| 1. | És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe, |
| 2. | És mondának neki, így szólván: Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta? |
| 3. | Felelvén pedig, monda nekik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, mondjátok meg azért nekem: |
| 4. | A János keresztsége mennyből vala-e, vagy emberektől? |
| 5. | Azok pedig tanakodának maguk közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: mennyből, [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát neki? |
| 6. | Ha pedig [ezt] mondjuk: emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve, hogy János próféta volt. |
| 7. | Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét [vala]. |
| 8. | És Jézus monda nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. |
| 9. | És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék. |
| 10. | És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. |
| 11. | És még másik szolgát is külde, de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. |
| 12. | És még harmadikat is külde, de azok azt is megsebesítvén, kiveték. |
| 13. | Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat, talán azt, ha látják, megbecsülik. |
| 14. | De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség! |
| 15. | És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal? |
| 16. | Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]! |
| 17. | Ő pedig reájuk tekintvén, monda: Mi az tehát, ami meg van írva: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé? |
| 18. | Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. |
| 19. | És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket őreá vetni azon órában; de félének a néptől, mert megérték, hogy őellenük mondta e példázatot. |
| 20. | Annak okáért vigyázván őreá, leselkedőket küldének ki, akik igazaknak tetteték magukat, hogy őt megfogják beszédében, hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának. |
| 21. | Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod. |
| 22. | Szabad-e nekünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? |
| 23. | Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nekik: Mit kísértetek engem? |
| 24. | Mutassatok nekem egy pénzt! Kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. |
| 25. | Ő pedig monda nekik: Adjátok meg azért, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek! |
| 26. | És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt, és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának. |
| 27. | Hozzá menvén pedig a szadduceusok közül némelyek, akik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt, |
| 28. | Mondván: Mester, Mózes megírta nekünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az ő testvérének. |
| 29. | Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül; |
| 30. | A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg; |
| 31. | Akkor a harmadik vette el azt, és hasonlóképpen mind a heten is, és nem hagytak magot, és meghaltak. |
| 32. | Mindezek után pedig meghalt az asszony is. |
| 33. | A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük? Mert mind a hétnek felesége volt. |
| 34. | És felelvén, monda nekik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak, |
| 35. | De akik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak, |
| 36. | Mert meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. |
| 37. | Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. |
| 38. | Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek [Istene]; mert mindenek élnek őneki. |
| 39. | Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! |
| 40. | És többé semmit sem mertek tőle kérdezni. |
| 41. | Monda pedig nekik: Mi módon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia, |
| 42. | Holott maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak: ülj az én jobb kezem felől, |
| 43. | Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. |
| 44. | Dávid azért Urának mondja őt, mi módon fia tehát neki? |
| 45. | És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: |
| 46. | Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első ülést, és a lakomákon a fő helyeket; |
| 47. | Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek. |
| 1. | És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándékaikat a perselybe. |
| 2. | Láta pedig egy szegény özvegyasszonyt is, hogy abba két fillért vete. |
| 3. | És monda: Igazán mondom nektek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete: |
| 4. | Mert mindezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz, ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, odaveté. |
| 5. | És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda: |
| 6. | Ezekből, amiket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék. |
| 7. | Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? És mi lesz a jel, mikor mindezek meglesznek? |
| 8. | Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket, mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett. Ne menjetek azért utánuk! |
| 9. | És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek, mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem [jő] mindjárt a vég. |
| 10. | Akkor monda nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; |
| 11. | És mindenfelé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből. |
| 12. | De mindezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket], adván a gyülekezetek elé, és tömlöcökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért. |
| 13. | De ebből nektek lesz tanúbizonyságotok. |
| 14. | Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre! |
| 15. | Mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mindazok, akik magukat ellenetekbe vetik. |
