| 1. | És lőn a harmincadik esztendőben, a negyedik [hónap]ban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat. |
| 2. | A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin király fogságba vitelének) |
| 3. | Valójában lőn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a káldeusok földjén a Kébár folyó mellett, és lőn ott rajta az Úrnak keze. |
| 4. | És látám, és íme forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, amely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó érc látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből. |
| 5. | És belőle négy lelkes állat formája [tetszék] ki, és ez vala ábrázatuk: emberi formájuk vala, |
| 6. | És mindeniknek négy orcája vala, és négy szárnya mindenikőjüknek; |
| 7. | És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított érc színe. |
| 8. | Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjüknek orcái és szárnyai. |
| 9. | Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orcája irányában megy vala. |
| 10. | És orcájuk formája vala emberi orca, továbbá oroszlánorca mind a négynek jobb felől, és bikaorca mind a négynek bal felől, és sasorca mind a négynek [hátul]; |
| 11. | És ezek az ő orcáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettő pedig fedezé testüket. |
| 12. | És mindenik az ő orcája irányában megy vala, ahová a lélek vala menendő, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban. |
| 13. | És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égő üszög, amely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tűznek fényessége vala, és a tűzből villámlás jöve ki. |
| 14. | És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás cikázása. |
| 15. | És mikor ránéztem a lelkes állatokra, íme egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett mind az ő négy orcájuk felől. |
| 16. | A kerekek mintha tarsiskőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna; |
| 17. | Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban; |
| 18. | És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva valának szemekkel körös-körül mind a négynél. |
| 19. | És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettük, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földről, fölemelkednek vala a kerekek is. |
| 20. | Ahová a lélek vala menendő, mennek vala, ahová [tudniillik] a lélek vala menendő, és a kerekek fölemelkednek vala mellettük, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben. |
| 21. | Ha [azok] mentek, [ezek is] mennek vala, és ha [azok] álltak, [ezek is] állnak vala, és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkednek vala a kerekek is mellettük, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben. |
| 22. | És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan, mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejük felett. |
| 23. | És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő vala, amelyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, amelyek befedik vala amonnan az ő testüket. |
| 24. | És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat. |
| 25. | És lőn kiáltás a mennyezeten felül, amely vala fejük felett, [és] ők megállván, leeresztik vala szárnyaikat. |
| 26. | És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala, [látszék] mint valami zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján [látszék] mint egy ember formája azon felül; |
| 27. | És látám izzó ércként ragyogni, amelyet mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte, |
| 28. | Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség körös-körül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája, és látám, és orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát. |
| 1. | És monda nekem: Embernek fia, állj lábaidra, és szólok veled! |
| 2. | És lélek jöve énbelém, amint szóla, és állata engem lábaimra, és hallám azt, aki szól vala nekem. |
| 3. | És mondá nekem: Embernek fia, küldelek én téged Izrael fiaihoz, a pártos nemzetségekhez, akik pártot ütöttek ellenem; ők és atyáik vétkeztek ellenem mind e mai napig! |
