| 1. | Járjátok el Jeruzsálem utcáit, és nézzétek csak, és tudjátok meg és tudakozzátok meg annak piacain, ha találtok-e egy embert; ha van-e valaki, aki igazán cselekszik, hűségre törekszik, és én megbocsátok neki! |
| 2. | Még ha azt mondják is: Él az Úr! – bizony hamisan esküsznek! |
| 3. | Uram! A te szemeid avagy nem a hűségre [néznek]-e? Megverted őket, de nem bánkódtak, tönkretetted őket, de nem akarják felvenni a dorgálást; orcáik keményebbekké lettek a kősziklánál, nem akartak megtérni. |
| 4. | Én pedig ezt mondom vala: Bizony, szerencsétlenek ezek; bolondok, mert nem ismerik az Úrnak útját, Istenüknek ítéletét! |
| 5. | Elmegyek azért a főemberekhez, és beszélek velük; hiszen ők ismerik az Úrnak útját, Istenüknek ítéletét! Ámde ők törték össze egyetemlegesen az igát, és tépték le a köteleket! |
| 6. | Azért széttépi őket az oroszlán az erdőből, elpusztítja őket a puszták farkasa, párduc ólálkodik az ő városaik körül; aki kijön azokból, mind szétszaggattatik; mert megsokasodtak az ő bűneik, és elhatalmasodtak az ő hitszegéseik. |
| 7. | Oh, miért bocsátanék meg neked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküsznek, akik nem istenek; noha jól tartottam őket, mégis paráználkodtak és tolongtak a parázna házába. |
| 8. | [Mint a] hizlalt lovak, fickándozókká lettek; ki-ki az ő felebarátjának feleségére nyerít. |
| 9. | Avagy ne büntessem-e meg az ilyeneket, mondja az Úr, és az efféle népen, mint ez, ne álljon-e bosszút az én lelkem? |
| 10. | Menjetek fel az ő kerítéseire, és rontsátok, de ne tegyétek semmivé egészen! Távolítsátok el az ágait, mert nem az Úréi azok! |
| 11. | Mert igen hűtlenné lett hozzám az Izrael háza és a Júda háza, azt mondja az Úr! |
| 12. | Megtagadták az Urat, és azt mondták: Nincsen ő, és nem jöhet reánk veszedelem, sem fegyvert, sem éhséget nem látunk! |
| 13. | A próféták is széllé lesznek, és nem lesz, aki beszéljen bennük: így esik az ő dolguk! |
| 14. | Azért ezt mondja az Úr, a Seregeknek Istene: Miután ti ilyen szóval szóltatok, íme, tűzzé teszem az én igémet a te szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megeméssze őket! |
| 15. | Íme, én hozok reátok messzünnen való nemzetet, oh Izrael háza, ezt mondja az Úr. Kemény nemzet ez, ősidőből való nemzet ez; nemzet, amelynek nyelvét nem tudod, és nem érted, mit beszél! |
| 16. | Tegze olyan, mint a nyitott sír; mindnyájan vitézek. |
| 17. | És megemészti aratásodat és kenyeredet, megemészti fiaidat és leányaidat, megemészti juhaidat és ökreidet, megemészti szőlődet és fügédet; erősített városaidat, amelyekben te bizakodol, fegyverrel rontja le. |
| 18. | De még ezekben a napokban sem teszlek benneteket egészen semmivé, azt mondja az Úr. |
| 19. | Ha pedig az lenne, hogy kérdeznétek: Miért cselekedte mindezt velünk az Úr, a mi Istenünk? – akkor azt mondjad nekik: Amiképpen elhagytatok engem és idegen isteneknek szolgáltatok a ti földeteken, azonképpen idegeneknek fogtok szolgálni olyan földön, amely nem a tiétek. |
| 20. | Hirdessétek ezt a Jákób házában, és hallassátok Júdában, mondván: |
| 21. | Halljátok csak, te bolond és esztelen nép, akiknek szemeik vannak, de nem látnak, füleik vannak, de nem hallanak! |
| 22. | Nem féltek-e engem? – ezt mondja az Úr. Az én orcám előtt nem remegtek-e? Hiszen én rendeltem a fövenyt a tenger határának örök korlátul, amelyet át nem hághat, és ha megrázkódtatják is habjai, de nem bírnak vele, és ha megháborodnak, sem hághatnak át rajta. |
| 23. | De ennek a népnek szilaj és dacos szíve van; elhajlottak és elmentek; |
| 24. | És még szívükben sem mondják: Oh, csak félnők az Urat, a mi Istenünket, aki esőt, korai és késői záport ad annak idejében; az aratásnak rendelt heteit megőrzi számunkra! |
| 25. | A ti bűneitek fordították el ezeket tőletek, és a ti vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól! |
| 26. | Mert istentelenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok, tőrt hánynak, embereket fogdosnak. |
| 27. | Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az ő házaik álnoksággal, ezért lettek nagyokká és gazdagokká! |
