| 1. | A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei. |
| 2. | Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor, felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! |
| 3. | Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, mellyel munkálkodik a nap alatt? |
| 4. | Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad. |
| 5. | És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, ahol ő [ismét] feltámad. |
| 6. | Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél. |
| 7. | Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza. |
| 8. | Minden dolgok [mint] fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül. |
| 9. | Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. |
| 10. | Van valami, amiről mondják: Nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mielőttünk voltak! |
| 11. | Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképpen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, akik azután lesznek. |
| 12. | Én, prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben. |
| 13. | És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele. |
| 14. | Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és íme, minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! |
| 15. | Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható. |
| 16. | Szóltam az én elmémmel, mondván: Íme, én naggyá lettem, és gyűjtöttem bölcsességet mindazok felett, akik fők voltak énelőttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcsességet és tudományt! |
| 17. | Adtam annak felette az én elmémet a bölcsességnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme. |
| 1. | Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet. |
| 2. | Mondék az én szívemben: No, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És íme, az is hiábavalóság! |
| 3. | A nevetésről azt mondom: Bolondság! A vigasságról pedig: Mit használ az? |
| 4. | Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat (pedig szívem a bölcsességet követé), és előveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, amit cselekedjenek az ég alatt, az életük napjainak száma szerint. |
| 5. | Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat, ülteték magamnak szőlőket. |
| 6. | Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjük mindenféle gyümölcstermő fákat. |
| 7. | Csinálék magamnak víz[tartó] tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét. |
| 8. | Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nekem; öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam mindazoknál, akik voltak énelőttem Jeruzsálemben. |
| 9. | Gyűjték magamnak ezüstöt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklő férfiakat és éneklő asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörűségit, asszonyt és asszonyokat. |
| 10. | És naggyá levék és megnevekedém mindazok felett, akik előttem voltak Jeruzsálemben; az én bölcsességem is helyén volt. |
| 11. | Valamit kívánnak vala az én szemeim, meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vigasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkám[mal gyűjtött jók]ban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból. |
| 12. | És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala: és íme, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt! |
| 13. | Azért fordulék én, hogy lássak bölcsességet és bolondságot és esztelenséget, azaz hogy mit [cselekesz]nek az emberek, akik a király után következnek: azt, amit régen cselekedtek. |
| 14. | És látám, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál, miképpen hasznosabb a világosság a sötétségnél. |
| 15. | A bölcsnek szemei [vannak] a fejében, a bolond pedig sötétben jár; de ugyan én megismerém, hogy ugyanazon egy végük lesz mindezeknek. |
| 16. | Annak okáért mondám az én elmémben: Bolondnak állapota szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? És mondék az én elmémben: Ez is hiábavalóság! |
| 17. | Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké, mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek; és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is. |
| 18. | Azért gyűlöltem az életet, mert gonosznak látszék nekem a dolog, ami történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! |
| 19. | Gyűlöltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt, mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, aki énutánam lesz. |
| 20. | És ki tudja, ha bölcs lesz-e vagy bolond? És [mégis] uralkodik minden munkámon, amit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság! |
| 21. | Annak okáért elfordulék én, megfogván reménységtől az én szívemet minden munkám felől, mellyel munkálódtam a nap alatt. |
| 22. | Mert van oly ember, akinek munkája [elvégeztetett] bölcsességgel, tudománnyal és jó kimenetellel, és oly embernek adja azt örökségül, aki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság, és nagy gonosz! |
