| 1. | És menének a tenger túlsó partjára, a gadarénusok földjére. |
| 2. | És amint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan lélek volt, |
| 3. | Akinek lakása a sírboltokban vala; és már láncokkal sem bírta őt senki sem lekötni. |
| 4. | Mert sokszor megkötözték őt béklyókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta és a béklyókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni. |
| 5. | És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva. |
| 6. | Mikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutamodék, és elébe borula, |
| 7. | És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nekem teveled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem! |
| 8. | (Mert ezt mondja vala neki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből!) |
| 9. | És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. |
| 10. | És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről. |
| 11. | Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, amely legel vala. |
| 12. | És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be! |
| 13. | És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba, és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren; és belefúlának a tengerbe. |
| 14. | Akik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, ami történt. |
| 15. | És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngös ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, akiben a légió volt; és megfélemlének. |
| 16. | Akik pedig látták, elbeszélék nekik, hogy mi történt vala az ördöngössel és a disznókkal. |
| 17. | És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból. |
| 18. | Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngös kéré őt, hogy vele lehessen, |
| 19. | De Jézus nem engedé meg neki, hanem monda neki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nekik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és [mint] könyörült rajtad! |
| 20. | El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának. |
| 21. | És mikor ismét általment Jézus a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűle őhozzá; és vala a tenger mellett. |
| 22. | És íme, eljöve a zsinagógafők egyike, név szerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék, |
| 23. | És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen. |
| 24. | El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt. |
| 25. | És egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásos vala, |
| 26. | És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát [magára] költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett, |
| 27. | Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját. |
| 28. | Mert [ezt] mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok. |
| 29. | És vérének forrása azonnal kiszárada, és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából. |
| 30. | Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy [isteni] erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat? |
| 31. | És mondának neki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem? |
| 32. | És körülnéze, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte. |
| 33. | Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala [oda], és elébe borula, és elmonda neki mindent igazán. |
| 34. | Ő pedig monda neki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból! |
| 35. | Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt, mit fárasztod tovább a Mestert? |
| 36. | Jézus pedig, amint hallá a beszédet, amit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higgy! |
| 37. | És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek, és Jakabnak, és Jánosnak, a Jakab testvérének. |
| 38. | És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót. |
| 39. | És bemenvén, monda nekik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik. |
| 40. | És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját, és a vele levőket, és beméne oda, ahol a gyermek fekszik vala. |
| 41. | És megfogván a gyermeknek kezét, monda neki: Talita, kúmi! – ami megmagyarázva azt teszi: Leányka, neked mondom, kelj föl! |
| 42. | És a leányka azonnal fölkele és jár vala, mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának. |
| 43. | Ő pedig erősen megparancsolá nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni. |
| 1. | És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai. |
| 2. | És amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, akik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, ami neki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa? |
| 3. | Avagy nem ez-e az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei [is]? És megbotránkoznak vala őbenne. |
| 4. | Jézus pedig monda nekik: Nincs próféta tisztesség nélkül, csak a maga hazájában, és a rokonai között, és a maga házában. |
| 5. | Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyíta meg, rájuk vetvén kezeit. |
| 6. | És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán körös-körül járja vala a falvakat, tanítván. |
| 7. | Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nekik hatalmat a tisztátalan lelkeken. |
| 8. | És megparancsolá nekik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálcán kívül, se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben, |
| 9. | Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek. |
| 10. | És monda nekik: Ahol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, amíg továbbmentek onnét. |
| 11. | Akik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul őellenük. Bizony mondom nektek: Szodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak. |
| 12. | Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg. |
| 13. | És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala. |
| 14. | És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve), és monda: Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne ez erők. |
| 15. | Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő, mások meg azt mondják vala, hogy próféta, vagy [olyan], mint egy a próféták közül. |
| 16. | Heródes pedig [ezeket] hallván, monda: Akinek én fejét vétetém, az a János ez, ő támadt fel a halálból. |
| 17. | Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül. |
| 18. | Mert János [azt] mondá Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével élned. |
| 19. | Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni, de nem teheté. |
| 20. | Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt. |
| 21. | De egy alkalmas nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala, |
| 22. | És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked. |
| 23. | És megesküvék neki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom neked, még ha országom felét is. |
| 24. | Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét. |
| 25. | És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré [őt], mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nekem a Keresztelő János fejét egy tálban! |
