| 1. | Akkor felelt a sukhi Bildád, és monda: |
| 2. | Meddig szólsz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél? |
| 3. | Elforgatja-e Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-e az igazságot? |
| 4. | Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket. |
| 5. | De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz; |
| 6. | Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken érted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát. |
| 7. | És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon. |
| 8. | Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra! |
| 9. | Mert mi csak tegnapiak vagyunk, és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön. |
| 10. | Nem tanítanak-e meg azok téged? Nem mondják-e meg neked, és nem beszélik-e meg szívük szerint neked?! |
| 11. | Felnövekedik-e a káka mocsár nélkül, felnyúlik-e a sás víz nélkül? |
| 12. | Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél előbb elszárad. |
| 13. | Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, akik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is] elvész. |
| 14. | Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló. |
| 15. | Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik bele, és nem marad meg. |
| 16. | Bő nedvességű ez a napfényen [is], és ágazata túlnő a kertjén. |
| 17. | Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a sziklarétegen. |
| 18. | Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak! |
| 19. | Íme, ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból. |
| 20. | Íme, az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ad előmenetelt. |
| 21. | Még betölti szádat nevetéssel, és ajkaidat vigassággal. |
| 22. | Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátra megsemmisül. |
| 1. | Felelt pedig Jób, és monda: |
| 2. | Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? |
| 3. | Ha perelni akarna ővele, ezer közül egy sem felelhetne meg neki. |
| 4. | Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? |
| 5. | Aki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában. |
| 6. | Aki kirengeti helyéből a földet úgy, hogy oszlopai megrepedeznek. |
| 7. | Aki szól a napnak, és az fel nem kel, és bepecsételi a csillagokat. |
| 8. | Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. |
| 9. | Aki teremtette a Göncölszekeret, a Kaszáscsillagot, és a Fiastyúkot, és a Délnek titkos tárait. |
| 10. | Aki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csodákat megszámlálhatatlanul. |
| 11. | Íme, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre. |
| 12. | Íme, ha elragad [valamit], ki akadályozza meg; ki mondhatja neki: Mit cselekszel? |
| 13. | Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb cinkosai is. |
| 14. | Hogyan felelhetnék hát én meg őneki, és lelhetnék vele szemben szavakat? |
| 15. | Aki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék neki; kegyelemért könyörögnék ítélő bírámhoz. |
| 16. | Ha segítségül hívnám, és felelne is nekem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; |
| 17. | Aki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. |
| 18. | Nem hagyna még lélegzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. |
| 19. | Ha erőre kerülne a dolog? Íme, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki énnekem napot? |
| 20. | Ha igaznak mondanám magamat, a szám kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engem. |
| 21. | Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, utálom az életemet. |
| 22. | Mindegy ez! Azért azt mondom: Elveszít ő ártatlant és gonoszt! |
| 23. | Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. |
| 24. | A föld a gonosz kezébe adatik, aki az ő bíráinak arcát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? |
| 25. | Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. |
| 26. | Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. |
| 27. | Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal, és vidám leszek: |
| 28. | Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. |
| 29. | Rossz ember vagyok én! Minek fárasszam hát magamat hiába? |
| 30. | Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: |
| 31. | Akkor is a posványba mártanál engem, és az én ruháim is utálnának engem. |
| 32. | Mert nem ember ő, mint én, hogy neki megfelelhetnék, [és] együtt perbe állanánk. |
| 33. | Nincs is közöttünk igazlátó, aki kezét közbe vethesse kettőnk között! |
| 34. | Venné csak el rólam az ő vesszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem: |
| 35. | Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal! |
| 1. | Lelkemből utálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében. |
| 2. | Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perelsz velem?! |
| 3. | Jó-e az neked, hogy nyomorgatsz, hogy megutálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?! |
| 4. | Testi szemeid vannak-e neked, és úgy látsz-e te, amint halandó lát?! |
| 5. | Mint a halandónak napjai, olyanok-e a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?! |
| 6. | Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz. |
| 7. | Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, aki kezedből kiszabadítson! |
| 8. | Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen körös-körül, és mégis megrontasz engem?! |
| 9. | Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?! |
| 10. | Nem úgy öntöttél-e engem, mint a tejet, és mint a sajtot, megoltottál engem? |
| 11. | Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem. |
| 12. | Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet. |
| 13. | De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban: |
| 14. | Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem. |
| 15. | Ha istentelen vagyok, jaj nekem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra! |
| 16. | Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csodafájdalmakat bocsátanál reám. |
| 17. | Megújítanád a te bizonyságaidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem. |
| 18. | Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem! |
| 19. | Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna! |
| 20. | Hiszen kevés napom van még; szűnjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé, |
| 21. | Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földjébe; |
| 22. | Az éjféli homálynak földjébe, amely olyan, mint a halál árnyékának sűrű sötétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sűrű sötétség. |
| 1. | Felelt a Naamából való Cófár, és monda: |
| 2. | A sok beszédre ne legyen-e felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-e igaza? |
| 3. | Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is, és ne legyen, aki megszégyenítsen?! |
| 4. | Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt. |
| 5. | De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait teellened, |
| 6. | És jelentené meg neked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett neked a te bűneidből. |
