Online Biblia

Vedd kezedbe a Bibliád!

Olvasási terv: HIT Rádió: Olvassuk együtt egy év alatt a Bibliát!

Igeszakasz: 205. nap / 256. nap

Felolvasó: Nagy József

Márk Evangéliuma - 1. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete,
2.	Amint meg van írva a prófétáknál: Íme, én elküldöm az én követemet a te orcád előtt, aki megkészíti a te utadat előtted.
3.	Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az ő ösvényeit!
4.	Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára.
5.	És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a jeruzsálembeliek [is], és megkeresztelkedének mindnyájan őáltala a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén.
6.	János pedig teveszőr ruhát és dereka körül bőrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala.
7.	És prédikála, mondván: Utánam jő, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván sarujának szíját megoldjam.
8.	Én vízzel kereszteltelek titeket, de ő Szent Lélekkel keresztel titeket.
9.	És lőn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelteték János által a Jordánban.
10.	És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket, mint egy galambot, őreá leszállani,
11.	És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.
12.	És a Lélek azonnal elragadá őt a pusztába.
13.	És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vadállatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala neki.
14.	Minekutána pedig János tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangéliumát,
15.	És mondván: Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!
16.	Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, amint a tengerbe hálót vetének, mert halászok valának.
17.	És monda nekik Jézus: Kövessetek engem, és én azt művelem, hogy embereket halásszatok!
18.	És azonnal elhagyván az ő hálóikat, követék őt.
19.	És onnan egy kevéssé elébb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, amint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala.
20.	És azonnal hívá őket. És ők atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének.
21.	És bemenének Kapernaumba, és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala.
22.	És elálmélkodának az ő tanításán, mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
23.	Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,
24.	És monda: Ah! Mi dolgunk van nekünk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél-e, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.
25.	És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle!
26.	És a tisztátalan lélek megszaggatá őt, és fennszóval kiáltva kiméne belőle.
27.	És mindnyájan elálmélkodának, annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek neki?
28.	És azonnal elméne az ő híre Galilea egész környékére.
29.	És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt.
30.	A Simon napa pedig hideglelésben fekszik vala, és azonnal szólának neki felőle.
31.	És ő odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nekik.
32.	Estefelé pedig, amikor leszállt a nap, mind őhozzá vivék a betegeseket és az ördöngösöket;
33.	És az egész város odagyűlt vala az ajtó elé.
34.	És meggyógyíta sokakat, akik különféle betegségekben sínylődnek vala; és sok ördögöt kiűze, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy őt ismerék.
35.	Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén kiméne, és elméne egy puszta helyre, és ott imádkozék.
36.	Simon pedig, és a vele lévők utána sietének,
37.	És amikor megtalálák őt, mondának neki: Mindenki téged keres.
38.	És ő monda nekik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.
39.	És prédikál vala azoknak zsinagógáiban egész Galileában, és ördögöket űz vala.
40.	És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén őt és leborulván előtte, és mondván neki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem.
41.	Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté őt, és monda neki: Akarom, tisztulj meg!
42.	És amint [ezt] mondja vala, azonnal eltávozék tőle a poklosság, és megtisztula.
43.	És erősen megfenyegetvén, azonnal elküldé őt,
44.	És monda neki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, amit Mózes parancsolt, bizonyságul nekik.
45.	Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus [a] városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelől.

Márk Evangéliuma - 2. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	Napok múlva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van.
2.	És azonnal sokan összegyülekezének annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nekik az igét.
3.	És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, akit négyen emelnek vala.
4.	És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal őhozzá, megbonták ama [háznak] fedelét, ahol ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, amelyben a gutaütött feküdt.
5.	Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak neked a te bűneid.
6.	Valának pedig [ott] némely írástudók, akik ott ülnek vala, szívükben [így] okoskodván:
7.	Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?
8.	És Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével, hogy [azok] magukban így okoskodnak, és monda nekik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?
9.	Mi könnyebb, [azt] mondanom-e a gutaütöttnek: Megbocsáttattak neked a te bűneid, vagy [ezt] mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj?
10.	Hogy pedig megtudjátok, hogy az Ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek:
11.	Mondom neked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza!
12.	Az pedig azonnal fölkele, és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgyhogy mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, [ezt] mondván: Sohasem láttunk ilyet!
13.	És ismét kiméne a tenger mellé, és az egész sokaság megy vala őhozzá, és ő tanítja vala őket.
14.	És amikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ül vala, és monda neki: Kövess engemet! És felkelvén, követi vala őt.
15.	És lőn, amikor ő ennek házában asztalhoz üle, a vámszedők és bűnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának, és követék őt.
16.	És amikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik?
17.	És amikor ezt hallja vala Jézus, monda nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.
18.	A János és a farizeusok tanítványai pedig böjtölnek vala. Odamenének azért, és mondának neki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?
19.	Jézus pedig monda nekik: Avagy böjtölhet-e a vőlegény násznépe, amíg velük van a vőlegény? Ameddig a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek.
20.	De jőnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak azokon a napokon.
21.	Senki sem varr pedig új posztóból foltot ó ruhára, máskülönben ami [azt] kitoldaná, [még] kiszakít belőle, az új a régiből, és nagyobb szakadás lesz.
22.	És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben az új bor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.
23.	És lőn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az ő tanítványai mentükben a kalászokat kezdék vala szaggatni.
24.	Ekkor a farizeusok mondának neki: Íme, miért művelik azt szombatnapon, amit nem szabad?
25.	Ő pedig monda nekik: Sohasem olvastátok-e, mit művelt Dávid, mikor megszűkült és megéhezett vala társaival egybe?
26.	Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár főpap idejében, és ette meg a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni, csak a papoknak, és adott a társainak is?
27.	És monda nekik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért.
28.	Annak okáért az Embernek Fia a szombatnak is ura.

