Vedd kezedbe a Bibliád!


Mózes II. könyve - 17. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És elindula Izrael fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából az Úr rendeléséhez képest az ő útjuk rendje szerint, és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
2. Verseng vala azért a nép Mózessel, és mondák: Adjatok nekünk vizet, hogy igyunk! És monda nekik Mózes: Miért versengtek énvelem? Miért kísértitek az Urat?
3. És szomjúhozik vala ott a nép a vízre, és zúgolódék a nép Mózes ellen, és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?
4. Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés híja, hogy meg nem köveznek engemet.
5. És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt, és végy magad mellé Izrael vénei közül; pálcádat is, mellyel a folyót megsújtottad, vedd kezedbe és indulj el!
6. Íme, én odaállok teelődbe a sziklára a Hóreben, és te sújts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izrael vénei szeme láttára.
7. És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának Izrael fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajon köztünk van-e az Úr, vagy nincsen?
8. Eljöve pedig Amálek, és hadakozék Izrael ellen Refidimben.
9. És monda Mózes Józsuénak: Válassz nekünk férfiakat, és menj el, ütközzél meg Amálekkel! Holnap én a halom tetejére állok, és az Isten pálcája kezemben lesz.
10. És úgy cselekedék Józsué, amint mondotta vala neki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.
11. És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izrael győz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz vala.
12. Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának, és alája tevék, hogy arra üljön; Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egyfelől az egyik, másfelől a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig.
13. Józsué pedig leveré Amáleket és az ő népét fegyver élével.
14. És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe, és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól.
15. És építe Mózes oltárt, és nevezé nevét Jehova-Nisszinek.
16. És monda: Megesküdött az Úr, hogy harca lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségről nemzetségre.

Mózes II. könyve - 18. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És meghallá Jetró, Midián papja, Mózes ipa mindazt, amit Isten Mózessel és Izraellel, az ő népével cselekedett vala, hogy kihozta az Úr Izraelt Egyiptomból.
2. És felvevé Jetró, a Mózes ipa Cipporát, a Mózes feleségét, miután hazabocsátotta őt,
3. És az ő két fiát is, akik közül az egyiknek neve Gersom, mert azt mondotta vala: Bujdosó valék az idegen földön.
4. A másiknak neve pedig Eliézer, mert: Az én atyám Istene segítségül volt nekem, és megszabadított engem a fáraó fegyverétől.
5. Eljuta tehát Jetró, a Mózes ipa az ő fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, ahol ő táborozott vala az Isten hegye mellett.
6. És megüzené Mózesnek: Én, Jetró, a te ipad megyek tehozzád a te feleségeddel és az ő két fia is ővele.
7. Kiméne azért Mózes az ő ipa eleibe, és meghajtá magát és megcsókolá őt; és megkérdék egymást állapotuk felől, és bemenének a sátorba.
8. És elbeszélé Mózes az ő ipának mindazt, amit az Úr a fáraóval és az egyiptombeliekkel cselekedett vala Izraelért; mindazt a sok bajt, amelyek útközben érték vala őket, és [mimódon] szabadította meg őket az Úr.
9. És örvendeze Jetró mindazon a jón, amit az Úr az Izraellel cselekedett vala, hogy megszabadítá őt az egyiptombeliek kezéből.
10. És monda Jetró: Áldott legyen az Úr, aki megszabadított titeket az egyiptombeliek kezéből és a fáraó kezéből, aki megszabadította a népet az egyiptombeliek keze alól.
11. Most tudom már, hogy nagyobb az Úr minden istennél, mert az [lett vesztükre], amivel ellenük vétkeztek.
12. És Jetró, a Mózes ipa égő áldozattal és véres áldozattal áldozék az Istennek; Áron pedig és Izrael minden vénei jövének, hogy kenyeret egyenek a Mózes ipával Isten előtt.
13. És lőn másnap, leüle Mózes törvényt tenni a népnek; a nép pedig áll vala Mózes előtt reggeltől estig.
14. S amikor látja vala Mózes ipa mindazt, amit ő a néppel cselekedék, monda: Mi dolog az, amit te a néppel cselekszel? Miért ülsz te egymagad, mind az egész nép pedig előtted áll reggeltől estig?
15. És monda Mózes az ő ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám.
16. Ha ügyük-bajuk van, énhozzám jönnek, és törvényt teszek az ember között és felebarátja között, és tudtára adom az Isten végzéseit és törvényeit.
17. Mózes ipa pedig monda neki: Nem jó az, amit te cselekszel.
18. Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, amely veled van, mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad.
19. Most [azért] hallgass az én szavamra, tanácsot adok neked, és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten előtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe.
20. És tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre, és add tudtukra az utat, amelyen járniuk kell, és a tennivalót, amelyet tenniük kell.
21. És szemelj ki magad az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat, igazságos férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést, és tedd közöttük elöljárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.
22. Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden időben úgy, hogy minden nagyobb ügyet teelődbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig ők ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák.
23. Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja neked, megállhatsz, és az egész nép is helyére jut békességben.
24. És hallgata Mózes az ő ipa szavára, és mindazt megtevé, amit mondott vala.
25. És választa Mózes az egész Izraelből derék férfiakat, és a nép fejeivé tevé őket: ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.
26. És ítélik vala a népet minden időben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig ők ítélnek vala.
27. És elbocsátá Mózes az ő ipát, és ez elméne hazájába.

