1. | Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvűnél, aki bolond. |
2. | A lélek sem jó tudomány nélkül, és aki [csak] a lábával siet, hibázik. |
3. | Az embernek bolondsága fordítja el az ő útját, és az Úr ellen haragszik az ő szíve. |
4. | A gazdagság szaporítja a sok barátot, a szegénytől pedig az ő barátja elválik. |
5. | A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul. |
6. | Sokan hízelegnek a nemeslelkű embernek, és minden barát az adakozóé. |
7. | A szegényt minden atyjafia gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de ők eltűnnek. |
8. | Aki értelmet szerez, szereti az életét, aki megőrzi az értelmességet, jót nyer. |
9. | A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és aki hazugságokat beszél, elvész. |
10. | Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés, sokkal inkább nem [illik] a szolgának uralkodni a fejedelmeken. |
11. | Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt, és ékességére van neki elhallgatni a vétket. |
12. | Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakarata. |
13. | Romlása az ő atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése. |
14. | A ház és marha atyától való örökség, az Úrtól van pedig az értelmes feleség. |
15. | A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik. |
16. | Aki megtartja a parancsolatot, megtartja ő magát, aki nem vigyáz utaira, meghal. |
17. | Kölcsön ad az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti neki. |
18. | Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény [felőle], de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod. |
19. | A nagy haragú [ember] büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled [haragját]. |
20. | Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást, hogy bölcs légy végre. |
21. | Sok gondolat van az ember elméjében, de csak az Úrnak tanácsa áll meg. |
22. | Amit leginkább kell embernek kívánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál. |
23. | Az Úrnak félelme életre visz; és [az ilyen] megelégedve tölti az éjt, gonosszal nem illettetik. |
24. | Bemártja a rest az ő kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza. |
25. | Ha a csúfolót megvered, az együgyű lesz okosabb, és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt. |
26. | Aki atyjával erőszakoskodik, anyját elűzi: gyalázatos és megszégyenítő fiú az. |
27. | Szűnjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, [mely téged arra visz], hogy a bölcsességnek igéjétől eltévedj. |
28. | A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot. |
29. | A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának. |
1. | A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs. |
2. | Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése, aki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen. |
3. | Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; valaki pedig bolond, patvarkodik. |
4. | A hideg miatt nem szánt a rest, aratni akar majd, de nincs mit. |
5. | Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács, mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt. |
6. | A legtöbb ember talál valakit, aki jó hozzá, de hű embert, azt ki találhat? |
7. | Aki az ő tökéletességében jár, igaz ember, boldogok az ő fiai őutána! |
8. | A király, ha az ő ítélőszékében ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat. |
9. | Ki mondhatná azt: Megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől? |
10. | A kétféle font és a kétféle mérték: utálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő. |
11. | Az ő cselekedeteiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-e, és ha igaz-e az ő cselekedete. |
12. | A halló fület és a látó szemet: az Úr teremtette egyaránt mindkettőt. |
13. | Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel. |
14. | Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő, de mikor elmegy, akkor dicsekedik. |
15. | Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománnyal teljes ajak. |
16. | Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát. |
17. | Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere, de annak utána betelik az ő szája kavicsokkal. |
18. | A gondolatok tanácskozással erősek, és bölcs vezetéssel folytass hadakozást. |
19. | Megjelenti a titkot, aki rágalmazó, tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál! |
20. | Aki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb sötétségben. |
21. | Amely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik. |
22. | Ne mondd: Bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged! |
23. | Utálatos az Úrnál a kétféle súly, és a hamis fontok nem jó dolgok. |
24. | Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útjában? |
25. | Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni. |
26. | Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájuk kereket. |
27. | Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét. |
28. | A kegyelmesség és az igazság megőrzik a királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székét. |
29. | Az ifjaknak ékessége az ő erejük, és a véneknek dísze az ősz haj. |
30. | A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások. |
1. | Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt! |
2. | Az embernek minden útja igaz a maga szemei előtt, de a szívek vizsgálója az Úr. |
3. | Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál. |
