| 1. | És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te teremtőd és a te alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! |
| 2. | Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. |
| 3. | Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izraelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Egyiptomot, Kúst és Sebát helyetted. |
| 4. | Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért. |
| 5. | Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugatról egybegyűjtelek. |
| 6. | Mondom északnak: Add meg! És délnek: Ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről, |
| 7. | Mindent, aki csak az én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem, akit alkottam és készítettem! |
| 8. | Hozd ki a vak népet, amelynek szemei vannak, és a süketeket, akiknek füleik vannak! |
| 9. | Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülük ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanúikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz. |
| 10. | Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, és szolgám, akit elválasztottam, hogy megtudjátok, és higgyetek nekem, és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! |
| 11. | Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! |
| 12. | Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen [isten] köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok. |
| 13. | Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? |
| 14. | Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izrael Szentje. Tiértetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájukat, mint menekülőket a káldeusokkal együtt vidámságuk hajóiba. |
| 15. | Én az Úr vagyok, szent [Isten]etek, Izraelnek teremtője, királyotok. |
| 16. | Így szól az Úr, aki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt, |
| 17. | Aki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának! |
| 18. | Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! |
| 19. | Íme, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. |
| 20. | Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struccok, hogy vizet szereztem a pusztában, a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak. |
| 21. | A nép, amelyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet! |
| 22. | És mégsem engem hívtál segítségül, Jákób, hanem megfáradtál énbennem, Izrael! |
| 23. | Nem adtad nekem égő áldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak. |
| 24. | Nem vettél pénzen nekem jó illatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet. |
| 25. | Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg! |
| 26. | Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál! |
| 27. | Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem, |
| 28. | Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izraelt! |
| 1. | És most hallgass, Jákób, én szolgám, és Izrael, akit én elválasztottam. |
| 2. | Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, aki megsegít: Ne félj, én szolgám, Jákób, és te igaz nép, akit elválasztottam! |
| 3. | Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. |
| 4. | És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál. |
| 5. | Ez azt mondja: Én az Úré vagyok; amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: Az Úré vagyok; és hízelegve Izrael nevét említi. |
| 6. | Így szól az Úr, Izraelnek királya és megváltója, a Seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. |
| 7. | És ki hirdetett hozzám hasonlóan? Jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt. |
| 8. | Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok! |
| 9. | A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenceik mit sem használnak, és tanúik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek. |
| 10. | Ki alkotott istent, és bálványt [ki] öntött, amely semmit sem használ? |
| 11. | Íme, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek maguk is emberek; gyűljenek össze mind, és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt! |
| 12. | A kovács fejszét [készít], és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pöröllyel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik, és ereje nincsen, és vizet sem iszik, és elfárad. |
| 13. | Az ács mérőzsinórt von, és lefesti azt íróvesszővel, és meggyalulja azt, a cirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék. |
| 14. | Cédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, amelyet az eső fölnevel. |
| 15. | Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlük és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból, és imádja, bálványt készít, és előtte leborul; |
| 16. | Felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát, és szól: Bezzeg melegem van, tűznél valék! |
| 17. | Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem! |
| 18. | Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik, és nem látnak, és szívük nem eszmél. |
| 19. | És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém, és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából utálatosságot csináljak-e, és leboruljak a fagally előtt? |
| 20. | Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét, és ezt mondja: Hát nem hazugság van-e jobb kezemben? |
| 21. | Oh emlékezzél meg, Jákób, ezekről, és Izrael, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izrael, nem feledlek el. |
| 22. | Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt, bűneidet; térj énhozzám, mert megváltottalak. |
| 23. | Örüljetek, egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok, földnek mélységei, ujjongva énekeljetek, hegyek, erdő és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izraelben megdicsőíti magát. |
| 24. | Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól; |
| 25. | Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi. |
| 26. | Aki szolgája beszédét beteljesíti, és véghezviszi követei tanácsát, aki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne, és Júda városainak: Megépíttessenek, és romjait felállatom! |
| 27. | Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki, és kiapasztom folyóvizeidet! |
| 28. | Ki Círusznak ezt mondja: Pásztorom, ki véghezviszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék! |
| 1. | Így szól az Úr felkentjéhez, Círuszhoz, kinek jobb kezét megfogám, hogy meghódoltassak előtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, őelőtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak: |
| 2. | Én menéndek előtted, és az egyenetleneket megegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és leütöm a vaszárakat. |
