| 1. | Amint pedig őtőlük elszakadván elindultunk, egyenesen haladva Kóusba érkezénk, másnap pedig Rhodusba, és onnét Patarába. |
| 2. | És mikor találtunk egy hajót, mely Föníciába méne által, abba beülvén, elhajózánk. |
| 3. | És miután megláttuk Ciprust és elhagytuk azt balkézre, evezénk Szíriába, és Tíruszban köténk ki, mert a hajó ott rakja vala ki a terhét. |
| 4. | És ott maradánk hét napig, miután feltaláltuk a tanítványokat, kik Pálnak mondják vala a Lélek által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. |
| 5. | Mikor pedig eltöltöttük azokat a napokat, kimenvén, elutazánk, kikísérvén bennünket mindnyájan feleségestől, gyermekestől egészen a városon kívülre. És a tenger partján térdre esve imádkozánk. |
| 6. | És egymástól elbúcsúzván, beülénk a hajóba, azok pedig megtérének az övéikhez. |
| 7. | Mi pedig a hajózást bevégezvén, Tíruszból eljutánk Ptolemaisba, és köszöntvén az atyafiakat, náluk maradánk egy napig. |
| 8. | Másnap pedig elmenvén Pál és mi, kik ővele valánk, érkezénk Cézáreába, és bemenvén a Filep evangélista házába, ki ama hét közül való vala, őnála maradánk. |
| 9. | Ennek pedig vala négy szűz leánya, akik prófétálnak vala. |
| 10. | Mialatt pedig mi több napig ott maradánk, alájöve egy Júdeából való próféta, név szerint Agabus. |
| 11. | És mikor hozzánk jött, vevé Pálnak az övét, és megkötözvén a maga kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a Szent Lélek: A férfiút, akié ez az öv, ekképpen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányoknak kezébe. |
| 12. | Mikor pedig ezeket hallottuk, kérők mind mi, mind az odavalók, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. |
| 13. | De Pál felele: Mit műveltek sírván és az én szívemet kesergetvén? Mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézusnak nevéért. |
| 14. | Mikor azért nem engedett, megnyugodtunk, mondván: Legyen meg az Úrnak akarata. |
| 15. | E napok után pedig felkészülődvén, felmenénk Jeruzsálembe. |
| 16. | Jövének pedig mivelünk együtt a tanítványok közül is Cézáreából, kik elvezetének bizonyos ciprusi Mnásonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy ott legyen szállásunk. |
| 17. | Mikor azért Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadának minket az atyafiak. |
| 18. | Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz, és a vének mindnyájan ott valának. |
| 19. | És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, amiket az Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett. |
| 20. | Azok pedig [ezt] hallván, dicsőíték az Urat, és mondának neki: Látod, atyámfia, mely sok ezren vannak zsidók, kik hívőkké lettek, és mindnyájan buzognak a törvény mellett: |
| 21. | Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a [zsidó] szokások szerint ne járjanak. |
| 22. | Micsoda annak okáért? Mindenesetre össze kell gyülekezni a sokaságnak, mert meghallják, hogy idejöttél. |
| 23. | Ezt műveld azért, amit neked mondunk: Van miköztünk négy férfiú, kik fogadalmat vettek magukra; |
| 24. | Ezeket magad mellé vévén, tisztulj meg velük, és költs rájuk, hogy megnyíressék fejüket, és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, amiket tefelőled hallottak, hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod. |
| 25. | A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magukat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól. |
| 26. | Akkor Pál maga mellé véve azokat a férfiakat, másnap ővelük megtisztulván, beméne a templomba, bejelentvén a tisztulás napjainak eltelését, amíg mindegyikükért elvégeztetik az áldozat. |
| 27. | Mikor pedig a hét nap immár eltelőben volt, az Ázsiából való zsidók, meglátván őt a templomban, felindíták az egész sokaságot, és reá veték kezüket, |
| 28. | Kiáltván: Izraelita férfiak, legyetek segítségül: ez az az ember, ki e nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít mindenkit mindenütt, ezen felül még görögöket is hozott be a templomba, és megfertéztette ezt a szent helyet. |
| 29. | Mert látták vala annak előtte az efézusi Trofimust ővele a városban, kiről azt vélék, hogy Pál bevitte a templomba. |
| 30. | Megmozdula azért az egész város, és a nép összecsődüle, és Pált megragadván, vonszolják vala ki őt a templomból, és mindjárt bezáratának az ajtók. |
| 31. | Mikor pedig meg akarák őt ölni, feljuta a hír a sereg ezredeséhez, hogy az egész Jeruzsálem felzendült. |
| 32. | Ki azonnal vitézeket és századosokat vévén maga mellé, lefutott hozzájuk. Azok pedig, mikor meglátták az ezredest és a vitézeket, megszűnének Pált verni. |
| 33. | Akkor odaérvén az ezredes, elfogatá őt, és parancsolá, hogy kötözzék meg két lánccal, és tudakozá, hogy kicsoda és mit cselekedett. |