Mózes II. könyve - 19. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. A harmadik hónapban azután, hogy kijöttek vala Izrael fiai Egyiptom földjéről, azon a napon érkezének a Sínai-pusztába.
2. Refidimből elindulván érkezének a Sínai-pusztába, és táborba szállának a pusztában; a heggyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izrael.
3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób háza népének, és ezt add tudtára az Izrael fiainak:
4. Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sasszárnyakon, és magamhoz bocsátottalak titeket.
5. Mostan azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nekem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld.
6. És lesztek ti nekem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izrael fiainak.
7. Elméne azért Mózes, és egybehívá a nép véneit, és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala neki az Úr.
8. És az egész nép egy akarattal felele, és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megtesszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
9. És monda az Úr Mózesnek: Íme, én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép, mikor beszélek veled, és higgyenek neked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
10. Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez, és szenteld meg őket ma meg holnap, és hogy mossák ki az ő ruháikat,
11. És legyenek készek harmadnapra, mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre.
12. És vess határt a népnek körös-körül, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek, s még a szélét se érintsétek; mindaz, ami a hegyet érinti, halállal haljon meg!
13. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg vagy nyíllal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen! Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
14. Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
15. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
16. És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés, és megrémüle mind az egész táborbeli nép.
17. És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe, és megállának a hegy alatt.
18. Az egész Sínai-hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben, és felmegy vala annak füstje, mint a kemencének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
19. És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala, és az Isten felel vala neki hangosan.
20. Leszálla tehát az Úr a Sínai-hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
21. És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közülük sokan elhullanak.
22. És a papok is, akik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magukat, hogy reájuk ne rontson az Úr.
23. Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sínai-hegyre, mert te [magad] intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körül, és szenteld meg azt.
24. De az Úr monda neki: Eredj, menj alá, és jöjj fel te, és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljöjjenek az Úrhoz, hogy reájuk ne rontson.
25. Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nekik.

Mózes II. könyve - 20. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2. Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából.
3. Ne legyenek neked idegen isteneid énelőttem.
4. Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben, a föld alatt vannak.
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek.
6. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.
7. Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.
8. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van,
11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad teneked.
13. Ne ölj!
14. Ne paráználkodjál!
15. Ne lopj!
16. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!
17. Ne kívánd a te felebarátodnak házát! Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé.
18. Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.
19. És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk!
20. Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.
21. Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.
22. És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izrael fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek.
23. Ne csináljatok énmellém ezüstisteneket, és aranyisteneket se csináljatok magatoknak!
24. Földből csinálj nekem oltárt, és azon áldozd a te égő és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.
25. Ha pedig kövekből csinálsz nekem oltárt, ne építsd azt faragott [kő]ből: mert amint faragóvasadat rávetetted, megfertőztetted azt.
26. Lépcsőkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.

