| 1. | Mózesnek, az Isten emberének imádsága Uram, te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! |
| 2. | Minekelőtte hegyek lettek, és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. |
| 3. | Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, embernek fiai! |
| 4. | Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárásnyi idő éjjel. |
| 5. | Elragadod őket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fű, amely reggel sarjad, |
| 6. | Reggel virágzik és sarjad, [és] estére elhervad és megszárad. |
| 7. | Bizony, megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk! |
| 8. | Elédbe vetetted a mi álnokságainkat, titkos bűneinket a te orcádnak világa elé. |
| 9. | Bizony, elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt, megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. |
| 10. | A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. |
| 11. | Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat? |
| 12. | Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. |
| 13. | Térj vissza, Uram! Meddig késel? És könyörülj a te szolgáidon. |
| 14. | Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben. |
| 15. | Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, amelyekben gonoszt láttunk. |
| 16. | Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. |
| 17. | És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mirajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nekünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá! |
| 1. | Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az. |
| 2. | Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem, őbenne bízom! |
| 3. | Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. |
| 4. | Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége. |
| 5. | Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal, |
| 6. | A dögvésztől, amely a homályban jár, a döghaláltól, amely délben pusztít. |
| 7. | Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren: és hozzád nem is közelít. |
| 8. | Bizony, szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését! |
| 9. | Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: |
| 10. | Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz, |
| 11. | Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban. |
| 12. | Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. |
| 13. | Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt. |
| 14. | Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet. |
| 15. | Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában, megmentem és megdicsőítem őt. |
| 16. | Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom neki az én szabadításomat. |
| 1. | Zsoltár, ének szombatnapra |
| 2. | Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges! |
| 3. | Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat. |
| 4. | Tízhúrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel. |
| 5. | Mert megvidámítottál engem, Uram, a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem. |
| 6. | Mely nagyok, Uram, a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! |
| 7. | A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt: |
| 8. | Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisságcselekedők, mindörökké elvesszenek ők; |
| 9. | Te pedig, Uram, magasságos vagy örökké! |
| 10. | Mert íme, a te ellenségeid elvesznek, [és] elszélednek mind a hamisság- cselekedők! |
| 11. | De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal. |
| 12. | És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem. |
| 13. | Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libanonon. |
| 14. | Plánták [ők] az Úrnak házában, a mi Istenünknek tornácaiban virágzanak. |
| 15. | Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek, |
| 16. | Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne! |
| 1. | Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr, hatalmat övezett magára, megerősítette a földet is, hogy meg ne induljon. |
| 2. | Állandó a te királyi széked eleitől kezdve; öröktől fogva vagy te! |
| 3. | A folyóvizek, Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak. |
| 4. | A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban. |
| 5. | A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti, Uram, szentség, napok hosszáig! |
| 1. | Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg! |
| 2. | Emelkedjél fel te, földnek bírája, fizess meg a kevélyeknek! |
| 3. | A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek? |
| 4. | Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői. |
| 5. | A te népedet, Uram, tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet. |
| 6. | Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják, |
| 7. | És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene! |
| 8. | Eszméljetek, ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre? |
| 9. | Aki a fület plántálta, avagy nem hall-e? És aki a szemet formálta, avagy nem lát-e? |
| 10. | Aki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-e meg? Ő, aki az embert tudományra tanítja, |
| 11. | Az Úr tudja az embernek gondolatait, hogy azok hiábavalók. |
| 12. | Boldog ember az, akit te megfeddesz, Uram, és akit megtanítasz a te törvényedre, |
| 13. | Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek! |
| 14. | Bizony, nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! |
| 15. | Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utánamennek mind az igazszívűek. |
| 16. | Kicsoda támad fel énmellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisságcselekedők ellen? |
| 17. | Ha az Úr nem lett volna segítségül nekem, már-már ott lakoznék lelkem a csendességben. |
| 18. | Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott; a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. |
| 19. | Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim, a te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet. |
| 20. | Van-e köze tehozzád a hamisság székének, amely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? |
| 21. | Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét. |
| 22. | De kőváram lőn énnekem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája; |
| 23. | És visszafordítja reájuk az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk. |
| 1. | Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak, vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! |
| 2. | Menjünk elébe hálaadással, vigadozzunk neki zengedezésekkel, |
| 3. | Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. |
| 4. | Akinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. |
| 5. | Akié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták. |
| 6. | Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le, essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! |
| 7. | Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát. |
| 8. | Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Masszáh napján a pusztában, |
| 9. | Ahol megkísértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. |
| 10. | Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én utamat! |
| 11. | Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére]. |