| 1. | Saulus pedig szintén javallta az ő megöletését. És támada azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és mindnyájan eloszlának Júdeának és Szamariának tájaira, az apostolokat kivéve. |
| 2. | Istvánt pedig eltakaríták kegyes férfiak, és nagy sírást tőnek őrajta. |
| 3. | Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala. |
| 4. | Amazok annak okáért eloszolván, széjjeljártak, hirdetve az igét. |
| 5. | És Filep lemenvén Szamaria városába, prédikálja vala nekik a Krisztust. |
| 6. | A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék. |
| 7. | Mert sokakból, kikben tisztátalan lelkek voltak, nagy hangon kiáltva kimenének, sok gutaütött és sánta pedig meggyógyula. |
| 8. | És lőn nagy öröm abban a városban. |
| 9. | Egy Simon nevű ember pedig már előbb gyakorolta abban a városban az ördögi tudományt és elámította Szamaria népét, magát valami nagynak állítván, |
| 10. | Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytől nagyig, mondván: Ez az Istennek ama nagy ereje! |
| 11. | Azért figyeltek pedig rá, mert sok időn át az ördögi mesterségekkel elámította őket. |
| 12. | De miután hittek Filepnek, aki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok. |
| 13. | És Simon maga is hitt, és megkeresztelkedvén, Fileppel tarta; és látván, hogy jelek és nagy erők lesznek, álmélkodik vala. |
| 14. | Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Szamaria bevette az Isten igéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost; |
| 15. | Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket, |
| 16. | Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. |
| 17. | Akkor kezeiket reájuk veték, és vettek Szent Lelket. |
| 18. | Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek, megkínálá őket pénzzel, |
| 19. | Mondván: Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen. |
| 20. | De Péter monda neki: A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető. |
| 21. | Nincsen neked részed, sem örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten előtt. |
| 22. | Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik neked szívednek gondolata. |
| 23. | Mert látom, hogy te keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel. |
| 24. | Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, amiket mondtatok, reám ne jöjjön. |
| 25. | Azok annak okáért, minekutána bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak igéjét, megtérének Jeruzsálembe, és a szamaritánusoknak sok falujában prédikálák az evangéliumot. |
| 26. | Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel, és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez. |
| 27. | És felkelvén, elméne. És íme, egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe, |
| 28. | És visszatérőben volt, és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát. |
| 29. | Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda, és csatlakozzál ehhez a szekérhez! |
| 30. | Filep azért odafutamodván, hallá, amint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajon érted-e, amit olvasol? |
| 31. | Ő pedig monda: Mi módon érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza nekem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé. |
| 32. | Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját. |
| 33. | Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el, mert elvétetik a földről az ő élete. |
| 34. | Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-e, vagy másvalakiről? |
| 35. | Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté neki a Jézust. |
| 36. | Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? |
| 37. | Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. |
| 38. | És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt. |
| 39. | Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert [tovább]méne az ő útján örömmel. |
| 40. | Filep pedig találtaték Azótusban, és széjjeljárva hirdeté az evangéliumot minden városnak, míglen Cézáreába juta. |
| 1. | Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, |
| 2. | Kére őtőle leveleket Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe. |
| 3. | És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaszkuszhoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: |
| 4. | És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala neki: Saul, Saul, mit kergetsz engem? |
| 5. | És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz; nehéz neked az ösztön ellen rúgódoznod. |
| 6. | Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig [monda] neki: Kelj fel, és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned. |
| 7. | A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva. |
| 8. | Felkele azonban Saulus a földről, de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézen fogva vezeték be őt Damaszkuszba. |
| 9. | És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott. |
| 10. | Vala pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok, Uram! |
| 11. | Az Úr pedig [monda] neki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert íme, imádkozik. |
| 12. | És látá [Saulus] látásban, hogy egy Ananiás nevű férfiú beméne hozzá, és kezét reá veté, hogy lásson. |
| 13. | Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szentjeidet Jeruzsálemben, |
| 14. | És itt [is] hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják. |
| 15. | Monda pedig neki az Úr: Eredj el, mert ő nekem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, és királyok, és Izrael fiai előtt. |
| 16. | Mert én megmutatom neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvedni. |
| 17. | Elméne azért Ananiás, és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul, atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak, és beteljesedjél Szent Lélekkel. |
| 18. | És azonnal, mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását, és felkelvén, megkeresztelkedék, |
| 19. | És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaszkuszi tanítványokkal néhány napig. |
| 20. | És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia. |
| 21. | Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, akik hallák, és mondának: Nem ez-e az, aki pusztította Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz? |
| 22. | Saulus pedig annál inkább erőt vőn, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus. |
| 23. | Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartának, hogy őt megöljék, |
| 24. | De tudtára esék Saulusnak az ő leselkedésük. És őrizék a kapukat mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék. |
| 25. | A tanítványok azért vevén őt éjjel, a kőfalon bocsáták alá, leeresztve egy kosárban. |
| 26. | Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, nem hívén, hogy ő tanítvány. |
| 27. | Barnabás azonban maga mellé vevén őt, vivé az apostolokhoz, és elbeszélé nekik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaszkuszban nagy bátorsággal a Jézus nevében. |
| 28. | És ki- és bejáratos vala köztük Jeruzsálemben, |