Mózes II. könyve - 21. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Ezek pedig azok a rendeletek, amelyeket eleikbe kell terjesztened:
2. Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen.
3. Ha egyedül jött, egyedül menjen el; ha feleséges ember, menjen el vele a felesége is.
4. Ha az ő ura adott neki feleséget, és [ez] fiakat vagy leányokat szült neki: az asszony, gyermekeivel együtt legyen az ő uráé, ő pedig egyedül menjen el.
5. De ha a szolga azt mondaná: Szeretem az én uramat, az én feleségemet és fiaimat, nem akarok felszabadulni:
6. Akkor vigye őt az ő ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélhez, és az ő ura fúrja által az ő fülét árral, és szolgálja őt mindörökké.
7. És ha valaki az ő leányát szolgálóul adja el, ne úgy menjen el, mint a szolgák mennek.
8. Ha nem tetszik az ő urának, hogy eljegyezze őt magának, akkor váltassa ki; arra, hogy idegen népnek eladja, nincs hatalma, mivel hűtlen volt hozzá.
9. Ha pedig a fiának jegyzi el őt, a leányok törvénye szerint cselekedjék vele.
10. Ha mást vesz magának: [ennek] ételét, ruházatát és házasságbeli igazát alább ne szállítsa.
11. Ha ezt a hármat nem cselekszi vele, akkor menjen az el ingyen, fizetés nélkül.
12. Aki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.
13. De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe, úgy helyet rendelek neked, ahova meneküljön.
14. Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvul megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra.
15. Aki megveri az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
16. Aki embert lop, és eladja azt vagy kezében kapják, halállal lakoljon.
17. Aki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
18. És ha férfiak összevesznek, és megüti valaki az ő felebarátját kővel vagy öklével, és nem hal meg, hanem ágyba esik:
19. Ha felkel, és mankóján kinn jár, ne legyen büntetve az, aki megütötte, csupán fekvéséért fizessen, és gyógyíttassa meg.
20. Ha pedig valaki úgy üti meg szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy az meghal keze alatt, büntettessék meg.
21. De ha egy vagy két nap életben marad, ne büntettessék meg, mert pénze [ára] az.
22. Ha férfiak veszekednek, és meglöknek valamely terhes asszonyt úgy, hogy idő előtt szül, de [egyéb] veszedelem nem történik, bírságot fizessen aszerint, amint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák előtt fizessen.
23. De ha veszedelem történik, akkor életért életet adj.
24. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért;
25. Égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.
26. Ha valaki az ő szolgájának szemét, vagy szolgálójának szemét úgy üti meg, hogy elpusztul, bocsássa azt szabadon az ő szeméért.
27. Ha pedig szolgájának fogát, vagy szolgálójának fogát üti ki, bocsássa azt szabadon az ő fogáért.
28. Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör úgy, hogy meghal: kővel köveztessék meg az ökör, és húsát meg ne egyék; de az ökörnek ura ártatlan.
29. De ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és annak urát megintették, és mégsem őrizte azt, és férfit vagy asszonyt ölt meg: az ökör köveztessék meg, és az ura is halállal lakoljon.
30. Ha pénzváltságot vetnek reá, fizessen lelke váltságáért annyit, amennyit reá kivetnek.
31. Akár fiút ökleljen meg, akár leányt ökleljen meg, eszerint a rendelet szerint kell cselekedni.
32. Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót, adassék azok urának harminc ezüstsiklus, az ökör pedig köveztessék meg.
33. Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem fedi azt be, és ökör vagy szamár esik bele:
34. A verem ura fizessen; pénzül térítse meg azok urának, a hulla pedig legyen az övé.
35. És ha valakinek ökre megdöfi az ő felebarátja ökrét úgy, hogy az elpusztul, adják el az eleven ökröt, és az árát osszák meg, és a hullát is osszák el.
36. Vagy ha tudták, hogy az ökör már azelőtt öklelős volt, és nem őrizte azt annak ura: fizessen ökröt az ökörért, a hulla pedig az övé legyen.

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt