Online Biblia

Vedd kezedbe a Bibliád!

Olvasási terv: HIT Rádió: Olvassuk együtt egy év alatt a Bibliát!

Igeszakasz: 175. nap / 256. nap

Felolvasó: Nagy József

Ezékiel könyve - 13. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2.	Embernek fia, prófétálj Izrael prófétái ellen, akik prófétálnak, és mondjad azoknak, akik önnön szívükből próféták: Halljátok meg az Úr beszédét!
3.	Így szól az Úr Isten: Jaj a bolond prófétáknak, akik az önnön lelkük után mennek, mert semmit sem láttak!
4.	Mint rókák a romok közt, olyanokká lettek prófétáid, oh Izrael!
5.	Nem hágtatok fel a törésekhez, nem falaztatok falat Izrael háza körül, hogy megállhassatok a harcban az Úrnak napján.
6.	Hívságot láttak s hazug jövendölgetést, kik ezt mondják: Monda az Úr! Holott az Úr nem bocsátotta őket, és még várják, hogy betelik beszédük.
7.	Avagy nem hiábavaló látást láttatok-e, és nem hazug jövendölgetést szóltatok-e, midőn ezt mondjátok vala: Monda az Úr; holott én nem szólottam!
8.	Ennek okáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy hívságot szólottatok és hazugságot láttatok, azért íme én ellenetek leszek, ezt mondja az Úr Isten.
9.	És lészen kezem a próféták ellen, kik hívságot látnak és hazugságot jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek, Izrael házának könyvébe nem irattatnak, és Izrael földjére be nem mennek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
10.	Azért, mert eláltatták az én népemet, mondván: béke, holott nincsen béke; és ha a [nép] falat épít, íme ők bemázolják azt mázzal.
11.	Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy leomlik; ömlő záporeső lészen, és ti jégeső kövei hulljatok, szélvihar hasítsd!
12.	És íme, leomlik a fal. Avagy nem mondják-e majd néktek: Hol a mázolás, amellyel mázolátok?
13.	Ez okáért így szól az Úr Isten: És meghasogatom szélviharral búsulásomban, és ömlő zápor lészen haragomban, és lesznek jégeső kövei búsulásomban annak elrontására.
14.	És ledöntöm a falat, melyet mázzal mázoltatok, és levetem a földre, és meztelen lesz fundamentuma; és leomlik, és ti vesszetek el közepette, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr!
15.	És teljessé teszem búsulásomat a falon és azokon, akik mázolák azt mázzal, és mondom nektek: Nincs a fal és nincsenek, akik azt mázolák,
16.	[Tudniillik] Izrael prófétái, kik prófétálnak Jeruzsálemnek, és látnak neki békességnek látását, holott nincsen békesség, ezt mondja az Úr Isten.
17.	És te, embernek fia, fordítsd orcádat néped leányaira, akik önnön szívükből prófétálnak, és prófétálj ellenük!
18.	És mondjad: Így szól az Úr Isten: Jaj azoknak, akik kötéseket varrogatnak minden kézcsuklóra, és takarókat készítenek akármilyen termetűek fejére, hogy lelkeket vadásszanak! Némely lelkeket elvadásztok népemtől, másokat elevenen megtartotok a magatok hasznára.
19.	És megszentségtelenítetek engem népem előtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, melyeknek nem kellene meghalniuk, és hogy lelkeket elevenen megtartsatok, melyeknek nem kellene élniük, hazudozván népemnek, amely hazugságra hallgat.
20.	Ez okáért így szól az Úr Isten: Íme, én kötéseitek ellen leszek, amelyekkel ti a lelkeket vadásszátok, mint madarakat; és leszaggatom azokat karjaitokról, s a lelkeket, melyeket ti vadásztok, szabadon bocsátom, mint madarakat.
21.	És elszaggatom takaróitokat, és megszabadítom népemet kezetekből, és nem lesznek többé zsákmány a ti kezetekben, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
22.	Mivelhogy megszomorítjátok az igaznak szívét hazugsággal, holott én őt bántani nem akartam, s megerősítitek a hitetlen kezeit, hogy meg ne térjen gonosz útjáról, hogy őt életben megtartsam,
23.	Ez okáért hívságot nem láttok és jövendőt nem jövendölgettek többé, s megszabadítom népemet a ti kezetekből, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

