| 1. | Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek, de jaj annak, aki által esnek! |
| 2. | Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. |
| 3. | Őrizzétek meg magatokat; ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt, és ha megtér, bocsáss meg neki! |
| 4. | És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer tehozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss neki! |
| 5. | És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket! |
| 6. | Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne nektek. |
| 7. | Kicsoda pedig tiközületek az, aki ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? |
| 8. | Sőt, nem ezt mondja-e neki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nekem, míg én eszem és iszom, és azután egyél és igyál te? |
| 9. | Avagy megköszöni-e annak a szolgának, hogy azt művelte, amit neki parancsolt? Nem gondolom. |
| 10. | Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik nektek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk, mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük. |
| 11. | És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Szamariának és Galileának közepette méne által. |
| 12. | És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának, |
| 13. | És felemelék szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! |
| 14. | És mikor őket látta, monda nekik: Elmenvén, mutassátok meg magatokat a papoknak! És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. |
| 15. | Egy pedig őközülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval. |
| 16. | És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván neki; és az szamariabeli vala. |
| 17. | Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-e meg? A kilence pedig hol van? |
| 18. | Nem találkoztak, akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? |
| 19. | És monda neki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott. |
| 20. | Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nekik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. |
| 21. | Sem azt nem mondják: Íme itt, vagy: Íme amott [van]; mert íme, az Isten országa tibennetek van. |
| 22. | Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az Ember Fiának napjai közül, és nem láttok. |
| 23. | És mondják majd nektek: Íme itt, vagy: Íme amott [van]; de ne menjetek el, és ne kövessétek! |
| 24. | Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik, úgy lesz az Embernek Fia is az ő napján. |
| 25. | De előbb sokat kell neki szenvednie, és megvettetnie e nemzetségtől. |
| 26. | És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az Ember Fiának napjaiban is. |
| 27. | Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte. |
| 28. | Hasonlóképpen, mint a Lót napjaiban is lett: ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; |
| 29. | De amely napon kiment Lót Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett. |
| 30. | Ezenképpen lesz azon a napon, melyen az Embernek Fia megjelenik. |
| 31. | Aznap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és aki a mezőn, azonképpen ne forduljon hátra! |
| 32. | Emlékezzetek Lót feleségére! |
| 33. | Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt. |
| 34. | Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. |
| 35. | Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. |
| 36. | Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. |
| 37. | És felelvén, mondának neki: Hol, Uram? Ő pedig monda nekik: Ahol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk. |
| 1. | Monda pedig nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni, |
| 2. | Mondván: Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félt, és embert nem becsült. |
| 3. | Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen! |
| 4. | Az pedig nem akará egy ideig, de azután monda őmagában: Jóllehet Istent nem félek, és embert nem becsülök, |
| 5. | Mindazáltal mivelhogy nekem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. |
| 6. | Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! |
| 7. | Hát az Isten nem áll-e bosszút az ő választottaiért, kik őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? |
| 8. | Mondom nektek, hogy bosszút áll értük hamar. Mindazáltal az Embernek Fia mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön? |
| 9. | Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: |
| 10. | Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. |
| 11. | A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! Hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím, e vámszedő is. |
| 12. | Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek. |
| 13. | A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! |
| 14. | Mondom nektek, ez megigazulva méne alá az ő házához inkább, hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. |
| 15. | Vivének pedig hozzá kisgyermekeket is, hogy illesse azokat, mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat. |
| 16. | De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa. |
| 17. | Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba. |
| 18. | És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem? |
| 19. | Monda pedig neki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. |
| 20. | A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld atyádat és anyádat! |
| 21. | Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. |
| 22. | Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyországban; és jer, kövess engem! |
| 23. | Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék, mert igen gazdag vala. |
| 24. | És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van! |
| 25. | Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. |
| 26. | Akik pedig ezt hallották, mondának: Ki üdvözülhet tehát? |
| 27. | Ő pedig monda: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. |
| 28. | És monda Péter: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged. |
| 29. | Ő pedig monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, |