Márk Evangéliuma - 3. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember.
2.	És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák őt.
3.	Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre!
4.	Azoknak pedig monda: Szabad-e szombatnapon jót vagy rosszat tenni? Lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.
5.	Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! És kinyújtá, és meggyógyult a keze, és éppé lőn, mint a másik.
6.	Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes-pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.
7.	Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé, és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából,
8.	És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tírusz és a Szidon környékiek [is], amikor hallották, hogy miket művel vala, nagy sokasággal jövének őhozzá.
9.	És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak neki készen a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt.
10.	Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék őt.
11.	A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia!
12.	Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, hogy őt ki ne jelentsék.
13.	Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, akiket akar vala; és hozzá menének.
14.	És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,
15.	És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani, és az ördögöket kiűzni:
16.	Simont, akinek Péter nevet ada,
17.	És Jakabot, a Zebedeus fiát, és Jánost, a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nekik, amely azt teszi: mennydörgés fiai,
18.	És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,
19.	És iskariótes Júdást, aki el is árulta őt.
20.	Azután hazatérének. És ismét egybegyűle a sokaság annyira, hogy még nem is ehetének.
21.	Amint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt, mert azt mondják vala, hogy magánkívül van.
22.	Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
23.	Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nekik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni?
24.	És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.
25.	És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.
26.	És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
27.	Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha előbb az erőset megkötözi, és azután rabolja ki annak házát.
28.	Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, [még] a káromlások is mind, amelyekkel káromlanak,
29.	De aki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;
30.	Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.
31.	És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hívatván őt.
32.	Körülötte pedig sokaság ül vala, és mondának neki: Íme, a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.
33.	Ő pedig felele nekik, mondván: Ki az én anyám, vagy kik az én testvéreim?
34.	Azután elnézvén körös-körül a körülötte ülőkön, monda: Íme, az én anyám és az én testvéreim.
35.	Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem, és nőtestvérem, és az én anyám.

Márk Evangéliuma - 4. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle őhozzá, úgyhogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
2.	És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nekik tanításában:
3.	Halljátok! Íme, a magvető kiméne vetni.
4.	És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak, és megevék azt.
5.	Némely pedig a köves helyre esék, ahol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
6.	Mikor pedig fölkelt a nap, elsüle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
7.	Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
8.	Némely pedig a jó földbe esék, és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincannyit, némely hatvanannyit, némely pedig százannyit.
9.	És monda nekik: Akinek van füle a hallásra, hallja!
10.	Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte levők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
11.	Ő pedig monda nekik: Nektek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívüllevőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
12.	Hogy nézvén nézzenek, és ne lássanak, és hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.
13.	És monda nekik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mi módon értitek meg majd a többi példázatot?
14.	A magvető az igét hinti.
15.	Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét, de mihelyst hallják, azonnal eljő a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.
16.	És hasonlóképpen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyst hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják,
17.	De nincsen őbennük gyökere, hanem ideigvalók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.
18.	A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét hallják,
19.	De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz.
20.	A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely százannyit.
21.	És monda nekik: Avagy azért hozzák-e elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-e, hogy a gyertyatartóba tegyék?
22.	Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
23.	Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!
24.	És monda nekik: Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást adnak nektek, akik halljátok.
25.	Mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
26.	És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
27.	És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja, miképpen.
28.	Mert magától terem a föld először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.
29.	Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
30.	És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?
31.	A mustármaghoz, amely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
32.	És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt úgy, hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
33.	És sok ilyen példázatban hirdeti vala nekik az igét úgy, amint megérthetik vala.
34.	Példázat nélkül pedig nem szól vala nekik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.
35.	Azután monda nekik azon a napon, amint este lőn: Menjünk át a túlsó partra!
36.	Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt úgy, amint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
37.	Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba annyira, hogy már-már megtelék.
38.	Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon alszik vala. És fölkelték őt, és mondának neki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
39.	És felkelvén, megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.
40.	És monda nekik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
41.	És megfélemlének nagy félelemmel, és [ezt] mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek neki?

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt

Előző nap

Következő nap