| 4. | A kemény orcájú fiakhoz és makacs szívűekhez küldelek téged, és ezt mondjad nekik: Így szól az Úr Isten! |
| 5. | Ők pedig vagy hallják, vagy nem hallják, mivelhogy pártos ház, hadd tudják meg, hogy próféta volt köztük! |
| 6. | Te pedig, embernek fia, ne félj tőlük, és az ő beszédüktől se félj; ha bogáncsok és tövisek vannak is veled, és ha skorpiókkal lakol is együtt, beszédüktől ne félj, orcájuktól ne rettegj, mert ők pártos ház. |
| 7. | És szóljad az én beszédeimet nekik, vagy hallják, vagy nem, mert pártos ház. |
| 8. | Te pedig, embernek fia, halld meg, amit én neked szólok! Ne légy pártos, mint ez a pártos ház, nyisd föl szádat és egyed, amit én adok neked! |
| 9. | És látám, és íme, egy kéz nyúlt felém, és íme, benne egy könyv türete vala. |
| 10. | És kiterjeszté azt előttem, és íme, be vala írva elöl és hátul, és írva valának reá gyászénekek és nyögések és jajszók. |
| 1. | És mondá nekem: Embernek fia, ami előtted van, edd meg; edd meg ezt a türetet, és menj, szólj az Izrael házának! |
| 2. | Felnyitám azért számat, és megeteté velem azt a türetet. |
| 3. | És mondá nekem: Embernek fia, hasadat tartsd jól és belső részeidet töltsd meg ezzel a türettel, amelyet adok neked! És megevém azt, és lőn az én számban, mint az édes méz. |
| 4. | És mondá nekem: Embernek fia, eredj, menj el az Izrael házához, és szólj az én szavaimmal nekik! |
| 5. | Mert nem valami homályos ajkú és nehéz nyelvű néphez küldetel te, hanem az Izrael házához. |
| 6. | Nem sok népekhez, akik homályos ajkúak és nehéz nyelvűek, kiknek nem érthetnéd beszédüket; bizony, ha ő hozzájuk küldöttelek volna, ők hallgatnának reád! |
| 7. | De az Izrael háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izrael háza kemény homlokú és megátalkodott szívű. |
| 8. | Íme, keménnyé tettem orcádat, amilyen az ő orcájuk, és keménnyé homlokodat, amilyen az ő homlokuk. |
| 9. | Olyanná, mint a gyémánt, amely keményebb a tűzkőnél, tettem a te homlokodat; ne félj tőlük, és meg ne rettenj tekintetüktől, mert pártos ház! |
| 10. | És mondá nekem: Embernek fia, minden beszédeimet, amelyeket szólok neked, vedd szívedbe, és füleiddel halld meg! |
| 11. | És eredj, menj el a foglyokhoz, a te néped fiaihoz, és szólj és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten, vagy hallják vagy nem. |
| 12. | És fölemele engem a lélek, és hallék mögöttem nagy dörgés szavát: Áldott az Úrnak dicsősége az ő helyéről! |
| 13. | És amaz állatok szárnyainak zúgását, amelyek egymást érik vala, és mellettük a kerekek csikorgását, és nagy dörgés szavát. |
| 14. | És a lélek fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az én lelkem, az Úrnak keze pedig rajtam erős vala. |
| 15. | És eljuték Tél-Ábibba a foglyokhoz, akik lakoznak vala a Kébár folyó mellett, és leülék, ők [is] ott ülvén; és ott ülék hét nap némán őközöttük. |
| 16. | És lőn hét nap múlva az Úr szava hozzám, mondván: |
| 17. | Embernek fia, őrállóul adtalak én téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg őket az én nevemben! |
| 18. | Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen, az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. |
| 19. | De ha te megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról, ő az ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet. |
| 20. | És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást, ő meg fog halni; ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett, de vérét a te kezedből kívánom meg. |
| 21. | Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és ő nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted. |
| 22. | És lőn ott az Úrnak keze rajtam, és monda nekem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled! |
| 23. | Fölkelék azért és kimenék a völgybe és íme, ott áll vala az Úrnak dicsősége, hasonlatos ahhoz a dicsőséghez, amelyet a Kébár folyó mellett láttam, és orcámra esém. |
| 24. | És jöve belém a lélek, és állata engem lábaimra, és szóla hozzám és monda nekem: Menj be és zárd be magadat a te házadba. |
