| 1. | Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára |
| 2. | Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. |
| 3. | Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is, és nincs nyugodalmam. |
| 4. | Pedig te szent vagy, aki Izrael dicséretei között lakozol. |
| 5. | Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket. |
| 6. | Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg. |
| 7. | De én féreg vagyok, s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép utálata. |
| 8. | Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejüket: |
| 9. | Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! |
| 10. | Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, [és] biztattál engem anyámnak emlőin. |
| 11. | Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem. |
| 12. | Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítsen! |
| 13. | Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. |
| 14. | Feltátották rám szájukat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. |
| 15. | Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. |
| 16. | Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. |
| 17. | Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. |
| 18. | Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek [s] bámulnak rám. |
| 19. | Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. |
| 20. | De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre! |
| 21. | Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből! |
| 22. | Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem! |
| 23. | Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben! |
| 24. | Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai, dicsőítsétek őt, és féljétek őt, Izrael minden magzata! |
| 25. | Mert nem veti meg és nem utálja meg a szegény nyomorúságát, és nem rejti el az ő orcáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. |
| 26. | Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, akik félik őt. |
| 27. | Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Éljen szívetek örökké! |
| 28. | Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége. |
| 29. | Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. |
| 30. | Esznek és leborulnak a föld gazdagjai mind; őelőtte hajtanak térdet, akik a porba hullanak, és aki életben nem tarthatja lelkét. |
| 31. | Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. |
| 32. | Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az őutánuk való népnek, hogy ezt cselekedte! |
| 1. | Dávid zsoltára Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. |
| 2. | Füves legelőkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem. |
| 3. | Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. |
| 4. | Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. |
| 5. | Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. |
| 6. | Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. |
| 1. | Dávid zsoltára Az Úré a föld, s annak teljessége; a föld kereksége, s annak lakosai. |
| 2. | Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette. |
| 3. | Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? |
| 4. | Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra. |
| 5. | Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az üdvösség Istenétől. |
| 6. | Ilyen az őt keresők nemzetsége, a Jákób [nemzetsége], akik a te orcádat keresik. Szela. |
| 7. | Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel, ti örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! |
| 8. | Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős, hadakozó Úr. |
| 9. | Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel, örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! |
| 10. | Kicsoda ez a dicsőség királya? A Seregek Ura, ő a dicsőség királya! Szela. |
| 1. | Dávidé Hozzád emelem, Uram, lelkemet! |
| 2. | Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg, ne örüljenek rajtam ellenségeim! |
| 3. | Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár; szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! |
| 4. | Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! |
| 5. | Vezess engem a te igazságodban, és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged! |
| 6. | Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak! |
| 7. | Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam a te jóvoltodért, Uram! |
| 8. | Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. |
| 9. | Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat. |
| 10. | Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják. |
| 11. | A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az! |
| 12. | Kicsoda az, aki féli az Urat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon. |
| 13. | Annak lelke megmarad a jóban, és magzata örökli a földet. |
| 14. | Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket. |
| 15. | Szemeim mindenha az Úrra [néznek], mert ő húzza ki a tőrből lábamat. |
| 16. | Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok! |
| 17. | Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem! |
| 18. | Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet! |
| 19. | Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem! |
| 20. | Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam! |
| 21. | Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak. |
| 22. | Mentsd ki, Isten, Izraelt minden bajából! |
| 1. | Dávidé Ítélj meg engem, Uram, mert én ártatlanságban éltem, és az Úrban bíztam ingadozás nélkül. |
| 2. | Próbálj meg, Uram, és kísérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet! |
| 3. | Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek. |
| 4. | Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam. |
| 5. | Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök. |
| 6. | Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom, Uram, |
| 7. | Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet. |
| 8. | Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét. |
| 9. | Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé, |
| 10. | Akiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel. |
| 11. | Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam! |
| 12. | Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben. |
| 1. | Dávidé Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? |
| 2. | Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék, szorongatóim és elleneim, ők botlanak meg és hullanak el. |
| 3. | Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [őbenne] bízom én. |
| 4. | Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem, hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében, hogy nézhessem az Úrnak szépségét, és gyönyörködhessem az ő templomában. |
| 5. | Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. |
| 6. | Most is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körülöttem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. |
| 7. | Halld meg, Uram, hangomat, hívlak! Irgalmazz nekem és hallgass meg engem! |
| 8. | Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat keressétek! A te orcádat keresem, oh Uram! |
| 9. | Ne rejtsd el orcádat előlem, ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! |
| 10. | Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. |
| 11. | Taníts meg engem a te utadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen az én üldözőim miatt! |
| 12. | Ne adj át engem szorongatóim kívánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek! |
| 13. | Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földjén! |
| 14. | Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat! |
| 1. | Dávidé Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló! |
| 2. | Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé! |
| 3. | Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, akik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívükben! |
| 4. | Fizess meg nekik az ő cselekedeteik és igyekezetük rosszasága szerint; kezük munkája szerint fizess meg nekik, add meg nekik jutalmukat! |
| 5. | Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja őket, és föl nem építi őket. |
| 6. | Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát! |
| 7. | Az Úr az én erőm és pajzsom, őbenne bízott szívem, és megsegíttettem; örvend szívem, és énekemmel dicsérem őt. |
| 8. | Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége. |
| 9. | Tartsd meg a te népedet, és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké! |
| 1. | Dávid zsoltára Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! |
| 2. | Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben! |
| 3. | Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett. |
| 4. | Az Úr szava erős, az Úr szava fenséges. |
| 5. | Az Úr szava cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libanon cédrusait is, |
| 6. | És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libanont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat. |
| 7. | Az Úr szava tűzlángokat szór. |
| 8. | Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját. |
| 9. | Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: Dicső! |
| 10. | Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. |
| 11. | Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel. |