| 1. | És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 2. | És te, embernek fia, így szól az Úr Isten Izrael földjének: Vége! Eljött a vég a föld négy szárnyára! |
| 3. | Immár itt a vég rajtad; s bocsátom haragomat reád, és megítéllek utaid szerint, és vetem reád minden utálatosságodat. |
| 4. | És nem kedvez az én szemem neked, sem meg nem szánlak, hanem a te utaidat vetem reád, és utálatosságaid közötted lesznek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. |
| 5. | Így szól az Úr Isten: Íme veszedelem, egyetlen veszedelem; íme eljött! |
| 6. | Vég jött, eljött a vég, fölserkent ellened, íme eljött! |
| 7. | Eljött a végzet reád, földnek lakosa! Eljött az idő, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken. |
| 8. | Most rövid időn kiöntöm búsulásomat reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és megítéllek utaid szerint, és rád vetem minden utálatosságodat. |
| 9. | És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; utaid szerint fizetek teneked, és a te utálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki ver. |
| 10. | Íme a nap, íme eljött, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység. |
| 11. | Az erőszakosság a gonoszság vesszejévé nőtt fel, nincs semmi meg belőlük, sem sokaságukból, sem tömegükből, s nincs egy jaj is miattuk! |
| 12. | Eljött az idő, elközelgett a nap; a vevő ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag [jön] minden sokaságára. |
| 13. | Mert az eladó eladott jószágához nem térhet vissza többé, még ha élve az élők közt [maradna] is, mert a jövendölés az ő egész sokasága ellen vissza nem tér, és vétke miatt senki sem lehet hosszú életű. |
| 14. | Kürtöljetek a kürttel és készítsetek el mindent; ám nincsen, aki harcra menjen, mert haragom minden ő sokasága ellen. |
| 15. | A fegyver kívül, a döghalál és éhség belül; aki a mezőn van, fegyver miatt hal meg, és aki a városban, azt éhség és döghalál emészti meg. |
| 16. | És menekülnek menekültjeik, és lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai, mindnyájan nyögvén, ki-ki vétke miatt. |
| 17. | Minden kéz elerőtlenül, és minden térd elolvad, mint a víz. |
| 18. | Felövezkednek zsákkal, és befedi őket rettegés, és minden orcán szégyen, és mindnyájuk fején kopaszság. |
| 19. | Ezüstjüket az utcákra vetik, és aranyuk szenny lesz [előttük]; ezüstjük s aranyuk meg nem szabadíthatja őket az Úr búsulásának napján; lelküket azzal jól nem lakatják, s hasukat meg nem tölthetik, mert csábítójuk volt az a vétekre. |
| 20. | És a belőle készült drága ékességeket kevélykedésre használják, és utálatosságuk képeit, undokságaikat abból csinálták, azért tettem előttük azt szennyé; |
| 21. | És adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és a föld hitetleneinek prédául, hadd fertőztessék meg! |
| 22. | És elfordítom tőlük arcomat, hadd fertőztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók és megfertőztessék. |
| 23. | Készítsd a láncot, mert a föld tele van véres ítélettel, és a város tele van erőszakossággal. |
| 24. | És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat, s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertőzött lesz templomuk. |
| 25. | Rettegés jött el, s keresnek békét, és nincs. |
| 26. | Egy romlás a másikra jő, és egy hír után más támad, s kérnek látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél. |
| 27. | A király szomorkodik, a fejedelem irtózatba öltözik, s a föld népének kezei megdermednek. Útjuk szerint cselekszem velük, ítéletük szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr! |
| 1. | És lőn a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján: én ülök vala házamban, és Júda vénei ülnek vala előttem, és esék reám ott az Úr Istennek keze. |