4. | A szemnek fennhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn. |
5. | A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van]; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut]. |
6. | A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, akik a halált keresik. |
7. | Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket, mert nem akartak igazságot cselekedni. |
8. | Tekervényes a bűnös embernek útja, a tisztának cselekedete pedig igaz. |
9. | Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonnyal, és közös házban. |
10. | Az istentelennek lelke kíván gonoszt, [és] az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja. |
11. | Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs, mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt. |
12. | Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek. |
13. | Aki bedugja fülét a szegény kiáltására: ő is kiált, de meg nem hallgattatik. |
14. | A titkon adott ajándék elfordítja a haragot, és a kebelben való ajándék a kemény búsulást. |
15. | Vigasság az igaznak igazat cselekedni, de ijedelem a hamisság cselekedőinek. |
16. | Az ember, aki eltévelyedik az értelemnek útjáról, az élet nélkül valók gyülekezeteiben nyugszik. |
17. | Szűkölködő ember [lesz], aki szereti az örömet; aki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag! |
18. | Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg]. |
19. | Jobb lakozni a pusztának földjén, mint a feddődő és haragos asszonnyal. |
20. | Kívánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában, a bolond ember pedig eltékozolja azt. |
21. | Aki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet. |
22. | A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmuknak erejét. |
23. | Aki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól. |
24. | A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, aki haragjában kevélységet cselekszik. |
25. | A restnek kívánsága megemészti őt, mert az ő kezei nem akarnak dolgozni. |
26. | Egész nap kívánságtól gyötretik; az igaz pedig ad, és nem tartóztatja meg [adományát]. |
27. | Az istentelenek áldozata utálatos, kivált mikor gonosz tettért viszi. |
28. | A hazug bizonyság elvész, aki pedig [jól] figyelmez, örökké szól. |
29. | Megkeményíti az istentelen ember az ő orcáját, az igaz pedig jól rendeli az ő útját. |
30. | Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen. |
31. | Készen áll a ló az ütközetnek napjára, de az Úré a megtartás! |
1. | Kívánatosabb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb. |
2. | A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettőt pedig az Úr szerzi. |
3. | Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát, a bolondok pedig nekimennek és kárát vallják. |
4. | Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet. |
5. | Tövisek [és] tőrök vannak a gonosznak útjában; aki megőrzi a maga lelkét, távol jár azoktól. |
6. | Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól. |
7. | A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak. |
8. | Aki vet álnokságot, arat nyomorúságot, és az ő haragjának vesszeje megtöretik. |
9. | Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek. |
10. | Űzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszűnik a patvarkodás és a szidalmazás. |
11. | Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király. |
12. | Az Úrnak szemei megőrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja. |
13. | A rest azt mondja: Oroszlán van ott kinn, az utcák közepén megölettetném. |
14. | Mély verem az idegen asszonyoknak szája; akire haragszik az Úr, oda esik. |
15. | A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság, [de] a fenyítés vesszeje messze elűzi őtőle azt. |
16. | Aki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az ő [marháját], aki ad a gazdagnak: végre szűkölködésre [jut]. |
17. | Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit, és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra, |
18. | Mert gyönyörűséges lesz, ha megtartod azokat szívedben, legyenek együtt állandók a te ajkaidon! |
19. | Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged. |
20. | Nem írtam-e neked drága szép tanulságokat tanácsokban és tudományban? |
21. | Hogy tudtodra adjam neked az igazság beszédeinek bizonyos voltát, hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldőidnek. |
22. | Ne rabold ki a szegényt, mert szegény ő, és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban, |
23. | Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az ő kirablóik életét elragadja. |
24. | Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj, |
25. | Hogy el ne tanuld az ő útjait, és tőrt ne keress tennen magadnak. |
26. | Ne légy azok közt, akik kézbe csapnak, akik adósságért kezeskednek; |
27. | Ha nincs neked miből megadnod, miért vegye el a te ágyadat tealólad? |
28. | Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid. |
29. | Láttál-e az ő dolgában szorgalmatos embert? A királyok előtt álland, nem marad meg az alsórendűek között. |
1. | Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van előtted, |
2. | És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy! |
3. | Ne kívánd az ő csemegéit, mert ezek hazug étkek. |
4. | Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtől szűnjél meg! |
5. | Avagy a te szemeidet veted-e arra? Holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül! |
