1. | És elindula Izrael fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából az Úr rendeléséhez képest az ő útjuk rendje szerint, és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize. |
2. | Verseng vala azért a nép Mózessel, és mondák: Adjatok nekünk vizet, hogy igyunk! És monda nekik Mózes: Miért versengtek énvelem? Miért kísértitek az Urat? |
3. | És szomjúhozik vala ott a nép a vízre, és zúgolódék a nép Mózes ellen, és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat? |
4. | Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés híja, hogy meg nem köveznek engemet. |
5. | És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt, és végy magad mellé Izrael vénei közül; pálcádat is, mellyel a folyót megsújtottad, vedd kezedbe és indulj el! |
6. | Íme, én odaállok teelődbe a sziklára a Hóreben, és te sújts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izrael vénei szeme láttára. |
7. | És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának Izrael fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajon köztünk van-e az Úr, vagy nincsen? |
8. | Eljöve pedig Amálek, és hadakozék Izrael ellen Refidimben. |
9. | És monda Mózes Józsuénak: Válassz nekünk férfiakat, és menj el, ütközzél meg Amálekkel! Holnap én a halom tetejére állok, és az Isten pálcája kezemben lesz. |
10. | És úgy cselekedék Józsué, amint mondotta vala neki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére. |
11. | És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izrael győz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz vala. |
12. | Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának, és alája tevék, hogy arra üljön; Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egyfelől az egyik, másfelől a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig. |
13. | Józsué pedig leveré Amáleket és az ő népét fegyver élével. |
14. | És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe, és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól. |
15. | És építe Mózes oltárt, és nevezé nevét Jehova-Nisszinek. |
16. | És monda: Megesküdött az Úr, hogy harca lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségről nemzetségre. |
1. | És meghallá Jetró, Midián papja, Mózes ipa mindazt, amit Isten Mózessel és Izraellel, az ő népével cselekedett vala, hogy kihozta az Úr Izraelt Egyiptomból. |
2. | És felvevé Jetró, a Mózes ipa Cipporát, a Mózes feleségét, miután hazabocsátotta őt, |
3. | És az ő két fiát is, akik közül az egyiknek neve Gersom, mert azt mondotta vala: Bujdosó valék az idegen földön. |
4. | A másiknak neve pedig Eliézer, mert: Az én atyám Istene segítségül volt nekem, és megszabadított engem a fáraó fegyverétől. |
5. | Eljuta tehát Jetró, a Mózes ipa az ő fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, ahol ő táborozott vala az Isten hegye mellett. |
6. | És megüzené Mózesnek: Én, Jetró, a te ipad megyek tehozzád a te feleségeddel és az ő két fia is ővele. |
7. | Kiméne azért Mózes az ő ipa eleibe, és meghajtá magát és megcsókolá őt; és megkérdék egymást állapotuk felől, és bemenének a sátorba. |
8. | És elbeszélé Mózes az ő ipának mindazt, amit az Úr a fáraóval és az egyiptombeliekkel cselekedett vala Izraelért; mindazt a sok bajt, amelyek útközben érték vala őket, és [mimódon] szabadította meg őket az Úr. |
9. | És örvendeze Jetró mindazon a jón, amit az Úr az Izraellel cselekedett vala, hogy megszabadítá őt az egyiptombeliek kezéből. |
10. | És monda Jetró: Áldott legyen az Úr, aki megszabadított titeket az egyiptombeliek kezéből és a fáraó kezéből, aki megszabadította a népet az egyiptombeliek keze alól. |
11. | Most tudom már, hogy nagyobb az Úr minden istennél, mert az [lett vesztükre], amivel ellenük vétkeztek. |
12. | És Jetró, a Mózes ipa égő áldozattal és véres áldozattal áldozék az Istennek; Áron pedig és Izrael minden vénei jövének, hogy kenyeret egyenek a Mózes ipával Isten előtt. |
13. | És lőn másnap, leüle Mózes törvényt tenni a népnek; a nép pedig áll vala Mózes előtt reggeltől estig. |
14. | S amikor látja vala Mózes ipa mindazt, amit ő a néppel cselekedék, monda: Mi dolog az, amit te a néppel cselekszel? Miért ülsz te egymagad, mind az egész nép pedig előtted áll reggeltől estig? |
15. | És monda Mózes az ő ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám. |
16. | Ha ügyük-bajuk van, énhozzám jönnek, és törvényt teszek az ember között és felebarátja között, és tudtára adom az Isten végzéseit és törvényeit. |
17. | Mózes ipa pedig monda neki: Nem jó az, amit te cselekszel. |
18. | Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, amely veled van, mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad. |
19. | Most [azért] hallgass az én szavamra, tanácsot adok neked, és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten előtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe. |
20. | És tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre, és add tudtukra az utat, amelyen járniuk kell, és a tennivalót, amelyet tenniük kell. |
