| 1. | Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. |
| 2. | Ez kezdetben az Istennél vala. |
| 3. | Minden őáltala lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. |
| 4. | Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; |
| 5. | És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. |
| 6. | Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. |
| 7. | Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen őáltala. |
| 8. | Nem ő vala a világosság, hanem [jött], hogy bizonyságot tegyen a világosságról. |
| 9. | Az igazi világosság eljött volt [már] a világba, amely megvilágosít minden embert. |
| 10. | A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. |
| 11. | Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. |
| 12. | Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; |
| 13. | Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatából, hanem Istentől születtek. |
| 14. | És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. |
| 15. | János bizonyságot tett őróla, és kiáltott, mondván: Ez vala, akiről mondám: Aki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál. |
| 16. | És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért. |
| 17. | Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem [pedig] és az igazság Jézus Krisztus által lett. |
| 18. | Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya keblében van, az jelentette ki [őt]. |
| 19. | És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? |
| 20. | És megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus. |
| 21. | És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-e te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-e te? És ő felele: Nem. |
| 22. | Mondának azért neki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, akik minket elküldöttek: mit mondasz magad felől? |
| 23. | Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ésaiás próféta. |
| 24. | És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak, |
| 25. | És megkérdék őt és mondának neki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta? |
| 26. | Felele nekik János, mondván: Én vízzel keresztelek, de köztetek van, akit ti nem ismertek. |
| 27. | Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. |
| 28. | Ezek Bétabarában lettek, a Jordánon túl, ahol János keresztel vala. |
| 29. | Másnap látá János Jézust őhozzá menni, és monda: Íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! |
| 30. | Ez az, akiről én ezt mondám: Énutánam jő egy férfiú, aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál. |
| 31. | És én nem ismertem őt, de hogy megjelentessék Izraelnek, azért jöttem én, aki vízzel keresztelek. |
| 32. | És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot, és megnyugovék őrajta. |
| 33. | És én nem ismertem őt, de aki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nekem: Akire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki keresztel Szent Lélekkel. |
| 34. | És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia. |
| 35. | Másnap ismét [ott] állt vala János és kettő az ő tanítványai közül; |
| 36. | És ránézvén Jézusra, amint [ott] jár vala, monda: Íme az Isten Báránya! |
| 37. | És hallá őt a két tanítvány, amint szól vala, és követék Jézust. |
| 38. | Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nekik: |
| 39. | Mit kerestek? Azok pedig mondának neki: Rabbi (ami megmagyarázva azt teszi: Mester), hol lakol? |
| 40. | Monda nekik: Jöjjetek és lássátok meg! Elmenének és megláták, hol lakik, és nála maradának azon a napon; vala pedig körülbelül tíz óra. |
| 41. | A kettő közül, akik Jánostól [ezt] hallották és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére. |
| 42. | Találkozék ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda neki: Megtaláltuk a Messiást (ami megmagyarázva azt teszi: Krisztus); |
| 43. | És vezeté őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hívatni (ami megmagyarázva: Kőszikla). |
| 44. | A következő napon Galileába akart menni Jézus, és találkozék Fileppel, és monda neki: Kövess engem! |
| 45. | Filep pedig Betsaidából, az András és Péter városából való volt. |
| 46. | Találkozék Filep Nátánaellel, és monda neki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát. |
| 47. | És monda neki Nátánael: Názáretből támadhat-e valami jó? Monda neki Filep: Jer, és lásd meg! |
| 48. | Látá Jézus Nátánaelt őhozzá menni, és monda őfelőle: Íme egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen. |
| 49. | Monda neki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus, és monda neki: Mielőtt hívott téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál. |
| 50. | Felele Nátánael, és monda neki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izrael Királya! |
| 51. | Felele Jézus, és monda neki: Hogy azt mondám neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél. |
| 52. | És monda neki: Bizony, bizony mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az Ember Fiára. |
| 1. | És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában, és ott volt a Jézus anyja, |
| 2. | És Jézus is meghívaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe. |
| 3. | És elfogyván a bor, Jézus anyja monda neki: Nincs boruk. |
| 4. | Monda neki Jézus: Mi közöm nekem tehozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. |
| 5. | Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond nektek, megtegyétek! |
| 6. | Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala. |
| 7. | Monda nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. |
| 8. | És monda nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek. |
| 9. | Amint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van (de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt, |
| 10. | És monda neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót; te a jó bort ekkorra tartottad. |
| 11. | Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét, és hivének benne az ő tanítványai. |
| 12. | Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja, és a testvérei, és tanítványai, és ott maradának néhány napig, |
| 13. | Mert közel vala a zsidók húsvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe. |
| 14. | És [ott] találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait, és a pénzváltókat, amint ülnek vala; |
| 15. | És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájukat a templomból, az ökröket is, a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté, |
| 16. | És a galambárusoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává! |
| 17. | Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. |
| 18. | Felelének azért a zsidók, és mondának neki: Micsoda jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed? |
| 19. | Felele Jézus, és monda nekik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt. |
| 20. | Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt? |
| 21. | Ő pedig az ő testének templomáról szól vala. |
| 22. | Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az Írásnak, és a beszédnek, amelyet Jézus mondott vala. |
| 23. | Amint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, amelyeket cselekszik vala. |
| 24. | Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájuk amiatt, hogy ő ismeré mindnyájukat, |
| 25. | És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről, mert magától [is] tudta, mi volt az emberben. |
| 1. | Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere, |
| 2. | Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanemha az Isten van vele. |
| 3. | Felele Jézus, és monda neki: Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. |
| 4. | Monda neki Nikodémus: Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e? |
