| 1. | Ezt mondja az Úr: Menj el és végy egy cserépkorsót a fazekastól, és némelyekkel a nép vénei közül, és a papok vénei közül! |
| 2. | Menj el a Ben-Hinnom völgyébe, amely a fazekasok kapujának bejáratánál van, és kiáltsd ott azokat a szavakat, amelyeket én szólok neked, |
| 3. | És ezt mondjad: Halljátok meg az Úr szavát, Júda királyai és Jeruzsálem lakosai! Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én veszedelmet hozok e helyre, úgyhogy aki csak hallja, megcsendül [bele] a füle. |
| 4. | Azért, mert elhagytak engem, és idegenné tették e helyet, és idegen isteneknek áldoztak benne, akiket sem ők nem ismertek, sem atyáik, sem Júda királyai, és eltöltötték e helyet ártatlan vérrel; |
| 5. | És magaslatokat építének a Baálnak, hogy megégessék fiaikat a tűzben, égő áldozatul a Baálnak, amit én nem parancsoltam, sem nem rendeltem, és amire nem is gondoltam. |
| 6. | Azért íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és e hely nem neveztetik többé Tófetnek, sem Ben-Hinnom völgyének, hanem öldöklés völgyének. |
| 7. | És eszét vesztem e helyen Júdának és Jeruzsálemnek, és fegyverrel ejtem el őket ellenségeik előtt, és az életükre törőknek kezével; holttesteiket pedig az ég madarainak és a mezei vadaknak adom eledelül. |
| 8. | És e várost csudává teszem és nevetséggé, aki csak átmegy rajta, álmélkodik és szörnyülködik az ő nagy romlásán. |
| 9. | És megétetem velük az ő fiaik húsát és leányaik húsát, és megeszi ki-ki az ő barátjának húsát a megszállás alatt és a veszedelem alatt, amellyel megszorongatják őket ellenségeik és akik keresik az ő lelküket. |
| 10. | Azután törd el e korsót azok szeme láttára, akik elmennek veled. |
| 11. | És ezt mondd nekik: Ezt mondja a Seregek Ura: Így töröm össze e népet és e várost, amint összetörhető e cserépedény, amely többé meg sem építhető; és Tófetben temettetnek el, mert nem lesz [más] hely a temetkezésre. |
| 12. | Így cselekszem e hellyel és ennek lakosaival, azt mondja az Úr, és olyanná teszem e várost, amilyen Tófet. |
| 13. | És Jeruzsálem házai és Júda királyainak házai undokokká lesznek, mint a Tófet helye; mindazok a házak, amelyeknek tetején az ég egész seregének áldoztak és italáldozatot vittek az idegen isteneknek. |
| 14. | Azután hazajöve Jeremiás Tófetből, ahová az Úr küldte vala őt prófétálni, megálla az Úr házának pitvarában, és szóla az egész népnek: |
| 15. | Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én ráhozom e városra és ennek minden városára mindama veszedelmet, amelyről szóltam őellene; mert megkeményítették nyakukat, hogy ne hallják az én beszédeimet. |
| 1. | És hallá Passúr, a pap, az Immár fia (ő pedig fejedelem vala az Úr házában) Jeremiást, amint e szókat prófétálja vala, |
| 2. | És megcsapdosá Passúr Jeremiást, a prófétát, és beveté őt a tömlöcbe, amely a Benjámin felső kapujában vala, az Úr háza mellett. |
| 3. | És lőn másnap, hogy kivevé Passúr Jeremiást a tömlöcből, és monda neki Jeremiás: Nem Passúrnak nevezett téged az Úr, hanem Mágor Missábibnak, |
| 4. | Mert ezt mondja az Úr: Íme, én félelembe ejtelek téged és minden barátodat, és elhullanak az ő ellenségeik fegyvere által a szemeid láttára; az egész Júdát pedig odaadom a babiloni király kezébe, és elviszi őket Babilonba, és fegyverrel vágja le őket, |
| 5. | És odaadom e városnak minden vagyonát, és minden keresményét, és minden drágaságát, és Júda királyainak minden kincsét odaadom az ő ellenségeik kezébe, és elrabolják, elhurcolják és Babilonba viszik azokat. |
| 6. | Te pedig, Passúr, és a te házadnak minden lakosa, rabságba mentek, és Babilonba jutsz, és ott halsz meg, és ott temettetel el te és minden barátod, akiknek hamisan prófétáltál. |
| 7. | Rávettél, Uram, engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet, |
| 8. | Mert ahányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: Erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nekem. |
| 9. | Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem. |
| 10. | Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelől való fenyegetést: Jelentsétek fel, és ezt mi is feljelentjük; mindazok is, akik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta; |
| 11. | De az Úr velem van, mint hatalmas hős, azért elesnek az én kergetőim, és nem bírnak [velem], igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek: örökkévaló gyalázat lesz [rajtuk], és felejthetetlen. |
