| 1. | Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik neki hírt mondának a galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. |
| 2. | És felelvén Jézus, monda nekik: Gondoljátok-e, hogy ezek a galileabeliek bű- nösebbek voltak valamennyi galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? |
| 3. | Nem, mondom nektek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. |
| 4. | Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-e, hogy bűnösebb volt minden [más] Jeruzsálemben lakó embernél? |
| 5. | Nem, mondom nektek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. |
| 6. | És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve, és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. |
| 7. | És monda a vincellérnek: Íme, három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok; vágd ki azt, miért foglalja a földet is hiába! |
| 8. | Az pedig felelvén, monda neki: Uram, hagyj békét neki még ez esztendőben, míg körös-körül megkapálom és megtrágyázom! |
| 9. | És ha gyümölcsöt terem, [jó]; ha pedig nem, azután vágd ki azt. |
| 10. | Tanít vala pedig szombat[nap]on egy zsinagógában. |
| 11. | És íme, vala [ott] egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolc esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni. |
| 12. | És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda neki: Asszony, feloldattál a te betegségedből! |
| 13. | És reá veté kezeit, és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent. |
| 14. | Felelvén pedig a zsinagógafő haragudva, hogy szombat[nap]on gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell, azokon jöjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon. |
| 15. | Felele azért neki az Úr, és monda: Képmutató, szombat[nap]on nem oldja-e el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni? |
| 16. | Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött íme tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani e kötélből szombatnapon? |
| 17. | És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magukat neki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mindazokon a dicsőséges dolgokon, amelyek őáltala lettek. |
| 18. | Monda pedig [Jézus]: Mihez hasonló az Isten országa? És mihez hasonlítsam azt? |
| 19. | Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain. |
| 20. | És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát? |
| 21. | Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele. |
| 22. | És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve. |
| 23. | Monda pedig neki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? Ő pedig monda nekik: |
| 24. | Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom nektek, igyekeznek bemenni, és nem mehetnek. |
| 25. | Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg nekünk! És ő felelvén, ezt mondja nektek: Nem tudom, honnét valók vagytok ti. |
| 26. | Akkor kezditek mondani: Teelőtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál; |
| 27. | De ezt mondja: Mondom nektek, nem tudom, honnét valók vagytok ti; távozzatok el éntőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek! |
| 28. | Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. |
| 29. | És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek. |
| 30. | És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek. |
| 31. | Ugyanazon napon jövének [ő]hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván neki: Eredj ki és menj el innét, mert Heródes meg akar téged ölni! |
| 32. | És monda nekik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök ki, és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem. |
| 33. | Hanem nekem ma és holnap és azután úton kell lennem, mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el. |
| 34. | Jeruzsálem! Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik tehozzád küldettek; hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kiscsirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok! |
| 35. | Íme, pusztán hagyatik nektek a ti házatok; és bizony mondom nektek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő [az] [idő], mikor [ezt] mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében! |
| 1. | És lőn, mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala őutána. |
| 2. | És íme, egy vízkóros ember vala őelőtte. |
| 3. | És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-e szombat[nap]on gyógyítani? |
| 4. | Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá. |
| 5. | És felelvén nekik, monda: Ki az közületek, akinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon? |
| 6. | És nem felelhetnek vala őellene semmit ezekre. |
| 7. | És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észrevevé, mi módon válogatják a fő helyeket, mondván nekik: |
| 8. | Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre, mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hívott meg az, |
| 9. | És eljövén az, aki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd neked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni. |
| 10. | Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre, hogy mikor eljő az, aki téged meghívott, ezt mondja neked: Barátom, ülj feljebb! Akkor neked dicsőséged lesz azok előtt, akik veled együtt ülnek. |
| 11. | Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. |
| 12. | Monda pedig annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék neked. |
| 13. | Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat. |
| 14. | És boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza neked, mert majd visszafizettetik neked az igazak feltámadásakor. |
| 15. | Hallván pedig ezeket egy azok közül, akik [ővele] együtt ülnek vala, monda neki: Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában. |
| 16. | Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; |
| 17. | És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! |
| 18. | És mindnyájan egyenlőképpen kezdék magukat mentegetni. Az első monda neki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! |
| 19. | És a másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! |
| 20. | A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. |
| 21. | Mikor azért az a szolga hazament, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utcáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide! |
| 22. | És monda a szolga: Uram, meglett, amint parancsolád, és mégis van hely. |
| 23. | Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni [mindenkit], hogy megteljék az én házam; |
| 24. | Mert mondom nektek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat! |
| 25. | Megy vala pedig ővele nagy sokaság, és megfordulván, monda azoknak: |
| 26. | Ha valaki énhozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. |
| 27. | És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és énutánam jő, nem lehet az én tanítványom. |