| 25. | És te, oh embernek fia, íme köteleket vetnek reád, és azokkal megkötöznek téged, és ki nem mehetsz közikbe; |
| 26. | Nyelvedet pedig én ragasztom ínyedhez, és néma leszel, hogy ne légy közöttük feddőző férfiú, mert ők pártos ház. |
| 27. | Mikor pedig szólok veled, megnyitom a te szádat, és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten! Aki hallja, hallja, aki nem akarja, nem hallja, mert ők pártos ház. |
| 1. | És te, embernek fia, végy magadnak egy téglát, tedd azt elődbe, és véss reá egy várost, Jeruzsálemet, |
| 2. | És indíts ellene ostromot, és építs ellene tornyot, tölts ellene sáncot, és indíts ellene táborokat, és állass ellene faltörő kosokat körös-körül. |
| 3. | És végy magadnak egy vasserpenyőt, és állasd fel azt vasfal gyanánt teközted és a város között, és irányozd tekintetedet erősen reá, és legyen ostrom alatt, és te ostromold. Jel ez az Izrael házának. |
| 4. | Te pedig feküdj bal oldaladra és vesd az Izrael háza vétkét arra; a napok száma szerint, amennyin azon fekszel, viseljed vétküket. |
| 5. | Én pedig meghatároztam neked az ő vétkük éveit napok száma szerint, háromszázkilencven napban; eddig viseljed az Izrael házának vétkét. |
| 6. | És ha ezeket kitöltötted, feküdj a jobb oldaladra másodszor, és viseld a Júda házának vétkét negyven napig; egy-egy napot egy-egy esztendőül számítottam neked. |
| 7. | És Jeruzsálem ostromára irányozd erősen tekintetedet, és karod feltűrve legyen, és prófétálj őellene. |
| 8. | S íme, köteleket vetettem reád, hogy meg ne fordulhass egyik oldaladról a másikra, míg betöltöd ostromodnak napjait. |
| 9. | És végy magadnak búzát és árpát és babot és lencsét és kölest és tönkölyt, és tedd ezeket egy edénybe, és ezekből csinálj magadnak kenyeret; a napok száma szerint, amíg oldaladon fekszel, háromszázkilencven napon egyed azt. |
| 10. | A te ételed pedig, amellyel élsz, legyen súly szerint húsz siklus egy napra; időről időre egyed azt. |
| 11. | És vizet mérték szerint igyál, a hinnek hatodrészét igyad időről időre. |
| 12. | És ételedet árpalepény formájában egyed, és emberi ganéj tőzegénél süssed azt szemük láttára. |
| 13. | És mondá az Úr: Így eszik az Izrael fiai tisztátalan kenyerüket a pogányok közt, akik közé őket kiűzöm. |
| 14. | És mondék: Ah, ah, Uram, Isten, íme az én lelkem soha meg nem fertőztetett, és dögöt és vadtól szaggatottat nem ettem ifjúságomtól fogva ez ideig, és számon be nem ment tisztátalan hús! |
| 15. | És mondá nekem: Nézd, marhaganéjt engedek neked emberi tőzeg helyett, hogy annál süsd meg a te kenyeredet. |
| 16. | És mondá nekem: Embernek fia, íme, én eltöröm a kenyérnek botját Jeruzsálemben, és eszik kenyerüket mértékkel és rettegéssel, és vizüket mértékkel és ájulással isszák. |
| 17. | Azért, hogy kenyér és víz nélkül szűkölködjenek, és elborzadjanak mindnyájan, és megrothadjanak az ő vétkükben. |
| 1. | És te, embernek fia, végy magadnak éles kardot, borbélyok beretvájául vedd azt magadnak, és vond el azt a te fejeden és szakálladon, és végy magadnak mérőserpenyőket, és oszd el [szőrüket]! |
| 2. | Harmadrészét tűzben égesd meg a város közepette, midőn betelnek a megszállásnak napjai, azután vedd a harmadrészét, vagdald apróra a karddal a [város] körül, és harmadrészét szórd oda a szélnek, és én kardot vonszok utánuk. |
| 3. | És végy ki innét szám szerint keveset, és kösd be azokat ruhád csücskébe; |
| 4. | És ezekből ismét végy ki, és vesd azokat a tűz közepébe és égesd meg a tűzben; ebből megyen tűz Izrael egész házára. |
| 5. | Így szól az Úr Isten: Ez Jeruzsálem, a pogányok közibe helyeztettem őt, és körülte a tartományokat. |
| 6. | De pártos volt törvényeim iránt, gonoszabbul, mint a pogányok, és rendeléseim iránt inkább, mint a tartományok, amelyek körülte vannak, mert törvényeimet megutálták, és rendeléseimben nem jártak. |
| 7. | Azért így szól az Úr Isten: Amiért ti pártosabbak valátok, mint a pogányok, akik körültetek vannak, rendeléseimben nem jártatok és törvényeimet nem cselekedtétek, sőt csak a pogányok törvényei szerint is, akik körültetek vannak, nem cselekedtetek: |
