| 1. | Íme, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben; |
| 2. | Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön. |
| 3. | És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek; |
| 4. | A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól. |
| 5. | Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek, |
| 6. | Mert a bolond [csak] bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye. |
| 7. | A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is. |
| 8. | De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad. |
| 9. | Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem! |
| 10. | Kevés idő múltán megháborodtok, ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz. |
| 11. | Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak! Vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával! |
| 12. | Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket. |
| 13. | Népemnek földjét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait; |
| 14. | A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek. |
| 15. | Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik; |
| 16. | És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön; |
| 17. | És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. |
| 18. | Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban. |
| 19. | De jégeső hull, és megdől az erdő, és a város elsüllyedve elsüllyed! |
| 20. | Oh, boldogok ti, akik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait! |
| 1. | Jaj neked, pusztító és el nem pusztított, te csalárd, akit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni. |
| 2. | Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk. Légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején! |
| 3. | Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek. |
| 4. | És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcskeugrással ugrálnak reá. |
| 5. | Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal. |
| 6. | És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse. |
| 7. | Íme, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak. |
| 8. | Puszták az ösvények, megszűnt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel! |
| 9. | Sírt, meghervadt a föld, a Libanon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Kármel. |
| 10. | Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem! |
| 11. | Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket. |
| 12. | A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. |
| 13. | Halljátok meg, távolvalók, amit cselekedtem, és tudjátok meg, közelvalók, az én hatalmamat! |
| 14. | Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? |
| 15. | Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: |
| 16. | Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. |
| 17. | A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot. |
| 18. | Szíved elgondolja a [múlt] félelmét: Hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója? |
| 19. | A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető. |
| 20. | Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak; |
| 21. | Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nekünk folyók és széles vizek gyanánt, amelyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtuk át nem megy. |
| 22. | Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, ő tart meg minket! |
| 23. | Megtágultak köteleid, árbocfájuk alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek, akkor sok rablott prédát osztanak, [még] a sánták [is] zsákmányt vetnek. |
| 24. | És nem mondja a lakos: Beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer. |
| 1. | Jöjjetek, népek, és halljátok, nemzetségek, figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei! |
| 2. | Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden ő seregükre; megátkozá, halálra adta őket. |
| 3. | Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bűze felszáll, és hegyek olvadnak meg vérük miatt. |
| 4. | Elporhad az ég minden serege, és az ég, mint írás, egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szőlő levele, és a fügefáról a hervadó lomb. |
| 5. | Mert megrészegült fegyverem az égben, és íme, leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre. |
| 6. | Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével, mert áldozata lesz az Úrnak Bocrában, és nagy öldöklés Edom földjén. |
| 7. | Elhullnak a bivalyok is velük, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földjük vértől, és poruk borítva lesz kövérrel. |
| 8. | Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért. |
| 9. | És változnak patakjai szurokká és pora kénkővé, és lészen földje égő szurokká. |
| 10. | Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, nemzetségről nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta, |
| 11. | És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérőkötelét és a semmiségnek köveit. |
| 12. | Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek. |
| 13. | És fölveri palotáit tövis, csalán és bogáncs a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és struccok udvara. |