| 34. | De ki egyet, ki mást kiált vala a sokaság között, és mikor nem értheté meg a bizonyos valóságot a zajongás miatt, parancsolá, hogy vigyék el őt a várba. |
| 35. | Mikor pedig a lépcsőkhöz jutott, lőn, hogy úgy vivék őt a vitézek a néptömeg erőszaktétele miatt, |
| 36. | Mert követi vala a népnek sokasága, kiáltozva: Öld meg őt! |
| 37. | És mikor immár a várba akarák bevinni Pált, monda az ezredesnek: Vajon szabad-e nekem valamit szólanom tehozzád? Az pedig monda: Tudsz görögül? |
| 38. | Hát nem te vagy az az egyiptomi, ki e napoknak előtte fellázította és kivitte a pusztába azt a négyezer orgyilkos férfiút? |
| 39. | Monda pedig Pál: Én ugyan tárzusi zsidó ember vagyok, Cilicia nem ismeretlen városának polgára, de kérlek téged, engedd meg nekem, hogy szóljak a néphez. |
| 40. | Mikor aztán az megengedte, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek, és mikor nagy csendesség lőn, megszólala zsidó nyelven, mondván: |
| 1. | Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, amellyel most magamat előttetek mentem. |
| 2. | Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájuk, még inkább nyugalmat tanúsítottak. És monda: |
| 3. | Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma: |
| 4. | És ezt a tudományt üldöztem mindhalálig, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. |
| 5. | Miképpen a főpap is bizonyságom nekem, és a véneknek egész tanácsa, kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaszkuszba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek. |
| 6. | Lőn pedig, hogy amint menék és közelgeték Damaszkuszhoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem. |
| 7. | És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nekem: Saul, Saul, mit kergetsz engem? |
| 8. | Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz. |
| 9. | Akik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek, de annak szavát, aki velem szól vala, nem hallották. |
| 10. | Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nekem: Kelj fel, és menj el Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazokat, amik elrendelvék neked, hogy véghez vigyed. |
| 11. | Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézen fogva vezettetve menék Damaszkuszba. |
| 12. | Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek, |
| 13. | Hozzám jöve, és mellém állva monda nekem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem. |
| 14. | Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából. |
| 15. | Mert leszel neki tanúbizonysága minden embernél azok felől, amiket láttál és hallottál. |
| 16. | Most annak okáért mit késedelmezel? Kelj fel, és keresztelkedjél meg, és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét. |
| 17. | Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben, |
| 18. | És látám őt, ki ezt mondá nekem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet énfelőlem. |
| 19. | És én mondék: Uram, ők maguk tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, akik hisznek vala tebenned; |
| 20. | És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék, és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, akik őt megölték. |
| 21. | És monda nekem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé. |
| 22. | Hallgatják vala pedig őt e szóig, de most felemelék szavukat, mondván: Töröld el a föld színéről az ilyent, mert nem illik neki élni. |
| 23. | Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe, |
| 24. | Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá. |
| 25. | Amint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajon szabad-e nektek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni? |
| 26. | Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni, mert ez az ember római. |
| 27. | Hozzá menvén azért az ezredes, monda neki: Mondd meg nekem, te római vagy-e? Ő pedig monda: Az. |
| 28. | És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig [benne] is születtem. |
| 29. | Mindjárt eltávozának azért őtőle, akik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette. |
| 30. | Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsukkal egyben hozzá menjenek, és levezetvén Pált, eleikbe állatá. |
| 1. | Mikor pedig a tanácsra vetette szemét Pál, monda: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig. |
| 2. | Ananiás főpap pedig megparancsolá azoknak, kik őmellette állanak vala, hogy üssék őt szájon. |
| 3. | Akkor Pál monda neki: Megver az Isten téged, te kimeszelt fal! És te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek? |
| 4. | Az ott állók pedig mondának: Az Istennek főpapját szidalmazod-e? |