| 28. | Meghíztak, megfényesedtek, eláradtak a gonosz beszédben, az árvának ügyét nem ítélik igaz ítélettel, hogy boldoguljanak, sem a szegényeknek nem szolgáltatnak igazságot. |
| 29. | Hát ezeket ne büntessem-e meg, ezt mondja az Úr; az ilyen nemzeten, mint ez, avagy ne álljon-e bosszút az én lelkem? |
| 30. | Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön: |
| 31. | A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?! |
| 1. | Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálemből, és fújjatok kürtöt Tékoában, és tűzzetek ki zászlót Bet-Hakkeremben, mert veszedelem fenyeget észak felől, és nagy romlás! |
| 2. | A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát. |
| 3. | Pásztorok jőnek el hozzá nyájaikkal együtt, felvonják mellette a sátrakat körös-körül, ki-ki legelteti, ami keze ügyébe esik. |
| 4. | Készüljetek hadba ellene, keljetek fel és menjünk fel délben! Jaj nekünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok! |
| 5. | Keljetek fel, és menjünk fel éjjel, és rontsuk le az ő palotáit! |
| 6. | Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok fákat, és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; a büntetés városa ez, csupa nyomorgatás van benne! |
| 7. | Mint a kút hidegen tartja meg a vizét, úgy tartja meg az ő gonoszságát: erőszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van előttem szüntelen. |
| 8. | Térj eszedre, oh Jeruzsálem, hogy el ne szakadjon tőled a lelkem, hogy pusztává ne tegyelek téged, lakhatatlan földdé! |
| 9. | Ezt mondja a Seregek Ura: Teljesen megszedik Izrael maradékát, mint a szőlőt. Fordítsd kezedet [reájok], mint a szőlőszedő a kosarakra! |
| 10. | Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Íme, az ő fülük körülmetéletlen, és nem figyelhetnek! Íme, az Úr szava utálatossággá lett előttük, nem gyönyörködnek abban: |
| 11. | Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam [azt] visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utcán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind, sőt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el, |
| 12. | És házaik idegenekre szálljanak, mezőik és feleségeik is egyszersmind, mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr. |
| 13. | Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magukat, a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek, |
| 14. | És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! |
| 15. | Szégyenkezniük kellene, hogy utálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak, ezért elesnek majd az elesendőkkel, az ő megfenyíttetésük idején elhullanak, azt mondja az Úr. |
| 16. | Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk! |
| 17. | Őrállókat is rendeltem föléjük, [mondván]: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk! |
| 18. | Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, ami [következik] reájuk. |
| 19. | Halld meg, oh föld! Íme, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét, mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették. |
| 20. | Minek nekem ez a tömjén, ami Sébából kerül, és a messze földről való jó illatú fahéj? A ti égő áldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nekem. |
| 21. | Azért ezt mondja az Úr: Íme, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennük az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az ő barátja elvesznek. |
| 22. | Így szól az Úr: Íme, nép jön el az északi földről, és nagy nemzet serken fel a földnek végéről! |
| 23. | Kézívet és kopját ragad, kegyetlen az, és nem könyörül; szavuk zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen teellened, oh Sion leánya! |
| 24. | Halljuk a hírét: kezeink elesnek, szorongás vesz erőt rajtunk, reszketés, mint a vajúdó asszonyon. |
| 25. | Ki ne menjetek a mezőre, és az úton se járjatok, mert ellenség fegyvere, rémület [fenyeget] körös-körül! |
| 26. | Népem leánya! Ölts gyászt, és heverj a porban, sírj, mint az egyszülöttet siratják, zokogj keservesen, mert reánk tör a pusztító hamar! |
| 27. | Próbálóvá tettelek téged az én népem között, őrállóvá, hogy megismerd és megpróbáld az ő útjukat. |
| 28. | Mindnyájan igen vakmerők, rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan elvetemültek ők. |