| 29. | És nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében, beszél, sőt vetekedik vala a görög zsidókkal, azok pedig igyekeznek vala őt megölni. |
| 30. | Megtudván azonban az atyafiak, levivék őt Cézáreába, és elküldék őt Tárzusba. |
| 31. | A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Szamariában békességük vala, épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vigasztalásában, sokasodnak vala. |
| 32. | Lőn pedig, hogy Péter, mikor mindnyájukat bejárá, leméne a Liddában lakozó szentekhez is. |
| 33. | Talála pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolc esztendő óta ágyban fekszik vala, ki gutaütött vala. |
| 34. | És monda neki Péter: Éneás, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus; kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal felkele. |
| 35. | És láták őt mindnyájan, kik laknak vala Liddában és Sáronban, kik megtérének az Úrhoz. |
| 36. | Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, név szerint Tábita, mely megmagyarázva Dorkásnak, [azaz zergének] mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott. |
| 37. | Lőn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala, és miután megmosták őt, kiteríték a felházban. |
| 38. | Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút őhozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk. |
| 39. | Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt odaére, felvezeték őt a felházba, és elébe állának neki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt. |
| 40. | Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék, és a [holt]testhez fordulván, monda: Tábita, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit, és meglátván Pétert, felüle. |
| 41. | És az kezét nyújtva neki, felemelé őt, és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá őt elevenen. |
| 42. | És tudtára lőn az egész Joppénak, és sokan hivének az Úrban. |
| 43. | És lőn, hogy ő több napig marada Joppéban egy Simon nevű tímárnál. |
| 1. | Vala pedig Cézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből, |
| 2. | Jámbor és istenfélő egész háza népével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek. |
| 3. | [Ez] látá látásban világosan, a napnak mintegy kilencedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne őhozzá, és monda neki: Kornélius! |
| 4. | Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda neki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért. |
| 5. | Most azért küldj Joppéba embereket, és hívasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek; |
| 6. | Ő egy Simon [nevű] tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja neked, mit kell cselekedned. |
| 7. | Amint pedig elment az angyal, aki Kornéliussal beszélt, szólíta kettőt az ő szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala. |
| 8. | És elmondván nekik mindent, elküldé őket Joppéba. |
| 9. | Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban. |
| 10. | Megéhezék azonban, és akara enni, míg azonban azok ételt készítének, szálla őreá elragadtatás, |
| 11. | És látá, hogy az ég megnyílt, és leszálla őhozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre, |
| 12. | Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. |
| 13. | És szózat lőn őhozzá: Kelj fel, Péter, öljed és egyél! |
| 14. | Péter pedig monda: Semmiképpen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant. |
| 15. | És ismét szózat [lőn] őhozzá másodszor is: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak. |
| 16. | Ez pedig három ízben történt, és ismét felviteték az edény az égbe. |
| 17. | Amint pedig Péter magában tűnődék, mi lehet az a látás, amelyet látott, íme a férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz, |
| 18. | És bekiáltván megtudakozák, vajon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-e szálláson? |
| 19. | És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda neki a Lélek: Íme, három férfiú keres téged. |
| 20. | Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ővelük, mert én küldöttem őket. |
| 21. | Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött őhozzá, monda: Íme, én vagyok, akit kerestek, mi dolog az, amiért jöttetek? |
| 22. | Ők pedig mondának: Kornélius százados, igaz és istenfélő férfiú, ki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához, és halljon tőled valami dolgokról. |
| 23. | Behíván azért őket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter ővelük, és a joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének ővele. |
| 24. | És másnap eljutának Cézáreába. Kornélius pedig várja vala őket, egybegyűjtvén rokonait és jó barátait. |
| 25. | És lőn, hogy amint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá [őt]. |
| 26. | Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel, én magam is ember vagyok. |
| 27. | És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyűlve; |
| 28. | És monda nekik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni, de nekem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek: |
| 29. | Annak okáért ellentmondás nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból hívattatok engem? |
| 30. | És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig böjtöltem, és kilenc órakor imádkozám az én házamban, és íme, egy férfiú álla meg előttem fényes ruhában, |
| 31. | És monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt. |
| 32. | Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett, ő, minekutána eljő, szól neked. |
| 33. | Azonnal azért küldöttem hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten neked parancsolt. |
| 34. | Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten, |
| 35. | Hanem minden nemzetben kedves őelőtte, aki őt féli, és igazságot cselekszik. |
| 36. | Azt az igét, melyet elkülde az Izrael fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura). |
| 37. | Ti ismeritek azt a dolgot, mely lőn az egész Júdeában, Galileától kezdve, az után a keresztség után, melyet János prédikált, |
| 38. | A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak, mert az Isten vala ővele. |
| 39. | És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, amiket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett, akit megölének, fára feszítvén. |
| 40. | Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy ő megjelenjék nyilván, |
| 41. | Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nekünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ővele, minekutána feltámadott halottaiból. |
| 42. | És megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. |
| 43. | Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen őbenne. |
| 44. | Mikor még szólá Péter ez igéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet. |
| 45. | És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka, |
| 46. | Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak, és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter: |
| 47. | Vajon eltilthatja-e valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket, miképpen mi is? |
| 48. | És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig. |