| 1. | És szóla az Úr Mózesnek, mondván: |
| 2. | Íme, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának, Urinak fiát a Júda nemzetségéből, |
| 3. | És betöltöttem őt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez, |
| 4. | Hogy tudjon kigondolni mindent, amit aranyból, ezüstből, rézből kell csinálni, |
| 5. | És foglaló köveket metszeni, fát faragni, [és] mindenféle munkákat végezni. |
| 6. | És íme, Aholiábot is, Akhiszamáknak fiát a Dán nemzetségéből, mellé adtam; és adtam minden értelmesnek szívébe bölcsességet, hogy elkészítsék mindazt, amit neked megparancsoltam. |
| 7. | A gyülekezet sátorát, a bizonyság ládáját, a fölibe való fedelet, és a sátornak minden edényét, |
| 8. | Az asztalt, és annak edényit, a tiszta gyertyatartót, és minden hozzávalót, és a füstölő oltárt, |
| 9. | Az egészen égő áldozat oltárát, és annak minden edényit, a mosdómedencét, és annak lábát, |
| 10. | A szolgálathoz való ruhákat, Áron papnak szent öltözeteit, és az ő fiainak öltözeteit a papi szolgálatra, |
| 11. | A kenetnek olaját, és a jó illatú füstölőszert a szentséghez. Mindent úgy csináljanak, amint neked parancsoltam. |
| 12. | Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: |
| 13. | Te szólj az Izrael fiainak, mondván: Az én szombataimat bizony megtartsátok, mert jel az énközöttem és tiköztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. |
| 14. | Megtartsátok azért a szombatot, mert szent az tinektek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke irtassék ki az ő népe közül. |
| 15. | Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja, az Úrnak szentelt [nap]: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. |
| 16. | Megtartsák azért az Izrael fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. |
| 17. | Legyen közöttem és az Izrael fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott. |
| 18. | Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sínai-hegyen, általadá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat. |
| 1. | Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen, és mondá neki: Kelj fel, csinálj nekünk isteneket, kik előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mint lőn dolga ama férfiúnak, Mózesnek, aki minket Egyiptom földjéből kihozott. |
| 2. | És monda nekik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok énhozzám. |
| 3. | Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. |
| 4. | És elvevé kezükből, és alakítá azt vésővel, így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről. |
| 5. | Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak ünnepe lesz! |
| 6. | Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égő áldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni, azután felkelének játszani. |
| 7. | Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj, menj alá, mert megromlott a te néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéből. |
| 8. | Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik, borjúképet öntöttek maguknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid, Izrael, akik téged kihoztak Egyiptom földjéből. |
| 9. | Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép. |
| 10. | Azért hagyj békét nekem, hadd gerjedjen fel haragom ellenük, és töröljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek. |
| 11. | De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne, Uram, a te haragod néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Egyiptomnak földjéről? |
| 12. | Miért mondanák az egyiptomiak, mondván: Vesztükre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörölje őket a föld színéről. Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet. |
| 13. | Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nekik: Megsokasítom a ti magotokat, mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké. |
| 14. | És abbahagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére. |
| 15. | Megfordula azért és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egyfelől, mind másfelől beírva. |
| 16. | A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra. |
| 17. | Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harckiáltás van a táborban. |
| 18. | Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én. |
| 19. | És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a táncolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt. |
| 20. | Azután fogá a borjút, amelyet csináltak vala, tűzben megégeté, és apróra töré, mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izrael fiaival. |
| 21. | És monda Mózes Áronnak: Mit tett neked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted? |
| 22. | Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja, ismered e népet, hogy gonosz. |
| 23. | Mert [azt] mondák nekem: Csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak, mert ama férfiúnak, Mózesnek, ki minket Egyiptom földjéről kihozott, nem tudjuk, mint lőn dolga. |
| 24. | Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le! És nekem ideadák, én pedig a tűzbe vetettem, és e borjú formáltaték. |
| 25. | És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket ellenségeik csúfjára. |
| 26. | Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: Aki az Úré, ide hozzám! És gyűlének őhozzá mind a Lévi fiai. |
| 27. | És szóla nekik: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és ki-ki ölje meg az ő atyjafiát, barátját és rokonságát. |
| 28. | A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú. |
| 29. | És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, ki-ki az ő fia és atyjafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok. |
| 30. | És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek. |
| 31. | Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el, mert aranyból csinált magának isteneket. |
| 32. | De most bocsásd meg bűnüket; ha pedig nem, törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál. |
| 33. | És monda az Úr Mózesnek: Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből. |
| 34. | Most azért eredj, vezesd a népet, ahová mondottam neked! Íme, angyalom megy előtted; és az én látogatásom napján ezt az ő bűnüket is meglátogatom. |
| 35. | És megverte az Úr a népet ezért [is], amit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala. |
| 1. | Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről a földre, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mondván: A te magodnak adom azt. |
| 2. | És bocsátok előtted angyalt, és kiűzöm a kananeusokat, emoreusokat, kitteusokat, perizeusokat, kivveusokat és jebuzeusokat |
| 3. | A tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emésszelek az úton. |
| 4. | Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit. |
