| 39. | És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére, követék pedig őt az ő tanítványai is. |
| 40. | És mikor ott a helyen vala, monda nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! |
| 41. | És ő eltávozék tőlük mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék, |
| 42. | Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt, mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! |
| 43. | És angyal jelenék meg neki mennyből, erősítvén őt. |
| 44. | És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. |
| 45. | És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt, |
| 46. | És monda nekik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! |
| 47. | És mikor még beszéle, íme sokaság [jöve], melynek az méne előtte, aki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül; és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja. |
| 48. | Jézus pedig monda neki: Júdás, csókkal árulod el az Embernek Fiát? |
| 49. | Látván pedig azok, akik őkörülötte [valának], ami következik, mondának neki: Uram, vágjuk-e őket fegyverrel? |
| 50. | És közülük valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. |
| 51. | Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig! És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt. |
| 52. | Monda pedig Jézus azoknak, akik őhozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal! |
| 53. | Mikor mindennap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek énreám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma. |
| 54. | Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol. |
| 55. | És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ővelük. |
| 56. | És meglátván őt egy szolgálóleány, amint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ővele vala! |
| 57. | Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt! |
| 58. | És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok! |
| 59. | És úgy egy óra múlva másvalaki erősíté, mondván: Bizony, ez is vele vala, mert Galileából való is! |
| 60. | Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas. |
| 61. | És hátrafordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, amint neki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. |
| 62. | És kimenvén Péter, keservesen síra. |
| 63. | És azok a férfiak, akik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt. |
| 64. | És [szemeit] betakarván, arcul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg, ki az, aki téged vere? |
| 65. | És sok egyéb dolgot mondának neki, szidalmazván őt. |
| 66. | És amint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók, és vivék őt az ő gyülekezetükbe, |
| 67. | Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk. Monda pedig nekik: Ha mondom nektek, nem hiszitek. |
| 68. | De ha kérdezlek is, nem feleltek nekem, sem el nem bocsátotok. |
| 69. | Mostantól fogva ül az Embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől. |
| 70. | Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nekik: Ti mondjátok, hogy én vagyok! |
| 71. | Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából. |
| 1. | És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz. |
| 2. | És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja. |
| 3. | Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-e a zsidók királya? És ő felelvén neki, monda: Te mondod! |
| 4. | Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben. |
| 5. | De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig. |
| 6. | Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajon galileai ember-e ő? |
| 7. | És mikor megtudta, hogy ő a Heródes hatósága alá tartozik, Heródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban. |
| 8. | Heródes pedig Jézust látván igen megörüle, mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott őfelőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz. |
| 9. | Kérdezé pedig őt sok beszéddel, de ő semmit nem felele neki. |
| 10. | [Ott] állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt. |
| 11. | Heródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz. |
| 12. | És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Heródes, mert azelőtt ellenségeskedésben valának egymással. |
| 13. | Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén, |
| 14. | Monda nekik: Idehoztátok nekem ez embert, mint aki a népet félrevezeti, és íme, én tielőttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, amivel őt vádoljátok. |
| 15. | De még Heródes sem, mert titeket őhozzá igazítálak; és íme, semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő. |
| 16. | Megfenyítvén azért őt, elbocsátom. |
| 17. | Kell vala pedig elbocsátania nekik ünnepenként egy [foglyot]. |
| 18. | De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabbást! |
| 19. | Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöcbe. |
| 20. | Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust, |
| 21. | De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! |
| 22. | Ő pedig harmadszor [is] monda nekik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam őbenne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom! |
| 23. | Azok pedig nagy fennszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék, és az ő szavuk és a főpapoké erőt vesz vala. |
| 24. | És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, amit kérnek vala. |
| 25. | És elbocsátá nekik azt, aki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöcbe, akit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak. |
| 26. | Mikor azért elvivék őt, egy cirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. |
| 27. | Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, akik gyászolák és siraták őt. |
| 28. | Jézus pedig hozzájuk fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok énrajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon! |
| 29. | Mert íme, jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és amely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! |
| 30. | Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mireánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! |
| 31. | Mert ha a zöldellő fán ezt művelik, mi esik a száraz [fán]? |
| 32. | Vivének pedig két másikat is, [két] gonosztevőt ővele, hogy megölessenek. |
| 33. | Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya [helyének] mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat bal kéz felől. |
| 34. | Jézus pedig monda: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek! Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájuk sorsot. |
| 35. | És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja! |
| 36. | Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és ecettel kínálván őt, |
