai, Gilalai, Máaj, Nethanéel, Júda és Hanáni, Dávidnak, az Isten emberének éneklőszerszámaival; Ezsdrás pedig, az írástudó előttük megy vala.
37. [Méne pedig e sereg] a forrás kapuja felé, s egyenesen fölmenének Dávid városának lépcsőin a kőfalhoz vezető lépcsőre, s menének Dávid háza mellett s a vizek kapujáig napkelet felé.
38. A hálaadást éneklő második sereg pedig, mely átellenben megy vala – én pedig, és a népnek fele utánuk –, [méne] a kőfal mellett, a kemencék tornya mellett, mind a széles kőfalig.
39. És az Efraim kapuja mellett és az óváros kapuja mellett és a Halaknak kapuja mellett és a Hananél tornya és a Meáh torony mellett mind a Juhok kapujáig, s megállának a tömlöc kapujában.
40. És megálla a hálaadást éneklő mindkét sereg az Isten házánál, és én s a fejedelmeknek fele velem,
41. És a papok: Eljákim, Maaséja, Minjámin, Mikája, Eljoénai, Zakariás, Hanánia kürtökkel,
42. És Maaséja, Semája, Eleázár, Uzzi, Jóhanán, Malkija, Elám és Ezer, és zengedeznek vala az énekesek, és Jizrahia, az elöljáró.
43. És áldozának azon napon nagy áldozatokkal, és vigadának, mert az Isten megvidámítá őket nagy örömmel, sőt az asszonyok és gyermekek is vigadának, és Jeruzsálemnek öröme nagy messze hallatott.
44. És rendeltetének ama napon férfiak a kincseknek, felemelt áldozatoknak, első zsengéknek és a tizedeknek tárházai fölé, hogy összegyűjtsék azokba a városok határaiból a törvény szerint való részüket a papoknak és a lévitáknak, mert örvendeze Júda a papokon és a lévitákon, akik ott állának [tisztükben],
45. Mint akik megőrzik Istenük rendtartását s a tisztaság rendtartását, és az énekesek és a kapunállók [is ott állának tisztükben] Dávidnak és az ő fiának, Salamonnak, parancsolata szerint;
46. Mert Dávidnak napjaiban Aszáf vala régtől fogva az énekesek és az Istennek hálát adó és őt dicsérő éneklésnek vezetője.
47. És a Zorobábel és Nehémiás napjaiban megadja vala az egész Izrael az énekeseknek és kapunállóknak az ő részüket naponként, nevezetesen odaszentelik vala azt a lévitáknak, a léviták pedig az Áron fiainak.

Nehémiás könyve - 13. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Azon a napon olvasának a Mózes könyvéből a népnek hallatára, és írva találák benne, hogy Ammón és Moáb soha be ne menjen az Isten gyülekezetébe,
2. Mivelhogy nem mentek vala eleikbe Izrael fiainak kenyérrel és vízzel, sőt bérbe fogadták ellenük Bálámot, hogy őket megátkozná, de a mi Istenünk az átkot áldásra fordítá.
3. És lőn, hogy mikor hallották e törvényt, kirekesztének Izrael közül minden e- legy-belegy népet.
4. Ennek előtte pedig Eliásib, a pap, ki Istenünk házának kamarái fölé rendelteték, rokonságba jutott Tóbiással,
5. És átengedett neki egy nagy kamarát, holott abban annak előtte az ételáldozatot, a tömjént, az edényeket és az olajnak, mustnak és gabonának tizedét, mint a kapunállóknak, énekeseknek és lévitáknak törvény szerint való részét és a papoknak ajándékát helyeztetik vala el.
6. Mindennek történtekor én nem valék Jeruzsálemben, mert Artaxerxész babilóniai királynak harminckettedik esztendejében visszamentem vala a királyhoz, s napok múltán [újra szabadságot] kértem a királytól.
7. És visszatérék Jeruzsálembe, és megértém e gonoszt, melyet Eliásib cselekedett vala Tóbiásért, hogy átengedett neki egy kamarát az Isten házának pitvaraiban.
8. Igen gonosznak tetszék pedig ez nekem, s kivettetém Tóbiás házának minden edényeit abból a kamarából,
9. És parancsolatomra megtisztíták a kamarákat, és visszahordatám azokba Isten házának edényeit, az ételáldozatot és a tömjént.
