| 1. | Jobb a jó hír a drága kenetnél, és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál. |
| 2. | Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni, mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról. |
| 3. | Jobb a szomorúság a nevetésnél, mert az orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív. |
| 4. | A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vigasságnak házában. |
| 5. | Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését. |
| 6. | Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság! |
| 7. | Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék. |
| 8. | Jobb akármi dolognak vége annak kezdeténél; jobb a tűrő, hogynem a kevély. |
| 9. | Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok keblében nyugszik. |
| 10. | Ne mondd ezt: Mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél; mert nem bölcsességből származik az ilyen kérdés. |
| 11. | Jó a bölcsesség az örökséggel, és előmenetelükre van az [embereknek], akik a napot látják. |
| 12. | Mert a bölcsességnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember], de a tudomány hasznosabb, mivelhogy a bölcsesség életet ad az ő urainak. |
| 13. | Tekintsd meg az Istennek cselekedeteit; mert kicsoda teheti egyenessé, amit ő görbévé tett? |
| 14. | A jó szerencsének idején élj a jóval, a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, éppen úgy, mint azt, Isten szerzette, avégre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [ami] reá következik! |
| 15. | Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, aki az ő igazságában elvész, és van gonosz ember, aki [az ő életének napjait] meghosszabbítja az ő gonoszságában. |
| 16. | Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet? |
| 17. | Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt? |
| 18. | Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert aki az Istent féli, mindezektől megszabadul! |
| 19. | A bölcsesség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, akik a városban vannak. |
| 20. | Mert nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék, és nem vétkeznék. |
| 21. | Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged. |
| 22. | Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek. |
| 23. | Mindezeket megpróbáltam az én bölcsességem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, éntőlem a [bölcsesség] távol vala. |
| 24. | Felette igen messze van, ami van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt? |
| 25. | Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcsességnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképpen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát és a tévelygésnek balgatagságát. |
| 26. | És találtam [egy dolgot], mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól. |
| 27. | Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést, |
| 28. | Amit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mindezekben nem találtam. |
| 29. | Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást. |
| 1. | Kicsoda hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok magyarázatát? Az embernek bölcsessége megvilágosítja az ő orcáját, és az ő ábrázatának erőssége megváltozik. |
| 2. | Én [mondom], hogy a királynak parancsolatát meg kell őrizni, éspedig az Istenre való esküvés miatt. |
| 3. | Ne siess elmenni az ő orcája elől, ne állj rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi. |
| 4. | Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné neki ezt mondani: Mit művelsz? |
| 5. | Aki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet; |
| 6. | Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok őrajta; |
| 7. | Mert nem tudja azt, ami következik; mert ki mondja meg neki, mi módon lesz az? |
| 8. | Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él. |
| 9. | Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, amely történik a nap alatt, oly időben, amelyben uralkodik az ember az emberen maga kárára. |
| 10. | És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és [nyugalomra] mentek; viszont a szent helyről kimentek, és elfelejttettek a városban [olyanok], akik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság! |
| 11. | Mivelhogy hamar a szentencia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve őbennük, hogy gonoszt cselekedjenek. |
| 12. | Bár meghosszabbítja [életét] a bűnös, aki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jól dolguk, akik az ő orcáját félik; |
| 13. | A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, [olyan lesz], mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orcáját. |
| 14. | Van hiábavalóság, amely e földön történik: az, hogy vannak oly igazak, akiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz, és vannak gonoszok, akiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság. |
| 15. | Annak okáért dicsérem vala én a vigasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vigadjon; és ez kísérje őt munkájában az ő életének napjaiban, amelyeket ad neki Isten a nap alatt. |
| 1. | Mikor adám az én szívemet a bölcsességnek megtudására, és hogy megvizsgáljak [minden] fáradságot, amely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal [az emberek] szeme álmot nem lát): |
| 2. | Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, amely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére, sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére. |
| 3. | Mert mindezt szívemre vettem, éspedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt, hogy az igazak és bölcsek, és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyűlölet is, nem tudják az emberek, mindez előttük van. |
| 4. | Minden olyan, hogy mindenkit [érhet], egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mindannak, aki áldozik, mint aki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bűnösnek, az esküvőnek úgy, mint aki féli az esküvést. |
| 5. | Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjük van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjükben minden bolondság van, amíg élnek, azután pedig a halottak közé [mennek]. |
| 6. | Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán. |
| 7. | Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmuk nincs többé, mivelhogy emlékezetük elfelejtetett. |
| 8. | Mind szeretetük, mind gyűlöletük, mind gerjedezésük immár elveszett, és többé semmi részük nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik. |
| 9. | No, azért egyed vigassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat, mert immár kedvesek Istennek a te cselekedeteid! |
