| 1. | Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás, |
| 2. | Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában, |
| 3. | És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba, prédikálván a megtérés keresztségét a bűnöknek bocsánatára, |
| 4. | Amint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki [ezt] mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit! |
| 5. | Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös utak simákká lesznek; |
| 6. | És meglátja minden test az Istennek szabadítását. |
| 7. | Monda azért a sokaságnak, amely kiméne hozzá, hogy általa megkereszteltessék: Viperák fajzatai, kicsoda intett meg titeket, hogy a bekövetkező harag elől meneküljetek? |
| 8. | Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. |
| 9. | Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik. |
| 10. | És megkérdé őt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát? |
| 11. | Ő pedig felelvén, monda nekik: Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs; és akinek van eledele, hasonlóképp cselekedjék! |
| 12. | És eljövének a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának neki: Mester, mit cselekedjünk? |
| 13. | Ő pedig monda nekik: Semmi többet ne követeljetek, mint ami előtökbe rendeltetett! |
| 14. | És megkérdék őt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nekik: Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal! |
| 15. | Mikor pedig a nép várt, és szívükben mind azon gondolkoztak János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus, |
| 16. | Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel, de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel; |
| 17. | Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét, és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. |
| 18. | És még sok egyebekre is intvén [őket], hirdeté az evangéliumot a népnek. |
| 19. | Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem megfeddetett őtőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért, amiket Heródes cselekedett, |
| 20. | [Ez] még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté. |
| 21. | Lőn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett és imádkozott, megnyilatkozék az ég, |
| 22. | És leszálla őreá a Szent Lélek testi ábrázatban, mint egy galamb, és szózat lőn a mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, tebenned gyönyörködöm! |
| 23. | Maga Jézus pedig mintegy harmincesztendős volt, mikor [tanítani] kezdett, ki, amint állítják vala, a József fia vala, [ez pedig] a Hélié, |
| 24. | [Ez] Mattáté, [ez] Lévié, [ez] Melkié, [ez] Jannáé, [ez] Józsefé, |
| 25. | [Ez] Matthatiásé, [ez] Ámosé, [ez] Naumé, [ez] Eslié, [ez] Naggaié, |
| 26. | [Ez] Maáté, [ez] Matthatiásé, [ez] Sémeié, [ez] Józsefé, [ez] Júdáé, |
| 27. | [Ez] Joannáé, [ez] Rhésáé, [ez] Zorobábelé, [ez] Saláthielé, [ez] Nérié, |
| 28. | [Ez] Melkié, [ez] Addié, [ez] Hosámé, [ez] Elmodámé, [ez] Éré, |
| 29. | [Ez] Jóséé, [ez] Eliézeré, [ez] Jórimé, [ez] Mattáté, [ez] Lévié, |
| 30. | [Ez] Simeoné, [ez] Júdáé, [ez] Józsefé, [ez] Jónáné, [ez] Eliákimé, |
| 31. | [Ez] Méleáé, [ez] Maináné, [ez] Mattátáé, [ez] Nátáné, [ez] Dávidé, |
| 32. | [Ez] Jesséé, [ez] Obedé, [ez] Boázé, [ez] Sálmoné, [ez] Naássoné, |
| 33. | [Ez] Aminádábé, [ez] Arámé, [ez] Esroné, [ez] Fáresé, [ez] Júdáé. |
| 34. | [Ez] Jákóbé, [ez] Izsáké, [ez] Ábrahámé, [ez] Táréé, [ez] Nákhoré, |
| 35. | [Ez] Sárukhé, [ez] Ragávé, [ez] Fáleké, [ez] Eberé, [ez] Saláé, |
| 36. | [Ez] Kajnáné, [ez] Arfaksádé, [ez] Semé, [ez] Noéé, [ez] Lámekhé, |
| 37. | [Ez] Mathuséláé, [ez] Énókhé, [ez] Járedé, [ez] Mahalaléelé, [ez] Kajnáné, |
| 38. | [Ez] Énósé, [ez] Sethé, [ez] Ádámé, [ez pedig] az Istené. |
| 1. | Jézus pedig Szent Lélekkel telve visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába |
| 2. | Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék. |
| 3. | És monda neki az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré! |
| 4. | Jézus pedig felele neki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével! |
| 5. | Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá neki e föld minden országait egy szempillantásban, |
| 6. | És monda neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. |
| 7. | Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz. |
| 8. | Felelvén pedig Jézus, monda neki: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! |
| 9. | Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda neki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét, |
| 10. | Mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol tefelőled, hogy megőrizzenek téged; |
| 11. | És: Kezükben hordoznak téged, hogy valamiképp meg ne üssed lábadat a kőbe. |
| 12. | Felelvén pedig Jézus, monda neki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! |
| 13. | És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre. |
| 14. | Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába, és híre méne neki az egész környéken. |
| 15. | És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől. |
| 16. | És méne Názáretbe, ahol felneveltetett, és beméne szokása szerint szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. |
| 17. | És adák neki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva: |
| 18. | Az Úrnak lelke [van] énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, |
| 19. | Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. |
| 20. | És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei őreá valának függesztve. |
| 21. | Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra. |
| 22. | És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-e ez? |
| 23. | És monda nekik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nekem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt, a te hazádban is cselekedd meg azokat! |
| 24. | Monda pedig: Bizony mondom nektek: egy próféta sem kedves az ő hazájában. |
| 25. | És igazán mondom nektek, hogy Illés idejében sok özvegyasszony volt Izraelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgyhogy az egész tartományban nagy éhség volt, |
| 26. | Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Szidonnak Sareptájába az özvegyasszonyhoz. |
| 27. | És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izraelben, de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Szíriából való Naámán. |