| 12. | Azért, oh Seregeknek Ura, aki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket, hadd lássam a te büntetésedet őrajtuk, mert neked jelentettem meg az én ügyemet! |
| 13. | Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezéből! |
| 14. | Átkozott az a nap, amelyen születtem; az a nap, amelyen anyám szült engem, ne legyen áldott! |
| 15. | Átkozott ember az, aki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született neked, igen megörvendeztetvén őt. |
| 16. | És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, amelyeket elvesztett az Úr, és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harci riadót délben. |
| 17. | Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nekem koporsóm lett volna, és méhe sohasem szült volna! |
| 18. | Miért is jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végződjenek? |
| 1. | Ez a beszéd, amelyet szóla az Úr Jeremiásnak, mikor elküldé hozzá Sedékiás király Passúrt, Melkiásnak fiát, és Sofóniást, a Maásiás pap fiát, mondván: |
| 2. | Kérdezd meg most érettünk az Urat, mert Nabukodonozor, a babiloni király viaskodik ellenünk, ha cselekszik-e az Úr velünk minden ő csodái szerint, hogy elhagyjon minket? |
| 3. | És monda nekik Jeremiás: Ezt mondjátok Sedékiásnak: |
| 4. | Így szól az Úr, Izrael Istene: Íme, én elfordítok minden hadiszerszámot, amelyek a ti kezeitekben vannak, amelyekkel ti a babiloni király ellen és a káldeusok ellen viaskodtok, akik kívül a kőfalon ostromolnak titeket, és begyűjtöm őket e városnak közepébe; |
| 5. | És én kinyújtott kézzel vívok ellenetek, és nagy erős karral és haraggal, búsulással és nagy felindulással. |
| 6. | És megverem e városnak lakosait, mind az embert, mind a barmot; nagy döghalállal halnak meg. |
| 7. | És azután, azt mondja az Úr, Sedékiást, a Júda királyát, és az ő szolgáit, és a népet, és akik megmaradnak e városban a döghaláltól, a fegyvertől és az éhségtől, odaadom Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és az ő ellenségeiknek kezébe, és azoknak kezébe, akik keresik az ő lelküket, és megöli őket éles fegyverrel: nem kedvez nekik, nem enged és nem könyörül rajtuk. |
| 8. | Azután ezt mondjad e népnek: Ezt mondja az Úr: Íme, én előtökbe adom nektek az élet útját és a halál útját. |
| 9. | Aki e városban lakik, fegyver, éhség és döghalál miatt kell meghalnia; aki pedig kimegy belőle, és a káldeusokhoz megy, akik megostromolnak titeket, él, és az ő lelkét zsákmányul nyeri, |
| 10. | Mert orcámat e város veszedelmére fordítottam, és nem megszabadulására, azt mondja az Úr: A babiloni király kezébe adatik, és tűzzel égeti meg azt! |
| 11. | Júda királya házának [mondd meg]: Halljátok meg az Úr szavát! |
| 12. | Dávidnak háza, ezt mondja az Úr: Hamarsággal tegyetek igaz ítéletet, a nyomorultat mentsétek meg a nyomorgatónak kezéből, különben az én haragom kitör, mint a tűz, és felgerjed, és nem lesz, aki megolthassa, az ő cselekedeteiknek gonoszsága miatt. |
| 13. | Íme, én reátok [megyek], te völgy lakója [és] síkságnak szirtje, azt mondja az Úr, akik azt mondjátok: Kicsoda jön le miellenünk, és kicsoda jön be a mi házainkba? |
| 14. | És a ti cselekedeteiteknek gyümölcse szerint fenyítlek meg titeket, azt mondja az Úr, és tüzet gyújtok az ő erdejében, és körös-körül [az] mindent megemészt! |
| 1. | Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket: |
| 2. | És ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, aki a Dávid királyi székében ülsz, te, és a te szolgáid, és a te néped, akik bejártok e kapukon! |
| 3. | Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok, [és] rajta ne erőszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok! |
| 4. | Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, akik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén ő, az ő szolgái és az ő népe. |
| 5. | Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház. |
| 6. | Mert így szól az Úr a Júda királyának házához: [Ha] Gileád volnál nekem, és a Libanon feje: mégis elpusztítlak téged, [mint] a városokat, amelyekben nem laknak. |
| 7. | És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az ő fegyverével, és kivágják a te válogatott cédrusaidat, és a tűzre vetik. |
