Online Biblia

Vedd kezedbe a Bibliád!

Olvasási terv: HIT Rádió: Olvassuk együtt egy év alatt a Bibliát!

Igeszakasz: 223. nap / 256. nap

Felolvasó: Hack Márta

János Evangéliuma - 13. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
2.	És vacsora közben, amikor az ördög belesugallta már iskariótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,
3.	Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott neki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,
4.	Felkele a vacsorától, leveté a felsőruháját, és egy kendőt vévén, körülköté magát.
5.	Azután vizet tölte a medencébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amellyel körül vala kötve.
6.	Méne azért Simon Péterhez, és az mon- da neki: Uram, te mosod-e meg az én lábaimat?
7.	Felele Jézus és monda neki: Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
8.	Monda neki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele neki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám.
9.	Monda neki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
10.	Monda neki Jézus: Aki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
11.	Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
12.	Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felsőruháját felvette, újra leülvén, monda nekik: Értitek-e, hogy mit cselekedtem veletek?
13.	Ti engem így hívtok: Mester és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.
14.	Azért ha én, az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait,
15.	Mert példát adtam nektek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.
16.	Bizony, bizony mondom nektek: a szolga nem nagyobb az ő uránál, sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte.
17.	Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
18.	Nem mindnyájatokról szólok; tudom, én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az Írás: Aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
19.	Most megmondom nektek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok.
20.	Bizony, bizony mondom nektek: aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
21.	Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom nektek, hogy egy tiközületek elárul engem.
22.	A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, [hogy] kiről szól.
23.	Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus.
24.	Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól.
25.	Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda neki: Uram, ki az?
26.	Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá iskariótes Júdásnak, a Simon fiának.
27.	És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért neki Jézus: Amit cselekszel, hamar cselekedjed.
28.	Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta neki.
29.	Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá neki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van az ünnepre, vagy hogy adjon valamit a szegényeknek.
30.	Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne; vala pedig éjszaka.
31.	Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az Embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték őbenne.
32.	Ha megdicsőítteték őbenne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.
33.	Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem, de amiként a zsidóknak mondám, hogy ahová én megyek, ti nem jöhettek, most nektek is mondom.
34.	Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
35.	Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
36.	Monda neki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele neki Jézus: Ahová én megyek, most énutánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.
37.	Monda neki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom érted!
38.	Felele neki Jézus: Az életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.

János Evangéliuma - 14. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!
2.	Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem [volna], megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.
3.	És ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.
4.	És hogy hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok.
5.	Monda neki Tamás: Uram, nem tudjuk, hová mégy; mi módon tudhatjuk azért az utat?
6.	Monda neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam.
7.	Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
8.	Monda neki Filep: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és elég nekünk!
9.	Monda neki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nekünk az Atyát?
10.	Nem hiszed-e, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki énbennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
11.	Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nekem.
12.	Bizony, bizony mondom nektek: aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál, mert én az én Atyámhoz megyek.
13.	És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
14.	Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
15.	Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok,
16.	És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké:
17.	Az igazságnak ama Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
18.	Nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok.
19.	Még egy kevés idő, és a világ nem lát engem többé, de ti megláttok engem, mert én élek, ti is élni fogtok.
20.	Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek.
21.	Aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.	Monda neki Júdás (nem az iskariótes): Uram, mi dolog, hogy nekünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.	Felele Jézus, és monda neki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet, és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.	Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet, és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.
25.	Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek valék.
26.	Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam nektek.
27.	Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek; nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
28.	Hallottátok, hogy én azt mondtam nektek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához, mert az én Atyám nagyobb nálamnál.
29.	És most mondtam meg nektek, mielőtt meglenne, hogy amikor majd meglesz, higgyetek.
30.	Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme, és énbennem nincsen semmije;
31.	De hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nekem: keljetek fel, menjünk el innen.

