| 1. | Én, Nabukodonozor, békében valék az én házamban, és virágzó az én palotámban. |
| 2. | Álmot láték, és megrettente engem, és a gondolatok az én ágyamban, és az én fejemnek látásai megháborítának engem. |
| 3. | És parancsolatot adék, hogy hozzák előmbe Babilonnak minden bölcsét, hogy az álom jelentését tudassák velem. |
| 4. | Akkor bejövének az írástudók, varázslók, káldeusok és jövendőmondók, és én elbeszélém nekik az álmot, de az értelmét nem jelentették meg nekem. |
| 5. | Végezetre bejöve elém Dániel, akinek neve Baltazár, mint az én istenemnek neve, és akiben a szent isteneknek lelke van, és elmondám neki az álmot. |
| 6. | Baltazár, az írástudók elseje, tudom, hogy a szent isteneknek lelke van benned, és semmi titok sem homályos előtted, az én álmom látásait, amiket láttam, és azoknak jelentését beszéld el! |
| 7. | Az én fejem látásai az én ágyamban [ezek voltak]: Látám, hogy íme, egy fa [álla] a föld közepette, és annak magassága rendkívüli volt. |
| 8. | Nagy volt a fa és erős, és magassága az égig ért, és az egész föld széléig volt látható. |
| 9. | Levelei szépek és gyümölcse sok, és táplálék vala rajta mindeneknek; alatta árnyékot talála a mező vada, és ágain lakozának az ég madarai, és róla evék minden élő. |
| 10. | Látám fejem látásaiban az én ágyamban, és íme: egy Vigyázó és Szent szálla alá az égből. |
| 11. | Erősen kiálta, és így szóla: Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit, fussanak el a vadak alóla, és a madarak az ő ágairól! |
| 12. | De gyökerének törzsökét hagyjátok meg a földben, és vas- és ércláncokba [verve] a mező füvén; égi harmattal öntöztessék, és a barmokkal legyen része a föld füvében. |
| 13. | Az ő emberi szíve változzék el, és baromnak szíve adassék neki, és hét idő múljék el felette. |
| 14. | Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és akinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra. |
| 15. | Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király, és te, Baltazár, mondd meg annak értelmét, mivelhogy az én országomnak egyetlen bölcse sem tudta nekem megmondani a jelentését, de te tudod, mert szent isteneknek lelke van benned. |
| 16. | Ekkor Dániel, akinek neve Baltazár, közel egy óráig rémüldözék, és az ő gondolatai háboríták őt. Szóla a király, és monda: Baltazár, az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged! Felele Baltazár, és monda: Uram, az álom [szálljon] a te gyűlölőidre, a magyarázata pedig a te ellenségeidre! |
| 17. | A fa, amelyet láttál, amely nagy és erős volt, és amelynek magassága az eget érte, és ellátszék az egész földre, |
| 18. | És levelei szépek, gyümölcse pedig sok, és táplálék rajta mindeneknek, alatta tartózkodék a mező vada, és ágain az égi madarak lakozának: |
| 19. | Te vagy az, oh király, aki naggyá és erőssé lettél, akinek nagysága megnövekedék, és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig. |
| 20. | Hogy pedig láta a király Vigyázót és Szentet leszállani az égből, és azt mondá: Vágjátok le a fát, és pusztítsátok el azt; de gyökereinek törzsökét a földben hagyjátok, és vas- és ércláncokba [verve] a mező füvén, és égi harmattal öntöztessék, és a mezei barmokkal legyen része, amíg hét idő múlik el felette; |
| 21. | Ez a jelentése, oh király, és a felséges Isten végzése ez, amely bekövetkezik az én uramra, a királyra, |
| 22. | És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a te lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek téged, és hét idő múlik el feletted, mígnem megérted, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja. |
| 23. | Hogy pedig mondák, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg: országod megmarad neked, mihelyst megismered, hogy az Ég uralkodik. |
| 24. | Azért, oh király, az én tanácsom tessék neked, és vétkeidtől igazság által szabadulj, és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által! Így talán tartós lesz a békességed. |
| 25. | Mindez betelék Nabukodonozor királyon. |
| 26. | Tizenkét hónap múlva a babiloni királyi palotán sétála. |
| 27. | Szóla a király és mondá: Nem ez-e ama nagy Babilon, amelyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére? |
| 28. | Még a szó a király szájában volt, amikor szózat szálla le az égből: Neked szól, oh Nabukodonozor király: a birodalom elvétetett tőled. |
| 29. | És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a lakozásod, [és] füvet adnak enned, mint az ökröknek, és hét idő múlik el feletted, amíg megismered, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja. |
| 30. | Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron, és az emberek közül kivetteték, és füvet evék, mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az ő teste, mígnem szőre megnöve, mint a saskeselyű [tolla], és körmei, mint a madarakéi. |
| 31. | És az idő elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges [Istent], és dicsérém és dicsőítém az örökké élőt, kinek hatalma örökkévaló hatalom, és országa nemzedékről nemzedékre [áll]. |
| 32. | És a föld minden lakosa olyan, mint a semmi; és az ő akarata szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, aki az ő kezét megfoghatná és ezt mondaná neki: Mit cselekedtél? |
| 33. | Abban az időben visszatére hozzám az én értelmem, és országom dicsőségére az én ékességem, és méltóságom is visszatére hozzám, és az én tanácsosaim és főembereim fölkeresének engem, és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nekem. |
| 34. | Most [azért] én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei királyt, mert minden cselekedete igazság, és az ő utai ítélet, és azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja. |
| 1. | Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék. |
| 2. | Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany- és ezüstedényeket, amelyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. |
| 3. | Akkor előhozák az aranyedényeket, amelyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. |
| 4. | Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket. |
| 5. | Abban az órában emberi kéznek ujjai tűnének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, amely ír vala. |