| 5. | Megmondotta vala az Úr Mózesnek: Mondd meg az Izrael fiainak: Keménynyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom, mit cselekedjem veled. |
| 6. | És lerakták magukról az Izrael fiai az ő ékességüket a Hóreb hegyétől fogva. |
| 7. | Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lőn, hogy mind, aki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához a táboron kívül. |
| 8. | És lőn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és ki-ki mind az ő sátorának ajtajában álla, nézvén Mózes után, míg a sátorba beméne. |
| 9. | És lőn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhőoszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel. |
| 10. | És látá az egész nép, hogy a felhőoszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és ki-ki meghajlék az ő sátorának ajtajában. |
| 11. | Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, amint szokott ember szólani barátjával; és [mikor Mózes] a táborba visszatére, az ő szolgája, az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból. |
| 12. | És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te [azt] mondod nekem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nekem, kit küldesz velem; pedig [azt] mondtad [nekem]: név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt. |
| 13. | Most azért ha kedvet találtam szemeid előtt, mutasd meg nekem a te utadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped. |
| 14. | És monda: Az én orcám menjen-e [veletek], hogy megnyugtassalak? |
| 15. | Monda neki [Mózes]: Ha a te orcád nem jár [velünk], ne vígy ki minket innen. |
| 16. | Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-e, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, amely e földnek színén van. |
| 17. | Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is, amit kívántál, mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged. |
| 18. | És mondá [Mózes]: Kérlek, mutasd meg nekem a te dicsőségedet. |
| 19. | És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek. |
| 20. | Orcámat azonban, mondá, nem láthatod, mert nem láthat engem ember, élvén. |
| 21. | És monda az Úr: Íme, van hely énnálam; állj a kősziklára! |
| 22. | És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. |
| 23. | Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orcámat nem láthatod. |
| 1. | És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kőtáblát, hasonlókat az előbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket széttörtél. |
| 2. | És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sínai-hegyre, és állj ott előmbe a hegy tetején. |
| 3. | De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén. |
| 4. | Vágott azért két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sínai-hegyre, amint az Úr parancsolta neki, és kezébe vevé a két kőtáblát. |
| 5. | Az Úr pedig leszálla felhőben, és ott álla ővele, és nevén kiáltá az Urat, |
| 6. | És az Úr elvonula őelőtte, és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú! |
| 7. | Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt, de nem hagyja a [bűnöst] büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad- és negyedíziglen. |
| 8. | És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá [fejét]. |
| 9. | És monda: Uram, ha előtted kedvet találtam, kérlek, járjon az Úr velünk, mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé! |
| 10. | Ő pedig monda: Íme, szövetséget kötök; a te egész néped előtt csodákat teszek, amilyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, amely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csodálatos az, amit én cselekszem veled. |
| 11. | Jegyezd meg magadnak, amit ma parancsolok neked. Íme, kiűzöm előled az emoreust, kananeust, kitteust, perizeust, kivveust, jebuzeust. |
| 12. | Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, amelybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted, |
| 13. | Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket, |
| 14. | Mert nem szabad imádnod más istent, mert az Úr, akinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő. |
| 15. | Hogy valamiképpen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy amikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az ő áldozatukból. |
| 16. | És [feleséget] ne végy az ő leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén. |
| 17. | Ne csinálj magadnak öntött isteneket. |
| 18. | A kovásztalan kenyér ünnepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan kenyeret, amint megparancsoltam neked, az abib hónap ideje alatt; mert abib hónapban jöttél ki Egyiptomból. |
| 19. | Mindaz, ami az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hím barmod is, amely a te tehenednek vagy juhodnak első fajzása. |
| 20. | De a szamárnak első vemhét juhon váltsd meg, ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen előmbe senki. |
| 21. | Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj. |
| 22. | A hetek ünnepét is megtartsd a búzazsengének aratásakor, meg a betakarás ünnepét is az esztendő végén. |
| 23. | Háromszor esztendőnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izrael Ura, Istenének színe előtt. |
| 24. | Mert kiűzöm a népeket előled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad, Istened előtt megjelenjél esztendőnként háromszor. |
| 25. | Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a húsvét ünnepének áldozata ne maradjon meg reggelig. |
| 26. | Földed zsengéiből az elsőt vidd fel az Úrnak, a te Istenednek házába. Ne főzz gödölyét az anyja tejében. |
| 27. | És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat, mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izraellel. |
| 28. | És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tízparancsolatot. |
| 29. | És lőn, amikor Mózes a Sínai-hegyről leszálla (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyről leszálla), Mózes nem tudta, hogy az ő orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott. |
| 30. | És amint Áron és az Izrael minden fiai meglátták Mózest, hogy az ő orcájának bőre sugárzik, féltek közelíteni hozzá. |
| 31. | Mózes pedig megszólítá őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind hozzámenének, és szóla velük Mózes. |
| 32. | Azután az Izrael fiai is mind hozzájárulának, és megparancsolá nekik mindazt, amit az Úr mondott neki a Sínai-hegyen. |
| 33. | Mikor pedig elvégezte Mózes velük a beszédet, leplet tőn orcájára. |
| 34. | És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijőne. Kijövén pedig, elmondá az Izrael fiainak, ami parancsot kapott. |
| 35. | És az Izrael fiai láták a Mózes orcáját, hogy sugárzik a Mózes orcájának bőre; és Mózes a leplet ismét orcájára borítá, mígnem beméne, hogy Ővele szóljon. |