| 26. | A király pedig, noha igen megszomorodék, esküje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. |
| 27. | És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét. |
| 28. | Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban, és adá a leánynak, a leány pedig az anyjának adá azt. |
| 29. | A tanítványai pedig, amikor [ezt] meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék. |
| 30. | És az apostolok összegyülekezének Jézushoz, és elbeszélének neki mindent, azt is, amiket cselekedtek, azt is, amiket tanítottak vala. |
| 31. | Ő pedig monda nekik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé! Mert sokan valának a járókelők, és még evésre sem volt alkalmas idejük. |
| 32. | És elmenének hajón egy puszta helyre, csupán ő maguk. |
| 33. | A sokaság pedig meglátá őket, amint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének. |
| 34. | És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani. |
| 35. | Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzá menvén az ő tanítványai, mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van: |
| 36. | Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek maguknak kenyeret, mert nincs mit enniük. |
| 37. | Ő pedig felelvén, monda nekik: Adjatok nekik ti enniük! És mondának neki: Elmenvén, vegyünk-e kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nekik? |
| 38. | Ő pedig monda nekik: Hány kenyeretek van? Menjetek, és nézzétek meg! És megtudván, mondának: Öt, és két halunk. |
| 39. | És parancsolá nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. |
| 40. | Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. |
| 41. | Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat [is] elosztá mindnyájuk között. |
| 42. | Evének azért mindnyájan, és megelégedének, |
| 43. | És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból [is]. |
| 44. | Akik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezren valának férfiak. |
| 45. | És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Betsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja. |
| 46. | Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni. |
| 47. | És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon. |
| 48. | És látá őket, amint vesződnek az evezéssel, mert a szél szembefú vala velük; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva, és el akar vala haladni mellettük. |
| 49. | Azok pedig látván őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltának, |
| 50. | Mert mindnyájan látják vala őt, és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! |
| 51. | Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala. |
| 52. | Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívük meg vala keményedve. |
| 53. | És átkelve, eljutának Genezáret földjére, és kikötének. |
| 54. | De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt, |
| 55. | És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van. |
| 56. | És ahová bemegy vala a falvakba, vagy városokba, vagy majorokba, a betegeket letevék a piacokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának. |
| 1. | És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek vala. |
| 2. | És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának. |
| 3. | Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezüket erősen megmossák. |
| 4. | És piacról [jövén] sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb [is] van, aminek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását. |
| 5. | Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret? |
| 6. | Ő pedig felelvén, monda nekik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem. |
| 7. | Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. |
| 8. | Mert az Isten parancsolatát elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását, és sok egyéb efféléket is cselekszetek. |
| 9. | És monda nekik: Az Isten parancsolatát szépen félreteszitek azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. |
| 10. | Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat! És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg! |
| 11. | Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: [templomi] ajándék) az, amivel megsegíthetnélek, |
| 12. | Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen, |
| 13. | Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, amelyet rendeltetek; és sok effélét [is] cselekesztek. |
| 14. | És előszólítván az egész sokaságot, monda nekik: Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: |
| 15. | Nincs semmi az emberen kívül való, ami bemenvén őbelé, megfertőztethetné őt, hanem amik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert. |
| 16. | Ha valakinek van füle a hallásra, hallja! |
| 17. | És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék őt tanítványai a példázat felől. |
| 18. | És monda nekik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-e? Nem értitek-e, hogy ami kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt? |
| 19. | Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül, amely minden eledelt megtisztít. |
| 20. | Monda továbbá: Ami az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert. |
| 21. | Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, |
| 22. | Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság; |
| 23. | Mindezek a gonoszságok belülről jőnek ki, és megfertőztetik az embert. |
| 24. | És onnét fölkelvén, elméne Tírusz és Szidon határaiba, és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát. |
| 25. | Mert hallván felőle egy asszony, akinek leányában tisztátalan lélek vala, eljőve és lábaihoz borula. |
| 26. | Ez az asszony pedig pogány vala, szíro-föníciai származású. És kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt. |
| 27. | Jézus pedig monda neki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. |
| 28. | Az pedig felele, és monda neki: Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. |
| 29. | Erre monda neki: E beszédért eredj el, az ördög kiment a te leányodból! |
| 30. | És hazamenvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék. |
| 31. | Aztán ismét kimenvén Tírusz és Szidon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át. |
| 32. | És hozának neki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala őt, hogy vesse rá kezét. |
| 33. | Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egymagát, az ujjait annak fülébe bocsátá, és köpvén, illeté annak nyelvét. |
| 34. | És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda neki: Effata!, azaz: Nyilatkozzál meg! |
| 35. | És azonnal megnyilatkozának annak fülei, és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala. |
| 36. | És megparancsolá nekik, hogy senkinek se mondják el, de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék. |
| 37. | És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett, a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké. |