| 1. | Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket, mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. |
| 2. | Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. Bizony mondom nektek, elvették jutalmukat. |
| 3. | Te pedig, amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed, |
| 4. | Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván. |
| 5. | És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegeletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek, elvették jutalmukat. |
| 6. | Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván. |
| 7. | És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. |
| 8. | Ne legyetek hát ezekhez hasonlók, mert [jól] tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. |
| 9. | Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; |
| 10. | Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is! |
| 11. | A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; |
| 12. | És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; |
| 13. | És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól, mert tiéd az ország, és a hatalom, és a dicsőség mindörökké. Ámen! |
| 14. | Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti mennyei Atyátok; |
| 15. | Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. |
| 16. | Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondom nektek, elvették jutalmukat. |
| 17. | Te pedig, mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg, |
| 18. | Hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván. |
| 19. | Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, |
| 20. | Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. |
| 21. | Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. |
| 22. | A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz; |
| 23. | Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség?! |
| 24. | Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. |
| 25. | Azért azt mondom nektek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-e az élet, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet? |
| 26. | Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak, és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál? |
| 27. | Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? |
| 28. | Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak, |
| 29. | De mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. |
| 30. | Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten, nem sokkal inkább-e titeket, ti kicsinyhitűek? |
| 31. | Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? |
| 32. | Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert [jól] tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. |
| 33. | Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak nektek. |
| 34. | Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég [minden] napnak a maga baja. |
| 1. | Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek; |
| 2. | Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek. |
| 3. | Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? |
| 4. | Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott íme, a te szemedben gerenda van? |
| 5. | Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! |
| 6. | Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és [nektek] fordulván, meg ne szaggassanak titeket. |
| 7. | Kérjetek, és adatik nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és megnyittatik nektek. |
| 8. | Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. |
| 9. | Avagy ki az az ember közületek, aki ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? |
| 10. | És ha halat kér, vajon kígyót ad-e neki? |
| 11. | Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?! |
| 12. | Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. |
| 13. | Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. |
| 14. | Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. |
| 15. | Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. |
| 16. | Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? |
| 17. | Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. |
| 18. | Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt, romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. |
| 19. | Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. |
| 20. | Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. |
| 21. | Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. |
| 22. | Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? |
| 23. | És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők! |
| 24. | Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: |
| 25. | És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert a kősziklára építtetett. |
| 26. | És valaki hallja éntőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: |
| 27. | És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, és összeomlott; és nagy lett annak romlása. |
| 28. | És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán, |
| 29. | Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. |
| 1. | Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt. |
| 2. | És íme, eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. |
| 3. | És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg! És azonnal eltisztult annak poklossága. |
| 4. | És monda neki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj! Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik. |
| 5. | Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, |
| 6. | És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. |
| 7. | És monda neki Jézus: Elmegyek, és meggyógyítom őt. |
| 8. | És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. |
| 9. | Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek, és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. |
| 10. | Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom nektek, még az Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet. |
| 11. | De mondom nektek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; |
| 12. | Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre, holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása. |
| 13. | És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen neked a te hited szerint! És meggyógyult annak szolgája abban az órában. |
| 14. | És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas. |
| 15. | És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz, és fölkele, és szolgála nekik. |
| 16. | Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngöst, és egy szóval kiűzé a [tisztátalan] lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget, |
| 17. | Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, [így] szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket. |
| 18. | Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra. |
| 19. | És hozzámenvén egy írástudó, monda neki: Mester, követlek téged, akárhova mégy. |
| 20. | És monda neki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjuk és az égi madaraknak fészkük; de az Ember Fiának nincs hová fejét lehajtani. |
| 21. | Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda neki: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az én atyámat. |
| 22. | Jézus pedig monda neki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottjaikat! |
| 23. | És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai. |
| 24. | És íme, nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala. |
| 25. | És az ő tanítványai hozzá menvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket, [mert] elveszünk! |
| 26. | És monda nekik: Mit féltek, oh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség. |
| 27. | Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek neki? |
| 28. | És amikor eljutott vala a túlsó partra, a gadarénusok tartományába, két ördöngös ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton. |
| 29. | És íme, kiáltának, mondván: Mi közünk teveled, Jézus, Istennek Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? |
| 30. | Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala. |
| 31. | Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nekünk, hogy ama disznónyájba mehessünk! |
| 32. | És monda nekik: Menjetek! Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba, és íme, az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és odavesze a vízben. |
| 33. | A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba, hírré adának mindent, azokat is, amik az ördöngösökkel történtek vala. |
| 34. | És íme, az egész város kiméne Jézus elébe, és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból. |
| 1. | És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába. |
| 2. | És íme, hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál, fiam! Megbocsáttattak neked a te bűneid. |
| 3. | És íme, némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól. |
| 4. | És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? |
| 5. | Mert mi könnyebb, ezt mondani-e: Megbocsáttattak neked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj? |
| 6. | Hogy pedig megtudjátok, hogy az Ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza! |
| 7. | És az felkelvén, hazaméne. |
| 8. | A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek. |
| 9. | És mikor Jézus onnét továbbméne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, akinek Máté volt a neve, és monda neki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt. |
| 10. | És lőn, amikor ő letelepedék a házban, íme sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz. |
| 11. | És látva [ezt] a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? |
| 12. | Jézus pedig [ezt] hallván, monda nekik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. |
| 13. | Elmenvén pedig, tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre. |
| 14. | Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? |
| 15. | És monda nekik Jézus: Vajon szomor-kodhatik-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De eljőnek a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. |
| 16. | Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára, mert ami azt kitoldaná, [még] elszakít a ruhából, és nagyobb szakadás lesz. |
| 17. | Új bort sem töltenek ó tömlőkbe, máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad. |
| 18. | Mikor ezeket mondá nekik, íme, egy főember eljövén, leborula előtte, mondván: Az én leányom éppen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik. |
| 19. | És felkelvén Jézus, követé őt tanítványaival együtt. |
| 20. | És íme, egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét, |
| 21. | Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. |
| 22. | Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál, leányom; a te hited megtartott téged! És meggyógyult az asszony abban az órában. |
| 23. | És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot, |
| 24. | Monda nekik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt. |
| 25. | Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt. |
| 26. | És elterjede ez a hír abban az egész tartományban. |
| 27. | És mikor Jézus továbbment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és [ezt] mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia! |
| 28. | Mikor pedig beméne a házba, odamenének hozzá a vakok, és monda nekik Jézus: Hiszitek-e, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának neki: Igen, Uram. |
| 29. | Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen nektek a ti hitetek szerint! |
| 30. | És megnyilatkozának azoknak szemei. És rájuk parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja! |
| 31. | Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban. |
| 32. | Mikor pedig azok elmentek vala, íme egy ördöngös néma embert hozának neki. |
| 33. | És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma, és a sokaság csodálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izraelben! |
| 34. | A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. |
| 35. | És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az [Isten] országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között. |
| 36. | Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtuk, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. |
| 37. | Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. |
| 38. | Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába! |