Ezékiel könyve - 14. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	És jövének hozzám férfiak Izrael vénei közül, és leülének énelőttem.
2.	És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
3.	Embernek fia, ezek a férfiak fölvették bálványaikat szívükbe, és vétkeik botránkozását orcáik elé állították. Vajon engedjem-e, hogy megkérdezzenek engem?
4.	Ez okáért szólj velük, és mondjad nekik: Ezt mondja az Úr Isten: Valaki az Izrael házából bálványait szívébe fölveszi, és vétkének botránkozását teszi orcái elé, és megy a prófétához: én, az Úr felelek meg annak énmagam által bálványainak sokasága miatt,
5.	Hogy megragadjam Izrael házát az ő szívükben, akik elfordultak tőlem bálványaik miatt mindnyájan.
6.	Ez okáért mondjad Izrael házának: Ezt mondja az Úr Isten: Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól, és minden utálatosságtoktól fordítsátok el orcátokat!
7.	Mert valaki az Izrael házából és a jövevények közül, akik Izraelben laknak, elhajlik tőlem, és az ő bálványait veszi föl szívébe és vétkének botránkozását teszi orcája elé, és megyen a prófétához, hogy ez tanácsot kérjen őneki éntőlem: én, az Úr felelek meg annak énmagam által;
8.	És ellene fordítom orcámat annak a férfiúnak, és vetem őt jegyül és közbeszédül, és kiirtom népem közül, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
9.	Ha pedig a próféta megtéveszteni engedi magát, hogy kijelentést adjon: én, az Úr tévesztettem meg azt a prófétát; és kinyújtom kezemet ellene, és kivesztem őt az én népem, Izrael közül.
10.	És viselik vétküket; amilyen a kérdező vétke, olyan legyen a próféta vétke is.
11.	Azért, hogy el ne tévelyedjék többé Izrael háza éntőlem, és többé meg ne fertőztessék magukat minden ő elszakadásukkal, hanem legyenek az én népem és én legyek Istenük, ezt mondja az Úr Isten.
12.	És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
13.	Embernek fia, ha valamely ország vétkeznék ellenem, elpártolván tőlem, és én kinyújtván kezemet ellene eltörném neki a kenyérnek botját, és bocsátanék reá éhséget, és kiirtanék belőle embert és barmot;
14.	És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor ők az ő igazságukkal a maguk lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten.
15.	Ha gonosz vadállatokat bocsátanék át az országon, hogy azt gyermektelenné tegyék, és az pusztává lenne, amelyen senki át nem menne a vadállatok miatt:
16.	Benne ama három férfiú (élek én, az Úr Isten mondja) sem fiakat, sem leányokat meg nem szabadítana, csak magukat szabadítanák meg, az ország pedig pusztává lenne.
17.	Avagy ha fegyvert hoznék amaz országra, és mondanám: Fegyver, menj át ez országon; és kiirtanék belőle embert és barmot,
18.	És ama három férfiú benne volna, élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magukat szabadítanák meg.
19.	Avagy ha döghalált bocsátanék arra az országra, és kiönteném búsulásomat reá vérben, hogy kiirtsak belőle embert és barmot,
20.	S Noé, Dániel és Jób benne volna: élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők igazságukkal csak a maguk lelkét szabadítanák meg.
21.	Mert így szól az Úr Isten: Mennyivel inkább, ha e négy nehéz ítéletemet: a fegyvert, éhséget, vadállatot és döghalált bocsátom Jeruzsálemre, hogy kiirtsak belőle embert és barmot!
22.	Íme, megmaradnak benne némely menekültek, akiket kivezetnek, fiak és leányok; íme, ők kimennek hozzátok, hogy lássátok útjukat és cselekedeteiket, és vigasztalást vegyetek a veszedelemből, melyet Jeruzsálemre hoztam, mindarra nézve, amit hoztam reá.
23.	És megvigasztalnak titeket, ha látjátok útjukat és cselekedeteiket megismeritek, hogy nem hiába cselekedtem mindazt, amit cselekedtem vele, ezt mondja az Úr Isten.

Ezékiel könyve - 15. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2.	Embernek fia, mire való a szőlőtőke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdő fái között van?
3.	Avagy vesznek-e abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belőle? Avagy vesznek-e belőle szeget, hogy mindenféle edényt akasszanak reá?
4.	Íme a tűznek adatott, hogy megeméssze; két végét megemésztette már a tűz, és közepe megpörkölődött, vajon való-e valami eszközre?
5.	Íme, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó, mennyivel kevésbé csinálhatnak belőle valamit most, mikor a tűz megemésztette és megpörkölődött!
6.	Azért így szól az Úr Isten: Amint a szőlőtőke fáját az erdő fái közül a tűznek adtam megemésztésre, úgy adtam oda Jeruzsálem lakóit,
7.	És ellenük fordítom arcomat. A tűzből jöttek ki és a tűz eméssze meg őket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor arcomat ellenük fordítom.
8.	És teszem a földet pusztasággá, mivelhogy elpártoltak tőlem, ezt mondja az Úr Isten.

Ezékiel könyve - 16. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2.	Embernek fia, add tudtára Jeruzsálemnek az ő utálatosságait,
3.	És mondjad: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kánaán földjéről való; atyád az emoreus és anyád hitteus asszony.
4.	Születésed pedig ilyen volt: amely napon születtél, el nem metszették a köldöködet, és vízzel meg nem mostak, hogy tiszta lennél, sóval sem töröltek meg, sem be nem pólyáltak.
5.	Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad, hanem kivetettek a nyílt mezőre, mert utáltak, amely napon születtél.
6.	Ekkor elmenék melletted, és látálak véredben eltapodva, és mondék neked: A te véredben élj! Mondék ismét neked: A te véredben élj!
7.	Sok ezrekre szaporítottalak, mint a mezei füvet, és megszaporodál és fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlőid duzzadának s szőröd kinőtt vala, de te mezítelen és befedezetlen valál.
8.	Ekkor elmenék melletted, és látálak, és íme, a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat, s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém neked, s frigyre léptem veled; azt mondja az Úr Isten, és lől az enyém.
9.	És megmosálak vízzel, és elmosám rólad véredet, és megkenélek olajjal.
10.	És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bőrrel, s övezélek fehér gyolccsal, s befedélek selyemmel.
11.	És felékesítélek ékességekkel, s adtam karpereceket kezeidre és láncot nyakadra.
12.	És adtam orrperecet orrodra, és függőket füleidre, és ékes koronát fejedre.
13.	És felékesítéd magadat arannyal és ezüsttel, és öltözeted vala fehér gyolcs, és selyem, és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél, és megszépülél felette igen, s királyságra jutál.
14.	És kiméne híred a pogányok közé a te szépségedért, mert tökéletes vala az ékességeim által, amelyeket reád tettem, azt mondja az Úr Isten.
15.	De elbízád magadat szépségedben és paráznává lőn híred szerint, elárasztál paráznaságaiddal minden melletted elmenőt: legyen kedve szerint!
16.	És vevél a te ruháidból s csinálál magadnak magaslatokat különböző színnel borítva, s paráználkodál azokon; ilyen még nem volt és nem is lesz.
17.	És vevéd a te ékességeidet az én aranyomból és ezüstömből, melyeket neked adtam, és csináltál magadnak férfiú képeket, és azokkal paráználkodál.
