| 1. | Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával leviatánt, a futó kígyót, leviatánt, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van. |
| 2. | Ama napon a színború szőlőről énekeljetek: |
| 3. | Én, az Úr, őrizem azt, minden szempillantásban öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel-nappal megőrzöm azt. |
| 4. | Nincsen haragom, de ha tövis és gaz jő elém, csatára megyek ellene, és meggyújtom azt mind együtt; |
| 5. | Avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem! |
| 6. | Jövendőben Jákób meggyökerezik, virágzik és virul Izrael, és betöltik a földnek színét gyümölccsel. |
| 7. | Avagy az őt verőnek verése szerint verte őt? Vagy ellenségei megöletteinek megölése szerint öletett-e meg? |
| 8. | Mérték szerint ítélted őt, midőn elvetetted! Reájuk fútt kemény leheletével a keleti szél napján. |
| 9. | Ezért így tisztíttatik el a Jákób hamissága, és éppen ez a gyümölcse bűne elvételének, hogy olyanná teszi az oltárnak minden kövét, minők a széttört mészkövek: nem kelnek fel többé a berkek és naposzlopok! |
| 10. | Mert az erős város magányosan álland, üres és elhagyott hely, miként a puszta, ott legel a borjú és ott hever, és megemészti annak ágait. |
| 11. | És ha megszáradnak gallyai, összetöretnek, az asszonyok előjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkül való e nép, ezért nem könyörül meg rajta teremtője, és nem kegyelmez neki alkotója. |
| 12. | És lesz ama napon: cséplést tart az Úr az Eufrátesz folyóvizétől Egyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, Izrael fiai. |
| 13. | És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljőnek, akik elvesztek Asszíria földjében és akik kiűzettek Egyiptom földjébe, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben. |
| 1. | Jaj Efraim részegei kevély koronájának és dicsőséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van. |
| 2. | Íme, egy erős és hatalmas [jő] az Úrtól, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlő erős vizeknek áradása: földhöz veri kezével azt! |
| 3. | Lábbal tapodtatik meg Efraim részegeinek kevély koronája, |
| 4. | És úgy jár dicsőséges ékességének hervadó virága, amely a kövér völgynek fején van, mint a korai füge a gyümölcsszedés előtt, amelyet mihelyt valaki meglát, alig veszi kezébe, lenyeli. |
| 5. | Ama napon a Seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának, |
| 6. | És ítéletnek lelke annak, aki az ítélőszékben ül, és erősség azoknak, akik visszanyomják a kapuig az ellenséget. |
| 7. | De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítő italtól: pap és próféta tántorog részegítő ital miatt, a bor elnyelte őket, szédülnek a részegítő ital miatt, tántorognak a jövendőlátásban és inognak az ítéletmondásban, |
| 8. | Mert minden asztal telve undok okádással, úgyhogy hely sincs anélkül. |
| 9. | Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakkal-e és a csecstől elválasztottakkal-e? |
| 10. | Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi. |
| 11. | Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez |
| 12. | Ő, aki ezt mondá nekik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani. |
| 13. | És lőn nekik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátraessenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak! |
| 14. | Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, akik uralkodtok e népen, amely Jeruzsálemben lakik. |
| 15. | Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket, mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el. |
| 16. | Ezért így szól az Úr Isten: Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki [benne] hisz, az nem fut! |
| 17. | És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket. |
| 18. | És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségetek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket, |
| 19. | S ahányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást; |
| 20. | Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyújtózhassék, és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor. |
| 21. | Mert mint a Perázim hegyén, felkel az Úr, és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát, amely hallatlan lesz. |
| 22. | És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek, mert elvégzett pusztítást hallottam az Úrtól, a Seregek Urától, az egész föld felett. |
| 23. | Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam, figyeljetek és hallgassátok beszédem! |
| 24. | Hát mindig szánt-e a szántó, hogy vessen, és barázdálja és boronálja-e földjét? |