| 30. | Aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet. |
| 31. | És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nekik: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az Embernek Fián, amit a próféták megírtak. |
| 32. | Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; |
| 33. | És megostorozván, megölik őt, és harmadnapon feltámad. |
| 34. | Ők pedig ezekből semmit nem értének, és a beszéd őelőlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat. |
| 35. | Lőn pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. |
| 36. | És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az. |
| 37. | Megmondák pedig neki, hogy a názáretbeli Jézus megy el arra. |
| 38. | És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! |
| 39. | Akik pedig elöl mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! |
| 40. | És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt, |
| 41. | Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön! |
| 42. | És Jézus monda neki: Láss, a te hited téged megtartott! |
| 43. | És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent; az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsőséget ada az Istennek. |
| 1. | És bemenvén, általméne Jerikón. |
| 2. | És íme, [vala ott] egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak, és az fővámszedő vala, és gazdag. |
| 3. | És igyekezék Jézust látni, ki az, de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. |
| 4. | És előrefutván, felhága egy eperfügefára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. |
| 5. | És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda neki: Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nekem a te házadnál kell maradnom! |
| 6. | És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. |
| 7. | És mikor [ezt] látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. |
| 8. | Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, íme minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négyannyit adok helyébe. |
| 9. | Monda pedig neki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia! |
| 10. | Mert azért jött az Embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. |
| 11. | És mikor azok ezeket hallották, folytatá, és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa. |
| 12. | Monda azért: Egy nemesember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. |
| 13. | Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nekik tíz gírát, és monda nekik: Kereskedjetek, míg megjövök! |
| 14. | Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mirajtunk! |
| 15. | És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják őhozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett. |
| 16. | Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. |
| 17. | Ő pedig monda neki: Jól vagyon, jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hű, legyen birodalmad tíz városon! |
| 18. | És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. |
| 19. | Monda pedig ennek is: Neked is legyen birodalmad öt városon! |
| 20. | És jöve egy másik, mondván: Uram, ímhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam, |
| 21. | Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed, amit nem [te] tettél el, és aratod, amit nem [te] vetettél. |
| 22. | Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, amit nem [én] tettem el, és aratom, amit nem [én] vetettem. |
| 23. | Miért nem adtad azért az én pénzemet a [pénzváltók] asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? |
| 24. | És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van! |
| 25. | És mondának neki: Uram, tíz gírája van! |
| 26. | [És ő monda]: Mert mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle. |
| 27. | Sőt, ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én őrajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem! |
| 28. | És ezeket mondván, megy vala elöl, felmenvén Jeruzsálembe. |
| 29. | És lőn, mikor közelgetett Bétfágéhoz és Betániához, a hegyhez, mely Olajfák [hegyének] hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, |
| 30. | Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba, melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide! |
| 31. | És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? Ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. |
| 32. | És elmenvén a küldöttek, úgy találák, amint nekik mondotta. |
| 33. | És mikor a vemhet eloldák, mondának nekik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? |
| 34. | Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. |
| 35. | Elvivék azért azt Jézushoz, és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reáhelyezteték. |
| 36. | És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték. |
| 37. | Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, |
| 38. | Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! |
| 39. | És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának neki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! |
| 40. | És ő felelvén, monda nekik: Mondom nektek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani! |
| 41. | És mikor közeledett, látván a várost, síra azon, |
| 42. | Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik neked a te békességedre [valók]! De most elrejtettek a te szemeid elől. |
| 43. | Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid tekörülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged. |
| 44. | És a földre tipornak téged és a te fiaidat tebenned, és nem hagynak tebenned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. |
| 45. | És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, akik adnak és vesznek vala abban, |
| 46. | Mondván nekik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza, ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek! |
| 47. | És tanít vala mindennap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni. |
| 48. | És nem találták el, mit cselekedjenek, mert az egész nép őrajta függ vala, [reá] hallgatván. |