| 5. | Felele Jézus: Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. |
| 6. | Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. |
| 7. | Ne csodáld, hogy azt mondám neked: szükség nektek újonnan születnetek. |
| 8. | A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született. |
| 9. | Felele Nikodémus, és monda neki: Mi módon lehetnek ezek? |
| 10. | Felele Jézus és monda neki: Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket? |
| 11. | Bizony, bizony mondom neked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok. |
| 12. | Ha a földiekről szóltam nektek és nem hisztek, mi módon hisztek, ha a mennyeiekről szólok nektek? |
| 13. | És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az Embernek Fia, aki a mennyben van. |
| 14. | És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az Ember Fiának felemeltetnie, |
| 15. | Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. |
| 16. | Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. |
| 17. | Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. |
| 18. | Aki hiszen őbenne, el nem kárhozik, aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. |
| 19. | Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. |
| 20. | Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; |
| 21. | Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek. |
| 22. | Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földjére, és ott időzék velük, és keresztele. |
| 23. | János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És odajárulának, és megkeresztelkedének; |
| 24. | Mert János még nem vetteték a tömlöcbe. |
| 25. | Vetekedés támada azért a János tanítványai és a júdeaiak között a mosakodás felől. |
| 26. | És menének Jánoshoz, és mondának neki: Mester! Aki veled vala a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és hozzá megy mindenki. |
| 27. | Felele János, és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott neki. |
| 28. | Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy őelőtte küldettem el. |
| 29. | Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. |
| 30. | Annak növekednie kell, nekem pedig alább szállanom. |
| 31. | Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földi az, és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél, |
| 32. | És arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be. |
| 33. | Aki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz. |
| 34. | Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. |
| 35. | Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. |
| 36. | Aki hisz a Fiúban, örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. |
| 1. | Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János |
| 2. | (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai), |
| 3. | Elhagyá Júdeát, és elméne ismét Galileába. |
| 4. | Szamarián kell vala pedig általmennie. |
| 5. | Megy vala azért Szamariának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, amelyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. |
| 6. | Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. |
| 7. | Jöve egy szamariabeli asszony vizet meríteni; monda neki Jézus: Adj innom! |
| 8. | Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. |
| 9. | Monda azért neki a szamariai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre éntőlem, aki szamariai asszony vagyok? Mert a zsidók nem barátkoznak a szamariaiakkal. |
| 10. | Felele Jézus, és monda neki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és [hogy] ki az, aki ezt mondja neked: Adj innom, te kérted volna őt, és adott volna neked élő vizet. |
| 11. | Monda neki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? |
| 12. | Avagy nagyobb vagy-e te a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nekünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? |
| 13. | Felele Jézus és monda neki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik, |
| 14. | Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik, hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne. |
| 15. | Monda neki az asszony: Uram, add nekem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide meríteni! |
| 16. | Monda neki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide! |
| 17. | Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda neki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; |
| 18. | Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. |
| 19. | Monda neki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. |
| 20. | A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell. |
| 21. | Monda neki Jézus: Asszony, hidd el nekem, hogy eljő az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. |
| 22. | Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támadt. |
| 23. | De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres az ő imádóiul. |
| 24. | Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. |
| 25. | Monda neki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (aki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nekünk mindent. |
| 26. | Monda neki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek. |
| 27. | Eközben megjövének az ő tanítványai, és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? |
| 28. | Otthagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: |
| 29. | Jertek, lássatok egy embert, aki meg-monda nekem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-e a Krisztus? |
| 30. | Kimenének azért a városból, és hozzá menének. |
| 31. | Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! |
| 32. | Ő pedig monda nekik: Van nekem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok. |
| 33. | Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-e neki valaki enni? |
| 34. | Monda nekik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. |
| 35. | Ti nem azt mondjátok-e, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. |
| 36. | És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. |
| 37. | Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. |
| 38. | Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. |
| 39. | Abból a városból pedig sokan hivének benne a szamaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nekem, amit cselekedtem. |
| 40. | Amint azért odamentek hozzá a szamaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig. |
| 41. | És sokkal többen hivének a maga beszédéért, |
| 42. | És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár, mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője, a Krisztus. |
| 43. | Két nap múlva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába. |
| 44. | Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában. |
| 45. | Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre. |
| 46. | Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, akinek a fia beteg vala. |
| 47. | Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát, mert halálán vala. |
| 48. | Monda azért neki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. |
| 49. | Monda neki a királyi ember: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal! |
| 50. | Monda neki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment. |
| 51. | Amint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának neki, mondván, hogy: A te fiad él. |
| 52. | Megtudakozá azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett vala, és mondának neki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz. |
| 53. | Megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá neki Jézus, hogy: A te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe. |
| 54. | Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment. |