Online Biblia

Vedd kezedbe a Bibliád!

Olvasási terv: HIT Rádió: Olvassuk együtt egy év alatt a Bibliát!

Igeszakasz: 209. nap / 256. nap

Felolvasó: Nagy József

Márk Evangéliuma - 14. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	Két nap múlva pedig húsvét vala, és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mi módon fogják meg és öljék meg őt.
2.	Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
3.	Mikor pedig Betániában, a poklos Simon házánál vala, amint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, akinél alabástromedény vala valódi és igen drága nárdusolajjal; és eltörvén az alabástromedényt, kitölté [azt] az ő fejére.
4.	Némelyek pedig háborognak vala maguk között, és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?
5.	Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.
6.	Jézus pedig monda: Hagyjatok békét neki, miért bántjátok őt? Jó dolgot cselekedett énvelem.
7.	Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindenkor veletek.
8.	Ő, ami tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre.
9.	Bizony mondom nektek: Valahol csak prédikálják ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.
10.	Akkor Júdás, az iskariótes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja.
11.	Azok pedig, amint meghallák, örvendezének, és ígérék, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig keresi vala, mi módon árulhatná el őt jó alkalommal.
12.	És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának neki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
13.	Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nekik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt!
14.	És ahová bemegy, mondjátok a házigazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
15.	És ő mutat nektek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk.
16.	Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, amint nekik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
17.	Mikor pedig este lőn, odaméne a tizenkettővel.
18.	És amikor leülnek és esznek vala, monda Jézus: Bizony mondom nektek, egy közületek elárul engem, aki velem eszik.
19.	Ők pedig kezdének szomorkodni, és neki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
20.	Ő pedig felelvén, monda nekik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba.
21.	Az Embernek Fia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
22.	És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nekik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
23.	És vévén a poharat, [és] hálákat adván, adá nekik; és ivának abból mindnyájan,
24.	És monda nekik: Ez az én vérem, az új szövetség [vére], amely sokakért kiontatik.
25.	Bizony mondom nektek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, amikor mint újat iszom azt az Isten országában.
26.	És dicséretet énekelve kimenének az Olajfák hegyére.
27.	És monda nekik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
28.	De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.
29.	Péter pedig monda neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
30.	És monda neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólna, háromszor tagadsz meg engem.
31.	Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképpen szólanak vala a többiek is.
32.	És menének ama helyre, amelynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom.
33.	És maga mellé vevé Pétert, és Jakabot, és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni.
34.	És monda nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
35.	És egy kevéssé előremenvén, a földre esék, és imádkozék, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra,
36.	És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom [legyen meg], hanem a tied!
37.	Azután visszatére, és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
38.	Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
39.	És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
40.	Amikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket, mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek neki.
41.	Harmadszor is jöve, és monda nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok! Elég, eljött az óra; íme, az Embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
42.	Keljetek föl, menjünk: íme, elközelgett, aki engem elárul.
43.	És mindjárt, még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
44.	Az ő elárulója pedig jelt ada nekik, mondván: Akit megcsókolok majd, ő az: fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal!
45.	És odajutván, azonnal hozzá méne, és monda: Mester! Mester! És megcsókolá őt.
46.	Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.
47.	De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
48.	Jézus pedig felelvén, monda nekik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-e rám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
49.	Naponta nálatok valék a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de [szükség], hogy az Írások beteljesedjenek.
50.	Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.
51.	Egy ifjú pedig követé őt, akinek testét csak egy gyolcsing takarta; és megfogák őt az ifjak.
52.	De ő otthagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.
53.	És vivék Jézust a főpaphoz. És odagyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.
54.	Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig; és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.
55.	A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt, de nem találnak vala.
56.	Mert sokan tesznek vala [ugyan] hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.
57.	És némelyek fölkelének, és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:
58.	Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, amely nem kézzel csináltatott.
59.	De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.
60.	Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-e? Miféle bizonyságot tesznek ezek teellened?
61.	Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda neki: Te vagy-e a Krisztus, az áldott [Isten] Fia?
62.	Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az Embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.
63.	A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
64.	Hallátok a káromlást. Mi tetszik nektek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.
65.	És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orcáját elfedni, és őt öklözni, és mondani neki: Prófétálj! A szolgák pedig arcul csapdossák vala őt.
66.	Amint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül,
67.	És meglátván Pétert, amint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a názáreti Jézussal valál!
68.	Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornácra; és a kakas megszólala.
69.	A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülük való.
70.	Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülük való vagy, mert galileabeli is vagy, és a beszéded [is] hasonló.
71.	Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.
72.	És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, amelyet neki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.

