| 1. | Halljátok ezt, Jákób háza, akik Izrael nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának, akik az Úr nevére esküsznek, és Izrael Istenét emlegetik; [de] nem híven és nem igazán. |
| 2. | Mert a szent várostól nevezik magukat, és Izrael Istenéhez támaszkodnak, akinek neve Seregeknek Ura! |
| 3. | Mik eddig történtek, előre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghezvivém, és bekövetkezének, |
| 4. | Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod érc: |
| 5. | Tehát előre megjelentém neked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem művelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket. |
| 6. | Hallottad volt, [és most] lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-e erről bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled, titkoltakat, amelyeket nem tudtál; |
| 7. | Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelőtt nem hallottál felőlük, hogy ezt ne mondd: Íme, tudtam én azokat. |
| 8. | Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hűtlen vagy, és pártütőnek hívatál anyád méhétől fogva. |
| 9. | Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak. |
| 10. | Íme, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemencéjében. |
| 11. | Önmagamért, önmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg [nevem]?! És dicsőségemet másnak nem adom. |
| 12. | Hallgass rám, Jákób és Izrael, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó, |
| 13. | Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak. |
| 14. | Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülük ezeket? Az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratát Bábelen, és karja lészen a káldeusokon. |
| 15. | Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja. |
| 16. | Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! Mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét. |
| 17. | Így szól az Úr, Megváltód, Izraelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell. |
| 18. | Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai, |
| 19. | És olyan volna magod, mint a tengernek fövenye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orcám elől. |
| 20. | Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával, jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig, mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot. |
| 21. | Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nekik, és meghasítja a sziklát, és víz ömöl belőle. |
| 22. | Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek! |
| 1. | Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek, távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. |
| 2. | Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem. |
| 3. | És mondá nekem: Szolgám vagy te, Izrael, akiben én megdicsőülök. |
| 4. | És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél. |
| 5. | És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot őhozzá megtérítsem és hogy Izrael hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben, és erősségem az én Istenem! |
| 6. | Így szól: Kevés az, hogy nekem szolgám légy a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izrael megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen! |
| 7. | Így szól az Úr, Izrael megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látják királyok, és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, aki hű, Izrael Szentjéért, aki téged elválasztott. |
| 8. | Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket, |
| 9. | Így szólván a foglyoknak: Jöjjetek ki! És azoknak, akik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz, |
| 10. | Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap, mert aki rajtuk könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi. |
| 11. | És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek. |
| 12. | Íme, ezek messziről jönnek, íme, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földjéről! |
| 13. | Ujjongjatok, egek és föld, örvendezz, ujjongva énekeljetek, hegyek; mert megvigasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein! |
| 14. | És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! |
| 15. | Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem. |
| 16. | Íme, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen. |
| 17. | Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled. |
| 18. | Emeld fel körös-körül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájukat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony. |
| 19. | Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid. |
| 20. | Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nekem, menj el, hogy itt lakhassam! |
| 21. | És te így szólsz szívedben: Ki szülte nekem ezeket, hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Íme, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak? |
| 22. | Így szól az Úr Isten: Íme, fölemelem kezemet a népekhez, és előttük zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak. |
| 23. | És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit akik várnak, meg nem szégyenülnek. |
| 24. | Elvétethetik-e a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-e az igazak foglyai? |
| 25. | Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat. |
| 26. | És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsukat, és mint a musttól, vérüktől megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős [Istene]! |
| 1. | Így szól az Úr: Hol van anyátok elválólevele, amellyel őt elbocsátám? Vagy hol van egy kölcsönadóim közül, akinek titeket eladtalak? Íme, a ti vétkeitekért adattatok el, és bűneitekért bocsáttatott el anyátok! |
| 2. | Miért jöttem, holott nem volt [ott] senki? Hívtam, és nem felelt senki sem! Vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? Vagy nincs bennem megszabadításra való erő? Íme, én dorgálásommal kiszárasztom a tengert, a folyókat pusztává teszem, megbűzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak. |
| 3. | Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat. |
| 4. | Az Úr Isten bölcs nyelvet adott énnekem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok. |
| 5. | Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam. |
| 6. | Hátamat odaadám a verőknek, és orcámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés előtt. |