| 6. | Ekkor a király ábrázata megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának, és az ő térdei egymáshoz verődének. |
| 7. | Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király, és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, aki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nekem, bíborba öltöztetik és aranylánc lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban. |
| 8. | Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak. |
| 9. | Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázata elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának. |
| 10. | A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, [és] szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el! |
| 11. | Van egy férfiú a te országodban, akiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcsességéhez hasonló bölcsesség találtaték benne, és akit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király; |
| 12. | Mivelhogy Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most [azért] hívattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet. |
| 13. | Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-e ama Dániel, aki a júdabeli foglyok fiai közül való, akit idehozott a király, az én atyám, Júdából? |
| 14. | És aki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcsesség találtatott tebenned? |
| 15. | Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem, de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni. |
| 16. | De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nekem megmondani, bíborba öltöztetel és aranylánc lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban. |
| 17. | Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom neki. |
| 18. | Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak, |
| 19. | És a méltóság miatt, amelyet ada neki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, akit akart, és életben tartott, akit akart, felemelt, akit akart, és megalázott, akit akart. |
| 20. | De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle, |
| 21. | És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké, és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, akit akar. |
| 22. | És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad. |
| 23. | Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból, és az ezüst- és arany-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket dicséréd, akik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek, az Istent pedig, akinek kezében van a te lelked, és előtte minden te utad, nem dicsőítetted. |
| 24. | Azért küldetett őáltala ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás. |
| 25. | És ez az írás, amely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin! |
| 26. | Ez [pedig] e szavaknak az értelme: Mene, [azaz] számba vette Isten a te országlásodat, és véget vet annak. |
| 27. | Tekel, [azaz] megmérettél a mérlegen és híjával találtattál. |
| 28. | Peresz, [azaz] elosztatott a te országod, és adatott a médeknek és perzsáknak. |
| 29. | Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranyláncot [vetének] nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban. |
| 30. | Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a káldeusok királya. |
| 31. | És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában. |
| 1. | Tetszék Dáriusnak, és rendele a birodalom fölé százhúsz tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek, |
| 2. | És azok fölé három igazgatót, akik közül egy vala Dániel, hogy a tiszttartók nekik adjanak számot, és a királynak semmi károsodása ne legyen. |
| 3. | Akkor ez a Dániel felülhaladá az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkívüli lélek volt benne, úgyhogy a király őt szándékozék tenni az egész birodalom fölé. |
| 4. | Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekvének okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt, de semmi okot vagy vétket nem találhatának, mert hűséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne. |
| 5. | Akkor mondák azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene [valamit] az ő Istenének törvényében! |
| 6. | Akkor azok az igazgatók és tiszttartók berohantak a királyhoz, és így szólának: Dárius király, örökké élj! |
| 7. | Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erős tilalom adassék, hogy ha valaki harminc napig kér valamit valamely istentől vagy embertől tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe. |
| 8. | Most [azért], oh király, erősítsd meg e tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne változtassék a médek és perzsák vissza nem vonható törvénye szerint! |
| 9. | Annak okáért Dárius király adott írást és tilalmat. |
| 10. | Dániel pedig, amint megtudta, hogy megíratott az írás, beméne az ő házába, és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé, és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dicséretet tőn az ő Istene előtt, amiként azelőtt cselekszik vala. |
| 11. | Akkor azok a férfiak berohantak, és megtalálák Dánielt, amint könyörge és esedezék az ő Istene előtt. |
| 12. | Ekkor bemenének, és mondák a királynak a király tilalma felől: Nem megírtad-e a tilalmat, hogy ha valaki kér valamit valamely istentől vagy embertől harminc napig tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe? Felele a király és monda: Áll a szó, a médek és perzsák vissza nem vonható törvénye szerint! |
| 13. | Erre felelének, és mondák a királynak: Dániel, aki a júdabeli foglyok fiai közül való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, amit megírtál, hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését. |
| 14. | Akkor a király, amint hallotta ezt, igen restelkedék amiatt, és szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa, és napnyugatig törekedék őt megmenteni. |
| 15. | Erre azok a férfiak berohantak a királyhoz, és mondák a királynak: Tudd meg, király, hogy ez a médek és perzsák törvénye, hogy semmi tilalom vagy végzés, amelyet a király rendel, meg ne változtassék! |