| 8. | Ez okért így szól az Úr Isten: Íme, én is ellened leszek, és teszek közötted ítéletet a pogányok szeme láttára; |
| 9. | És cselekszem rajtad azt, mit soha nem cselekedtem és minéműt nem cselekszem többé, minden te utálatosságaidért. |
| 10. | Azért az apák egyék meg fiaikat teközötted, és a fiak egyék meg apáikat, és cselekszem rajtad ítéletet, és szétszórom minden maradékodat a szél minden irányában. |
| 11. | Ezért: Élek én, szól az Úr Isten, bizonyára, mivelhogy szenthelyemet megfertőztetted minden undokságaiddal és minden utálatosságaiddal, azért én is elfordítom rólad irgalom nélkül szememet, s én sem könyörülök rajtad. |
| 12. | Harmadrészed döghalállal hal meg és éhség miatt pusztul el közötted, és harmadrészed fegyver miatt hull el körülötted, és harmadrészedet szétszórom a szél minden irányában, és kardot vonszok utánuk. |
| 13. | És teljessé lesz haragom, s nyugtatom rajtuk búsulásomat, s vigasztalást veszek; és megértik, hogy én, az Úr szóltam buzgó szerelmemben, mikor betöltöm búsulásomat rajtuk. |
| 14. | És teszlek pusztasággá és gyalázattá a pogányok között, akik körülted vannak, minden melletted elmenő szeme láttára. |
| 15. | És leszel gyalázat és csúfság, példa és eliszonyodás a pogányoknak, akik körülted vannak, mikor ítéletet tartok fölötted haraggal és búsulással és búsult feddésekkel, én, az Úr mondottam, |
| 16. | Mikor bocsátom az éhség gonosz nyilait rájuk, hogy pusztítsanak, amelyeket a ti pusztítástokra fogok bocsátani, és éhséget halmozok fölétek, és eltöröm köztetek a kenyér botját. |
| 17. | És bocsátok reátok éhséget és gonosz vadállatokat, hogy gyermektelenné tegyenek, és döghalál és vérontás megy át rajtad, és fegyvert hozok reád, én, az Úr mondottam. |
| 1. | És lőn az Úrnak szava énhozzám, mondván: |
| 2. | Embernek fia, vesd tekintetedet Izrael hegyeire, és prófétálj ellenük, |
| 3. | És mondjad: Izrael hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Ezt mondja az Úr Isten a hegyeknek és a halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Íme, én fegyvert hozok rátok, és elvesztem a ti magaslataitokat! |
| 4. | És elpusztulnak oltáraitok, és összetörnek naposzlopaitok, és elhullatom sebesültjeiteket bálványaitok előtt. |
| 5. | És vetem az Izrael fiainak holttesteit bálványaik elé, és szétszórom csontjaitokat oltáraitok körül. |
| 6. | Minden lakóhelyeteken a városok elpusztuljanak, és a magaslatok elvesszenek, hogy elpusztuljanak és rommá legyenek oltáraitok, és törjenek össze és legyenek semmivé bálványaitok, és kivágattassanak naposzlopaitok, és eltöröltessenek csinálmányaitok. |
| 7. | És elhulljon a sebesült közöttetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. |
| 8. | De maradékot hagyok, hogy legyenek közületek, akik megmenekedtek a fegyvertől a pogányok közt, mikor szétszórattok a tartományokban. |
| 9. | Akkor megemlékeznek énrólam menekültjeitek a pogányok közt, kik közé fogságba vitetének, mert megtörtem parázna szívüket, mely tőlem elszakadt, és bálványaikkal paráználkodó szemeiket, és megundorodnak önmaguk előtt a gonoszságokért, melyeket cselekedtek minden utálatosságuk szerint, |
| 10. | És megismerik, hogy én vagyok az Úr: nem hiába mondottam, hogy megcselekszem velük e gonoszt. |
| 11. | Így szólt az Úr Isten: Csapj tenyeredbe, toppants lábaddal és mondd: Jaj az Izrael háza minden gonosz utálatosságáért, mert fegyver, éhség és döghalál miatt hullanak el! |
| 12. | Aki messze van, döghalál miatt hal meg, aki közel van, fegyver miatt esik el, és aki megmaradt biztonságban, éhség miatt hal meg; és teljessé teszem búsulásomat rajtuk. |
| 13. | És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor sebesültjeik ott lesznek bálványaik között az ő oltáraik körül minden magas halmon, minden hegyeknek tetein, minden zöld fa alatt és minden lombos terpentinfa alatt, ahol csak kedves illatot adtak minden bálványaiknak. |
| 14. | Kinyújtom azért kezemet reájuk, és teszem a földet kietlen pusztasággá a pusztától fogva Dibláig minden lakóhelyükön, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr! |