| 1. | Ének; Aszáf zsoltára |
| 2. | Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten! |
| 3. | Mert íme, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejüket emelik. |
| 4. | Néped ellen álnok tanácsot gondolnak, s védenceid ellen terveket szőnek. |
| 5. | Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izrael nevét! |
| 6. | Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel, szövetséget kötöttek ellened: |
| 7. | Az edomiták és ismáeliták sátrai, a moábiták és hagarénusok, |
| 8. | A gebaliták, ammoniták és amálekiták, a filiszteusok Tírusz lakosaival együtt. |
| 9. | Az asszír is szövetkezett velük, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela. |
| 10. | Úgy bánj velük, mint Midiánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál! |
| 11. | Akik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lőnek. |
| 12. | Tedd őket, fejedelmüket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjükkel, |
| 13. | Akik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! |
| 14. | Én Istenem! Tedd őket olyanokká, amilyen a porfelhő, [és] amilyen a polyva a szél előtt; |
| 15. | Olyanokká, mint a tűz, amely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, amely elégeti a hegyeket. |
| 16. | Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket! |
| 17. | Töltsd el orcájukat gyalázattal, hogy keressék, Uram, a te nevedet! |
| 18. | Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, |
| 19. | Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön. |
| 1. | Az éneklőmesternek a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára |
| 2. | Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! |
| 3. | Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. |
| 4. | A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse: a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! |
| 5. | Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela. |
| 6. | Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében! |
| 7. | Átmenvén a siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső. |
| 8. | Erőről erőre jutnak, [míg] megjelennek Isten előtt a Sionon. |
| 9. | Uram, Seregeknek Istene, hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg, Jákóbnak Istene! Szela. |
| 10. | Mi pajzsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orcáját! |
| 11. | Mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer [másutt]; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában. |
| 12. | Mert nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ad az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek. |
| 13. | Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned. |
| 1. | Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak zsoltára |
| 2. | Jóakarattal voltál, Uram, a te földedhez. Visszahoztad a Jákób [nemzetségéből] való foglyokat. |
| 3. | Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bűnüket. Szela. |
| 4. | Elhárítottad [róluk] minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését. |
| 5. | Hozz vissza bennünket, szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat! |
| 6. | Avagy mindörökké haragszol-e ránk? Nemzedékről nemzedékre tartod-e haragod? |
| 7. | Avagy nem elevenítesz-e meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned? |
| 8. | Mutasd meg nekünk, Uram, a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad minekünk! |
| 9. | Hadd halljam meg, mit szól az Úr Isten! Kétség nélkül békességet szól az ő népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra. |
| 10. | Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön. |
| 11. | Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást. |
| 12. | Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből. |
| 13. | Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét. |
| 14. | Igazság jár előtte és követi őt az ő lépéseinek útján. |
| 1. | Dávid imádsága. Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én! |
| 2. | Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg, én Istenem, a te szolgádat, aki bízik benned! |
| 3. | Könyörülj énrajtam, Uram, mert hozzád kiáltok minden napon! |
| 4. | Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel, Uram, lelkemet! |
| 5. | Mert te, Uram, jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, akik hozzád kiáltanak. |
| 6. | Figyelmezzél, Uram, az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát! |
| 7. | Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. |
| 8. | Nincsen, Uram, hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz! |
| 9. | Eljőnek a népek mind, amelyeket alkottál, és leborulnak előtted, Uram, és dicsőítik a te nevedet, |
| 10. | Mert nagy vagy te és csodadolgokat művelsz; csak te vagy Isten egyedül! |
| 11. | Mutasd meg nekem a te utadat, hogy járhassak a te igazságodban, [és] teljes szívvel féljem nevedet! |
| 12. | Dicsérlek téged, Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! |
| 13. | Mert nagy énrajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból. |
| 14. | Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, [akik] meg sem gondolnak téged. |
| 15. | De te, Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú! |
| 16. | Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát! |
| 17. | Adj jelt nekem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim, és szégyenüljenek meg, amikor te, Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem! |
| 1. | Ének; a Kóráh fiainak zsoltára A szent hegyeken vetette meg az ő fundamentumát. |
| 2. | Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban, mint Jákóbnak minden hajlékát. |
| 3. | Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, te Istennek városa! Szela. |
| 4. | Előszámlálom Egyiptomot és Bábelt, mint ismerőimet. Íme Filisztea és Tírusz Kússal együtt: ez ott született. |
| 5. | És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges erősíti azt. |
| 6. | Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela. |