| 37. | És ezt mondván neki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! |
| 38. | Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. |
| 39. | A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! |
| 40. | Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! |
| 41. | És mi ugyan méltán, mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük, ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. |
| 42. | És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a te országodban! |
| 43. | És monda neki Jézus: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban! |
| 44. | Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilenc óráig. |
| 45. | És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen kettéhasada. |
| 46. | És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én lelkemet! És ezeket mondván, meghala. |
| 47. | Látván pedig a százados, ami történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony, ez ember igaz vala! |
| 48. | És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, amik történtek, mellét verve megtére. |
| 49. | Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, akik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket. |
| 50. | És íme, egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú, |
| 51. | Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimatiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát; |
| 52. | Ez odamenvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét. |
| 53. | És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. |
| 54. | És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. |
| 55. | Az [őt] követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképpen helyeztetett el az ő teste. |
| 56. | Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. |
| 57. | És szombaton nyugovának a parancsolat szerint. |
| 1. | A hétnek első [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velük. |
| 2. | És a követ a sírról elhengerítve találák. |
| 3. | És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. |
| 4. | És lőn, hogy mikor ők efelett megdöbbenének, íme, két férfiú álla melléjük fényes öltözetben. |
| 5. | És mikor ők megrémülvén a földre hajták orcájukat, azok mondának nekik: Mit keresitek a holtak között az élőt? |
| 6. | Nincs itt, hanem feltámadott! Emlékezzetek rá, mint beszélt nektek, még mikor Galileában volt, |
| 7. | Mondván: Szükség az Ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni. |
| 8. | Megemlékezének azért az ő szavairól. |
| 9. | És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. |
| 10. | Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja], Mária, és egyéb asszonyok ővelük, akik ezeket mondák az apostoloknak. |
| 11. | De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nekik. |
| 12. | Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott, és elméne, magában csodálkozván e dolgon. |
| 13. | És íme, azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. |
| 14. | És beszélgetének maguk közt mindazokról, amik történtek. |
| 15. | És lőn, hogy amint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájuk menvén, velük együtt megy vala az úton. |
| 16. | De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék. |
| 17. | Monda pedig nekik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? És [miért] vagytok szomorú ábrázattal? |
| 18. | Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda neki: Csak te vagy-e jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod, minémű dolgok lettek abban e napokon? |
| 19. | És monda nekik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának neki: Amelyek [esének] a názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt; |
| 20. | És mi módon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt. |
| 21. | Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izraelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. |
| 22. | Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának; |
| 23. | És mikor nem találták az ő testét, [haza]jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él. |
| 24. | És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. |
| 25. | És ő monda nekik: Oh, balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak! |
| 26. | Avagy nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? |
| 27. | És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nekik minden Írásokban, amik őfelőle megírattak. |
| 28. | Elközelítének pedig a faluhoz, amelybe mennek vala, és ő úgy tőn, mintha tovább menne. |
| 29. | De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velük maradjon. |
| 30. | És lőn, mikor leült velük, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nekik adá. |
| 31. | És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt, de ő eltűnt előlük. |
| 32. | És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-e a mi szívünk mibennünk, mikor nekünk szóla az úton, és mikor magyarázá nekünk az Írásokat? |
| 33. | És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velük valának. |
| 34. | Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak! |
| 35. | És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről. |
| 36. | És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus őközöttük, és monda nekik: Békesség nektek! |
| 37. | Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. |
| 38. | És monda nekik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? |
| 39. | Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok; tapogassatok meg engem, és lássatok, mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nekem van! |
| 40. | És ezeket mondván, megmutatá nekik kezeit és lábait. |
| 41. | Mikor pedig még nem hivék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nekik: Van-e itt valami ennivalótok? |
| 42. | Ők pedig adának neki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, |
| 43. | Melyeket elvőn, és előttük evék. |
| 44. | És monda nekik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam nektek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban énfelőlem. |
| 45. | Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket, hogy értsék az Írásokat. |
| 46. | És monda nekik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon, |
| 47. | És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. |
| 48. | Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. |
| 49. | És íme, én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel. |
| 50. | Kivivé pedig őket Betániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. |
| 51. | És lőn, hogy míg áldá őket, tőlük elszakadván, felviteték a mennybe. |
| 52. | Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe, |
| 53. | És mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen. |