Márk Evangéliuma - 15. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
2.	És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-e a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda neki: Te mondod.
3.	És erősen vádolják vala őt a főpapok.
4.	Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-e? Íme, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
5.	Jézus pedig semmit sem felele, annyira, hogy Pilátus elcsodálkozék.
6.	Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nekik, akit éppen óhajtának.
7.	Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, akik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
8.	És a sokaság kiáltván, kezdé kérni [Pilátust] arra, amit mindenkor megtesz vala nekik.
9.	Pilátus pedig felele nekik, mondván: Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?
10.	Mert tudja vala, hogy irigységből adták őt kézbe a főpapok.
11.	A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik.
12.	Pilátus pedig felelvén, ismét monda nekik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, akit a zsidók királyának mondotok?
13.	És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
14.	Pilátus pedig monda nekik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
15.	Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezükbe adá, hogy megfeszítsék.
16.	A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, ami az őrház; és összehívák az egész csapatot.
17.	És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
18.	És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
19.	És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
20.	Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték, és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
21.	És kényszerítének egy mellettük elmenőt, bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
22.	És vivék őt a Golgota [nevű] helyre, amely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
23.	És mirhás bort adnak vala neki inni, de ő nem fogadá el.
24.	És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
25.	Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
26.	Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
27.	Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
28.	És beteljesedett az Írás, amely [azt] mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
29.	Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah, aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted,
30.	Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
31.	Hasonlóképpen pedig a főpapok is csúfolódván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
32.	A Krisztus, az Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk! Akiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
33.	Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig.
34.	És kilenc órakor fennszóval kiálta Jézus, mondván: Elói, Elói! Lamma sabaktáni? Ami megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engemet?
35.	Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Íme, Illést hívja.
36.	Egy ember pedig odafutamodék, és egy szivacsot megtöltvén ecettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada neki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-e Illés, hogy levegye őt.
37.	Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
38.	És a templom kárpitja fölétől aljáig kettéhasada.
39.	Látván pedig a százados, aki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
40.	Valának pedig asszonyok is, akik távolról nézik vala, akik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
41.	Akik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala neki; és sok más asszony, akik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
42.	És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
43.	Eljöve az arimatiai József, egy tisztességes tanácsbeli, aki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
44.	Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna, és magához hívatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-e meg.
45.	És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
46.	Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, amely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
47.	Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé [anyja], nézik vala, hová helyezék.

Márk Evangéliuma - 16. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária, a Jakab [anyja], és Salomé drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt.
2.	És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelkeltekor.
3.	És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról?
4.	És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala.
5.	És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.
6.	Az pedig monda nekik: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; íme, a hely, ahová őt helyezék.
7.	De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondotta nektek!
8.	És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
9.	Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt űzött vala ki.
10.	Ez elmenvén, megjelenté azoknak, akik vele valának, [és] keseregnek és sírnak vala.
11.	Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék.
12.	Ezután pedig közülük kettőnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala.
13.	Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.
14.	Azután, mikor asztalnál ülnek vala, megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták vala, nem hivének,
15.	És monda nekik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.
16.	Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik.
17.	Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak;
18.	Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nekik; betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
19.	Az Úr azért, minekutána szólott vala nekik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.
20.	Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az igét a jelek által, amelyek követik vala. Ámen!

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt

Előző nap

Következő nap