| 7. | És az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok. |
| 8. | Közel van, aki engem megigazít, ki perel énvelem? Álljunk együtt elő! Kicsoda peresem? Közelegjen hozzám! |
| 9. | Íme, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Íme, mindnyájan, mint a ruha, megavulnak, moly emészti meg őket! |
| 10. | Ki féli közületek az Urat, és ki hallgat az ő szolgája szavára? Ő, aki sötétségben jár és nincs fényesség neki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez! |
| 11. | Íme, ti mind, akik tüzet gyújtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, amelyeket meggyújtottatok! Kezemből jő ez rátok; fájdalomban fogtok feküdni! |
| 1. | Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek! Tekintsetek a kőszálra, amelyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, amelyből kiásattatok! |
| 2. | Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, aki titeket szült, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt. |
| 3. | Mert megvigasztalja az Úr Siont, megvigasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vigasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava! |
| 4. | Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! Mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom. |
| 5. | Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek, engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket. |
| 6. | Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek, mint a füst, elfogynak, és a föld, mint a ruha, megavul, és lakosai hasonlóképp elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol. |
| 7. | Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek! |
| 8. | Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre! |
| 9. | Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! Kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-e, aki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte? |
| 10. | Nem te vagy-e, aki a tengert megszárasztotta, a nagy mélység vizeit; aki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?! |
| 11. | Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejükön; vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj! |
| 12. | Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?! |
| 13. | Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, aki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, aki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja? |
| 14. | Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el: |
| 15. | Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, aki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; Seregeknek Ura az én nevem. |
| 16. | És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te! |
| 17. | Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl, Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd! |
| 18. | Nem vala vezetője minden fiai közül, akiket szült, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, akiket fölnevelt. |
| 19. | E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vigasztaljalak téged? |
| 20. | Fiaid elájultan ott feküdtek minden utcáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétől. |
| 21. | Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem bortól! |
| 22. | Így szól Urad, az Úr, és Istened, aki népéért bosszút áll: Íme, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg! |
| 23. | És adom azt nyomorgatóid kezébe, akik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk terajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint aminő az utca a járóknak! |
| 1. | Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép tebeléd többé körülmetéletlen, tisztátalan! |
| 2. | Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel, Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseiből, Sion fogoly leánya! |
| 3. | Mert így szól az Úr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen váltattok meg! |
| 4. | Mert így szól az Úr Isten: Egyiptomba ment alá népem először, hogy ott bujdossék, és azután Asszíria nyomorgatá őt ok nélkül. |
| 5. | És most mit tegyek itt, szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap gúnyoltatik. |
| 6. | Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, aki mondom: Íme, itt vagyok! |
| 7. | Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! |
| 8. | Halld őrállóidat! Felemelik szavukat, ujjonganak egyetemben, mert szemtől szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont az Úr! |
| 9. | Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvigasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet. |
| 10. | Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását! |
| 11. | Távozzatok, távozzatok, jertek ki onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek ki közülük, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok. |
| 12. | Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izrael Istene! |
| 13. | Íme, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon. |
| 14. | Miképpen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt: |
| 15. | Akképpen ejt ámulatba sok népeket, fölötte a királyok befogják szájukat, mert amit nekik nem beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek. |
| 1. | Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? |
| 2. | Felnőtt, mint egy vesszőszál őelőtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt neki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos! |
| 3. | Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele. |
| 4. | Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől. |
| 5. | És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. |
| 6. | Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útjára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté. |
| 7. | Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! |
| 8. | A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földjéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! |
| 9. | És a gonoszok közt adtak sírt neki, és a gazdagok mellé [jutott] kínos halál után, pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. |
| 10. | És az Úr akarta őt megrontani betegség által: hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. |
| 11. | Mert lelke szenvedése folytán látni fog [és] megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. |
| 12. | Azért részt osztok neki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott! |