| 14. | És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kísértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és [ott] lel nyughelyet magának. |
| 15. | Oda rak fészket a bagoly, és tojik és ül tojáson, és költ árnyékában, csak ott gyűlnek együvé a sasok! |
| 16. | Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy híjuk sem lesz, egyik a másiktól el nem marad, mert az ő szája parancsolta, és az ő lelke gyűjté össze őket! |
| 17. | Ő vetett sorsot köztük, és keze osztá ki azt nekik mérőkötéllel; örökre bírni fogják azt, nemzetségről nemzetségre lakoznak abban. |
| 1. | Örvend a puszta és a kietlen [hely], örül a pusztaság, és virul, mint őszike. |
| 2. | Virulva virul és örvend ujjongva, a Libanon dicsősége adatott neki, Kármel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét. |
| 3. | Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket! |
| 4. | Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, ő jő, és megszabadít titeket! |
| 5. | Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, |
| 6. | Akkor ugrándoz, mint szarvas, a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. |
| 7. | És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, ahol feküsznek, fű, nád és káka [terem]. |
| 8. | És lesz ott ösvény és út, és szentség útjának hívatik; tisztátalan nem megy át rajta, hisz csak az övék az; aki ez úton jár, még a bolond se téved el. |
| 9. | Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta! |
| 10. | Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek, és örök öröm fejükön, vigasságot és örömöt találnak, és eltűnik fájdalom és sóhaj. |
| 1. | És lőn Ezékiás király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib asszír király Júdának minden erős városai ellen, és azokat megvevé. |
| 2. | És elküldé Asszíria királya Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel, ki is megállt a felső tó folyásánál, a ruhamosók mezejének útján. |
| 3. | És kijöve hozzá Eljákim, a Hilkiás fia, az udvarnagy, és Sebna, az íródeák, és Jóák, Aszáfnak fia, az emlékíró. |
| 4. | És mondá nekik Rabsaké: Mondjátok meg, kérlek, Ezékiásnak, így szól a nagy király, Asszíria királya: Micsoda bizodalom ez, melyre támaszkodol? |
| 5. | Azt mondom, hogy csak szóbeszéd az, hogy ész és erő van [nálatok] a háborúhoz; no hát kiben bízol, hogy ellenem feltámadál? |
| 6. | Íme, te e megtört nádszálban bízol, Egyiptomban, melyre aki támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a fáraó, Egyiptomnak királya, minden benne bízónak. |
| 7. | És ha azt mondod nekem: Az Úrban, a mi Istenünkben bízunk. Vajon nem ő-e az, akinek magaslatait és oltárait elrontotta Ezékiás, és ezt mondá Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt az oltár előtt hajoljatok meg! |
| 8. | Most azért harcolj meg, kérlek, az én urammal, az asszír királlyal, és adok neked kétezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni reájuk. |
| 9. | Miképpen állasz ellene egyetlen helytartónak is, aki legkisebb az uram szolgái közt? De hisz Egyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért. |
| 10. | És most [talán] az Úr nélkül jöttem én e földre, hogy elpusztítsam azt? Az Úr mondá nekem: Menj a földre, és pusztítsd el azt! |
| 11. | És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk, e kőfalon levő nép füle hallatára. |
| 12. | És mondá Rabsaké: Avagy a te uradhoz, vagy tehozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? És nem az emberekhez-e, akik ülnek a kőfalon, hogy egyék ganéjukat és igyák vizeletüket veletek együtt?! |
| 13. | És odaálla Rabsaké, és kiálta fennszóval zsidóul, és mondá: Halljátok a nagy királynak, Asszíria királyának beszédeit! |
| 14. | Ezt mondja a király: Meg ne csaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket. |
| 15. | És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, mondván: Kétségtelen megszabadít az Úr minket, nem adatik e város az asszíriai király kezébe! |
| 16. | Ezékiásra ne hallgassatok, mert azt mondja Asszíria királya: Tegyetek velem szövetséget, és jöjjetek ki hozzám, és akkor ki-ki ehetik szőlőjéből és az ő olajfájáról, és ihatja kútjának vizét. |
| 17. | Míg eljövök és elviszlek titeket oly földre, minő a ti földetek, gabona és must földjére, kenyér és szőlő földjére. |
| 18. | Rá ne szedjen titeket Ezékiás, mondván: Az Úr megszabadít minket! Avagy megszabadították-e a népek istenei, ki-ki az ő földjét Asszíria királyának kezéből? |
| 19. | Hol vannak Hamáth és Arphádnak istenei? Hol Sefarvaimnak istenei? Talán bizony megmentették Szamariát kezemből? |
| 20. | Kicsoda e földek minden istenei között, aki megszabadította volna földjét kezemből, hogy az Úr megszabadítsa Jeruzsálemet az én kezemből? |
| 21. | Ők pedig hallgatának, és egy szót sem feleltek, mert a király parancsolá így, mondván: Ne feleljetek neki! |
| 22. | Akkor elmenének Eljákim, a Hilkiás fia, az udvarnagy, és Sebna, az íródeák, és Jóák, Aszáf fia, az emlékíró Ezékiáshoz meghasogatott ruhákban, és hírül adák neki a Rabsaké beszédeit. |