| 29. | Megégett a fúvó a tűztől, elfogyott az ón, hiába olvaszt az olvasztó, mert gonoszok, meg nem tisztíthatók. |
| 30. | Megvetett ezüstnek hívjátok őket, mert az Úr megvetette őket! |
| 1. | Az a beszéd, amelyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván: |
| 2. | Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti júdabeliek, akik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat! |
| 3. | Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Jobbítsátok meg a ti utaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen! |
| 4. | Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez! |
| 5. | Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti utaitokat és cselekedeteiteket, ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között; |
| 6. | [Ha] jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére, |
| 7. | Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, amelyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké. |
| 8. | Íme, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül! |
| 9. | Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek, |
| 10. | És eljőtök, és megállotok előttem e házban, amely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! – hogy ugyanazokat az utálatosságokat cselekedhessétek. |
| 11. | Vajon latrok barlangjává lett-e ez a ház tielőttetek, amely az én nevemről neveztetik? Íme, én is látok, azt mondja az Úr. |
| 12. | Mert menjetek csak el az én helyemre, amely Silóban van, ahol először lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izraelnek gonoszságáért! |
| 13. | Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam tinektek, de nem hallottátok, és kiáltottam nektek, de nem feleltetek: |
| 14. | Azért úgy cselekszem e házzal, amely az én nevemről neveztetik, amelyben ti bizakodtok, és e hellyel, amelyet nektek és a ti atyáitoknak adtam, amint Silóval cselekedtem. |
| 15. | És elvetlek titeket színem elől, amint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magvát. |
| 16. | És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettük, és nálam közben ne járj, mert én meg nem hallgatlak téged! |
| 17. | Nem látod-e te, mit cselekesznek ők Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? |
| 18. | A fiak fát szedegetnek, az atyák gyújtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek. |
| 19. | Avagy engem ingerelnek-e ők, azt mondja az Úr, és nem magukat-e, hogy gyalázat [borítsa] arcukat? |
| 20. | Azért ezt mondja az Úr Isten: Íme, az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezőnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik. |
| 21. | Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Égő áldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst! |
| 22. | Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velük, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, az égő áldozat és véres áldozat felől, |
| 23. | Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind [csak] azon az úton járjatok, amelyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok! |
| 24. | De nem hallgattak, és fülüket sem hajtották [felém,] hanem az ő gonosz szívük fásultságában a maguk tanácsa szerint jártak, és háttal valának [felém], és nem arccal. |
| 25. | Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek a ti atyáitok Egyiptom földjéből, e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról napra, szüntelen küldöttem, |
| 26. | De nem hallgattak reám, és fülüket sem hajtották [felém]; hanem megkeményítették nyakukat, [és] gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik! |
| 27. | Ha elmondod nekik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nekik, és nem felelnek neked, |
| 28. | Akkor ezt mondd nekik: Az a nép ez, amely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség, kiszaggattatott az ő szájukból. |
| 29. | Nyírd le hajadat és vesd el, és kezdj a hegyeken gyászéneket, mert utálja az Úr és elhagyja a nemzetséget, amelyre haragszik. |
| 30. | Mert gonoszt műveltek előttem Júdának fiai, azt mondja az Úr; utálatosságaikat bevitték abba a házba, amely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt. |