| 23. | Mert micsoda marad meg az embernek minden ő munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, mellyel ő munkálódott a nap alatt? |
| 24. | Holott minden napja bánat, és búsulás az ő foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az ő elméje. Ez is hiábavalóság! |
| 25. | Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az ő szíve lakozzék gyönyörűséggel az ő munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van. |
| 26. | Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörűségére rajtam kívül? |
| 27. | Mert az embernek, aki jó az ő szemei előtt, adott [Isten] bölcsességet és tudományt és örömöt; a bűnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyűjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, aki jó az Isten előtt. Ez is hiábavalóság, és az elmének gyötrelme! |
| 1. | Mindennek rendelt ideje [van], és ideje [van] az ég alatt minden akaratnak. |
| 2. | Ideje [van] a születésnek, és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett. |
| 3. | Ideje [van] a megölésnek, és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak, és ideje az építésnek. |
| 4. | Ideje [van] a sírásnak, és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak, és ideje a szökdelésnek. |
| 5. | Ideje [van] a kövek elhányásának, és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek, és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. |
| 6. | Ideje [van] a keresésnek, és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. |
| 7. | Ideje [van] a szaggatásnak, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. |
| 8. | Ideje [van] a szeretésnek, és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak, és ideje a békességnek. |
| 9. | Micsoda haszna van a munkásnak abban, amiben ő munkálkodik? |
| 10. | Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne. |
| 11. | Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az [emberek] elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja [mindazt] a dolgot, amit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig. |
| 12. | Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen [ki-ki], és hogy [a maga] javát cselekedje az ő életében. |
| 13. | De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka. |
| 14. | Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt avégre műveli, hogy az ő orcáját rettegjék. |
| 15. | Ami [most] történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, ami elmúlt. |
| 16. | Láttam annak felette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van. |
| 17. | És mondék magamban: Az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden [ember] akaratának ideje van, és minden dolognak őnála. |
| 18. | Így szólék azért magamban: Az emberek fiai miatt [van ez így], hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magukban véve az oktalan állatok[hoz hasonlók]. |
| 19. | Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állat végéhez, és egyenlő végük van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. |
| 20. | Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. |
| 21. | Vajon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-e, és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-e? |
| 22. | Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része [e világban]: mert ki hozhatja őt [vissza], hogy lássa, mi lesz őutána? |
| 1. | Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, amelyek a nap alatt történnek, és íme, [nyilván van] azoknak, akik nyomorgattatnak, könnyhullatásuk, és vigasztalójuk nincs nekik; és az őket nyomorgatóknak kezéből erőszaktételt [szenvednek], és vigasztalójuk nincs nekik. |
| 2. | És dicsérém én a megholtakat, akik már meghaltak vala az élők felett, akik még élnek; |
| 3. | De mind a kettőnél boldogabbnak azt, aki még nem lett, aki nem látta azt a gonosz dolgot, amely a nap alatt történik. |
| 4. | És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irigységből [rendeli]; annak okáért ez is hiábavalóság és lélekfájdalom! |
| 5. | A bolond egybekapcsolja a kezeit, és megemészti a maga testét. |
| 6. | Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel. |
| 7. | Viszont láték a nap alatt [más] hiábavalóságot. |
| 8. | Van [oly ember], aki egymaga van, és nincs [vele] másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, [hogy azt mondaná]: Vajon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet [minden] jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság, és gonosz foglalatosság! |
| 9. | Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek, mert azoknak jó jutalmuk vala az ő munkájukból. |
| 10. | Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje. |
| 11. | Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mi módon melegedhetik meg? |
| 12. | Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el. |