21. | És szemelj ki magad az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat, igazságos férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést, és tedd közöttük elöljárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. |
22. | Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden időben úgy, hogy minden nagyobb ügyet teelődbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig ők ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák. |
23. | Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja neked, megállhatsz, és az egész nép is helyére jut békességben. |
24. | És hallgata Mózes az ő ipa szavára, és mindazt megtevé, amit mondott vala. |
25. | És választa Mózes az egész Izraelből derék férfiakat, és a nép fejeivé tevé őket: ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. |
26. | És ítélik vala a népet minden időben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig ők ítélnek vala. |
27. | És elbocsátá Mózes az ő ipát, és ez elméne hazájába. |
1. | A harmadik hónapban azután, hogy kijöttek vala Izrael fiai Egyiptom földjéről, azon a napon érkezének a Sínai-pusztába. |
2. | Refidimből elindulván érkezének a Sínai-pusztába, és táborba szállának a pusztában; a heggyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izrael. |
3. | Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób háza népének, és ezt add tudtára az Izrael fiainak: |
4. | Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sasszárnyakon, és magamhoz bocsátottalak titeket. |
5. | Mostan azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nekem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld. |
6. | És lesztek ti nekem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izrael fiainak. |
7. | Elméne azért Mózes, és egybehívá a nép véneit, és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala neki az Úr. |
8. | És az egész nép egy akarattal felele, és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megtesszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét. |
9. | És monda az Úr Mózesnek: Íme, én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép, mikor beszélek veled, és higgyenek neked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét. |
10. | Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez, és szenteld meg őket ma meg holnap, és hogy mossák ki az ő ruháikat, |
11. | És legyenek készek harmadnapra, mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre. |
12. | És vess határt a népnek körös-körül, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek, s még a szélét se érintsétek; mindaz, ami a hegyet érinti, halállal haljon meg! |
13. | Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg vagy nyíllal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen! Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre. |
14. | Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat. |
15. | És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek. |
16. | És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés, és megrémüle mind az egész táborbeli nép. |
17. | És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe, és megállának a hegy alatt. |
18. | Az egész Sínai-hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben, és felmegy vala annak füstje, mint a kemencének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala. |
19. | És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala, és az Isten felel vala neki hangosan. |
20. | Leszálla tehát az Úr a Sínai-hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne. |
21. | És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közülük sokan elhullanak. |
22. | És a papok is, akik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magukat, hogy reájuk ne rontson az Úr. |
23. | Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sínai-hegyre, mert te [magad] intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körül, és szenteld meg azt. |
24. | De az Úr monda neki: Eredj, menj alá, és jöjj fel te, és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljöjjenek az Úrhoz, hogy reájuk ne rontson. |
25. | Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nekik. |
1. | És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: |
2. | Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából. |
3. | Ne legyenek neked idegen isteneid énelőttem. |
4. | Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben, a föld alatt vannak. |
5. | Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. |
6. | De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják. |
7. | Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi. |
8. | Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. |
9. | Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; |
10. | De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van, |
11. | Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. |
12. | Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad teneked. |
13. | Ne ölj! |
14. | Ne paráználkodjál! |
15. | Ne lopj! |
16. | Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! |
17. | Ne kívánd a te felebarátodnak házát! Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé. |
18. | Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla. |
19. | És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk! |
20. | Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek. |
21. | Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala. |
22. | És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izrael fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek. |
23. | Ne csináljatok énmellém ezüstisteneket, és aranyisteneket se csináljatok magatoknak! |
24. | Földből csinálj nekem oltárt, és azon áldozd a te égő és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged. |
25. | Ha pedig kövekből csinálsz nekem oltárt, ne építsd azt faragott [kő]ből: mert amint faragóvasadat rávetetted, megfertőztetted azt. |
26. | Lépcsőkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon. |
1. | Ezek pedig azok a rendeletek, amelyeket eleikbe kell terjesztened: |
2. | Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen. |
3. | Ha egyedül jött, egyedül menjen el; ha feleséges ember, menjen el vele a felesége is. |
4. | Ha az ő ura adott neki feleséget, és [ez] fiakat vagy leányokat szült neki: az asszony, gyermekeivel együtt legyen az ő uráé, ő pedig egyedül menjen el. |
5. | De ha a szolga azt mondaná: Szeretem az én uramat, az én feleségemet és fiaimat, nem akarok felszabadulni: |
6. | Akkor vigye őt az ő ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélhez, és az ő ura fúrja által az ő fülét árral, és szolgálja őt mindörökké. |
7. | És ha valaki az ő leányát szolgálóul adja el, ne úgy menjen el, mint a szolgák mennek. |
8. | Ha nem tetszik az ő urának, hogy eljegyezze őt magának, akkor váltassa ki; arra, hogy idegen népnek eladja, nincs hatalma, mivel hűtlen volt hozzá. |
9. | Ha pedig a fiának jegyzi el őt, a leányok törvénye szerint cselekedjék vele. |
10. | Ha mást vesz magának: [ennek] ételét, ruházatát és házasságbeli igazát alább ne szállítsa. |
11. | Ha ezt a hármat nem cselekszi vele, akkor menjen az el ingyen, fizetés nélkül. |
12. | Aki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon. |
13. | De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe, úgy helyet rendelek neked, ahova meneküljön. |
14. | Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvul megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra. |
15. | Aki megveri az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon. |
16. | Aki embert lop, és eladja azt vagy kezében kapják, halállal lakoljon. |
17. | Aki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon. |
18. | És ha férfiak összevesznek, és megüti valaki az ő felebarátját kővel vagy öklével, és nem hal meg, hanem ágyba esik: |
19. | Ha felkel, és mankóján kinn jár, ne legyen büntetve az, aki megütötte, csupán fekvéséért fizessen, és gyógyíttassa meg. |
20. | Ha pedig valaki úgy üti meg szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy az meghal keze alatt, büntettessék meg. |
21. | De ha egy vagy két nap életben marad, ne büntettessék meg, mert pénze [ára] az. |
22. | Ha férfiak veszekednek, és meglöknek valamely terhes asszonyt úgy, hogy idő előtt szül, de [egyéb] veszedelem nem történik, bírságot fizessen aszerint, amint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák előtt fizessen. |
23. | De ha veszedelem történik, akkor életért életet adj. |
24. | Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért; |
25. | Égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért. |
26. | Ha valaki az ő szolgájának szemét, vagy szolgálójának szemét úgy üti meg, hogy elpusztul, bocsássa azt szabadon az ő szeméért. |
27. | Ha pedig szolgájának fogát, vagy szolgálójának fogát üti ki, bocsássa azt szabadon az ő fogáért. |
28. | Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör úgy, hogy meghal: kővel köveztessék meg az ökör, és húsát meg ne egyék; de az ökörnek ura ártatlan. |
29. | De ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és annak urát megintették, és mégsem őrizte azt, és férfit vagy asszonyt ölt meg: az ökör köveztessék meg, és az ura is halállal lakoljon. |
30. | Ha pénzváltságot vetnek reá, fizessen lelke váltságáért annyit, amennyit reá kivetnek. |
31. | Akár fiút ökleljen meg, akár leányt ökleljen meg, eszerint a rendelet szerint kell cselekedni. |
32. | Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót, adassék azok urának harminc ezüstsiklus, az ökör pedig köveztessék meg. |
33. | Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem fedi azt be, és ökör vagy szamár esik bele: |
34. | A verem ura fizessen; pénzül térítse meg azok urának, a hulla pedig legyen az övé. |
35. | És ha valakinek ökre megdöfi az ő felebarátja ökrét úgy, hogy az elpusztul, adják el az eleven ökröt, és az árát osszák meg, és a hullát is osszák el. |
36. | Vagy ha tudták, hogy az ökör már azelőtt öklelős volt, és nem őrizte azt annak ura: fizessen ökröt az ökörért, a hulla pedig az övé legyen. |