| 3. | Neked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, aki téged neveden hívtalak, Izrael Istene. |
| 4. | Az én szolgámért, Jákóbért, és elválasztott Izraelemért neveden hívtalak el, szeretettel szólítálak, noha nem ismerél. |
| 5. | Én vagyok az Úr, és több nincs, rajtam kívül nincs Isten! Felöveztelek téged, bár nem ismerél, |
| 6. | Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kívül; én vagyok az Úr, és több nincsen! |
| 7. | Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem! |
| 8. | Egek, harmatozzatok onnan felül, és a felhők folyjanak igazsággal, nyíljék meg a föld, és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én, az Úr teremtettem azt! |
| 9. | Jaj annak, aki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajon mondja-e az agyag alkotójának: Mit csinálsz? És csinálmányod ezt: Nincsenek kezei? |
| 10. | Jaj annak, aki atyjának mondja: Miért nemzesz? És az asszonynak: Miért szülsz? |
| 11. | Így szól az Úr, Izraelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám! |
| 12. | Én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregüket én állatám elő. |
| 13. | Én támasztottam őt fel igazságban, és minden utait egyengetem, ő építi meg városomat, és foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért, szóla a Seregek Ura. |
| 14. | Így szól az Úr: Egyiptom gyűjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetű szabeusok hozzád mennek és tieid lesznek, téged követnek, béklyókban járnak, előtted leborulnak és hozzád könyörögnek: Csak közted van az Isten, és nincsen több Isten! |
| 15. | Bizony, te elrejtőzködő Isten vagy, Izraelnek Istene, szabadító! |
| 16. | Szégyent vallanak és gyalázatot mind, egyetemben gyalázatban járnak a bálványok faragói. |
| 17. | És Izrael megszabadul az Úr által örök szabadulással, nem vallotok szégyent és gyalázatot soha örökké, |
| 18. | Mert így szól az Úr, aki az egeket teremté; ő az Isten, aki alkotá a földet, és teremté azt, és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr, és több nincsen! |
| 19. | Nem titkon szóltam, a sötétség földjének helyén; nem mondtam Jákób magvának: Hiába keressetek engem! Én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, amik igazak. |
| 20. | Gyűljetek egybe és jöjjetek elő, közelegjetek mind, akik a népek közül megszabadultatok! Nem tudnak semmit, akik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, aki meg nem tart! |
| 21. | Jelentsétek meg és hozzátok elő, sőt egyetemben tanácskozzanak: ki mondta meg ezt régtől fogva, és jelenté meg előre? Vajon nem én, az Úr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem. |
| 22. | Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok, földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több! |
| 23. | Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nekem hajol meg, rám esküszik minden nyelv! |
| 24. | Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, őhozzá mennek és megszégyenülnek mindazok, akik reá haragusznak. |
| 25. | Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izraelnek egész magva! |
| 1. | Ledől Bél, elesik Nébó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott [állat]nak; |
| 2. | Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és ők maguk fogságba mennek. |
| 3. | Hallgassatok rám, Jákób háza és Izrael házának minden maradéka, akiket [magamra] raktam anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta: |
| 4. | Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom. |
| 5. | Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlővé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk? |
| 6. | Kitöltik az aranyat az erszényből, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak előtte. |
| 7. | Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyéről meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg. |
| 8. | Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek, vegyétek eszetekbe, pártütők! |
| 9. | Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. |
| 10. | Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghezviszem minden akaratomat; |
| 11. | Ki elhívom napkeletről a sast, messze földről tanácsom férfiát; nemcsak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem! |
| 12. | Hallgassatok reám, keményszívűek, akik távol vagytok az igazságtól! |
| 13. | Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izraelen dicsőségem. |
| 1. | Szállj le és ülj a porba, Babilon szűz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, te, a káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek! |
| 2. | Vedd a malmot és őrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel combodat és menj át a folyókon. |
| 3. | Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok, és embert nem kímélek! |
| 4. | [Így szól] a mi Megváltónk, Seregeknek Ura az ő neve, Izrael Szentje! |
| 5. | Ülj némán és menj a sötétre, te, a káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnőjének! |
| 6. | Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertőztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velük irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél! |
| 7. | És ezt mondád: Örökre úrnő leszek; úgyhogy ezekre nem is gondolál, és nem emlékeztél meg annak végéről. |
| 8. | És most halld meg ezt, bujálkodó, aki bátorságban ülsz, aki ezt mondja szívében: Én vagyok, és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem! |
| 9. | És mind e kettő eljő reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességükben jőnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod. |
| 10. | Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcsességed és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok, és nincs senki több. |
| 11. | Azért jő tereád a gonosz, amelynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, amelyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jő pusztulás reád, nem is tudod! |
| 12. | No állj elő hát igéző szózatiddal és varázslásodnak sokaságával, amelyekkel ifjúságodtól fogva vesződtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod [a veszedelmet]. |
| 13. | Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, akik a csillagokat nézik, akik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád. |
| 14. | Íme, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életüket a lángból, még szén sem marad belőlük melegülésre, sem körülülhető parázs! |
| 15. | Így járnak azok, akikkel vesződtél, és akik kereskedőtársaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, ki-ki a maga útján; senki nem segít neked! |