| 25. | Nemde, mikor elegyengette színét, hint fekete köményt, és szór illatos köményt, s vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe, és tönkölyt a szélére? |
| 26. | Így szoktatá őt rendre, és tanítá Istene. |
| 27. | Mert nem cséplő szánkával csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a fekete köményt bottal verik ki, és az illatost pálcával; |
| 28. | A búzát csépelik; de nem örökre csépli azt, és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti. |
| 29. | Ez is a Seregek Urától származott: ő ad csodás tanácsot és nagyságos bölcsességet! |
| 1. | Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek! |
| 2. | És én megszorítom Árielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nekem, mint Áriel. |
| 3. | Körülveszlek táborral, és bezárlak tornyokkal, és erősségeket állatok ellened. |
| 4. | És megaláztatván, a földből szólsz és porból morog beszéded, szavad olyan lesz, mint halottidézőé, a földből és porból sipog beszéded. |
| 5. | Ellenségeidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen. |
| 6. | A Seregek Urától látogattatik meg mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és emésztő tűzi lánggal; |
| 7. | Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, akik hadakoznak Áriel ellen, s akik hadakoznak ellene és vára ellen, és őt megszorítják. |
| 8. | És lesz, mint mikor álmodik az éhező, és íme eszik, és midőn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és íme iszik, és midőn fölserken, íme szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, akik hadakoznak Sion hegye ellen. |
| 9. | Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! Részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól. |
| 10. | Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte; |
| 11. | És lesz mind e látás nektek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, amelyet odaadnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek! És ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett. |
| 12. | És ha e levelet annak adják, aki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! Ő így szól: Nem tudok írást. |
| 13. | És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget [hozzám], és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgyhogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn: |
| 14. | Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik. |
| 15. | Jaj azoknak, akik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és akik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket? |
| 16. | Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! És az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen! |
| 17. | Nemde kevés idő múltán a Libanon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek tartatik? |
| 18. | És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak. |
| 19. | És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vigadnak Izrael Szentjében. |
| 20. | Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak minden őrei, |
| 21. | Kik az embert elítélik egy szóért, és tőrt vetnek annak, aki őket a kapuban megfeddi, és elejtik csalárdul az igazat. |
| 22. | Ezért így szól az Úr Jákób házáról, ő, aki megváltá Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sápad meg többé az ő orcája. |
| 23. | Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izrael Istenét. |
| 24. | És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak. |
| 1. | Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, akik tervet visznek véghez nélkülem, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnre bűnt halmozzanak! |
| 2. | Akik Egyiptomba szállanak alá, és számat nem kérdezik meg, hogy meneküljenek a fáraónak oltalmába, és Egyiptom árnyékába rejtőzködjenek. |
| 3. | És lesz nektek a fáraó oltalma szégyenetekre, és az elrejtőzködés Egyiptom árnyékában gyalázatotokra, |
| 4. | Mert már Zoánban voltak fejedelmei, és követei Hánesig érkezének. |
| 5. | Megszégyenülnek mind a nép miatt, amely nem használ nekik, amely nem segít és nem használ, sőt szégyenükre és gyalázatukra lesz! |
| 6. | Jövendölés dél barma ellen: A nyomor és szorongatás földjén keresztül, ahonnan nőstény és hím oroszlán, és viperák és szárnyas sárkányok [jőnek ki], viszik szamárcsikók hátán gazdagságukat, és a tevéknek púpján kincsüket a népnek, amely pedig nem használ. |
| 7. | Hitvány és üres Egyiptom segítsége, ezért nevezem őt nagyszájúnak, aki veszteg ül, |
| 8. | Most menj, írd ezt táblára náluk, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre. |
| 9. | Mert pártütő nép ez, [apát] megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét; |