| 16. | Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] tiközületek. |
| 17. | És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. |
| 18. | De fejeteknek egy hajszála sem vész el. |
| 19. | A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket. |
| 20. | Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. |
| 21. | Akkor akik Júdeában [lesznek], fussanak a hegyekre, és akik annak közepette, menjenek ki abból, és akik a mezőben, ne menjenek be abba! |
| 22. | Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mindazok, amik megírattak. |
| 23. | Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban, mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen. |
| 24. | És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé, és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje. |
| 25. | És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, |
| 26. | Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek, mert az egek erősségei megrendülnek. |
| 27. | És akkor meglátják az Embernek Fiát eljőni a felhőben hatalommal és nagy dicsőséggel. |
| 28. | Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket, mert elközelget a ti váltságtok. |
| 29. | Monda pedig nekik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat. |
| 30. | Mikor immár hajtanak, és [ezt] látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. |
| 31. | Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. |
| 32. | Bizony mondom nektek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mindezek meglesznek. |
| 33. | Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. |
| 34. | De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap; |
| 35. | Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak. |
| 36. | Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az Embernek Fia előtt! |
| 37. | Tanít vala pedig naponta a templomban, éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák [hegyének] neveztetik. |
| 38. | És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban. |
| 1. | Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely húsvétnak mondatik. |
| 2. | És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől. |
| 3. | Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki iskariótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala, |
| 4. | És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mi módon adja őt nekik kezükbe. |
| 5. | És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak neki, |
| 6. | Ő pedig megígéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nekik kezükbe adja zenebona nélkül. |
| 7. | Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a húsvéti báránynak. |
| 8. | És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük! |
| 9. | Ők pedig mondának neki: Hol akarod, hogy elkészítsük? |
| 10. | És ő monda nekik: Íme, mikor bementek a városba, szembejő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy. |
| 11. | És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja neked a Mester: Hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt? |
| 12. | És ő mutat nektek egy nagy vacsorálóhelyet berendezve, ott készítsétek el. |
| 13. | Elmenvén pedig, úgy találák, amint mondta nekik, és elkészíték a húsvéti bárányt. |
| 14. | És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ővele egyetembe. |
| 15. | És monda nekik: Kívánva kívántam a húsvéti bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék: |
| 16. | Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában. |
| 17. | És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: |
| 18. | Mert mondom nektek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. |
| 19. | És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nekik, mondván: Ez az én testem, mely tiértetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. |
| 20. | Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely tiértetek kiontatik. |
| 21. | De íme, annak a keze, aki engem elárul, velem van az asztalon. |
| 22. | És az Embernek Fia jóllehet elmegy, mint elvégeztetett, de jaj annak az embernek, aki által elárultatik! |
| 23. | És ők kezdék egymás között kérdezni, vajon ki lehet az őközöttük, aki ezt meg fogja tenni. |
| 24. | Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak. |
| 25. | Ő pedig monda nekik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hívatnak. |
| 26. | De ti nem úgy: hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb, és aki fő, mint aki szolgál. |
| 27. | Mert melyik nagyobb, az-e, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde aki asztalnál ül? De én tiköztetek olyan vagyok, mint aki szolgál. |
| 28. | Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok énvelem az én kísértéseimben; |
| 29. | Én azért adok nektek, miképpen az én Atyám adott nekem, országot, |
| 30. | Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izraelnek tizenkét nemzetségét. |
| 31. | Monda pedig az Úr: Simon! Simon! Íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; |
| 32. | De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. |
| 33. | Ő pedig monda neki: Uram, teveled kész vagyok mind tömlöcre, mind halálra menni! |
| 34. | És ő monda: Mondom neked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. |
| 35. | És monda nekik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-e valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem. |
| 36. | Monda azért nekik: De most, akinek erszénye van, elővegye, hasonlóképpen a táskát; és akinek nincs, adja el felsőruháját, és vegyen szablyát, |
| 37. | Mert mondom nektek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert amik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek. |
| 38. | Azok pedig mondának: Uram, íme van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég. |