| 7. | És táncolva énekelik: minden forrásaim tebenned vannak. |
| 1. | Ének; a Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a mahalath-lehannóthra. Az ezrahita Hémán tanítása |
| 2. | Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: |
| 3. | Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! |
| 4. | Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. |
| 5. | Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember. |
| 6. | A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, akik koporsóban feküsznek, akikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől. |
| 7. | Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. |
| 8. | A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela. |
| 9. | Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél előttük engem; berekesztettem, és ki nem jöhetek. |
| 10. | Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged, Uram, minden napon, hozzád terjengetem kezeimet. |
| 11. | Avagy a holtakkal teszel-e csodát? Felkelnek-e vajon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela. |
| 12. | Beszélik-e a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén? |
| 13. | Megtudhatják-e a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földjén? |
| 14. | De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom: |
| 15. | Miért vetsz el hát, Uram, engem, [és] rejted el orcádat éntőlem? |
| 16. | Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. |
| 17. | Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. |
| 18. | Körülvettek engem, mint a vizek, egész napon; együttesen körülöveztek engem. |
| 19. | Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim – a sötétség. |
| 1. | Az ezrahita Ethán tanítása |
| 2. | Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal! |
| 3. | Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, [mondván]: |
| 4. | Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak: |
| 5. | Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela. |
| 6. | És az egek dicsérik a te csodadolgodat, Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében. |
| 7. | Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között? |
| 8. | Igen rettenetes Isten [ő] a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, akik körülötte vannak. |
| 9. | Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy, Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. |
| 10. | Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat. |
| 11. | Te rontád meg Egyiptomot, mint egy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet. |
| 12. | Tieid az egek, a föld is a tied, e világot minden bennevalóval te fundáltad. |
| 13. | Az északot és a délt te teremtetted, a Tábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek. |
| 14. | A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos. |
| 15. | Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orcád előtt. |
| 16. | Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát; a te orcádnak világosságánál jár ez, oh Uram! |
| 17. | A te nevedben örvendeznek egész nap, és a te igazságodban felmagasztaltatnak. |
| 18. | Mert az ő erejüknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is. |
| 19. | Mert az Úr a mi pajzsunk, és Izraelnek Szentje a mi királyunk. |
| 20. | Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat; |
| 21. | Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat, szent olajommal kentem fel őt, |
| 22. | Akivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt. |
| 23. | Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt, |
| 24. | Mert őelőtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit. |
| 25. | És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva. |
| 26. | És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre. |
| 27. | Ő így szólít engem: Atyám vagy te, én Istenem és szabadításom kősziklája! |
| 28. | Én meg elsőszülöttemmé teszem őt, [és] feljebbvalóvá a föld királyainál. |
| 29. | Örökké megtartom neki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] ővele. |
| 30. | És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait. |
| 31. | Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint; |
| 32. | Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolataimat, |
| 33. | Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnüket, és vereségekkel az ő álnokságukat, |
| 34. | De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom. |
| 35. | Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom. |
| 36. | Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajon megcsalhatnám-e Dávidot? |
| 37. | Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap. |
| 38. | Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela. |
| 39. | De te [mégis] elvetetted és megutáltad [őt], és megharagudtál a te felkentedre. |
| 40. | Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az ő koronáját. |
| 41. | Lerontottad az ő kőfalait mind, romokká tetted erősségeit. |
| 42. | Zsákmányolták őt mind az úton járók, gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt. |
| 43. | Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét. |
| 44. | Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harcban. |
| 45. | Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted. |
| 46. | Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela. |
| 47. | Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tűz? |
| 48. | Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait! |
| 49. | Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált, [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela. |
| 50. | Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra! |
| 51. | Emlékezzél meg, Uram, a te szolgáidnak gyalázatáról, hogy sok népnek [gyalázatát] hordozom keblemben, |
| 52. | Amelyekkel gyaláztak a te ellenségeid, Uram, amelyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. |
| 53. | Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és ámen. |