| 1. | Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. |
| 2. | És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének maguknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. |
| 3. | És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje százhúsz esztendő. |
| 4. | Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bemenének az emberek leányaihoz, és azok [gyermekeket] szülének nekik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. |
| 5. | És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. |
| 6. | Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. |
| 7. | És monda az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat és az ég madarait, mert bánom, hogy azokat teremtettem. |
| 8. | De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. |
| 9. | Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. |
| 10. | És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet. |
| 11. | A föld pedig romlott vala Isten előtt, és megtelék a föld erőszakoskodással. |
| 12. | Tekinte azért Isten a földre, és íme, meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útját a földön. |
| 13. | Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk; és íme, elvesztem őket a földdel egybe. |
| 14. | Csinálj magadnak bárkát góferfából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belül és kívül szurokkal. |
| 15. | Ekképpen csináld pedig azt: A bárka hossza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing és a magassága harminc sing! |
| 16. | Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld, alsó-, közép- és harmadpadlásúvá csináld azt. |
| 17. | Én pedig íme, özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, amelyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész. |
| 18. | De teveled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled. |
| 19. | És minden élőből s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek. |
| 20. | A madarak közül az ő nemük szerint, a barmok közül az ő nemük szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közül az ő nemük szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. |
| 21. | Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelül. |
| 22. | És úgy cselekedék Noé, amint parancsolta vala neki Isten, mindent akképpen cselekedék. |
| 1. | Monda az Úr Noénak: Menj be te és egész házad népe a bárkába, mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. |
| 2. | Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét. |
| 3. | Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvuk maradjon az egész föld színén. |
| 4. | Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem. |
| 5. | Cselekedék azért Noé mind aszerint, amint az Úr neki megparancsolta vala. |
| 6. | Noé pedig hatszáz esztendős vala, mikor az özönvíz volt a földön. |
| 7. | Beméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ővele a bárkába az özönvíz elől. |
| 8. | A tiszta barmok közül, és a tisztátalan barmok közül, a madarak közül, és minden földön csúszó-mászó állat közül |
| 9. | Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény, amint Isten megparancsolta vala Noénak. |
| 10. | Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre. |
| 11. | Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának. |
| 12. | És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel. |
| 13. | Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége, és az ő fiainak három felesége velük együtt a bárkába. |
| 14. | Ők, és minden vad az ő neme szerint, és minden barom az ő neme szerint, és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-mász a földön az ő neme szerint, és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat. |
| 15. | Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő lélek vala. |
| 16. | Amelyek pedig bemenének, hím és nőstény méne be minden testből, amint parancsolta vala Isten őneki; és az Úr bezárá utána [az ajtót]. |
| 17. | Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földről. |
| 18. | A vizek pedig áradának, és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén. |
| 19. | Azután a vizek felette igen nagy erőt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának. |
| 20. | Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutána a hegyek elboríttattak vala. |
| 21. | És odavesze minden földön járó test, madár, barom, vad és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat; és minden ember. |
| 22. | Mindaz, aminek orrában élő lélek lehelete vala, a szárazon valók közül mind meghala. |
| 23. | És eltörle [az Isten] minden állatot, amely a föld színén vala, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig és az égi madárig mindenek eltöröltetének a földről; és csak Noé marada meg, és azok, akik vele valának a bárkában. |
| 24. | És erőt vevének a vizek a földön százötven napig. |
| 1. | Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ővele a bárkában vala, és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának. |
| 2. | És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből. |
| 3. | És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és százötven nap múlva megfogyatkozának a vizek. |
| 4. | A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegyén. |
| 5. | A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai. |
| 6. | És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala. |
| 7. | És kibocsátá a hollót, és az elrepült meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának. |
| 8. | Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajon elfogytak-e a vizek a föld színéről. |
| 9. | De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére őhozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyújtá, megfogá, és bevevé azt magához a bárkába. |
| 10. | És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából. |
| 11. | És megjöve őhozzá a galamb estennen, és íme, leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről. |
| 12. | És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé őhozzá vissza. |