10. Megtudtam azt is, hogy a léviták részeit nem adták meg, ennek miatta ki-ki az ő mezejére szélede el az Isten házában szolgáló léviták és énekesek közül.
11. És megfeddém a fejedelmeket, és mondék: Miért hagyatott el az Isten háza? És egybegyűjtvén a [lévitákat], helyükre állítám őket,
12. Az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a mustnak és a gabonának tizedét a tárházakba.
13. És felügyelőkké rendelém a tárházak fölé Selemiát, a papot, Sádókot, az írástudót és Pedáját a léviták közül, és melléjük Hanánt, ki Zakkur fia, ki Mattánia fia vala, mivelhogy híveknek ítéltettek volt, és az ő tisztük vala kiosztani atyjukfiainak [részét].
14. Emlékezzél meg énrólam, én Istenem ezért, és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, melyeket cselekedtem vala az én Istenem házával és rendtartásaival!
15. Azon napokban láttam Júdában, hogy sajtót taposnak szombaton, és gabonát hoznak be szamarakra rakván, sőt bort, szőlőt és olajat is, és mindenféle terhet behoznak Jeruzsálembe szombatnapon, és bizonyságot tevék [ellenük], amely napon eleséget árulnak vala.
16. Tírusziak is lakozának [a város]ban, akik hoznak vala halat és mindenféle árut, melyeket eladnak vala szombatnapon Júda fiainak Jeruzsálemben.
17. Annak okáért megfeddém Júda elöljáróit, és mondám nekik: Micsoda gonosz dolog ez, amit ti cselekesztek, hogy megfertőztetitek a szombatnak napját?
18. Avagy nem így cselekedtek-e a ti atyáitok, s a mi Istenünk reánk hozá mindezen gonoszt, és e városra?! És ti mégis növelitek [Isten] haragját Izrael fölött, megfertőztetvén a szombatot.
19. Lőn annak okáért, hogy midőn megárnyékosodtak Jeruzsálem kapui a szombat előtt, parancsolatomra bezáratának az ajtók, s megparancsolám, hogy meg ne nyissák azokat szombat utánig, annak felette legényeim közül a kapukhoz rendelék, [mondván]: Nem fog bejőni teher a szombatnak napján.
20. Annak okáért a kereskedők és minden áruk árusai kívül hálának Jeruzsálemen egyszer vagy kétszer,
21. És bizonyságot tevék ellenük, és mondám nekik: Miért háltok ti e kőfal előtt? Ha ezt ismételitek, kezet vetek reátok! Az időtől fogva nem jöttenek szombaton.
22. És megparancsolám a lévitáknak, hogy magukat megtisztítsák, s hogy menjenek el és őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam, én Istenem, és kedvezz nekem, kegyelmességednek nagy volta szerint!
23. Ugyanazon napokban meglátogatám azokat a zsidókat, kik asdódi, ammonita és moábita asszonyokat vettek feleségül.
24. És fiaik felerésze asdódi nyelven beszél vala, és nem tudnak vala beszélni zsidóul, hanem egyik vagy másik nép nyelvén.
25. Annak okáért feddődém velük, és megátkozám őket, és megverék közülük néhányat, és megtépém őket, és megesketém őket Istenre: Bizony, ne adjátok leányaitokat az ő fiaiknak, és ne vegyetek leányaik közül feleséget fiaitoknak és magatoknak!
26. Avagy nem ebben vétkezett-e Salamon, Izrael királya? Noha nem volt sok nép között hozzá hasonlatos király, akit szeret vala az ő Istene, és királlyá tette vala őt Isten egész Izrael fölött, őt is bűnre vivék az idegen asszonyok.
27. És nektek engedjünk-e, hogy cselekedjétek mindezen nagy gonoszságot, vétkezzetek Istenünk ellen, idegen asszonyokat vévén feleségül?
28. Jójadának (ki Eliásib főpapnak fia vala) fiai közül is egy veje vala a horonitbeli Szanballatnak, elűzém azért őt tőlem.
29. Emlékezzél meg őróluk, én Istenem, a papságnak és a papság szövetségének és a lévitáknak ilyen megfertőztetéséért!
30. És megtisztítám őket minden idegenektől, és rendtartást szabék a papoknak és a lévitáknak, kinek-kinek az ő dolgában,
31. A fa hozására is bizonyos időkben és az első zsengékre. Emlékezzél meg, én Istenem, az én javamra!

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt