| 1. | És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 2. | Embernek fia, szólj néped fiaihoz és mondjad nekik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit ő maguk közül, és őt őrállójukká teszik, |
| 3. | És ő látja jőni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet; |
| 4. | Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljő és őt utoléri: az ő vére az ő fején lesz. |
| 5. | Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az ő vére őrajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét. |
| 6. | Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utolér közülük valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utol, de vérét az őrálló kezéből kérem elő. |
| 7. | És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben. |
| 8. | Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg! |
| 9. | De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet. |
| 10. | Te pedig, embernek fia, mondjad Izrael házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony, a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennük mi megrothadunk, mimódon éljünk azért? |
| 11. | Mondjad nekik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról, hiszen miért halnátok meg, oh Izrael háza?! |
| 12. | Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, amelyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az [ő igazsága] által a napon, melyen vétkezendik! |
| 13. | Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik, semmi igazsága emlékezetbe nem jő, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal. |
| 14. | S ha mondom a hitetlennek: Halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből, és törvény szerint s igazságot cselekszik, |
| 15. | Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, [és] meg nem hal. |
| 16. | Semmi ő vétke, mellyel vétkezett, emlékezetbe nem jön neki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él. |
| 17. | És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az ő útjuk nem igazságos! |
| 18. | Mikor az igaz elfordul az ő igazságától, s gonoszságot cselekszik, meghal amiatt. |
| 19. | És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől, és törvény szerint s igazságot cselekszik, él amiatt. |
| 20. | És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izrael háza. |
| 21. | És lőn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén jöve hozzám egy menekült Jeruzsálemből, mondván: Megvétetett a város! |
| 22. | És az Úrnak keze lőn énrajtam este a menekült eljötte előtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék néma többé. |
| 23. | És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 24. | Embernek fia! Azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izrael földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott. |
| 25. | Ez okáért mondjad nekik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok? |
| 26. | Fegyveretekben bíztatok, utálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertőztette; és a földet örökségül kapnátok? |
| 27. | Ezt mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy akik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el, és aki a mezőnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és akik az erősségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg. |
| 28. | És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszűnik erősségének kevélysége, és puszták lesznek Izrael hegyei, mert nem lesz, aki átmenjen rajtuk. |
| 29. | És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle utálatosságukért, melyeket cselekedtek. |
| 30. | És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtajaiban; és egyik a másikkal szól, ki-ki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok, micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki! |
| 31. | És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni, s odaülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédeidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő [énekként] veszik azokat ajkukra, szívük pedig nyereség után jár. |
| 32. | És íme, te olyan vagy nekik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédeidet, de nem cselekszik azokat. |
| 33. | De ha beteljesednek, [mert] íme, beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttük! |
| 1. | És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván: |
| 2. | Embernek fia, prófétálj Izrael pásztorai felől, prófétálj és mondjad nekik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izrael pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-e legeltetni a pásztoroknak? |
| 3. | A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. |
| 4. | A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok, és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk; |
| 5. | Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak; |
| 6. | Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, aki keresné, sem aki tudakozódnék utána. |
| 7. | Annak okáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: |
| 8. | Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománnyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagukat, és az én nyájamat nem legeltették, |
| 9. | Ennek okáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét! |
| 10. | Így szól az Úr Isten: Íme, [megyek] a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezükből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagukat, s kiragadom juhaimat szájukból, hogy ne legyenek nekik ételül. |
| 11. | Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána. |
| 12. | Miképpen a pásztor tudakozódik nyája után, amely napon ott áll elszéledt juhai között, így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján. |
| 13. | És kihozom őket a népek közül, s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjükre, és legeltetem őket Izrael hegyein, a mélységekben, s a föld minden lakóhelyén. |
| 14. | Jó legelőn legeltetem őket, és Izrael magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izrael hegyein. |
| 15. | Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten. |
| 16. | Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, [és] legeltetem őket úgy, mint illik. |
| 17. | Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, íme, én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt. |
| 18. | Avagy kevés-e nektek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok, és hogy a víz tisztáját isszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok? |
| 19. | És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását isszák! |
| 20. | Annak okáért így szól az Úr Isten hozzájuk: Íme én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között, |
| 21. | Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erőtelent, míg szétszórván, azokat kiűzitek; |
| 22. | És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között. |
| 23. | És állatok föléjük egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket, az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket, s ő lesz nekik pásztoruk. |
| 24. | Én pedig, az Úr, leszek nekik Istenük, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttük. Én, az Úr mondottam. |
| 25. | És szerzek ővelük békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földről, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdőkben. |
| 26. | És adok reájuk és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek. |
| 27. | A mező fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjükön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármuk keresztfáit, és kimentem őket azok kezéből, kik őket szolgáltatják. |
| 28. | És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg őket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, aki felijessze őket. |
| 29. | És támasztok nekik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát; |
| 30. | És megismerik, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és ők népem, Izrael háza, ezt mondja az Úr Isten, |
| 31. | Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten. |
| 1. | És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 2. | Embernek fia, vesd tekintetedet Szeir hegyére, és prófétálj ellene, |
| 3. | És mondjad neki: Ezt mondja az Úr Isten: Íme, én ellened [megyek], Szeir hegye, és kinyújtom kezemet reád, s teszlek pusztaságok pusztaságává. |
| 4. | Városaidat pusztaságra vetem, és te pusztulásra jutsz, és megtudod, hogy én vagyok az Úr. |
| 5. | Mivelhogy örökkévaló gyűlölséget tartasz, és odaadád Izrael fiait a fegyver kezébe veszedelmük idején, az utolsó vétek idején, |
| 6. | Ennek okáért élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy vérré teszlek téged, és vér kergessen téged. Te nem gyűlölted a vért, a vér kergessen hát téged! |
| 7. | És teszem Szeir hegyét pusztaságok pusztaságává, és kiirtom belőle az átmenőt és visszatérőt. |
| 8. | És betöltöm hegyeit megölöttjeivel; halmaid és völgyeid és minden mélységed: fegyverrel megölöttek hullanak beléjük. |
| 9. | Örök pusztasággá teszlek, és városaidat ne lakják, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. |
| 10. | Mivelhogy ezt mondod: Az a két nemzet és az a két föld enyém lesz és örökségül bírjuk, holott az Úr ott volt, |
| 11. | Annak okáért élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy a te haragod és fölgerjedésed szerint cselekszem veled, amellyel te cselekedtél irántuk való gyűlölségedből, és megjelentem magamat közöttük, mikor megítéllek. |
| 12. | És megtudod, hogy én, az Úr, meghallottam minden szidalmadat, melyeket Izrael hegyei ellen mondtál, mondván: Elpusztultak, nekünk adattak ételül; |
| 13. | Így kérkedtetek ellenem szátokkal, s szórtátok ellenem beszédeiteket: én meghallottam! |
| 14. | Így szól az Úr Isten: Az egész föld örömére pusztulást hozok rád. |
| 15. | Amint te örültél Izrael háza örökségén azért, hogy elpusztult, úgy cselekszem veled; pusztává légy, Szeir hegye, és mind, egészen Edom, és megtudják, hogy én vagyok az Úr! |
| 1. | És te, embernek fia, prófétálj Izrael hegyei felől, és mondjad: Izrael hegyei, halljátok meg az Úr beszédét, |
| 2. | Így szól az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondja az ellenség reátok: Haha! és: Az ősi magasságok a mi örökségünk lőnek; |
| 3. | Ennek okáért prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Azért, mert pusztítanak, és kívánnak titeket mindenfelől, hogy legyetek öröksége a pogányok maradékának, és az emberek rágalmazó ajkára, nyelvére kerültetek, |
| 4. | Ez okáért, Izrael hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Így szól az Úr Isten a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, melyek ragadományra és csúfolásra lőnek a pogányok maradékának körös-körül. |
| 5. | Azért ezt mondja az Úr Isten: Bizony, féltő szerelmem tüzében beszéltem a pogányok maradékai és egész Edom ellen, kik maguknak vették az én földemet örökségül teljes szívüknek örömével és lelkük megvetésével, hogy azt néptelenül zsákmányokká tegyék; |
| 6. | Ez okáért prófétálj Izrael földjéről, és mondjad a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Íme, féltő szerelmemben és búsulásomban beszélek, mivelhogy a pogányok gyalázását viseltétek; |
| 7. | Ennek okáért ezt mondja az Úr Isten: Én fölemelem kezemet! Bizonyára a pogányok, kik körülöttetek vannak, ők viseljék gyalázatukat. |
| 8. | Ti pedig, Izrael hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, Izraelnek, mert közel vannak, hogy hazajöjjenek. |
| 9. | Mert íme, én hozzátok [hajlok] és hozzátok fordulok, és megművelnek és bevetnek titeket. |
| 10. | És megsokasítom rajtatok az embereket, Izrael házát egészen, és lakják a városokat, és a romokat megépítik. |
| 11. | És megsokasítom rajtatok az embereket és barmokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, és lakatom [őket] rajtatok, mint régi időtökben, és több jóval leszek [hozzátok], mint első napjaitokban, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. |
| 12. | És járatok rajtatok embereket, az én népemet, Izraelt, és bírjanak téged, s te légy nekik örökségül, s többé nem teszed őket gyermektelenné. |
| 13. | Így szól az Úr Isten: Mivelhogy mondják nektek: Emberevő vagy és gyermektelenné teszed népedet: |
| 14. | Ennek okáért embert nem eszel többé, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, ezt mondja az Úr Isten. |
| 15. | És többé nem hallatom ellened a pogányok gyalázását, és a népek szidalmát többé nem viseled, és nemzetedet többé gyermektelenné nem teszed, ezt mondja az Úr Isten. |
| 16. | És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 17. | Embernek fia! Mikor Izrael háza a maga földjén lakott, megfertőztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete előttem. |
| 18. | És kiöntém haragomat reájuk a vérért, amelyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertőztették azt. |
| 19. | És eloszlatám őket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életük és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket. |
| 20. | És bemenvén a pogányokhoz, akikhez menének, megfertőztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták róluk: Az Úr népe ezek, és az ő földjéről jöttek ki! |
| 21. | Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertőztetett Izrael háza a pogányok közt, akikhez menének. |
| 22. | Ennek okáért mondjad Izrael házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem tiértetek cselekszem, Izrael háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertőztettetek a pogányok között, akik közé menétek. |
| 23. | És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertőztetett a pogányok között, melyet ti fertőztettetek meg köztük; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemük láttára. |
| 24. | És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. |
| 25. | És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátlanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. |
| 26. | És adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. |
| 27. | És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok, és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. |
| 28. | És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nekem népem, s én leszek nektek Istenetek. |
| 29. | És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget. |
| 30. | És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatát a pogányok között. |
| 31. | És megemlékeztek a ti gonosz utaitokról és cselekedeteitekről, melyek nem voltak jók, és megutáljátok ti magatokat vétkeitek és utálatosságaitok miatt. |
| 32. | Nem tiértetek cselekszem, ezt mondja az Úr Isten, tudtotokra legyen! Piruljatok és szégyenüljetek meg utaitok miatt, Izrael háza! |
| 33. | Ezt mondja az Úr Isten: Azon a napon, melyen megtisztítlak titeket minden vétketektől, azt cselekszem, hogy lakják a városokat, és a romok megépíttetnek. |
| 34. | És az elpusztult földet művelik ahelyett, hogy pusztán hevert minden átmenő szeme láttára, |
| 35. | És [ezek] mondják: Ez a föld, ez az elpusztult, olyanná lett, mint az Éden kertje, és a rommá lett s elpusztult s lerontott városokat megerősítve lakják. |
| 36. | És megtudják a pogányok, akik körülöttetek megmaradtak, hogy én, az Úr építettem meg a lerontottakat s plántáltam be a pusztaságot. Én, az Úr mondtam és megcselekedtem. |
| 37. | Így szól az Úr Isten: Még arra nézve is kérni hagyom magamat Izrael házának, hogy cselekedjem ővelük: Megsokasítom őket, mint a nyájat, emberekkel. |
| 38. | Mint az áldozatra szentelt juhok, mint a Jeruzsálem juhai az ő ünnepein, így lesznek a rommá lett városok teljesek emberek nyájával; és megtudják, hogy én vagyok az Úr. |