| 16. | Erre szóla a király, és előhozák Dánielt, és veték az oroszlánok vermébe. Szóla a király, és mondá Dánielnek: A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged! |
| 17. | És hozának egy követ, és odatevék a verem szájára, és megpecsétlé a király az ő gyűrűjével és az ő főembereinek gyűrűivel, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve. |
| 18. | Erre eltávozék a király az ő palotájába, és étlen tölté az éjszakát, és vigasságtevő szerszámokat sem hozata eléje; kerülte őt az álom. |
| 19. | Hajnalban a király azonnal felkele még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez méne. |
| 20. | És mikor közel ére a veremhez, szomorú szóval kiálta Dánielnek; szóla a király, és monda Dánielnek: Dániel! Az élő Istennek szolgája, a te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-e szabadítani téged az oroszlánoktól? |
| 21. | Akkor Dániel szóla a királynak: Király, örökké élj! |
| 22. | Az én Istenem elbocsátá az ő angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nekem, mert ártatlannak találtattam őelőtte, és teelőtted sem követtem el, oh király, semmi vétket. |
| 23. | Akkor a király igen örvende, és Dánielt kihozatá a veremből. És kivevék Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem találtaték őrajta: mert hitt az ő Istenében. |
| 24. | És parancsola a király, és előhozák azokat a férfiakat, akik Dánielt vádolák, és az oroszlánok vermébe vettetének mind ők, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem jutának, amikor rájuk rontának az oroszlánok, és minden csontjukat összezúzták. |
| 25. | Akkor Dárius király íra minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön lakozának: Békességetek bőséges legyen! |
| 26. | Éntőlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék Dániel Istenét, mert ő az élő Isten, és örökké megmarad, és az ő országa meg nem romol, és uralkodása mindvégig [megtart]; |
| 27. | Aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; aki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából. |
| 28. | És ennek a Dánielnek jó szerencsés lőn dolga Dárius országában és a perzsa Círusz országában. |
| 1. | Belsazárnak, a babiloni királynak első esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az ő ágyában. Az álmot akkor följegyzé, a dolog velejét elmondá. |
| 2. | Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és íme, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren, |
| 3. | És négy nagy állat jöve fel a tengerből, egyik különböző a másiktól. |
| 4. | Az első olyan, mint az oroszlán, és sasszárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földről, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték neki. |
| 5. | És íme, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólának neki: Kelj fel, és egyél sok húst! |
| 6. | Ezután látám, és íme egy másik olyan, mint a párduc, és négy madárszárnya vala a hátán, és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték neki. |
| 7. | Ezek után látám éjszakai látásokban, és íme, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkívül erős; nagy vasfogai valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, amelyek előtte valának, és tíz szarva vala neki. |
| 8. | [Mialatt] a szarvakat szemlélém, íme, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték őelőtte, és íme, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj. |
| 9. | Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öregkorú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú, széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz. |
| 10. | Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől; ezerszer ezren szolgálának neki, és tízezerszer tízezren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg. |
| 11. | Nézém akkor a nagyzó beszédek hangja miatt, amelyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az ő teste elvesze, és tűzbe vetteték megégetésre. |
| 12. | A többi állatoktól is elvéteték az ő hatalmuk, de ideig-óráig tartó élet adaték nekik. |
| 13. | Látám éjszakai látásokban, és íme, az égnek felhőiben mint valami emberfia jövel; és méne az öregkorúhoz, és eleibe vivék őt. |
| 14. | És ada neki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv neki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik. |
| 15. | Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem. |
| 16. | Odamenék egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kérék tőle mindezek felől, és szóla nekem, és e dolognak értelmét tudatá velem: |
| 17. | Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, akik támadnak e földön. |
| 18. | De a magasságos [egek]nek szentjei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké. |
| 19. | Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felől, amely különbözék mindamazoktól, és rendkívül rettenetes vala: vasfogai és érckörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta. |
| 20. | A tíz szarv felől is, amelyek a fején valának, és afelől, amely utóbb növekedék és három esék ki előle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat szóló szája, termete is nagyobb a társaiénál. |
| 21. | Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyőzé őket. |
| 22. | Mígnem eljöve az öregkorú, és az ítélet adaték a magasságos [egek] szentjeinek; és az idő eljöve, és elvevék az országot a szentek. |
| 23. | Így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, amely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt. |
| 24. | A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánuk, és az különb lesz, mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni. |
| 25. | És sokat szól a Felséges ellen, és a magasságos [egek] szentjeit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig. |
| 26. | De ítélők ülnek, és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontassék, és végleg elvesszen. |
| 27. | Az ország pedig és a hatalom, és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos [egek] szentjei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság neki szolgál és engedelmeskedik. |
| 28. | Itt vége lőn a beszédnek. Engem, Dánielt pedig az én gondolataim igen megrettentének, és az én ábrázatom elváltozék rajtam; de e beszédet megtartám szívemben. |