| 7. | Az Isten mélységét elérheted-e, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-e? |
| 8. | Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? |
| 9. | Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél. |
| 10. | Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg? |
| 11. | Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra! |
| 12. | És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is. |
| 13. | Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd; |
| 14. | Ha a hamisságot, amely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság; |
| 15. | Akkor a te arcodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél; |
| 16. | Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról. |
| 17. | Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel. |
| 18. | Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál. |
| 19. | Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hízelegnének neked. |
| 20. | De a gonoszok szemei elepednek, menedékük eltűnik előlük, és reménységük: a lélek kilehelése. |
| 1. | Felelt erre Jób, és monda: |
| 2. | Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcsesség! |
| 3. | Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket? |
| 4. | Kikacagják a saját barátai azt, mint engem, aki Istenhez kiált, és meghallgatja őt. Kikacagják az igazat, az ártatlant! |
| 5. | A szerencsétlen megvetni való, gondolja, aki boldog; ez vár azokra, akiknek lábuk roskadoz. |
| 6. | A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, akik ingerlik az Istent, és aki kezében hordja Istenét. |
| 7. | Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják neked. |
| 8. | Avagy beszélj a földdel, és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik neked. |
| 9. | Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt? |
| 10. | Akinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke. |
| 11. | Nemde nem a fül próbálja-e meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt? |
| 12. | A vén emberekben van-e a bölcsesség, és az értelem a hosszú életben-e? |
| 13. | Őnála van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem. |
| 14. | Íme, amit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót], nem nyílik föl az. |
| 15. | Íme, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet. |
| 16. | Őnála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és aki tévelygésre visz. |
| 17. | A tanácsadókat fogságra viszi, és a bírákat megbolondítja. |
| 18. | A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra. |
| 19. | A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja. |
| 20. | Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet, és a vénektől elveszi a tanácsot. |
| 21. | Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja. |
| 22. | Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza. |
| 23. | Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket. |
| 24. | Elveszi eszüket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket. |
| 25. | És világtalan sötétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg. |
| 1. | Íme, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette. |
| 2. | Amint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok. |
| 3. | Azonban én a Mindenhatóval akarok szólni; Isten előtt kívánom védeni ügyemet. |
| 4. | Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok. |
| 5. | Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcsességetekre lenne. |
| 6. | Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire. |
| 7. | Az Isten kedvéért szóltok-e hamisságot, és őérette szóltok-e csalárdságot? |
| 8. | Az ő személyére néztek-e, ha Isten mellett tusakodtok? |
| 9. | Jó lesz-e az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-e őt, amint megcsalható az ember? |
| 10. | Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók. |
| 11. | Az ő fensége nem rettent-e meg titeket, a tőle való félelem nem száll-e rátok? |
| 12. | A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak. |
| 13. | Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam. |
| 14. | Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet? |
| 15. | Íme, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak útjaimat akarom védeni előtte. |
| 16. | Sőt az lesz nekem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe. |
| 17. | Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat! |
| 18. | Íme, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nekem lesz igazam. |
| 19. | Ki az, aki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimúlnék. |
| 20. | Csak kettőt ne cselekedj velem, színed elől akkor nem rejtőzöm el. |
| 21. | Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem! |
| 22. | Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj! |
| 23. | Mennyi bűnöm és vétkem van nekem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra! |
| 24. | Mért rejted el arcodat, és tartasz engemet ellenségedül? |
| 25. | A letépett falevelet rettegteted-e, és a száraz pozdorját üldözöd-e? |
| 26. | Hogy ily [sok] keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?! |
| 27. | Hogy béklyóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábamnak nyomait?! |
| 28. | Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, amelyet moly emészt. |
| 1. | Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. |
| 2. | Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltűnik, mint az árnyék és nem állandó. |
| 3. | Még az ilyen ellen is felnyitod-e szemeidet, tennenmagaddal törvénybe állítasz-e engem? |
| 4. | Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki. |
| 5. | Nincsenek-e meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél neki, amelyet nem hághat át. |
| 6. | Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek. |
| 7. | Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak. |
| 8. | Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke: |
| 9. | A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete. |
| 10. | De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő? |
| 11. | Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad: |
| 12. | Úgy fekszik le az ember és nem kel fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból. |
| 13. | Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engem addig, amíg elmúlik a te haragod; határt vetnél nekem, azután megemlékeznél rólam! |
| 14. | Ha meghal az ember, vajon feltámad-e? [Akkor] az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom. |
| 15. | Szólítanál, és én felelnék neked, kívánkoznál a te kezednek alkotása után. |
| 16. | De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet. |
| 17. | Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez. |
| 18. | Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről; |
| 19. | A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé. |
| 20. | Hatalmaskodol rajta szüntelen, és ő elmegy; megváltoztatván az arcát, úgy bocsátod el őt. |
| 21. | Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velük. |
| 22. | Csak ő magáért fáj még a teste, és a lelke is ő magáért kesereg. |