| 31. | És felépítették a Tófet magaslatait, amely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tűzben, amit nem parancsoltam, és ami gondolatomban sem volt. |
| 32. | Azért íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, amikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnom völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről, [és] temetkezni fognak Tófetben, és hely sem lesz elég. |
| 33. | És e nép holtteste az ég madarainak és a mezei barmoknak lesz eledelükké, és nem lesz, aki elriassza [azokat]! |
| 34. | És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az örömnek szavát és a vigasságnak szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát; mert elpusztul a föld! |
| 1. | Abban az időben, azt mondja az Úr, kihányják majd Júda királyainak csontjait, és az ő fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait, és a próféták csontjait, és Jeruzsálem lakosainak csontjait az ő sírjaikból, |
| 2. | És kiterítik azokat a napra, és a holdra, és az égnek minden serege elé, amelyeket szerettek, és amelyeknek szolgáltak, és amelyek után jártak, és amelyeket kerestek, és amelyek előtt leborultak; nem szedetnek össze, el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén! |
| 3. | És inkább választja a halált, mint az életet az egész maradék, [mindazok], akik megmaradtak a gonosz nemzetségből, mindazokon a helyeken, [ahol] megmaradtak, ahová kiűztem őket, azt mondja a Seregek Ura! |
| 4. | Ezt is mondjad nekik: Így szól az Úr: Úgy esnek-e el, hogy fel nem kelhetnek? Ha elfordulnak, nem fordulhatnak-e vissza? |
| 5. | Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem [népe], örök elfordulással? A csalárdságnak adták magukat, visszafordulni nem akarnak. |
| 6. | Figyeltem és hallottam: nem igazán beszélnek, senki sincs, aki megbánja az ő gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem? Mindnyájan az ő futó-pályájukra térnek, mint a harcra rohanó ló. |
| 7. | Még az eszterág is tudja a maga [rendelt] idejét az égben, és a gerlice, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell elmenniük, de az én népem nem tudja az Úr ítéletét! |
| 8. | Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony, íme, hazugságra munkál az írástudók hazug tolla! |
| 9. | Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Íme, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességük van tehát nekik? |
| 10. | Azért az ő feleségeiket idegeneknek adom, mezőiket hódítóknak, mert kicsinytől fogva nagyig mindnyájan nyereség után nyargalnak, a prófétától fogva a papig mindnyájan hamisságot űznek, |
| 11. | És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! |
| 12. | Szégyenkezniük kellene, hogy utálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak: ezért elesnek majd az elesendőkkel, az ő megfenyíttetésük idején elhullanak, azt mondja az Úr. |
| 13. | Végképpen véget vetek nekik, azt mondja az Úr! Nincs gerezd a szőlőtőkén, nincs füge a fügefán, a levele is elhervadt; azt teszem azért, hogy tovavigyék őket. |
| 14. | Miért ülünk [még]? Gyűljetek össze, és menjünk be az erősített városokba, és hallgassunk ott, mert az Úr, a mi Istenünk hallgatásra juttatott minket, és mérges vizet adott innunk, mert vétkeztünk az Úr ellen! |
| 15. | [Miért] békességre várni, holott nincs semmi jó; gyógyító időre, holott íme, [itt] van az ijedelem! |
| 16. | Dántól fogva hallatszik az ő lovainak tüsszögése, méneinek nyerítő hangjától reng az egész föld; és eljőnek, és megemésztik e földet és mindenét, amije van, a várost és annak lakóit. |
| 17. | Mert íme, én viperakígyókat bocsátok reátok, amelyek ellen nincsen varázslás, és megmarnak titeket, azt mondja az Úr! |
| 18. | Megnyugodhatom-e a nyomorúság felett? Szívem eleped énbennem! |
| 19. | Íme, az én népem leányának kiáltó szava a messze földről: Nincsen-e ott az Úr a Sionon? Nincsen-e azon az ő királya? Miért ingereltek fel engem az ő faragott bálványaikkal, az idegen semmiségekkel? |
| 20. | Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg! |
| 21. | Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem! |
| 22. | Nincsen-e balzsamolaj Gileádban? Nincsen-e ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya? |