| 1. | Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, aki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. |
| 2. | Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe. |
| 3. | És kimenvén három óra tájban, láta másokat, akik hivalkodván a piacon álltak vala. |
| 4. | És monda nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek. |
| 5. | Azok pedig elmenének. Hat és kilenc óra tájban ismét kimenvén, ugyan-azonképpen cselekedék. |
| 6. | Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, akik hivalkodva állottak vala, és monda nekik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván? |
| 7. | Mondának neki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megkapjátok. |
| 8. | Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nekik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. |
| 9. | És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek. |
| 10. | Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként. |
| 11. | Amint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen, |
| 12. | Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak, és egyenlőkké tetted azokat velünk, akik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. |
| 13. | Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem? |
| 14. | Vedd, ami a tiéd, és menj el! Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. |
| 15. | Avagy nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? |
| 16. | Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. |
| 17. | És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nekik: |
| 18. | Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, |
| 19. | És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnap feltámad. |
| 20. | Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén őtőle valamit. |
| 21. | Ő pedig monda neki: Mit akarsz? Monda neki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban, egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől! |
| 22. | Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek! Megihatjátok-e a pohárt, amelyet én megiszom, és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Mondának neki: Meg. |
| 23. | És monda nekik: Az én poharamat megisszátok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem [azoké lesz az], akiknek az én Atyám elkészítette. |
| 24. | És hallva ezt a tíz, megbosszankodék a két testvérre. |
| 25. | Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. |
| 26. | De ne így legyen közöttetek, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok, |
| 27. | És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok; |
| 28. | Valamint az Embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. |
| 29. | És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt. |
| 30. | És íme, két vak, aki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtunk! |
| 31. | A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak, de azok annál jobban kiáltanak vala, mondván: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtunk! |
| 32. | És megállván Jézus, megszólítá őket, és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? |
| 33. | Mondának neki: [Azt], Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink! |
| 34. | Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak, és követék őt. |
| 1. | És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt, |
| 2. | És monda nekik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el, és hozzátok [ide] nekem! |
| 3. | És ha valaki valamit szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket. |
| 4. | Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólott: |
| 5. | Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő neked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. |
| 6. | A tanítványok pedig elmenvén, és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta vala nekik, |
| 7. | Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felsőruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. |
| 8. | A sokaság legnagyobb része pedig felsőruháit az útra teríté, mások pedig a fákról gallyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. |
| 9. | Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! |
| 10. | És amikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez? |
| 11. | A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta. |
| 12. | És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. |
| 13. | És monda nekik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. |
| 14. | És menének hozzá vakok és sánták a templomban, és meggyógyítá őket. |
| 15. | A főpapok és írástudók pedig látván a csodákat, amelyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, akik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: hozsánna a Dávid fiának, haragra gerjedének, |
| 16. | És mondának neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nekik: Hallom. Sohasem olvastátok-e: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget? |
| 17. | És otthagyván őket, kiméne a városból Betániába, és ott marada éjjel. |
| 18. | Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. |
| 19. | És meglátva egy fügefát az út mellett, odaméne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet, és monda annak: Gyümölcs terajtad ezután soha örökké ne teremjen! És a fügefa azonnal elszárada. |
| 20. | És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen? |
| 21. | Jézus pedig felelvén, monda nekik: Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, ami e fügefán [esett], hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel, és zuhanj a tengerbe, [az is] meglészen! |
| 22. | És amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. |
| 23. | És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, amint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? |
| 24. | Jézus pedig felelvén, monda nekik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek nekem, én is megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. |
| 25. | A János keresztsége honnan vala? Mennyből-e vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha [azt] mondjuk, mennyből, azt mondja majd nekünk: Miért nem hittetek tehát neki? |
| 26. | Ha pedig [azt] mondjuk, emberektől, félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják. |
| 27. | És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nekik ő is: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. |
| 28. | De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj, fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben! |
| 29. | Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne. |
| 30. | A másikhoz is odamenvén, hasonlóképpen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én [elmegyek], uram; de nem méne el. |
| 31. | E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának neki: Az első. Monda nekik Jézus: Bizony mondom nektek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. |
| 32. | Mert eljött hozzátok János az igazság útján, és nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki; ti pedig, akik [ezt] láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna neki. |
| 33. | Más példázatot halljatok! Vala egy házigazda, aki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. |
| 34. | Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. |
| 35. | És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. |
| 36. | Ismét külde más szolgákat, többet, mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. |
| 37. | Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. |
| 38. | De a munkások, meglátván a fiút, mondának maguk közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét! |
| 39. | És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. |
| 40. | Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal? |
| 41. | Mondának neki: Mint gonoszokat, gonoszul elveszti őket, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd neki a gyümölcsöt annak idejében. |
| 42. | Monda nekik Jézus: Sohasem olvastátok-e az Írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt? |
| 43. | Annak okáért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és [oly] népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. |
| 44. | És aki e kőre esik, szétzúzatik, akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. |
| 45. | És a főpapok és farizeusok, hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól. |
| 46. | És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt, mint prófétát. |
| 1. | És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nekik, mondván: |
| 2. | Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. |
| 3. | És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. |
| 4. | Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre! |
| 5. | De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe. |
| 6. | A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék [őket]. |
| 7. | Meghallván pedig [ezt] a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. |
| 8. | Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosak nem valának méltók. |
| 9. | Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe! |
| 10. | És kimenvén azok a szolgák az utakra, begyűjték mind, akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. |
| 11. | Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. |
| 12. | És monda neki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. |
| 13. | Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. |
| 14. | Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. |
| 15. | Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe. |
| 16. | És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, akik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. |
| 17. | Mondd meg azért nekünk, mit gondolsz: Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? |
| 18. | Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kísértgettek engem, képmutatók? |
| 19. | Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavivének neki egy dénárt. |
| 20. | És monda nekik: Kié ez a kép és a felírás? |
| 21. | Mondának neki: A császáré. Akkor monda nekik: Adjátok meg azért, ami a császáré, a császárnak; és ami az Istené, az Istennek! |
| 22. | És [ezt] hallván, elcsodálkozának, és otthagyván őt, elmenének. |
| 23. | Ugyanazon a napon menének hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt, |
| 24. | Mondván: Mester, Mózes azt mondta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támasszon magot testvérének. |
| 25. | Vala pedig minálunk hét testvér; és az első feleséget vevén, meghala, és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá. |
| 26. | Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind hetediglen. |
| 27. | Legutoljára pedig az asszony is meghala. |
| 28. | A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala. |
| 29. | Jézus pedig felelvén, monda nekik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Istennek hatalmát. |
| 30. | Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. |
| 31. | A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, így szólván: |
| 32. | Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. |
| 33. | És a sokaság [ezt] hallván, csodálkozék az ő tudományán. |
| 34. | A farizeusok pedig hallván, hogy a szadduceusokat elnémította vala, egybegyűlének; |
| 35. | És megkérdé őt közülük egy törvénytudó, kísértvén őt, és mondván: |
| 36. | Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? |
| 37. | Jézus pedig monda neki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! |
| 38. | Ez az első és nagy parancsolat. |
| 39. | A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! |
| 40. | E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. |
| 41. | Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus, |
| 42. | Mondván: Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől, kinek a fia? Mondának neki: A Dávidé. |
| 43. | Monda nekik: Miképpen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, [ezt] mondván: |
| 44. | Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. |
| 45. | Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia? |
| 46. | És senki egy szót sem felelhet vala neki, sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni. |