| 8. | És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért művelte az Úr ezt e nagy várossal? |
| 9. | És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő Istenüknek frigyét, és idegen istenek előtt borultak le, és azoknak szolgáltak. |
| 10. | Ne sirassátok a halottat, és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, aki elment, mert nem jő vissza többé, és az ő szülőföldjét nem látja meg! |
| 11. | Mert ezt mondja az Úr Sallum felől, Jósiásnak, a Júda királyának fia felől, aki uralkodik az ő atyja, Jósiás helyett: Aki kimegy e helyből, nem tér többé ide vissza. |
| 12. | Hanem a helyen, ahová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé. |
| 13. | Jaj annak, aki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; aki az ő felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét neki meg nem adja. |
| 14. | Aki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak, és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti, és cédrusfával béleli meg, és megfesti cinóberrel. |
| 15. | Király vagy-e azért, hogy cédrus után kívánkozol? A te atyád nem evett és ivott-e? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt. |
| 16. | Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-e az igaz ismeret felőlem? – azt mondja az Úr. |
| 17. | De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra, és erőszak elkövetésére. |
| 18. | Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják őt: Jaj, atyám! Jaj, húgom! Nem siratják őt: Jaj, uram! Jaj az ő dicsőségének! |
| 19. | Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kívül! |
| 20. | Menj fel a Libanonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat, és kiálts az Abarimról, mert szeretőid mind tönkrejutottak. |
| 21. | Szóltam neked, mikor jól volt dolgod, [de] ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat! |
| 22. | Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretőid rabságra mennek; akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért. |
| 23. | Te, aki a Libanonon lakozol, a cédrusfákon fészkelsz, hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülő vajúdása? |
| 24. | Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás, Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyűrű volna is az én jobb kezemben, mindazáltal onnan lerántanálak. |
| 25. | És odaadlak téged a te lelked keresőinek kezébe, és azoknak kezébe, akiknek tekintetétől félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a káldeusoknak kezébe. |
| 26. | És elvetlek téged és a te anyádat, aki szült téged, idegen földre, amelyben nem születtetek, és ott haltok meg. |
| 27. | És nem jőnek vissza arra a földre, amelyre az ő lelkük visszajőni kívánkozik. |
| 28. | Avagy utálatos és elromlott edény-e ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-e, amelyben semmi gyönyörűség nincsen? Miért lökték el őt és az ő magvát, és dobták olyan földre, amelyet ők nem ismernek? |
| 29. | Föld, föld, föld! Halld meg az Úrnak szavát! |
| 30. | Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, akinek nem lesz jó előmenetele az ő idejében, mert senkinek, aki az ő magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában. |
| 1. | Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és elszélesztik az én mezőmnek juhait, azt mondja az Úr. |
| 2. | Azért ezt mondja az Úr, Izrael Istene a pásztoroknak, akik legeltetik az én népemet: Ti szélesztettétek el az én juhaimat és űztétek el őket, és nem néztetek utánuk; íme, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az Úr. |
| 3. | Juhaimnak maradékát pedig összegyűjtöm minden földről, amelyekre elűztem őket, és visszahozom őket az ő legelőikre, és szaporodnak és megsokasodnak. |
| 4. | És pásztorokat rendelek melléjük, hogy legeltessék őket, és többé nem félnek és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak, azt mondja az Úr. |
| 5. | Íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik, és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön. |
| 6. | Az ő idejében megszabadul Júda, és Izrael bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk! |
| 7. | Azért íme, elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, amelyekben nem mondják többé: Él az Úr, aki kihozta Izrael fiait Egyiptom földjéből. |
