| 1. | Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő tanítványaival együtt túl a Kedron patakján, ahol egy kert vala, amelybe bemenének ő és az ő tanítványai. |
| 2. | Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, aki őt elárulja vala, mivelhogy gyakorta ott gyűlt egybe Jézus az ő tanítványaival. |
| 3. | Júdás azért magához vevén a [katonai] csapatot, és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. |
| 4. | Jézus azért tudván mindazt, ami reá következendő vala, előre méne, és monda azoknak: Kit kerestek? |
| 5. | Felelének neki: A názáreti Jézust. Monda nekik Jézus: Én vagyok. [Ott] állt pedig ővelük Júdás is, aki elárulta őt. |
| 6. | Mikor azért azt mondá nekik, hogy: Én vagyok, hátravonulának és földre esének. |
| 7. | Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust. |
| 8. | Felele Jézus: Mondtam nektek, hogy én vagyok [az]. Azért ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el. |
| 9. | Hogy beteljesüljön a beszéd, amelyet mondott: Azok közül, akiket nekem adtál, senkit sem vesztettem el. |
| 10. | Simon Péter pedig, akinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala. |
| 11. | Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-e kiinnom a pohárt, amelyet az Atya adott nekem? |
| 12. | A csapat azért, és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék őt, |
| 13. | És vivék őt először Annáshoz, mert ipa vala [ez] Kajafásnak, aki abban az esztendőben főpap vala. |
| 14. | Kajafás pedig az vala, aki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember vesszen el a népért. |
| 15. | Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a főpappal, és beméne Jézussal együtt a főpap udvarába, |
| 16. | Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, aki a főpappal ismerős vala, és szóla az ajtóőrzőnek, és bevivé Pétert. |
| 17. | Szóla azért Péterhez az ajtóőrző leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő: Nem vagyok. |
| 18. | A szolgák pedig, és a poroszlók [ott] állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. [Ott] áll vala pedig Péter is ővelük együtt, és melegszik vala. |
| 19. | A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől. |
| 20. | Felele neki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek, és titkon semmit sem szólottam. |
| 21. | Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nekik; íme, ők tudják, amiket nekik szólottam. |
| 22. | Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, aki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván: Így felelsz-e a főpapnak? |
| 23. | Felele neki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról, ha pedig jól, miért versz engem. |
| 24. | Elküldé őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. |
| 25. | Simon Péter pedig [ott] áll vala, és melegszik vala. Mondának azért neki: Nemde te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá ő, és monda: Nem vagyok. |
| 26. | Monda egy a főpap szolgái közül, rokona annak, akinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged ővele együtt a kertben? |
| 27. | Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala. |
| 28. | Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a húsvéti bárányt. |
| 29. | Kiméne azért Pilátus őhozzájuk, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen? |
| 30. | Felelének és mondának neki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe. |
| 31. | Monda azért nekik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért neki a zsidók: Nekünk senkit sem szabad megölnünk; |
| 32. | Hogy beteljesedjék a Jézus szava, amelyet monda, amikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia. |
| 33. | Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda neki: Te vagy a zsidók királya? |
| 34. | Felele neki Jézus: Magadtól mondod-e te ezt, vagy mások beszélték neked énfelőlem? |
| 35. | Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papi fejedelmek adtak téged az én kezembe: mit csele-kedtél? |
| 36. | Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való. |
| 37. | Monda azért neki Pilátus: Király vagy-e hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra. |
| 38. | Monda neki Pilátus: Micsoda az igazság? És amint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nekik: Én nem találok benne semmi bűnt. |
| 39. | Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak nektek egyet a húsvét ünnepen: akarjátok-e azért, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? |
| 40. | Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala. |
| 1. | Akkor azért előfogá Pilátus Jézust, és megostoroztatá. |
| 2. | És a vitézek tövisből koronát fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst adtak reá, |
| 3. | És mondának: Üdvöz légy, zsidók királya! És arcul csapdossák vala őt. |
| 4. | Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nekik: Íme, kihozom őt nektek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt. |
| 5. | Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nekik [Pilátus]: Ímhol az ember! |
| 6. | Mikor azért látják vala őt a papi fejedelmek és a szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Monda nekik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt őbenne. |
| 7. | Felelének neki a zsidók: Nekünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát. |
| 8. | Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala. |
| 9. | És ismét beméne a törvényházba, és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt neki. |
| 10. | Monda azért neki Pilátus: Nekem nem szólsz-e? Nem tudod-e hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak? |
| 11. | Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked; nagyobb bűne van azért annak, aki a te kezedbe adott engem. |
| 12. | Ettől fogva igyekszik vala Pilátus őt szabadon bocsátani, de a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királlyá teszi, ellene mond a császárnak! |
| 13. | Pilátus azért, amikor hallja vala e beszédet, kihozá Jézust, és üle a törvénytevő székbe azon a helyen, amelyet Kőpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbatának. |
| 14. | Vala pedig a húsvét péntekje, és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok! |
| 15. | Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! Monda nekik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Felelének a papi fejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk! |
| 16. | Akkor azért nekik adá őt, hogy megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust, és elvivék. |
| 17. | És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak, |
| 18. | Ahol megfeszíték őt, és ővele más kettőt, egyfelől és másfelől, középen pedig Jézust. |
| 19. | Pilátus pedig címet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. |
| 20. | Sokan olvasák azért e címet a zsidók közül, mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, ahol Jézus megfeszíttetett vala, és héberül, görögül és latinul vala [az] írva. |
| 21. | Mondának azért Pilátusnak a zsidók papi fejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok. |
| 22. | Felele Pilátus: Amit megírtam, megírtam. |
| 23. | A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött. |
| 24. | Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az Írás, amely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék. |
| 25. | A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás [felesége], és Mária Magdaléna. |
| 26. | Jézus azért, mikor látja vala, hogy [ott] áll az ő anyja és az a tanítvány, akit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! |
| 27. | Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány. |
| 28. | Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, monda: Szomjúhozom. |
| 29. | Vala pedig ott egy ecettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg ecettel, és izsópra tévén [azt], odavivék az ő szájához. |