| 2. | És látám, és íme vala mintegy tűznek formája, derekának alakjától fogva lefelé tűz vala, és derekától fogva fölfelé vala mint a fényesség, mint az izzó érc. |
| 3. | És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu bejáratához, amely északra néz, ahol vala helye a bosszúság bálványának, amely bosszúságra ingerel vala; |
| 4. | És íme, ott vala Izrael Istenének dicsősége, a látás szerint, amelyet láttam a völgyben. |
| 5. | És monda nekem: Embernek fia, emeld föl csak szemeidet észak felé! Fölemelém azért szemeimet észak felé, és íme, északra az oltár kapujától áll vala a bosszúság ama bálványa a bejáratnál. |
| 6. | És mondá nekem: Embernek fia, látod-e, mit cselekesznek? A nagy utálatosságokat, melyeket Izrael háza itt cselekszik, hogy eltávozzam az én szent helyemtől. De még egyéb nagy utálatosságokat is fogsz látni! |
| 7. | És vive engem a pitvar bejáratához, és látám, és íme egy lyuk vala a falban. |
| 8. | És mondá nekem: Embernek fia, ronts csak át a falon! És átronték a falon, és íme egy ajtó vala [ott]. |
| 9. | És mondá nekem: Menj be és lásd meg a gonosz utálatosságokat, amelyeket ezek ott cselekesznek! |
| 10. | Bemenék azért és látám, és íme, az utálatos csúszó-mászó állatoknak és barmoknak mindenféle képei és Izrael házának minden bálványai vannak bevésve a falon körös-körül. |
| 11. | És hetven férfiú Izrael házának vénei közül (ezek közepette Jaazanjáhu, a Sáfán fia) áll vala előttük, mindenik a maga tömjénezőjével kezében, s a füstölőszer felhőjének illata száll vala fel. |
| 12. | És mondá nekem: Láttad-e, embernek fia, Izrael házának vénei mit cselekesznek a sötétben, ki-ki az ő képes házában? Mert azt mondják: Nem lát minket az Úr, elhagyta az Úr ezt a földet! |
| 13. | És mondá nekem: Még egyéb nagy utálatosságokat is fogsz látni, miket ezek cselekesznek. |
| 14. | És vive engem az Úr háza kapujának bejáratához, amely északra van, és íme ott asszonyok ülnek vala, siratván a Tammúzt. |
| 15. | És mondá nekem: Láttad-e, embernek fia? Még egyéb, ezeknél nagyobb utálatosságokat is fogsz látni. |
| 16. | És bevive engem az Úr házának belső pitvarába, és íme az Úr templomának bejáratánál, a tornác és az oltár között vala mintegy huszonöt férfiú, kik hátukkal az Úr templomára és orcájukkal keletre fordultak, s ezek kelet felé leborulva imádták a napot. |
| 17. | És mondá nekem: Láttad-e, embernek fia? Avagy kevés-e Júda házának ily utálatosságokat cselekedni, amilyeneket itt cselekedtek, hogy még a földet is betöltik erőszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek, íme, hogy tartják a venyigét orrukhoz! |
| 18. | Én is búsulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom őket; s ha kiáltanak füleimbe nagy fennszóval, nem hallgatom meg őket! |
| 1. | És kiáltá füleimbe nagy fennszóval, mondván: Hozzátok el a városra a meglátogatásokat, kinek-kinek a kezében legyen vesztő eszköze! |
| 2. | És íme, hat férfi jő vala a felső kapu útjáról, amely északra néz vala, mindeniknek kezében zúzó eszköze, egy férfi pedig köztük gyolcsba vala öltözve, és íróeszköz vala derekán. És bemenének és állának az ércoltár mellé. |
| 3. | És Izrael Istenének dicsősége elvonula a kerubról, amely fölött vala, a ház küszöbéhez, és kiálta a gyolcsba öltözött férfiúnak, akinek derekán íróeszköz vala. |
| 4. | És monda az Úr neki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében. |
| 5. | És amazoknak mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon őutána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: |
| 6. | Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdék azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának. |
| 7. | És mondá nekik: Fertőztessétek meg a házat, és töltsétek meg a pitvarokat megölettekkel! Menjetek ki! És kimenének és öldöklének a városban. |
| 8. | És lőn, hogy levágák őket, és én megmaradtam, és esém az én orcámra és kiálték és mondék: Ah, ah, Uram, Isten, avagy ki akarod-e irtani Izrael egész maradékát, mikor kiöntöd búsulásodat Jeruzsálemre? |
| 9. | És mondá nekem: Izrael és Júda házának vétke felette nagy, mivelhogy tele a föld vérontással, és a város tele van igazságtalansággal, mert azt mondották: Elhagyta az Úr ezt a földet, és az Úr nem lát. |
| 10. | Azért én is (nem kedvez szemem, sem meg nem szánom őket) útjukat fejükhöz verem! |
| 11. | És íme, a gyolcsba öltözött férfi, kinek íróeszköz vala derekán, választ hozott, mondván: Úgy cselekedtem, amint parancsolád. |
| 1. | És látám, és íme a mennyezeten, amely a kerubok feje fölött vala, látszék felettük, mint valami zafírkő, olyan, mint egy királyi széknek formája. |
| 2. | És szóla a gyolcsba öltözött férfiúnak, és mondá: Menj be a forgókerekek közé a kerubok alá, és töltsd meg tenyereidet égő üszöggel onnét a kerubok közül, és szórd a városra! És beméne szemem láttára. |
| 3. | A kerubok pedig állanak a háztól jobbra, mikor a férfi beméne, és a felhő betölté a belső pitvart. |
| 4. | És eltávozék az Úr dicsősége a kerubról a ház küszöbére, és megtelék a ház a felhővel, és a pitvar betelék az Úr dicsőségének fényességével. |
| 5. | És a kerubok szárnyainak csattogása meghallaték a külső pitvarig, mint az erős Isten hangja, mikor beszél. |
| 6. | És lőn, mikor parancsolt ama gyolcsba öltözött férfinak, mondván: Végy tüzet a forgókerekek közül, a kerubok közül, az beméne, és álla a kerék mellé. |
| 7. | És kinyújtá egy kerub a kezét a kerubok közül a tűzhöz, mely vala a kerubok között, és vőn és tevé a gyolcsba öltözöttnek markába, ki elvevé és kiméne. |
| 8. | És látszék a kerubokon emberi kéznek formája szárnyaik alatt. |
| 9. | És látám, és íme, négy kerék vala a kerubok mellett, egyik kerék vala az egyik kerub mellett és a másik kerék a másik kerub mellett, és olyanok valának a kerekek, mintha tarsiskőből volnának. |
| 10. | És mintha volna mind a négyüknek ugyanazon egy formája, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna. |
| 11. | Jártukban mind a négy oldaluk felé mennek vala, meg nem fordulnak vala jártukban, hanem arra, amerre a fő fordult, mennek vala utána, meg nem fordulnak vala mentükben. |
| 12. | És egész testük és hátuk és kezeik és szárnyaik és a kerekek rakva valának szemekkel körös-körül mind a négy kerekükön. |
| 13. | [Hallám, hogy] a kerekeket forgókerekeknek nevezték fülem hallatára. |
| 14. | És négy orcája vala mindeniknek, az első orca vala keruborca, és a második orca emberorca, a harmadik oroszlánorca és a negyedik sasorca. |
| 15. | És fölemelkedének a kerubok. Ez ama lelkes állat, amelyet láttam a Kébár folyó mellett. |
| 16. | És mikor járnak vala a kerubok, járnak vala a kerekek is mellettük, mikor pedig felemelék a kerubok szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földről, nem fordulának el a kerekek sem az ő oldaluktól. |
| 17. | Ha azok állanak vala, ezek is állának, és ha azok felemelkednek vala, fölemelkedének ezek is velük, mert a lelkes állat lelke vala bennük. |
| 18. | És elvonula az Úrnak dicsősége a ház küszöbétől, és álla a kerubok fölé. |
| 19. | És fölemelék a kerubok szárnyaikat, és fölemelkedének a földről szemem láttára kimentükben, és a kerekek is mellettük, és megállának az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izrael Istenének dicsősége vala felül őrajtuk. |
