| 1. | Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme. |
| 2. | [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, akiket megváltott a szorongatónak kezéből, |
| 3. | És akiket összegyűjtött a [különböző] földekről, napkelet és napnyugat felől, északról és a tenger felől. |
| 4. | Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakóváros felé utat nem találtak vala. |
| 5. | Éhesek és szomjasak valának; lelkük is elepedt bennük. |
| 6. | De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból megmenté őket. |
| 7. | És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak. |
| 8. | Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, |
| 9. | Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval! |
| 10. | Akik sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal, |
| 11. | Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megutálták; |
| 12. | Azért megalázta az ő szívüket nyomorúsággal, elestek és nem volt segítségük. |
| 13. | De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket. |
| 14. | Kihozá őket a sötétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá. |
| 15. | Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, |
| 16. | Hogy összetöré az érckapukat, és a vaszárakat letördelé! |
| 17. | A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak. |
| 18. | Minden étket utála az ő lelkük, és a halál kapujához közelgetének. |
| 19. | De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket. |
| 20. | Kibocsátá az ő szavát, és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből. |
| 21. | Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, |
| 22. | És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel! |
| 23. | Akik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak, |
| 24. | Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben. |
| 25. | Szólott ugyanis, és szélvészt támaszta, amely felduzzasztá a habokat. |
| 26. | Az égig emelkedének, a fenékig sülylyedének; lelkük elolvada az ínségben. |
| 27. | Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességüknek esze vész vala. |
| 28. | De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket. |
| 29. | Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. |
| 30. | És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kívánságuknak partjára. |
| 31. | Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért! |
| 32. | És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében! |
| 33. | Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá; |
| 34. | Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt. |
| 35. | Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká. |
| 36. | És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek. |
| 37. | És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. |
| 38. | És megáldá őket, és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg. |
| 39. | De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt. |
| 40. | Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben. |
| 41. | De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. |
| 42. | Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját. |
| 43. | A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét! |
| 1. | Ének; Dávid zsoltára |
| 2. | Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is [kész]. |
| 3. | Serkenj fel, te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt! |
| 4. | Hálát adok neked a népek között, Uram, és zengedezek neked a nemzetek között! |
| 5. | Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod! |
| 6. | Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön! |
| 7. | Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel, és hallgass meg engem! |
| 8. | Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikemet, és felmérhetem Szukkót völgyét. |
| 9. | Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm, |
| 10. | Moáb az én mosdómedencém, Edomra az én saruimat vetem, Filisztea felett kacagok. |
| 11. | Kicsoda visz el engem a kerített városba? Kicsoda vezérel engem Edomig? |
| 12. | Nem te vagy-e, oh Isten, aki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel? |
| 13. | Adj szabadulást nekünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség! |
| 14. | Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket. |
| 1. | Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár Én dicséretemnek Istene, ne hallgass! |
| 2. | Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyílt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek énvelem, |
| 3. | És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. |
| 4. | Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. |
| 5. | Rosszal fizetnek nekem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért. |
| 6. | Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől. |
| 7. | Mikor törvénykezik, mint gonosz jöjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen. |
| 8. | Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. |
| 9. | Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özveggyé, |
| 10. | És bujdossanak az ő fiai, és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt]. |
| 11. | Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. |
| 12. | Ne legyen neki, aki kegyelmet mutasson [iránta], és ne legyen, aki könyörüljön az ő árváin! |
| 13. | Vesszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevük! |
| 14. | Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! |
| 15. | Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetük is vesszen ki e földről |
| 16. | Amiatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon, és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. |
| 17. | Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el őtőle. |
| 18. | Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. |
| 19. | Legyen az neki palástul, amelybe beburkolódzik, és övül, amellyel mindenkor övezze magát. |
| 20. | Ez legyen jutalmuk az Úrtól az én vádolóimnak, és akik rosszat beszélnek az én lelkemre. |
| 21. | De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! |
| 22. | Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett énbennem. |
| 23. | Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. |
| 24. | Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. |
| 25. | Sőt gyalázatossá lettem előttük; ha látnak engem, fejüket csóválják. |
| 26. | Segíts meg engem, Uram, Isten, szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! |
| 27. | Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! |
| 28. | Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg, és örvendezzen a te szolgád. |
| 29. | Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenükbe, mint egy köpenybe! |
| 30. | Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! |
| 31. | Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik annak lelkét. |
| 1. | Dávidé; zsoltár Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. |
| 2. | A te hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván]: Uralkodjál ellenségeid között! |
| 3. | A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpír méhéből lesz ifjaidnak harmatja. |
| 4. | Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkisedek rendje szerint. |
| 5. | Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat, |
| 6. | Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt. |
| 7. | Az út mellett való patakból iszik, ezért emeli fel az ő fejét. |
| 1. | Dicsérjétek az Urat! Dicsérem az Urat teljes szívből az igazak környezetében és a gyülekezetben. |
| 2. | Nagyok az Úrnak cselekedetei, kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban. |
| 3. | Dicsőség és méltóság az ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig. |
| 4. | Emlékezetet szerzett az ő csodálatos dolgainak, kegyelmes és irgalmas az Úr. |
| 5. | Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké. |
| 6. | Cselekedeteinek erejét tudtul adta az ő népének, nekik adván a pogányok örökségét. |
| 7. | Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes. |
| 8. | Megingathatlanok örökké és mindvégig, hűségből és egyenességből származottak. |
| 9. | Váltságot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az ő neve. |
| 10. | A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja, annak dicsérete megmarad mindvégig. |
| 1. | Dicsérjétek az Urat! Boldog az ember, aki féli az Urat, [és] az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. |
| 2. | Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. |
| 3. | Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. |
| 4. | Az igazakra világosság fénylik a sötétben [attól, aki] irgalmas, kegyelmes és igaz. |
| 5. | Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsön ad, dolgait pedig igazán végzi. |
| 6. | Mivelhogy soha sem ingadoz, örök emlékezetben lesz az igaz. |
| 7. | Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó. |
| 8. | Rendületlen az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz. |
| 9. | Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel. |
| 10. | Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kívánsága semmivé lesz. |
| 1. | Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek, az Úrnak szolgái, dicsérjétek az Úrnak nevét, |
| 2. | Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké! |
| 3. | Napkelettől fogva napnyugatig dicsértessék az Úr neve! |
| 4. | Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken. |
| 5. | Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik? |
| 6. | Aki magát megalázva tekint szét mennyen és földön; |
| 7. | Aki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonssza a sárból, |
| 8. | Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé; |
| 9. | Aki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat! |
| 1. | Mikor Izrael népe kijöve Egyiptomból, Jákóbnak háza népe az idegen nép közül: |
| 2. | Júda lőn az ő szentséges [népe], és Izrael az ő királysága. |
| 3. | A tenger látá őt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula. |
| 4. | A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai. |
| 5. | Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál? |
| 6. | Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai? |
| 7. | Indulj meg, te föld, az Úr orcája előtt, a Jákób Istene előtt, |
| 8. | Aki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává. |