| 1. | És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Betfagé és Betánia felé, az Olajfák hegyénél, elkülde kettőt tanítványai közül, |
| 2. | És monda nekik: Eredjetek abba a faluba, amely előttetek van, és amikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, amelyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide! |
| 3. | És ha valaki azt mondja nektek: Miért teszitek ezt?, mondjátok: Az Úrnak van szüksége rá. És azonnal elbocsátja azt ide. |
| 4. | Elmenének azért, és megtalálák a megkötött vemhet az ajtónál kívül a kettős útnál, és eloldák azt. |
| 5. | Az ott állók közül pedig némelyek mondának nekik: Mit műveltek, hogy eloldjátok a vemhet? |
| 6. | Ők pedig felelének nekik úgy, amint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták őket. |
| 7. | És odavivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felsőruháikat, ő pedig felüle rá. |
| 8. | Sokan pedig felsőruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról, és az útra hányják vala. |
| 9. | Akik pedig előtte menének, és akik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! |
| 10. | Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, amely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! |
| 11. | És beméne Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Betániába a tizenkettővel. |
| 12. | És másnap, mikor Betániából kimentek vala, megéhezék. |
| 13. | És meglátván messziről egy [füge]fát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta; de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála, mert nem vala fügeérésnek ideje. |
| 14. | Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki! És hallák az ő tanítványai. |
| 15. | És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, akik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárusok székeit pedig felforgatá, |
| 16. | És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül. |
| 17. | És tanít vala, mondván nekik: Nincsen-e megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt. |
| 18. | És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ő tanításán. |
| 19. | És mikor beesteledék, kiméne a városból. |
| 20. | Reggel pedig, amikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott. |
| 21. | És Péter visszaemlékezvén, monda neki: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradott! |
| 22. | És Jézus felelvén, monda nekik: Legyen hitetek Istenben! |
| 23. | Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel, és ugorjál a tengerbe; és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz neki, amit mondott. |
| 24. | Azért mondom nektek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen nektek. |
| 25. | És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami [panaszotok] van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket. |
| 26. | Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. |
| 27. | És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig ő a templomban körüljára, hozzá mennek vala a főpapok, és az írástudók, és a vének. |
| 28. | És mondának neki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? És ki adta neked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd? |
| 29. | Jézus pedig felelvén, monda nekik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, és feleljetek meg nekem, akkor megmondom nektek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket: |
| 30. | A János keresztsége mennyből vala-e, vagy emberektől? Feleljetek nekem! |
| 31. | Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha [azt] mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát neki? |
| 32. | Ha pedig [azt] mondjuk: Emberektől; félnek vala a néptől. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala. |
| 33. | Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nekik: Én sem mondom meg nektek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket. |
| 1. | És kezde nekik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. |
| 2. | És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből. |
| 3. | Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza. |
| 4. | És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát, azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék. |
| 5. | És ismét másikat külde, ezt pedig megölék; és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. |
| 6. | Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájuk, [ezt] mondván: A fiamat meg fogják becsülni. |
| 7. | Azok a munkások azonban [ezt] mondák maguk között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. |
| 8. | És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték. |
| 9. | Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. |
| 10. | Ezt az írást sem olvastátok-e? Amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé. |
| 11. | Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. |
| 12. | És igyekeznek vala őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván őt, továbbmenének. |
| 13. | És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy megfogják őt a beszédben. |
| 14. | Azok pedig odamenvén, mondának neki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem gondolsz senkivel, mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-e a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-e vagy ne fizessünk? |
| 15. | Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, monda nekik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam! |
| 16. | Azok pedig hozának. És monda nekik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának neki: A császáré. |
| 17. | És felelvén Jézus, monda nekik: Adjátok meg ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek! És elálmélkodának őrajta. |
| 18. | És jövének hozzá szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék őt, mondván: |
| 19. | Mester, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének. |
| 20. | Heten valának tehát fitestvérek. És az első feleséget vőn, de meghalván, magot nem hagya. |
| 21. | És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot ő sem hagya, a harmadik is hasonlóképpen. |
| 22. | És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is. |
| 23. | A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt. |
| 24. | Jézus pedig felelvén, monda nekik: Avagy nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát? |
| 25. | Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. |
| 26. | A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott neki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene. |
| 27. | Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek. |
| 28. | Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésüket hallotta vala, [és] tudván, hogy jól megfelele nekik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között? |
| 29. | Jézus pedig felele neki: Minden parancsolatok között az első: Halljad, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr! |
| 30. | Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből! Ez az első parancsolat. |
| 31. | A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. |
| 32. | Akkor monda neki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más. |
| 33. | És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni [embernek] felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égő áldozatnál és véres áldozatnál. |
| 34. | Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda neki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni. |
| 35. | És felele Jézus és monda, amint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak fia? |
| 36. | Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. |
| 37. | Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mi módon fia hát neki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt. |
| 38. | Ő pedig monda nekik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben, és [szeretik] a piacokon való köszöntéseket, |
| 39. | És a gyülekezetekben az elölüléseket, és a lakomákon a főhelyeket. |
| 40. | Akik az özvegyeknek házát fölemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek. |
| 41. | És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala [abba]. |
| 42. | És egy szegény özvegyasszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete [bele]. |
| 43. | Akkor előszólítván tanítványait, monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet vetett, hogynem mind a többi, akik a perselybe vetettek vala. |
| 44. | Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének, ez pedig az ő szegénységéből, amije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát. |
| 1. | Mikor pedig a templomból kiméne, monda neki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek! |
| 2. | Jézus pedig felelvén, monda neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, amely le nem romboltatik. |
| 3. | Mikor pedig az Olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék őt magukban Péter, Jakab, János és András: |
| 4. | Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, és mi [lesz] a jel, amikor mindezek beteljesednek! |
| 5. | Jézus pedig felelvén nekik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket! |
| 6. | Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik azt mondják: Én vagyok; és sokakat elhitetnek. |
| 7. | Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniük; de [ez] még nem a vég. |
| 8. | Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok. |
| 9. | Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra, mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul őnekik. |
| 10. | De előbb hirdettetnie kell az evangéliumnak minden pogányok között. |
| 11. | Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik nektek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szólotok, hanem a Szent Lélek. |
| 12. | Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket. |
| 13. | És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért, de aki mindvégig megmarad, az megtartatik. |
| 14. | Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólott, ott állani, ahol nem kellene (aki olvassa, értse meg), akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; |
| 15. | A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen; |
| 16. | És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye. |
| 17. | Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban! |
| 18. | Imádkozzatok pedig, hogy a ti futásotok ne télen legyen, |
| 19. | Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, amilyenek a világ kezdete óta, amelyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek. |
| 20. | És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. |
| 21. | Ha pedig akkor ezt mondja nektek valaki: Íme, itt a Krisztus, vagy: Íme, amott; ne higgyétek! |
| 22. | Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, [még] a választottakat is. |
| 23. | Ti pedig vigyázzatok, íme, előre megmondottam nektek mindent. |
| 24. | De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, |
| 25. | És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek. |
| 26. | És akkor meglátják az Embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. |
| 27. | És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig. |
| 28. | A fügefáról vegyétek pedig a példát. Amikor ága már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. |
| 29. | Azonképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt. |
| 30. | Bizony mondom nektek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, amíg meg nem lesznek mindezek. |
| 31. | Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. |
| 32. | Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. |
| 33. | Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő! |
| 34. | Úgy, mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. |
| 35. | Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-e, vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? |
| 36. | Hogy ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva! |
| 37. | Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok! |