| 20. | Ez ama lelkes állat, amelyet láttam az Izrael Istene alatt a Kébár folyó mellett, és megismerém, hogy kerubok valának. |
| 21. | Négy orcája vala mindeniknek és négy szárnya mindeniknek, és emberi kezek formája vala szárnyaik alatt. |
| 22. | És orcáik formája ugyanazok az orcák valának, amelyeket a Kébár folyó mellett láttam, [tudniillik] formájukat és őket magukat. Mindenik a maga orcája felé megy vala. |
| 1. | És fölemelt engem a lélek, és bevive az Úr házának keleti kapujához, amely néz keletnek, és íme, a kapu bejáratánál huszonöt férfi vala, kik között látám Jaazanját, Azzur fiát, és Pelatjáhut, Benájáhu fiát, a nép fejedelmeit. |
| 2. | És mondá nekem: Embernek fia, ezek a férfiak, akik gonoszt eszelnek ki és rossz tanácsot adnak ebben a városban, |
| 3. | Mondván: Nem egyhamar fogunk házakat építeni; ez [a város] a fazék, mi pedig a hús. |
| 4. | Azért prófétálj ellenük, prófétálj, embernek fia! |
| 5. | És esék reám az Úr lelke, és mondá nekem: Mondjad, így szól az Úr: Így szólottatok, Izrael háza! És ami lelketekben készül, én tudom. |
| 6. | Sokakat öltetek meg ebben a városban, és utcáit megtöltöttétek megölettekkel. |
| 7. | Ezért így szól az Úr Isten: Megöletteitek, kiket a város közepére vetettetek, ezek a hús, a város pedig a fazék, és titeket kivisznek belőle. |
| 8. | Fegyvertől féltetek, fegyvert hozok reátok, azt mondja az Úr Isten. |
| 9. | És kiviszlek titeket belőle, és adlak titeket idegenek kezébe, és tartok ítéletet fölöttetek. |
| 10. | Fegyver miatt hulljatok el, Izrael határán ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. |
| 11. | E [város] ne legyen fazekatok, hogy ti benne hús legyetek, Izrael határán ítéllek el titeket. |
| 12. | És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert az én végzéseimben nem jártatok, és rendeléseimet nem cselekedtétek, hanem a pogányok módja szerint cselekedtetek, akik körültetek vannak. |
| 13. | És lőn, mikor prófétáltam, Pelatjáhu, Benájáhu fia meghala, én pedig orcámra esém és kiálték nagy fennszóval, és mondék: Ah, ah, Uram, Isten, te véget vetsz Izrael maradékának! |
| 14. | És lőn az Úrnak szava énhozzám, mondván: |
| 15. | Embernek fia, a te atyádfiai, atyádfiai, a te rokonaid és Izrael egész háza együtt azok, akikről Jeruzsálem lakói ezt mondják: Távozzatok el az Úrtól, nékünk adatott ez a föld örökségül! |
| 16. | Ez okáért mondjad: Így szól az Úr Isten: Mivelhogy távol vetettem őket a pogányok közé, és szétszórtam őket a tartományokba, tehát én leszek nekik templomul rövid időre a tartományokban, amelyekbe mentek. |
| 17. | Ennek okáért mondjad: Így szól az Úr Isten: Egybegyűjtelek titeket a népek közül és együvé hozlak titeket a tartományokból, amelyekben szétszórattatok, és adom néktek Izrael földjét. |
| 18. | És bemennek oda, és eltávolítják minden ő fertelmességeit és minden utálatosságait őbelőle. |
| 19. | És adok nekik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nekik hússzívet, |
| 20. | Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nekem népem és én leszek nekik Istenük. |
| 21. | De akiknek szívük az ő fertelmességeik és utálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejükhöz verem, mondja az Úr Isten. |
| 22. | És fölemelék a kerubok szárnyaikat s a kerekek mellettük, és Izrael Istenének dicsősége rajtuk felül vala. |
| 23. | És felszálla az Úrnak dicsősége a város közepéből, és álla a hegyre, mely a várostól keletre van. |
| 24. | A lélek pedig felvőn engem, és vive Káldeába a foglyokhoz látásban az Isten lelke által, és felszálla előlem a látás, amelyet láttam. |
| 25. | És elbeszélém a foglyoknak az Úrnak minden beszédét, amelyet nekem megjelentetett. |