| 8. | Hanem inkább ezt mondják: Él az Úr, aki kihozta és aki hazavezérlette Izrael házának magvát az északi földről és mindama földekről, amelyekre kiűztem vala őket, és lakoznak az ő földjükön. |
| 9. | A próféták miatt megkeseredett az én szívem énbennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az ő szent igéjéért. |
| 10. | Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelője kiszáradt, és az ő futásuk gonosz, és az ő hatalmasságuk hamis. |
| 11. | Mert mind a próféta, mind a pap istentelenek, még házamban is megtaláltam az ő gonoszságukat, azt mondja az Úr. |
| 12. | Azért az ő útjuk olyan lesz, mint a sikamlós utak a sötétben, megbotlanak és elesnek, mert veszedelmet hozok reájuk, az ő büntetésüknek esztendejét, azt mondja az Úr. |
| 13. | A szamariabeli prófétákban is bolondságot láttam: a Baál nevében prófétáltak, és elcsalták az én népemet, az Izraelt. |
| 14. | De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak, sőt pártját fogják a gonoszoknak annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Szodoma, és a benne lakók, mint Gomora. |
| 15. | Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felől: Íme, én ürmöt adok enniük és mérget adok inniuk, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre. |
| 16. | Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, akik nektek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót! |
| 17. | Szüntelen ezt mondják azoknak, akik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz nektek és mindenkinek, aki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő tireátok veszedelem! |
| 18. | Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére, és hallotta azt? |
| 19. | Íme, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul. |
| 20. | Nem szűnik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét. |
| 21. | Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nekik, mégis prófétáltak. |
| 22. | Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz utaikról, és az ő cselekedetüknek gonoszságától. |
| 23. | Csak a közelben vagyok-e én Isten, azt mondja az Úr, és nem vagyok-e Isten a messzeségben is? |
| 24. | Vajon elrejtőzhetik-e valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt, azt mondja az Úr, vajon nem töltöm-e én be a mennyet és a földet, azt mondja az Úr. |
| 25. | Hallottam, amit a próféták mondanak, akik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam. |
| 26. | Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik az ő szívük csalárdságát prófétálják? |
| 27. | Akik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, amelyeket egymásnak beszélnek, miképpen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért. |
| 28. | A próféta, aki álomlátó, beszéljen álmot; akinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán! Mi köze van a polyvának a búzával? – azt mondja az Úr. |
| 29. | Nem olyan-e az én igém, mint a tűz, azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pöröly? |
| 30. | Azért íme, én a prófétákra [támadok], azt mondja az Úr, akik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától. |
| 31. | Íme, én a prófétákra [támadok], azt mondja az Úr, akik felemelik nyelvüket és azt mondják: [Az Úr] mondja! |
| 32. | Íme, én a [próféták]ra [támadok], akik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nekik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr. |
| 33. | Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? Akkor mondd meg nekik azt: Mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr. |
| 34. | Amely próféta vagy pap vagy község azt mondja: Ez az Úrnak terhe; meglátogatom azt az embert és annak házát. |
| 35. | Ki-ki ezt mondja az ő barátjának és ki-ki az ő atyjafiának: Mit felel az Úr? és:Mit szólt az Úr? |
| 36. | És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek beszédét. |
| 37. | Ezt mondjad a prófétának: Mit felelt neked az Úr, és mit szólt az Úr? |
| 38. | Hogyha az Úrnak terhét említitek, tehát ezt mondja az Úr: Mivelhogy ti e szót mondottátok: Ez az Úrnak terhe; jóllehet küldék tihozzátok, akik ezt mondják: Ne mondjátok: Ez az Úrnak terhe; |
| 39. | Ezért íme, én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, amelyet nektek és a ti atyáitoknak adtam, [elvetem] az én orcám elől. |
| 40. | És örökkévaló szégyent és örökkévaló gyalázatot hozok tireátok, amely felejthetetlen. |