János Evangéliuma - 15. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2.	Minden szőlővesszőt, amely énbennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3.	Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam nektek.
4.	Maradjatok énbennem, és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad, akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok.
5.	Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
6.	Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad, és egybe gyűjtik ezeket, és a tűzre vetik, és megégnek.
7.	Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az nektek.
8.	Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek, és legyetek nekem tanítványaim.
9.	Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.
10.	Ha [az] én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
11.	Ezeket beszéltem nektek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem, és a ti örömetek beteljék.
12.	Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.
13.	Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.
14.	Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok nektek.
15.	Nem mondalak többé titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek.
16.	Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
17.	Ezeket parancsolom nektek, hogy egymást szeressétek!
18.	Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt tinálatoknál.
19.	Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé, de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
20.	Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
21.	De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem.
22.	Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük, de most nincs mivel menteniük az ő bűnüket.
23.	Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.
24.	Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, amelyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.
25.	De [azért lőn így], hogy beteljesedjék a mondás, amely megíratott az ő törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek engem.
26.	Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot.
27.	De ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva énvelem vagytok.

János Evangéliuma - 16. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	Ezeket beszéltem nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
2.	A gyülekezetekből kirekesztenek titeket, sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
3.	És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
4.	Ezeket pedig azért beszéltem nektek, hogy amikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam nektek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam nektek, mivelhogy veletek valék.
5.	Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?
6.	Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem nektek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
7.	De én az igazat mondom nektek: Jobb nektek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló, ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok.
8.	És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9.	Bűn tekintetében, hogy nem hisznek énbennem;
10.	És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11.	Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
12.	Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13.	De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti nektek.
14.	Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti nektek.
15.	Mindaz, ami az Atyáé, az enyém, azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti nektek.
16.	Egy kevés [idő], és nem láttok engem, és ismét egy kevés [idő], és megláttok majd engem, mert én az Atyához megyek.
17.	Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, amit nekünk mond: Egy kevés [idő], és nem láttok engem, és ismét egy kevés [idő], és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?
18.	Mondának azért: Mi az a kevés [idő], amiről szól? Nem tudjuk, mit mond.
19.	Megérté azért Jézus, hogy őt akarnák megkérdezni, és monda nekik: Arról tudakozzátok-e egymást, hogy azt mondám: Egy kevés [idő], és nem láttok engem, és ismét egy kevés [idő], és megláttok majd engem?
20.	Bizony, bizony mondom nektek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.
21.	Az asszony, mikor szül, szomorúságban van, mert eljött az ő órája, de mikor megszüli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.
22.	Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.
23.	És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom nektek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
24.	Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.
25.	Ezeket példázatokban mondottam nektek, de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd nektek, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról.
26.	Azon a napon az én nevemben kértek majd, és nem mondom nektek, hogy én kérni fogom az Atyát tiértetek,
27.	Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.
28.	Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba; ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.
29.	Mondának neki az ő tanítványai: Íme, most nyíltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.
30.	Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen; erről hisszük, hogy az Istentől jöttél ki.
31.	Felele nekik Jézus: Most hiszitek?
32.	Íme, eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok ki-ki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
33.	Azért beszéltem ezeket nektek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságotok lészen; de bízzatok, én meggyőztem a világot.

János Evangéliuma - 17. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	Ezeket beszélte Jézus, és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged,
2.	Amiként te hatalmat adtál neki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, amit neki adtál.
3.	Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4.	Én dicsőítettelek téged e földön, elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5.	És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam tenálad a világ létele előtt.
6.	Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nekem adtál: tiéid valának, és nekem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.	Most tudták meg, hogy mindaz tetőled van, amit nekem adtál,
8.	Mert ama beszédeket, amelyeket nekem adtál, őnekik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.	Én ezekért könyörgök; nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tiéid.
10.	És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek, és megdicsőíttetem őbennük.
11.	És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12.	Mikor velük valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; akiket nekem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az Írás beteljesüljön.
13.	Most pedig tehozzád megyek, és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magukban.
14.	Én a te igédet nekik adtam, és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.
15.	Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.	Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.
17.	Szenteld meg őket a te igazságoddal: a te igéd igazság.
18.	Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.	És én őértük [oda]szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek [az] igazságban.
20.	De nemcsak őértük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem,
21.	Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.
22.	És én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk:
23.	Én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.
24.	Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál; mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25.	Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26.	És megismertettem ővelük a te nevedet, és megismertetem, hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél, és én [is] őbennük [legyek].

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt

Előző nap

Következő nap