18.	És vevéd hímes ruháidat és befedezéd azokat, és olajomat és füstölőszeremet vetéd eléjük.
19.	És az én eledelemet, melyet neked adtam – lángliszttel és olajjal és mézzel etettelek vala – őeléjük rakád kedves illatul; így lőn, ezt mondja az Úr Isten.
20.	És vevéd a te fiaidat és leányaidat, kiket nekem szültél vala, és megáldozád őket azoknak eledelül. Avagy nem volt-e már elég paráznaságodból,
21.	Hogy megölted fiaimat is, és odaadád őket, midőn [tűzben] nekik áldozád?
22.	És minden utálatosságaidban és paráznaságaidban meg nem emlékeztél a te ifjúságod napjairól, mikor mezítelen és befedezetlen valál, véredben eltapodva voltál.
23.	És lőn minden gonoszságod után (Jaj, jaj neked, azt mondja az Úr Isten),
24.	Építél magadnak tetőt, és csináltál magaslatot minden utcán.
25.	És minden keresztútnál megépítéd magaslatodat, s utálatossá tevéd szépségedet, és kétfelé vetéd lábaidat minden melletted elmenőnek, és sokasítád paráznaságodat.
26.	És paráználkodál Egyiptom fiaival, szomszédaiddal, a nagytestűekkel, és sokasítád paráznaságodat, hogy engem ingerelj.
27.	És íme, kinyújtottam kezemet ellened, s megkisebbítém rendelt részedet, és adálak téged a te gyűlölőidnek, a filiszteusok leányainak csúfolásukra, akik átallák fajtalan utadat.
28.	S Asszíria fiaival is paráználkodál, mert meg nem elégedél; paráználkodál velük, és mégsem elégedél meg.
29.	És sokasítád paráznaságodat a kalmárok földje, Káldea felé, de még ezzel sem elégedél meg.
30.	Mily gyenge a szíved, azt mondja az Úr Isten, hogy mindezeket cselekedted, egy rakoncátlan rima cselekedeteit!
31.	Hogy állítál magadnak fedelet minden keresztúton, és magaslatokat csinálál minden utcán, de nem voltál olyan, mint a rima, kicsibe véve a bért.
32.	Te házasságtörő asszony! Férje helyett idegeneket fogad el!
33.	Minden rimának bért adnak, te pedig magad adtad ajándékaidat minden szeretődnek, így megvásárlád őket, hogy bemenjenek hozzád mindenfelől paráznaságaidért.
34.	És lőn különbség közted és más asszonyok közt paráznaságaidban, mert utánad nem jártak a paráznák: te adál bért nekik, és bért ők nem adtak neked, így lőn különbséged.
35.	Azért, te rima, halld meg az Úr beszédét!
36.	Így szól az Úr Isten: Amiatt, hogy eláradt gyalázatod és föl van takarva mezítelenséged a te szeretőiddel való paráznaságaidban, és minden utálatos bálványaid miatt és fiaid vére miatt, kiket azoknak adtál:
37.	Ez okáért íme, egybegyűjtöm minden szeretődet, kiknek kedves valál, és mindazokat, akiket szerettél, együtt azokkal, akiket gyűlöltél, és egybegyűjtöm őket ellened mindenfelől, és föltakarom mezítelenségedet előttük, hogy lássák minden te mezítelenségedet.
38.	És megítéllek téged a házasságtörő és vért ontó asszonyok ítéletével, és véredet kiontatom búsulásomban és féltő szerelmemben.
39.	És adlak téged kezükbe, és leszakítják tetődet, és lerontják magaslataidat, és lehúzzák rólad ruháidat, és elveszik ékességeidet, és hagynak mezítelenül s ruhátlanul.
40.	És összehoznak gyűlést ellened, és megköveznek, és összevagdalnak fegyvereikkel.
41.	És megégetik házaidat tűzzel, és ítéletet cselekesznek rajtad sok asszony szeme láttára, és megszüntetem paráznaságodat, és bért sem adsz többé.