| 13. | Jobb a szűkölködő, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál, aki nem szenvedi el az intést többé. |
| 14. | Mert [az] a fogságból [is] uralkodásra megy, holott [ennek] országában szegénységben született. |
| 15. | Láttam a nap alatt járó minden élőket a második gyermek mellett; aki amannak helyére lépendő vala. |
| 16. | [És hogy] az egész sokaságnak nincs vége, mindazoknak, akiknek ő élén volt; mindazáltal az utánuk valók már semmit nem örvendeztek őbenne. Mert ez is hiábavalóság, és lelki gyötrelem! |
| 1. | Őrizd meg lábaidat, mikor az Istennek házához mégy, mert hallgatás végett közeledned jobb, hogynem a bolondok módja szerint áldozatot adni; mert ezek nem tudják, hogy gonoszt cselekesznek. |
| 2. | Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt, mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen; |
| 3. | Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból, és a sok beszédből bolond beszéd. |
| 4. | Mikor Istennek fogadást tész, ne halogasd annak megadását, mert nem gyönyörködik a bolondokban. Amit fogadsz, megteljesítsd! |
| 5. | Jobb, hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj, és ne teljesítsd be! |
| 6. | Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze testedet, és ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből [esett] ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját. |
| 7. | Mert a sok álomban a hiábavalóság is és a beszéd is sok; hanem az Istent féljed! |
| 8. | Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban, ne csodálkozzál e dolgon; mert [egyik] felsőrendű vigyáz a [másik] felsőrendűre, és ezek felett [még] felsőbbrendűek [vannak]. |
| 9. | Az ország haszna pedig mindenekfelett a földművelést [kedvelő] király. |
| 10. | Aki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel, és aki szereti a sokaságot, [nem telik be] jövedelemmel. Ez is hiábavalóság! |
| 11. | Mikor megszaporodik a jószág, megszaporodnak annak megemésztői is; mi haszna van azért benne urának, hanem hogy csak reánéz szemeivel? |
| 12. | Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bővölködése nem hagyja őt aludni. |
| 13. | Van gonosz nyavalya, amelyet láttam a nap alatt: az ő urának veszedelmére tartott gazdagság; |
| 14. | Ugyanis az a gazdagság elvész valami szerencsétlen eset miatt, és ha fia született neki, annak kezében nem lesz semmi. |
| 15. | Amint kijött az ő anyjának méhéből, mezítelen megy ismét el, amint jött vala: és semmit nem vesz el munkájáért, amit kezében elvinne. |
| 16. | Annak okáért ez is gonosz nyavalya, hogy amint jött, akképpen megy el. Mi haszna van neki abban, hogy a szélnek munkálkodott, |
| 17. | És hogy az ő teljes életében a sötétben evett, sokszori haraggal, keserűséggel és búsulással? |
| 18. | Ez azért a jó, amelyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden ő munkájából, amellyel fárasztotta magát a nap alatt, az ő élete napjainak száma szerint, amelyeket adott neki az Isten; mert ez az ő része. |
| 19. | És amely embernek adott Isten gazdagságot és kincseket, és akinek megengedte, hogy egyék abból, és az ő részét elvegye, és örvendezzen az ő munkájának: ez az Istennek ajándéka! |
| 20. | Mert nem sokat emlékezik meg [az ilyen] az ő élete napjainak [számáról], mivelhogy az ő szívének örömét az Isten kedveli. |
| 1. | Van egy gonosz, amelyet láttam a nap alatt, és nagy [baj] az az emberen; |
| 2. | Mikor valakinek az Isten ad gazdagságot, és kincseket, és tisztességet, és semmi nélkül nem szűkölködik, valamit kívánhat lelkének, és az Isten nem engedi neki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság, és gonosz nyavalya! |
| 3. | Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgyhogy az ő esztendeinek napja sok, de az ő lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése neki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek, |
| 4. | Mert hiábavalóságra jött, sötétségben megy el, és sötétséggel fedeztetik be neve, |
| 5. | A napot sem látta, és nem ismerte; tűrhetőbb ennek állapota, hogynem amannak. |
| 6. | Hogyha kétezer esztendőt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-e minden? |
| 7. | Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az ő kívánsága be nem telik. |
| 8. | Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, aki az élők előtt járni tud? |
| 9. | Jobb, amit ember szemmel lát, hogynem a lélek kívánsága; ez is hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! |
| 10. | Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, aki hatalmasabb nálánál. |
| 11. | Mert van sok beszéd, amely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek [abban]? |
| 12. | Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, amelyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, aki megmondhatná az embernek, mi következik őutána a nap alatt? |