6. | Ne egyél az irigy szeműnek étkéből, és ne kívánd az ő csemegéit, |
7. | Mert mint aki számítgatja [a falatot] magában, olyan ő: egyél és igyál, azt mondja teneked, de azért nem jó akarattal van tehozzád. |
8. | A te falatodat, amelyet megettél, kihányod, és a te ékes beszédeidet csak hiába vesztegeted. |
9. | A bolondnak hallására ne szólj, mert megutálja a te beszédeidnek bölcsességét. |
10. | Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj, |
11. | Mert az ő megváltójuk erős, az forgatja az ő ügyüket ellened! |
12. | Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre. |
13. | Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. |
14. | Te vesszővel vered meg őt, és az ő lelkét a pokolból ragadod ki. |
15. | Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nekem is, |
16. | És vigadoznak az én veséim a te ajkaidnak igazmondásán. |
17. | Ne irigykedjék a te szíved a bűnösökre, hanem az Úr félelmében [légy] egész napon, |
18. | Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik. |
19. | Hallgass te, fiam, [engem], hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet. |
20. | Ne légy azok közül való, akik borral dőzsölnek, azok közül, akik hússal dobzódnak. |
21. | Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az alvás. |
22. | Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged, és meg ne utáld a te anyádat, mikor megvénhedik. |
23. | Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcsességet és erkölcsöt és eszességet. |
24. | Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülője annak vigadoz. |
25. | Vigadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülőd! |
26. | Adjad, fiam, a te szívedet nekem, és a te szemeid az én utaimat megőrizzék! |
27. | Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony. |
28. | És az, mint a tolvaj, leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja. |
29. | Kinek jaj? Kinek oh, jaj? Kinek versengések? Kinek panasz? Kinek ok nélkül való sebek? Kinek szemeknek vörössége? |
30. | A bornál mulatóknak, akik mennek a jó bor kutatására. |
31. | Ne nézd a bort, mily vörös színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alácsuszamlik, |
32. | Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp. |
33. | A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot. |
34. | És olyan leszel, mint aki fekszik a tenger közepében, és aki fekszik az árbocfának tetején. |
35. | Ütöttek engem, nekem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt. |
1. | Ne irigykedjél a gonosztevőkre, se ne kívánj azokkal lenni! |
2. | Mert pusztítást gondol az ő szívük, és bajt szólnak az ő ajkaik. |
3. | Bölcsesség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg, |
4. | És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával. |
5. | A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű. |
6. | Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra, és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van. |
7. | Magas a bolondnak a bölcsesség, a kapuban nem nyitja meg az ő száját. |
8. | Aki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják. |
9. | A balgatag dolognak gondolása bűn, és a rágalmazó az ember előtt utálatos. |
10. | Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején, szűk a te erőd. |
11. | Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! |
12. | Ha azt mondanád: Íme, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az elméket, ő érti, és aki őrzi a te lelkedet, ő tudja, és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet. |
13. | Egyél, fiam, mézet, mert jó, és a színméz édes a te ínyednek. |
14. | Ilyennek ismerd a bölcsességet a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész! |
15. | Ne leselkedjél, oh, te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát! |
16. | Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek. |
17. | Mikor elesik a te ellenséged, ne örülj; és mikor megütközik, ne vigadjon a te szíved, |
18. | Hogy az Úr meg ne lássa, és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját [tereád]. |
19. | Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irigykedjél az istentelenekre, |
20. | Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik. |
21. | Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél! |
22. | Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk, és e két rendbeliek büntetését ki tudja? |
23. | Ezek is a bölcsek [szavai]. Személyt válogatni az ítéletben nem jó. |
24. | Aki azt mondja az istentelennek: Igaz vagy! – ezt megátkozzák a népek, megutálják a nemzetek. |
25. | Akik pedig megfeddik [a bűnöst], azoknak gyönyörűségükre lesz, és jó áldás száll reájuk. |
26. | Ajkakat csókolgat az, aki igaz beszédeket felel. |
27. | Szerezd el kívül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben, annak utána építsd a házadat. |
28. | Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-e [valakit] a te ajkaiddal? |
29. | Ne mondd ezt: Amiképpen cselekedett énvelem, úgy cselekszem ővele, megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint. |
30. | A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett. |
31. | És íme, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom, és kőgyepűje elromlott vala. |
32. | Melyet én látván, gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból: |
33. | Egy kis álom, egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, |
34. | És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a pajzsos férfiú. |