| 28. | És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották. |
| 29. | És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül, és vivék őt annak a hegynek szélére, amelyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák. |
| 30. | Ő azonban közöttük átmenve eltávozék. |
| 31. | És leméne Kapernaumba, Galilea városába, és tanítja vala azokat szombatnapokon. |
| 32. | És csodálkozának az ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala. |
| 33. | És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől megszállt ember, aki fennhangon kiálta, |
| 34. | Mondván: Ah, mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged, ki vagy: az Istennek ama Szentje! |
| 35. | És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta neki semmit. |
| 36. | És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és kimennek? |
| 37. | És elterjede a hír őfelőle a környék minden helyén. |
| 38. | Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érte. |
| 39. | És [Jézus] mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt, és ő azonnal felkelvén, szolgála nekik. |
| 40. | A nap lementével pedig mindenek, akiknek különféle betegeik valának, őhozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket. |
| 41. | Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus. |
| 42. | A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé őt, és hozzá menének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlük. |
| 43. | Ő pedig monda nekik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nekem az Istennek országát, mert azért küldettem. |
| 44. | És prédikál vala Galilea zsinagógáiban. |
| 1. | És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala, |
| 2. | És láta két hajót állani a vizen; a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. |
| 3. | És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől, és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. |
| 4. | Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! |
| 5. | És felelvén Simon, monda neki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit; mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. |
| 6. | És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be, szakadoz vala pedig az ő hálójuk. |
| 7. | Intének azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. És eljövén, megtölték mind a két hajót annyira, hogy csaknem elsüllyedének. |
| 8. | Látván pedig [ezt] Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el éntőlem, mert [én] bűnös ember vagyok, Uram! |
| 9. | Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik ővele valának, a halfogás miatt, amelyet fogtak; |
| 10. | Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz! |
| 11. | És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenüket, és követék őt. |
| 12. | És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, íme, [vala ott] egy poklossággal teljes ember; és mikor meglátta Jézust, arcra borulva kéré őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! |
| 13. | [Jézus] pedig kinyújtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg! És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság. |
| 14. | És ő megparancsolá neki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, [úgymond], mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, amint Mózes parancsolta, bizonyságul őnekik. |
| 15. | A hír azonban annál inkább terjedt őfelőle, és nagy sokaság gyűle egybe, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből. |
| 16. | De ő félrevonula a pusztákba, és imádkozék. |
| 17. | És lőn egy napon, hogy ő tanít vala, és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, akik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből; és az Úrnak hatalma vala ővele, hogy gyógyítson. |
| 18. | És íme, valami férfiak ágyon egy embert hozának, aki gutaütött vala, és igyekezének azt bevinni és őelébe tenni. |
| 19. | De nem találván módot, hogy a sokaság miatt miképp vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre. |
| 20. | És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak neked a te bűneid! |
| 21. | Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, aki [ily] káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten? |
| 22. | Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nekik: Mit tanakodtok a ti szívetekben? |
| 23. | Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak neked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj? |
| 24. | Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket (monda a gutaütöttnek): Neked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza! |
| 25. | És [az] rögtön felkelvén azok szeme láttára, fölvevé, amin feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent. |
| 26. | És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsőíték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony, csodadolgokat láttunk ma! |
| 27. | Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ül vala, és monda neki: Kövess engem! |
| 28. | És az mindeneket elhagyván, felkele és követé őt. |
| 29. | És Lévi nagy lakomát készíte neki az ő házánál; és vala [ott] nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, akik ővelük letelepedtek volt. |
| 30. | És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel? |
| 31. | És felelvén Jézus, monda nekik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. |
| 32. | Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre. |
| 33. | Azok pedig mondának neki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta böjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is, a te tanítványaid pedig esznek és isznak? |
| 34. | Ő pedig monda nekik: Avagy művelhetitek-e azt, hogy a lakodalmasok böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van? |
| 35. | De eljőnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik őtőlük, akkor majd böjtölnek azokban a napokban. |
| 36. | És monda nekik példabeszédet is: Senki nem toldja az új posztófoltot az ó posztóhoz, mert különben az újat is megszakasztja; és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt. |
| 37. | És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe, mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a [bor] kiömöl, és a tömlők [is] elvesznek. |
| 38. | Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad. |
| 39. | És senki, aki ó [bort] iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó. |