| 1. | És lőn, hogy meghallá Ezékiás, a király, meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és bement az Úr házába. |
| 2. | És elküldé Eljákimot, az udvarnagyot, és Sebnát, az íródeákot, és a papoknak gyászruhába öltözött véneit Ésaiáshoz, Ámós fiához, a prófétához. |
| 3. | Kik mondának neki: Így szól Ezékiás: Nyomornak, büntetésnek és káromlásnak napja e nap, mert szülésig jutottak a fiak, és erő nincs a szüléshez! |
| 4. | Talán meghallja az Úr, a te Istened, a Rabsaké beszédeit, akit elküldött az ő ura, az asszíriai király, hogy káromolja az élő Istent, és szidalmazza azon beszédekkel, amelyeket hallott az Úr, a te Istened; és te könyörögj a maradékért, amely megvan! |
| 5. | Így menének el Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz. |
| 6. | És monda nekik Ésaiás: Így szóljatok uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel szidalmaztak engem az asszíriai király szolgái! |
| 7. | Íme, én oly lelket adok beléje, hogy hírt hallván, térjen vissza földjére, és elejtem őt fegyver által az ő földjében! |
| 8. | Rabsaké pedig visszatérvén, találá az asszíriai királyt Libna ellen harcolni, mivel hallotta volt, hogy Lákistól elindult. |
| 9. | És meghallván Tirháka, Kús királya felől e hírt: Eljött, hogy ellened harcoljon; ezt meghallván, követeket külde Ezékiáshoz, mondván: |
| 10. | Így szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: Meg ne csaljon Istened, akiben bízol, mondván: Nem adatik Jeruzsálem az asszíriai király kezébe! |
| 11. | Hiszen te hallottad, mit műveltek Asszíria királyai minden országokkal, eltörölvén azokat; és te megszabadulnál? |
| 12. | Hát megszabadíták-e azokat a népek istenei, amelyeket eleim elpusztítának? Gózánt, Háránt, Resefet és Telassárban Eden fiait? |
| 13. | Hol van Hamáth királya és Arphádnak királya, Sefarvaim városának királya, Héna és Ivva? |
| 14. | És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és olvasá azt, és felmenvén az Úr házába, kiterjeszté Ezékiás azt az Úr előtt. |
| 15. | És könyörge Ezékiás az Úrhoz, mondván: |
| 16. | Seregeknek Ura, Izrael Istene, ki a kerubokon ülsz! Te, csak te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet. |
| 17. | Hajtsd ide, Uram, füledet és halljad, nyisd meg, Uram, szemeidet és lássad! Halld meg Szanhéribnek minden beszédeit, amelyeket üzent az élő Isten káromlására! |
| 18. | Bizony, Uram, Asszíria királyai elpusztítottak minden országokat és azoknak földjét, |
| 19. | És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat. |
| 20. | És most, Uram, mi Istenünk! Szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy megtudják a föld minden országai, hogy te vagy, Uram, Isten egyedül! |
| 21. | És külde Ésaiás, Ámós fia Ezékiáshoz, mondván: Így szól az Úr, Izrael Istene: Mivel hozzám könyörögtél Szanhérib miatt, Asszíria királya miatt, |
| 22. | Ez a beszéd, amelyet az Úr felőle szól: Megutál téged, gúnyt űz belőled Sionnak szűz leánya, fejét rázza utánad Jeruzsálem leánya. |
| 23. | Kit káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izrael Szentje ellen! |
| 24. | Szolgáid által megkáromlád az Urat, és ezt mondád: Temérdek szekeremmel fölmentem e hegyek magaslatára, a Libanon csúcsára, és kivágom magas cédrusait, válogatott ciprusait, és behatolok végső magaslatába [és] kertjének erdejébe! |
| 25. | Én ástam és vizet ittam, és kiszárasztom lábam talpával Egyiptom minden folyóit. |
| 26. | Hát nem hallottad-e, hogy régtől fogva én tevém ezt, az őskor napjaiban elvégzém ezt, és most előhozám, hogy puszta kőrakássá tégy erős városokat?! |
| 27. | És lakóik elájultak és megrendültek és megszégyenültek, [és] lőnek [mint] a mező füve és gyönge zöldség, és mint a virág a háztetőn, mint szárba nem indult vetés! |
| 28. | Ülésedet, kimentedet, bejöttödet tudom, és ellenem való haragodat. |
| 29. | Ellenem való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, amelyen jövél! |
| 30. | S ez legyen jelül neked: ez évben ugartermést esztek és a másik évben sarjút, és a harmadik évben vessetek, arassatok, és szőlőt ültessetek, és egyétek gyümölcsét. |
| 31. | Júda házának maradványa pedig, amely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül. |
| 32. | Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék, és a maradvány Sion hegyéről; a Seregek Urának buzgó szerelme művelendi ezt! |
| 33. | Azért így szól az Úr Asszíria királyáról: Nem jő be e városba, nyilat sem lő reá, és nem szállja meg pajzzsal azt, és töltést sem készít ellene. |
| 34. | Az úton, amelyen jött, visszatér, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr. |
| 35. | És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért! |
| 36. | Akkor kijött az Úrnak angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezret, és midőn reggel [az emberek] felkeltek, íme, [azok] mindnyájan holt hullák valának! |
| 37. | Elindula azért és ment és visszatért Szanhérib, az asszíriai király, és lakozék Ninivében. |
| 38. | És lőn, hogy mikor imádkozék, Nisróknak, az ő istenének templomában, fiai, Adramélek és Saréser levágák őt karddal; és ezek Ararát földjére menekülvén, fia, Esárhaddon uralkodék helyette. |