| 1. | És lőn az Úrnak szava énhozzám, mondván: |
| 2. | Embernek fia, pártos ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert ők pártos ház. |
| 3. | És te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való eszközöket, és vándorolj ki nappal szemeik előtt, és vándorolj ki helyedről más helyre szemük láttára, talán meglátják! Mert ők pártos ház. |
| 4. | És vidd ki eszközeidet, úgy, mint vándorútra való eszközöket, nappal szemük láttára, te pedig menj ki este szemük láttára, úgy, ahogy a vándorok szoktak. |
| 5. | Szemük láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki. |
| 6. | Szemük láttára emeld válladra, a sötétben vidd ki, orcádat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert csodajelül rendeltelek az Izrael házának. |
| 7. | Úgy cselekedtem azért, amint parancsolva vala nekem; eszközeimet kihordám nappal, mint vándorútra való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel; a sötétben kivivém, vállamra emelém szemük láttára. |
| 8. | És lőn az Úr beszéde énhozzám reggel, mondván: |
| 9. | Embernek fia! Nem mondta-e neked Izrael háza, ez a pártos ház: Mit cselekszel? |
| 10. | Mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: A fejedelemnek szól ez a prófécia, ki Jeruzsálemben van, és Izrael egész házának, amely ott lakozik. |
| 11. | Mondjad: Én csodajeletek vagyok; amint én cselekedtem, úgy történik velük: fogságba, rabságra mennek. |
| 12. | És a fejedelem, ki közöttük van, vállát megrakván a sötétben, kimegyen; a falat átlyukasztják, hogy így vigyék ki őt, orcáit befedi, hogy ne lássa szemeivel [éppen] ő a földet. |
| 13. | És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem őt Bábelbe a káldeusok földjére, de azt nem fogja látni, és ott fog meghalni. |
| 14. | És mindeneket, kik körülte vannak az ő segítségére, és minden seregeit szélnek szórom mindenfelé, és kardot vonok utánuk. |
| 15. | És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom őket a pogányok közé, és szétszórom őket a tartományokba. |
| 16. | De meghagyok közülük kevés férfiakat a fegyvertől, éhségtől s döghaláltól, hogy elbeszéljék minden utálatosságukat a pogányok közt, akik közé mennek, s hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. |
| 17. | És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 18. | Embernek fia! Kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad! |
| 19. | És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten Jeruzsálem lakóiról, Izrael földjéről: Kenyerüket félelemmel eszik és vizüket ájulással isszák, hogy pusztaságra [vetkőzzék] földje bőségéből minden lakói álnoksága miatt. |
| 20. | És a lakott városok elpusztulnak, s a föld pusztaság lesz, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. |
| 21. | És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 22. | Embernek fia, micsoda közmondástok van néktek Izrael földjén, hogy azt mondják: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás? |
| 23. | Ez okért mondd nekik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közmondást és nem mondogatják azt többé Izraelben, sőt inkább mondd nekik: Elközelgettek a napok, és minden látás teljesül. |
| 24. | Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hízelgő jövendölgetés Izrael házának közepette! |
| 25. | Mert én szólok, az Úr; s amely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten! |
| 26. | És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 27. | Embernek fia, íme, Izrael háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze időkre prófétál ő. |
| 28. | Ez okért mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; amit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten. |