| 10. | A te ruháid mindenkor legyenek fehérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék. |
| 11. | Éld életedet a te feleségeddel, akit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, amelyeket [Isten] adott neked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban, mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, mellyel munkálódol a nap alatt. |
| 12. | Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy. |
| 13. | Fordítván magamat, látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek. |
| 14. | Mert nem is tudja az ember az ő idejét; mint a halak, melyek megfogatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőrben, miképpen ezek, azonképpen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljő reájuk hirtelenséggel. |
| 15. | Ezt is bölcsességnek láttam a nap alatt, és ez énelőttem nagy volt. |
| 16. | [Tudniillik, hogy egy] kicsiny város [volt], és abban kevés ember [volt], és eljött az ellen hatalmas király, és azt körülvette, és az ellen nagy erősségeket épített. |
| 17. | És találtatott abban [egy] szegény ember, aki bölcs volt, és az ő bölcsességével a várost megszabadította; de senki meg nem emlékezett arról a szegény emberről. |
| 18. | Akkor én azt mondám: jobb a bölcsesség az erősségnél, de a szegénynek bölcsessége utálatos, és az ő beszédeit nem hallgatják meg. |
| 19. | A bölcseknek nyugodt beszédét inkább meghallgatják, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltását. |
| 20. | Jobb a bölcsesség a hadakozó szerszámoknál; és egy bűnös sok jót veszt el. |
| 21. | A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; [azonképpen] hathatósabb a bölcsességnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság. |
| 22. | A bölcs embernek szíve az ő jobb kezénél [van]; a bolondnak pedig szíve bal kezénél. |
| 23. | A bolond, mikor az úton jár is, az ő elméje hiányos, és mindennek hirdeti, hogy ő bolond. |
| 1. | Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed teellened, a te helyedet el ne hagyjad, mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít. |
| 2. | Van egy gonosz, amelyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, amely a fejedelemtől származik: |
| 3. | [Hogy] a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony [sors]ban ülnek. |
| 4. | Láttam, hogy a szolgák lovakon [ültek], a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák. |
| 5. | Aki vermet ás, abba beesik; és aki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó. |
| 6. | Aki a köveket helyükből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; aki hasogatja a fát, veszedelemben forog amiatt. |
| 7. | Ha a vas megtompul, és annak élét meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcsesség pedig [minden dolognak] eligazítására nagy előmenetel. |
| 8. | Ha megharap a kígyó, amíg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak. |
| 9. | A bölcs ember szájának beszédei kedvesek, a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt. |
| 10. | Az ő szája beszédeinek kezdete bolondság, és az ő szája [beszédeinek] vége gonosz balgatagság. |
| 11. | És a bolond szaporítja a szót, [pedig] nem tudja az ember, ami következik, és ami utána lesz, kicsoda mondja meg azt neki? |
| 12. | A bolondnak munkája elfárasztja őt, mert a városba sem tud menni. |
| 13. | Jaj neked, ország, kinek a te királyod gyermek, és a te fejedelmeid reggel esznek! |
| 14. | Boldog vagy, te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmeid idejében esznek a [testnek] erejéért, és nem az italért. |
| 15. | A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház. |
| 16. | Vigasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vidámítja meg az élőket; és a pénz szerzi meg mindezeket. |
| 17. | Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet. |
| 1. | Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt. |
| 2. | Adj részt hétnek vagy nyolcnak is, mert nem tudod, micsoda veszedelem következik a földre. |
| 3. | Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre; és ha leesik a fa délre vagy északra, amely helyre leesik a fa, ott marad. |
| 4. | Aki a szelet nézi, nem vet az; és aki sűrű fellegre néz, nem arat. |
| 5. | Miképpen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképpen vannak a csontok a terhes asszony méhében, azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, aki mindeneket cselekszik. |
| 6. | Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet, mert nem tudod, melyik jobb, ez-e vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind. |
| 7. | Valóban édes a világosság, és jó a mi szemeinkkel néznünk a napot. |
| 8. | Mert ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen; és megemlékezzék a sötétségnek napjairól, mert az sok lesz. Valami eljövendő, mind hiábavalóság. |
| 1. | Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útjaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten téged ítéletre von! |
| 2. | Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság. |
| 3. | És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: Nem szeretem ezeket! |
| 4. | Amíg a nap meg nem sötétedik a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után. |
| 5. | Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők. |
| 6. | És az ajtók kívül bezáratnak, amikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madárszóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok. |
| 7. | Minden halmocskától is félnek, és [mindenféle] ijedelmek vannak az úton, és a mandulafa megvirágzik, és a sáska [nehezen] vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utcán körüljárnak a sírók. |
| 8. | Minekelőtte elszakadna az ezüstkötél, és megromolna az aranypalackocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba, |
| 9. | És a por földdé lenne, mint azelőtt volt, a lélek pedig megtérne Istenhez, aki adta volt azt. |
| 10. | Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok! |
| 11. | És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást. |
| 12. | És igyekezett a prédikátor megtudni sok kívánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket. |
| 13. | A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak [szavai], melyek egy pásztortól adattak. |
| 14. | Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. |
| 15. | A dolognak summája mindezeket hallván [ez]: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad, mert ez az embernek fő dolga! |
| 16. | Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz [legyen az]. |