| 30. | Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét. |
| 31. | A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala (mert annak a szombatnak napja nagy [nap] vala), kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait, és vegyék le [őket]. |
| 32. | Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsőnek lábszárait, és a másikét [is], aki ővele együtt feszíttetett meg. |
| 33. | Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait, |
| 34. | Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki [abból]. |
| 35. | És aki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága, és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higgyetek. |
| 36. | Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az Írás: Az ő csontja meg ne törettessék. |
| 37. | Másutt ismét így szól az Írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek. |
| 38. | Ezek után pedig kéré Pilátust az arimatiai József (aki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért, és levevé a Jézus testét. |
| 39. | Eljöve pedig Nikodémus is (aki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot. |
| 40. | Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, amint a zsidóknál szokás temetni. |
| 41. | Azon a helyen pedig, ahol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyeztetett vala. |
| 42. | A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyezteték Jézust. |
| 1. | A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. |
| 2. | Futa azért, és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. |
| 3. | Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. |
| 4. | Együtt futnak vala pedig mindketten, de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; |
| 5. | És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők, mindazáltal nem megy vala be. |
| 6. | Megjöve azután Simon Péter [is] nyomban utána, és beméne a sírba, és látá, hogy a lepedők ott vannak. |
| 7. | És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. |
| 8. | Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. |
| 9. | Mert nem tudják vala még az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból. |
| 10. | Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez. |
| 11. | Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba, |
| 12. | És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt vala. |
| 13. | És mondának azok neki: Asszony, mit sírsz? Monda nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. |
| 14. | És mikor ezeket mondotta, hátrafordula, és látá Jézust [ott] állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. |
| 15. | Monda neki Jézus: Asszony, mit sírsz? Kit keresel? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda neki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted őt, és én elviszem őt. |
| 16. | Monda neki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda neki: Rabbóni! Ami azt teszi: Mester! |
| 17. | Monda neki Jézus: Ne illess engem, mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. |
| 18. | Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és [hogy] ezeket mondotta neki. |
| 19. | Mikor azért este vala azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus, és megálla a középen, és monda nekik: Békesség nektek! |
| 20. | És ezt mondván, megmutatá nekik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat. |
| 21. | Ismét monda azért nekik Jézus: Békesség nektek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. |
| 22. | És mikor ezt mondta, rájuk lehele, és monda nekik: Vegyetek Szent Lelket! |
| 23. | Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak. |
| 24. | Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak, nem vala ővelük, amikor eljött vala Jézus. |
| 25. | Mondának azért neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat! Ő pedig monda nekik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. |
| 26. | És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ővelük. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség nektek! |
| 27. | Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat, és nézd meg az én kezeimet, és hozd [ide] a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő. |
| 28. | És felele Tamás, és monda neki: Én Uram és én Istenem! |
| 29. | Monda neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél; boldogok, akik nem látnak, és hisznek. |
| 30. | Sok más jelt is művelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. |
| 31. | Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy [ezt] hívén, életetek legyen az ő nevében. |
| 1. | Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképpen: |
| 2. | Együtt valának Simon Péter, és Tamás, akit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő [is] az ő tanítványai közül. |
| 3. | Monda nekik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának neki: Elmegyünk mi is teveled. Elmenének, és azonnal a hajóba szállának, és azon az éjszakán nem fogtak semmit. |
| 4. | Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton, a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van [ott]. |
| 5. | Monda azért nekik Jézus: Fiaim! Van-e valami ennivalótok? Felelének neki: Nincsen! |
| 6. | Ő pedig monda nekik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. |
| 7. | Szóla azért az a tanítvány, akit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van [ott]! Simon Péter azért, amikor hallja vala, hogy [ott] van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe. |
| 8. | A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonsszák vala a hálót a halakkal. |
| 9. | Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér. |
| 10. | Monda nekik Jézus: Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok. |
| 11. | Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, amely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal, és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló. |
| 12. | Monda nekik Jézus: Jertek, ebédeljetek! A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr ő. |
| 13. | Odaméne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nekik, és hasonlóképpen a halat is. |
| 14. | Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból. |
| 15. | Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának [fia]: jobban szeretsz-e engem ezeknél? Monda neki: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Monda neki: Legeltesd az én bárányaimat! |
| 16. | Monda neki ismét másodszor is: Simon, Jónának [fia], szeretsz-e engem? Monda neki: Igen, Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda neki: Őrizd az én juhaimat! |
| 17. | Monda neki harmadszor [is]: Simon, Jónának [fia], szeretsz-e engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor [is] mondotta vala neki: Szeretsz-e engem? És monda neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda neki Jézus: Legeltesd az én juhaimat! |
| 18. | Bizony, bizony mondom neked, amikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod. |
| 19. | Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla neki: Kövess engem! |
| 20. | Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, akit szeret vala Jézus, aki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén, és mondá: Uram, ki az, aki elárul téged? |
| 21. | Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint [lészen]? |
| 22. | Monda neki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem! |
| 23. | Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg, pedig Jézus nem mondta neki, hogy nem hal meg, hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? |
| 24. | Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és aki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz. |
| 25. | De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek ha egyenként megíratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának. Ámen. |