| 28. | Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze? |
| 29. | Nehogy minekutána fundamentumot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, aki látja, |
| 30. | Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni! |
| 31. | Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-e azzal, aki őellene húszezerrel jött? |
| 32. | Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket. |
| 33. | Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom. |
| 34. | Jó a só; de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg? |
| 35. | Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. Akinek van füle a hallásra, hallja! |
| 1. | Közelgetnek vala pedig őhozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt. |
| 2. | És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik. |
| 3. | Ő pedig ezt a példázatot beszélé nekik, mondván: |
| 4. | Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? |
| 5. | És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. |
| 6. | És hazamenvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nekik: Örvendezzetek énvelem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala! |
| 7. | Mondom nektek, hogy ily módon [nagyobb] öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz [ember]en, akinek nincs szüksége megtérésre. |
| 8. | Avagy ha valamely asszonynak tíz drakmája van, és egy drakmát elveszt, nem gyújt-e gyertyát, és nem sepri-e ki a házat, és nem keresi-e gondosan, mígnem megtalálja? |
| 9. | És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek énvelem, mert megtaláltam a drakmát, melyet elvesztettem vala! |
| 10. | Ezenképpen, mondom nektek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös [ember] megtérésén. |
| 11. | Monda pedig: Egy embernek vala két fia, |
| 12. | És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztük a vagyont. |
| 13. | Nem sok nap múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék, és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. |
| 14. | Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni. |
| 15. | Akkor elmenvén, hozzászegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni. |
| 16. | És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek; és senki sem ad vala neki. |
| 17. | Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! |
| 18. | Fölkelvén, elmegyek az én atyámhoz, és [ezt] mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened! |
| 19. | És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy! |
| 20. | És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és odafutván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt. |
| 21. | És monda neki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam! |
| 22. | Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá, és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! |
| 23. | És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vigadjunk, |
| 24. | Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott! Kezdének azért vigadni. |
| 25. | Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala, és mikor [haza]jövén közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot. |
| 26. | És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az. |
| 27. | Az pedig monda neki: A te öcséd jött meg, és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza. |
| 28. | Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annak okáért kimenvén, kérlelé őt. |
| 29. | Ő pedig felelvén, monda atyjának: Íme, ennyi esztendőtől fogva szolgálok neked, és soha parancsolatodat át nem hágtam, és nekem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak. |
| 30. | Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad neki a hízott tulkot. |
| 31. | Az pedig monda neki: Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd! |
| 32. | Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, és elveszett és megtaláltatott. |
| 1. | Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára, és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. |
| 2. | Hívá azért azt, és monda neki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról, mert nem lehetsz tovább sáfár! |
| 3. | Monda pedig magában a sáfár: Mit műveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek! |
| 4. | Tudom, mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. |
| 5. | És magához hívatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? |
| 6. | Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda neki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvenet! |
| 7. | Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolcvanat! |
| 8. | És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. |
| 9. | Én is mondom nektek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. |
| 10. | Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. |
| 11. | Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi [kincset]? |
| 12. | És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda nektek, ami a tiétek? |
| 13. | Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak! |
| 14. | Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretők valának, és csúfolák őt. |
| 15. | És monda nekik: Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat megigazítjátok, de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos. |
| 16. | A törvény és a próféták [Keresztelő] Jánosig [valának]: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba. |
| 17. | Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből egy pontocskának elesni. |
| 18. | Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik. |
| 19. | Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván, |
| 20. | És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. |
| 21. | És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról, de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. |
| 22. | Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám keblébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. |
| 23. | És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak keblében. |
| 24. | És ő kiáltván, monda: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet, mert gyötrettetem e lángban! |
| 25. | Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel. |
| 26. | És mindenekfelett, miköztünk és tiközöttetek nagy közbevetés van, úgyhogy akik akarnának innét tihozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. |
| 27. | Monda pedig amaz: Kérlek azért téged, Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához, |
| 28. | Mert van öt testvérem, hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak! |
| 29. | Monda neki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat! |
| 30. | Ama pedig monda: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek! |
| 31. | Ő pedig monda neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad. |