| 13. | És lőn a hatszázegyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy íme, megszikkadt a földnek színe. |
| 14. | A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld. |
| 15. | És szóla az Isten Noénak, mondván: |
| 16. | Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei teveled. |
| 17. | Minden vadat, mely veled van minden testből: madarat, barmot és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön. |
| 18. | Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ővele. |
| 19. | Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint. |
| 20. | És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égő áldozattal az oltáron. |
| 21. | És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem. |
| 22. | Ennek utána míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek. |
| 1. | Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. |
| 2. | És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állata, az égnek minden madara: minden, ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; |
| 3. | Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat. |
| 4. | Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. |
| 5. | De a ti véreteket, amelyben van a ti életetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképpen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. |
| 6. | Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki, mert Isten a maga képére teremté az embert. |
| 7. | Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön, és sokasodjatok azon. |
| 8. | És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: |
| 9. | Én pedig íme, szövetséget szerzek tiveletek és a ti magvatokkal tiutánatok. |
| 10. | És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve, ami a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. |
| 11. | Szövetséget kötök tiveletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test, és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. |
| 12. | És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és tiköztetek, és minden élő állat között, mely tiveletek van: |
| 13. | Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. |
| 14. | És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. |
| 15. | És megemlékezem az én szövetségemről, mely van énközöttem és tiközöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. |
| 16. | Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. |
| 17. | És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem énközöttem és minden test között, mely a földön van. |
| 18. | Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kánaánnak atyja. |
| 19. | Ezek hárman a Noé fiai, s ezektől népesedék meg az egész föld. |
| 20. | Noé pedig földművelő kezde lenni, és szőlőt ültete. |
| 21. | És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. |
| 22. | Khám pedig, Kánaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírül adá künn levő két testvérének. |
| 23. | Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállukra veték, és háttal menve takarák be atyjuk mezítelenségét; s arccal hátra meg sem láták atyjuk mezítelenségét. |
| 24. | Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá, amit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala, |
| 25. | Monda: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. |
| 26. | Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, neki legyen szolgája Kánaán! |
| 27. | Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; legyen neki szolgája a Kánaán! |
| 28. | Éle pedig Noé az özönvíz után háromszázötven esztendeig. |
| 29. | És vala Noé egész életének ideje kilencszázötven esztendő, és meghala. |
| 1. | Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után. |
| 2. | Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász. |
| 3. | Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth és Tógármah. |
| 4. | Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim. |
| 5. | Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint. |
| 6. | Khámnak pedig fiai: Khús, Micráim, Pút és Kánaán. |
| 7. | Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán. |
| 8. | Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. |
| 9. | Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. |
| 10. | Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földjén. |
| 11. | E földről ment aztán Asszíriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát és Kaláht. |
| 12. | És Reszent Ninive között és Kaláh között: ez az a nagy város. |
| 13. | Micráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot. |
| 14. | Pathruszimot és Kaszlukhimot, ahonnan a filiszteusok származtak, és Kafthorimot. |
| 15. | Kánaán pedig nemzé Cídont, az ő elsőszülöttét és Khétet, |
| 16. | Jebuzeust, Emorreust és Girgazeust, |
| 17. | Kivveust, Harkeust és Szineust, |
| 18. | Arvadeust, Cemareust, Hamateust. És azután elszéledének a kananeusok nemzetségei. |
| 19. | Vala pedig a kananeusok határa Cídonból Gérár felé menve Gázáig; Szodoma, Gomora, Ádmáh és Ceboim felé menve Lésáig. |
| 20. | Ezek a Khám fiai családjuk, nyelvük, földjük s nemzetségük szerint. |
| 21. | Sémnek is lettek gyermekei, aki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala. |
| 22. | Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám. |
| 23. | Arámnak fiai pedig: Úc, Húl, Gether és Más. |
| 24. | Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert. |
| 25. | Hébernek is lett két fia: az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán. |
| 26. | Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Hacarmávethet és Jerákhot, |
| 27. | Hadórámot, Úzált és Diklát, |
| 28. | Obált, Abimáélt és Sébát, |
| 29. | Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai. |
| 30. | És vala ezeknek lakása Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig. |
| 31. | Ezek a Sém fiai családjuk, nyelvük, földjük és nemzetségük szerint. |
| 32. | Ezek a Noé fiainak családjai az ő nemzetségeik szerint, az ő népeik között, és ezektől szaporodának el a népek a földön az özönvíz után. |