| 10. | Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nekünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! |
| 11. | Hagyjátok el az utat, térjetek le [már] ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izraelnek Szentjét! |
| 12. | Azért így szól Izrael Szentje: Mivel megutáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok: |
| 13. | Azért e bűn olyan lesz tinektek, mint a leesendő falhasadék, amely már kiáll a magas kőfalon, amelynek aztán nagy hirtelen jő el romlása; |
| 14. | És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, amely kímélés nélkül eltöretik, és nem találni töredékei közt oly cserepet, amelyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából. |
| 15. | Mert így szól az Úr Isten, Izraelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna, csöndességben és reménységben erősségetek lett volna, de ti nem akarátok, |
| 16. | Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk: ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk: ezért gyorsak lesznek üldözőitek. |
| 17. | Ezer [fut] egynek riasztására, ötnek riasztására [mind] elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon. |
| 18. | S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen nektek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, akik őt szolgálják. |
| 19. | Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel neked; |
| 20. | És ad nektek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniük tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek. |
| 21. | És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: Ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok. |
| 22. | És megutáljátok megezüstözött bálványaitokat és megaranyozott képeiteket; kiszórod őket, mint az undokságot: Ki innen! szólsz nekik. |
| 23. | És ad esőt a magra, amellyel a földet beveted, és a kenyér, a föld termése bő és tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaid ama napon. |
| 24. | A barmok és a szamarak, amelyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, amelyet megszórtak lapáttal és villával. |
| 25. | És lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok, folyamok a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak. |
| 26. | És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye ama napon, amelyen az Úr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja! |
| 27. | Íme, az Úr neve jő messziről, haragja ég, és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztő tűz! |
| 28. | Lehelete, mint megáradott patak, amely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját [vesse] a népségek szájába. |
| 29. | És fölzendül éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, aki sípolva megy az Úr hegyére, Izrael kőszálához. |
| 30. | És megzendíti az Úr dicsőséges szavát, karjának lesújtását megmutatja megbúsult haragjában és emésztő tűz lángjában, vízáradással, zivatarral és jégeső kövével. |
| 31. | Mert az Úrnak szavától megretten Asszíria, veri azt akkor vesszővel, |
| 32. | És a büntető vessző minden sújtását, amelyet az Úr mérend reá, dobokkal és citerákkal [fogjátok kísérni, és] ő [kezét fel]-felemelvén, harcol ellene. |
| 33. | Mert készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak. |
| 1. | Jaj nekik, akik Egyiptomba mennek segítségért, lovakra támaszkodnak, és a szekerek sokaságában bíznak, és a nagyon erős lovagokban; és nem néznek Izraelnek Szentjére, és az Urat nem keresik. |
| 2. | De ő is bölcs, és hoz veszedelmet, és beszédeit nem változtatja meg, hanem fölkel a gonoszoknak háza ellen és a bűnt cselekvők segítsége ellen. |
| 3. | Hiszen Egyiptom ember és nem Isten, és lovai hús és nem lélek, és ha az Úr kinyújtja kezét, megtántorodik a segítő, és elesik a megsegített, és együtt mind elvesznek. |
| 4. | Mert így szólott az Úr hozzám: Amint mormol az oroszlán és az oroszlánkölyök zsákmánya mellett, amely ellen összehívatnak a pásztorok sereggel, és szavuktól ő meg nem retten, és meg nem ijed sokaságuktól: így száll alá a Seregek Ura, hogy hadakozzék a Sion hegyén és halmán! |
| 5. | Mint repeső madarak, úgy oltalmazza a Seregek Ura Jeruzsálemet, oltalmazván megszabadítja, kímélvén megmenti. |
| 6. | Térjetek vissza [hát] hozzá, akitől oly nagyon elpártolátok, Izraelnek fiai! |
| 7. | Mivel ama napon megveti mindenki ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket kezeitek csináltak nektek bűnre. |
| 8. | És elesik Asszíria, nem férfiú kardjától, és nem ember kardja emészti meg azt; és fut egy kard előtt, és ifjai adófizetők lesznek, |
| 9. | És kőszála félelem miatt menekül, és a zászlótól fejedelmei elfutnak, szól az Úr, akinek tüze Sionban van, és kemencéje Jeruzsálemben. |