42.	És megnyugotom búsulásomat rajtad, hogy eltávozzék féltő szerelmem tetőled, s megnyugoszom, és többé nem haragszom.
43.	Mivelhogy meg nem emlékeztél ifjúságod napjairól, és ingerlettél engem mindezekkel, azért íme, én is fejedhez verem utadat, ezt mondja az Úr Isten, és többé nem cselekszed a fajtalanságot minden utálatosságod mellett.
44.	Íme, valaki közmondással él, rólad veszi azt, mondván: Aminémű az anya, olyan a leánya is.
45.	Anyád leánya vagy te, aki megutálta férjét s fiait, és öcséidnek nénje vagy, akik megutálták férjeiket és fiaikat; anyátok hitteus asszony és atyátok emoreus.
46.	És a te nénéd Szamaria vala, ő és leányai, ki bal kezed felől lakik vala; és öcséd, aki jobb kezed felől lakik vala, Szodoma és leányai.
47.	És nem az ő útjaikon jártál, és nem az ő utálatosságaik szerint cselekedtél, de csak kevés ideig; de aztán gonoszabb valál azoknál minden utadban.
48.	Élek én, azt mondja az Úr Isten, így nem cselekedett Szodoma, a te öcséd, ő és leányai, amint cselekedtél te és a te leányaid!
49.	Íme, ez volt a vétke Szodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg.
50.	És felfuvalkodának, s cselekedének utálatosságot előttem, és elveszítém őket, mikor [ezt] megláttam.
51.	És Szamaria félannyit sem vétkezett, mint te, mert többek a te utálatosságaid, mint az övék; és így nőtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád minden utálatosságiddal, amelyeket cselekvél.
52.	Te is azért viseld gyalázatodat, amelyre pedig nénédet ítélted; a te bűneid miatt, melyekben náluk utálatosabban cselekvél, igazabbak ők nálad. Szégyenülj meg hát te is, s viseld gyalázatodat, hogy nőtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád.
53.	És visszahozom foglyaikat, Szodomának s leányainak foglyait, és Szamariának s leányainak foglyait, s visszahozom a te foglyaidat is amazok közepette
54.	Azért, hogy viseljed gyalázatodat és megszégyenülj mindazokért, miket cselekedtél, mikor azoknak vigasztalásukra leszel.
55.	És nőtestvéreid, Szodoma és leányai visszatérnek előbbi állapotukba, és Szamaria s leányai visszatérnek előbbi állapotukba, és te is és leányaid visszatértek előbbi állapototokba.
56.	És nem vala-e öcséd, Szodoma, szóbeszéd a te szádban kevélykedésed napján,
57.	Minekelőtte kitudódott volna gonoszságod, amiképpen te most gyalázatuk vagy Szíria leányainak s minden körülötted valóknak, a filiszteusok leányainak, kik utálnak téged körös-körül?
58.	Fajtalanságodat és utálatosságaidat magad viseled, azt mondja az Úr.
59.	Mert ezt mondja az Úr Isten: És ha úgy cselekedtem veled, mint te cselekedtél, midőn megvetetted az esküt, hogy megtörd a frigyet,
60.	Én megemlékezem frigyemről, amelyet veled ifjúságod napjaiban [kötöttem], és örök frigyet vetek veled.
61.	És te megemlékezel utaidról, és megszégyenled magadat, mikor hozzád veszed nőtestvéreidet, akik nagyobbak nálad, együtt azokkal, akik kisebbek, s adom őket neked leányaidul, de nem a te frigyedből.
62.	És én megerősítem frigyemet veled, s megismered, hogy én vagyok az Úr,
63.	Hogy megemlékezzél és pirulj, és meg ne nyissad többé szádat szégyenletedben, mikor megkegyelmezek neked mindenekben, valamit cselekedtél, azt mondja az Úr Isten.

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt

Előző nap

Következő nap