| 1. | Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekelj az Úrnak, te egész föld! |
| 2. | Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét, hirdessétek napról napra az ő szabadítását. |
| 3. | Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait, |
| 4. | Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett. |
| 5. | Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott. |
| 6. | Ékesség és fenség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén. |
| 7. | Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet! |
| 8. | Adjátok az Úrnak neve dicsőségét; hozzatok ajándékot és jöjjetek be az ő tornácaiba! |
| 9. | Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld! |
| 10. | Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik. Megerősítette a földet, hogy meg ne induljon, ő ítéli meg a népeket igazsággal. |
| 11. | Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden bennevaló! |
| 12. | Viduljon a mező és minden, ami rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is |
| 13. | Az Úrnak orcája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ő hűségével. |
| 1. | Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek. |
| 2. | Felhő és homályosság van körülötte; igazság és jogosság az ő székének erőssége. |
| 3. | Tűz jár előtte, és körös-körül elégeti az ő szorongatóit. |
| 4. | Megvilágosítják az ő villámai a világot; látja és megretteg a föld. |
| 5. | A hegyek, mint a viasz, megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt. |
| 6. | Az egek hirdetik az ő igazságát, és minden nép látja az ő dicsőségét. |
| 7. | Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek. |
| 8. | Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek, Uram! |
| 9. | Mert te felséges vagy, Uram, az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett! |
| 10. | Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek lelkét, a gonoszok kezéből megszabadítja őket. |
| 11. | Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm. |
| 12. | Örüljetek, igazak, az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét! |
| 1. | Zsoltár Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette őt az ő jobb keze és az ő szentséges karja. |
| 2. | Tudtul adta az Úr az ő szabadítását, a népek előtt megjelentette az ő igazságát. |
| 3. | Megemlékezett az ő kegyelméről és Izrael házához való hűségéről; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását. |
| 4. | Vígan énekelj az Úrnak, te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek! |
| 5. | Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel, |
| 6. | Trombitákkal és kürtzengéssel vigadozzatok a király, az Úr előtt! |
| 7. | Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ, és akik lakoznak benne. |
| 8. | A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek |
| 9. | Az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal. |
| 1. | Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; kerubokon ül, remegjen a föld! |
| 2. | Nagy az Úr a Sionon, és magasságos ő minden nép felett. |
| 3. | Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet – szent az! |
| 4. | És tisztesség a királynak, aki szereti a jogosságot! Te megerősítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban. |
| 5. | Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő lábainak zsámolya elé; szent ő! |
| 6. | Mózes és Áron az ő papjaival, és Sámuel az ő nevét segítségül hívókkal egybe segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá őket. |
| 7. | Felhőoszlopban szólt vala hozzájuk; megőrizték az ő bizonyságtételét és rendeletét, amelyet adott vala nekik. |
| 8. | Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad őket, kegyelmes Isten voltál hozzájuk, de bosszúálló az ő hiábavalóságaik miatt. |
| 9. | Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk! |
| 1. | Hálaadó zsoltár Vígan énekelj az Úrnak, te egész föld! |
| 2. | Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vigassággal. |
| 3. | Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. |
| 4. | Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat neki, áldjátok az ő nevét! |
| 5. | Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége! |
| 1. | Dávid zsoltára Kegyelmet és igazságot énekelek; teneked zengek éneket, Uram! |
| 2. | Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban. |
| 3. | Nem vetem a szemem hiábavaló dologra, a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm, nincs köze hozzám. |
| 4. | A csalárd szív távol van éntőlem, gonoszt nem ismerek. |
| 5. | Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem. |
| 6. | Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. |
| 7. | Nem lakozik az én házamban, aki csalárdságot művel; aki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt. |
| 8. | Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt. |
| 1. | A nyomorultnak imádsága, amikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé |
| 2. | Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson tehozzád! |
| 3. | Ne rejtsd el a te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet, mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! |
| 4. | Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök. |
| 5. | Letaroltatott és megszáradt, mint a fű, az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem. |
| 6. | Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt. |
| 7. | Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon. |
| 8. | Virrasztok és olyan vagyok, mint a magányos madár a háztetőn. |
| 9. | Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek énreám. |
| 10. | Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel vegyítem |
| 11. | A te felindulásod és búsulásod miatt, mert felemeltél engem és földhöz vertél engem. |
| 12. | Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam. |
| 13. | De te, Uram, örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre [áll]. |
| 14. | Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő. |
| 15. | Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. |
| 16. | És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet, |
| 17. | Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében. |
| 18. | Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem utálta. |
| 19. | Írattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. |
| 20. | Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr, |
| 21. | Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait, |
| 22. | Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben, |
| 23. | Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. |
| 24. | Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat. |
| 25. | Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak]. |
| 26. | Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. |
| 27. | Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak, |
| 28. | De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. |
| 29. | A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvuk erősen megáll előtted. |
| 1. | A Dávidé Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. |
| 2. | Áldjad, én lelkem, az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. |
| 3. | Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. |
| 4. | Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. |
| 5. | Aki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé. |
| 6. | Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. |
| 7. | Megismertette az ő utait Mózessel; Izrael fiaival az ő cselekedeteit. |
| 8. | Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. |
| 9. | Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. |
| 10. | Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nekünk a mi álnokságaink szerint. |
| 11. | Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. |
| 12. | Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. |
| 13. | Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. |
| 14. | Mert ő tudja a mi formáltatásunkat, megemlékezik róla, hogy por vagyunk. |
| 15. | Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. |
| 16. | Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. |
| 17. | De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain, |
| 18. | Azokon, akik megtartják az ő szövetségét, és megemlékeznek az ő parancsolatairól, hogy azokat megcselekedjék. |
| 19. | Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét, és az ő uralkodása mindenre kihat. |
| 20. | Áldjátok az Urat, ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. |
| 21. | Áldjátok az Urat, minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! |
| 22. | Áldjátok az Urat, minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad, én lelkem, az Urat! |