| 1. | Az Úr igéjének terhe Izrael ellen, Malakiás által. |
| 2. | Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-e Ézsaú Jákóbnak, azt mondja az Úr: Jákóbot pedig szerettem, |
| 3. | Ézsaút ellenben gyűlöltem, és az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá. |
| 4. | Ha azt mondja Edom: Elpusztultunk, de térjünk meg, és építsük fel a romladékokat! Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ők építenek, de én elrontom, és elnevezik őket istentelenség határának és oly népnek, amelyre örökké haragszik az Úr. |
| 5. | És látják ezt a ti szemeitek, és magatok is mondjátok: Nagy az Úr az Izrael határa felett. |
| 6. | A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok, hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem, azt mondja a Seregeknek Ura nektek, ti papok, akik utáljátok az én nevemet, és [ezt] mondjátok: Mivel utáljuk a te nevedet? |
| 7. | Megfertőztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertőztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való. |
| 8. | Hogyha vakot hoztok áldozatul, nem bűn-e [az]? Vagy ha sántát hoztok és bénát, nem bűn-e [az]? Vidd csak azt a te fejedelmednek, vajon kedvvel fogad-e, avagy reád tekint-e, azt mondja a Seregeknek Ura. |
| 9. | Most azért engeszteljétek meg az Istennek orcáját, hogy könyörüljön rajtunk! Általatok van ez, elnézheti-e ezt nektek, azt mondja a Seregeknek Ura. |
| 10. | Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon! Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura, az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből! |
| 11. | Hiszen napkelettől fogva napnyugatig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között, azt mondja a Seregeknek Ura. |
| 12. | Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetni való, és annak jövedelme, eledele utálatos. |
| 13. | És azt mondjátok: Íme, mily fáradság! És ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura, pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, [de] hát kedves-e az a ti kezetekből, azt mondja az Úr. |
| 14. | Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájában hím, és fogadást is tesz: mégis hitvánnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura, és félelmetes az én nevem a pogányok között! |
| 1. | Most azért nektek szól ez a parancsolat, ti papok! |
| 2. | Ha meg nem hallgatjátok, és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura, átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre! |
| 3. | Íme, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orcáitokba, a ti ünnepléseteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket. |
| 4. | És megtudjátok, hogy azért adtam nektek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura. |
| 5. | Szövetségem volt vele életre és békességre, és félelmül adtam azt neki, és félt engemet, és megalázta magát az én nevem előtt. |
| 6. | Igazság törvénye volt az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből. |
| 7. | Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő. |
| 8. | De ti elhajlottatok ez útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel, felbontottátok Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura. |
| 9. | Azért én is szidalmasakká tettelek titeket és utálatosakká az egész nép előtt, amiatt, hogy meg nem őriztétek az én utamat, hanem személyválogatók voltatok a törvénnyel. |
| 10. | Nem egy atyánk van-e mindnyájunknak? Nem egy Isten teremtett-e minket? Miért csalja hát ki-ki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét? |
| 11. | Hűtlenné lett Júda, és utálatosság támadt Izraelben és Jeruzsálemben, mert megfertőztette Júda az Úrnak szentségét, amelyet ő szeret, és idegen istennek leányát vette el. |
| 12. | Elveszt az Úr mindenkit, aki ezt cselekszi, a vigyázót és a felelőt a Jákób sátraiból, még ha áldozatot visz is a Seregek Urának. |
| 13. | És ezt is cselekszitek: betöltitek az Úr oltárát könnyhullatással, sírással és kesergéssel, hogy ne tekintsen többé az ételáldozatra, és ne fogadjon el szívességet a ti kezetekből. |
| 14. | És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, akit te megcsaltál, holott társad és szövetséges feleséged! |
| 15. | Nem tett ilyet egy sem, akinek még volt lelke. És mit keresett az az egy? Istentől való magvat. Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok! |
| 16. | Mert gyűlölöm az elbocsátást, ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene, és [azt], aki ruhájára kegyetlenséget borít, azt mondja a Seregeknek Ura. Őrizzétek meg azért lelketeket, és ne csalárdkodjatok! |
| 17. | Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene? |
| 1. | Íme, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; íme, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura. |
| 2. | De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja! |
| 3. | És ül, mint ötvös vagy ezüsttisztogató, és megtisztítja Lévi fiait, és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak. |
| 4. | És kedves lesz az Úrnak a Júda és Jeruzsálem ételáldozata, mint a régi napokban és előbbi esztendőkben. |
| 5. | Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, akik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura. |
| 6. | Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg! |
| 7. | Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől, és nem tartottátok meg [azokat]. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg? |
| 8. | Avagy az ember csalhatja-e az Istent? Ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldoznivalóval. |
| 9. | Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! |
| 10. | Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg nektek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. |
| 11. | És megdorgálom értetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. |
| 12. | És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek, mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura. |
| 13. | Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened? |
| 14. | Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt? |
| 15. | Sőt, inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket, hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kísértik az Istent! |
| 16. | Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv íraték őelőtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét. |
| 17. | És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek, és kedvezek nekik, amint ki-ki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt. |
| 18. | És megtértek, és meglátjátok, [hogy különbség van] az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és aközött, aki nem szolgálja őt. |
| 1. | Mert íme, eljön a nap, lángoló, mint a sütőkemence, és [olyanná] lesz minden kevély és minden gonosztevő, [mint] a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat. |
| 2. | És feltámad nektek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok. |
| 3. | És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, amelyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura. |
| 4. | Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem őáltala a Hóreben az egész Izraelnek rendelésekül és ítéletekül. |
| 5. | Íme, én elküldöm nektek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. |
| 6. | És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal. |