| 5. | Pál pedig monda: Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd! |
| 6. | Mikor pedig Pál eszébe vette, hogy az egyik részük a szadduceusok, a másik pedig a farizeusok közül való, felkiálta a tanács előtt: Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak reménysége és feltámadása miatt vádoltatom én. |
| 7. | Amint pedig ő ezt mondta, meghasonlás támada a farizeusok és a szadduceusok között, és a sokaság megoszlott. |
| 8. | Mert a szadduceusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mind a kettőt vallják. |
| 9. | Támada azért nagy kiáltozás, és felkelvén az írástudók a farizeusok pártjából, tusakodnak vala, mondván: Semmi rosszat sem találunk ez emberben, ha pedig lélek szólott neki, vagy angyal, ne tusakodjunk Isten ellen. |
| 10. | Mikor pedig nagy hasonlás támadt, félvén az ezredes, hogy Pál szétszaggattatik azoktól, parancsolá, hogy a sereg alájővén, ragadja ki őt közülük, és vigye el a várba. |
| 11. | A következő éjszakán pedig melléállván neki az Úr, monda: Bízzál, Pál! Mert miképpen bizonyságot tettél az énfelőlem való dolgokról Jeruzsálemben, azonképpen kell neked Rómában is bizonyságot tenned. |
| 12. | Midőn pedig nappal lőn, a zsidók közül némelyek összeszövetkezvén, átok alatt kötelezék el magukat, mondván, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált. |
| 13. | Többen valának pedig negyvennél, kik ezt az összeesküvést szőtték. |
| 14. | Ezek elmenvén a főpapokhoz és a vénekhez, mondának: Átok alatt megesküdtünk, hogy semmit nem ízlelünk addig, míg meg nem öljük Pált. |
| 15. | Most azért ti jelentsétek be az ezredesnek a tanáccsal egybe, hogy holnap hozza le őt tihozzátok, mintha az ő dolgának tüzetesebben végére akarnátok járni. Mi pedig, minekelőtte ő ideérne, készek vagyunk őt megölni. |
| 16. | Meghallván azonban a Pál nőtestvérének fia e cselvetést, megjelenvén és bemenvén a várba, tudtára adá Pálnak. |
| 17. | Pál pedig egyet a századosok közül magához hívatván, monda: Ezt az ifjat vezesd az ezredeshez, mert valamit akar neki jelenteni. |
| 18. | Az annak okáért maga mellé vévén őt, vivé az ezredeshez, és monda: A fogoly Pál magához hívatván engem, kéré, hogy ez ifjat hozzád vezessem, mert valamit akar neked mondani. |
| 19. | Az ezredes pedig őt kézen fogván és félrevonulván külön, tudakolá: Micsoda az, amit nekem jelenteni akarsz? |
| 20. | Az pedig monda: A zsidók elvégezték, hogy megkérnek téged, hogy Pált holnap vidd le a tanács elé, mintha valamit tüzetesebben meg akarnának tudakozni őfelőle. |
| 21. | Te azért ne engedj nekik: mert közülük negyvennél több férfiú leselkedik őutána, kik átok alatt kötelezték el magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik őt. És immár készen vannak, várakozva a te üzenetedre. |
| 22. | Az ezredes tehát elbocsátá az ifjat, meghagyván neki, hogy: El ne mondd senkinek, hogy ezeket megjelentetted nekem. |
| 23. | És magához hívatván kettőt a századosok közül, monda: Készítsetek föl kétszáz vitézt, hogy induljanak Cézáreába, és hetven lovast és kétszáz parittyást, az éjszakának harmadik órájától fogva. |
| 24. | És hogy barmokat is adjanak melléjük, hogy Pált felültetve békességgel vigyék Félix tiszttartóhoz. |
| 25. | Levelet is írt, melynek tartalma ez vala: |
| 26. | Klaudius Lisiás a nemes Félix tiszttartónak üdvöt! |
| 27. | Ezt a férfiút, kit a zsidók megfogtak és meg akartak ölni, odamenvén a sereggel, kiszabadítám, megértvén, hogy római. |
| 28. | Meg akarván pedig tudni az okát, miért vádolják őt, levivém őt az ő tanácsuk elébe, |
| 29. | És úgy találtam, hogy ő az ő törvényüknek kérdései felől vádoltatik, de semmi halálra vagy fogságra méltó vétke nincs. |
| 30. | Minthogy pedig nekem megjelentették, hogy a zsidók e férfiú után ólálkodni akarnak, azonnal hozzád küldém, meghagyva vádolóinak is, hogy ami dolguk van őellene, teelőtted mondják meg. Légy jó egészségben! |
| 31. | A vitézek tehát, amint nekik megparancsolták, Pált felvévén, elvivék azon éjszakán Antipatrisba. |
| 32. | Másnap pedig hagyván a lovagokat továbbmenni ővele, visszatérének a várba. |
| 33. | Azok pedig eljutván Cézáreába, és átadván a levelet a tiszttartónak, Pált is elébe állaták. |
| 34. | Mikor pedig elolvasta a tiszttartó, és megkérdezte, melyik tartományból való, és megértette, hogy Ciliciából, |
| 35. | Monda: Majd kihallgatlak, mikor vádlóid is eljőnek. És parancsolá, hogy a Heródes palotájában őrizzék őt. |
| 1. | Öt nap múlva aztán aláméne Ananiás főpap a vénekkel és egy Tertullus nevű prókátorral, kik panaszt tettek a tiszttartónál Pál ellen. |
| 2. | Mikor pedig ő előszólíttatott, Tertullus vádolni kezdé, mondván: |
| 3. | Nagyságos Félix, teljes háládatossággal ismerjük el, hogy teáltalad nagy békességet nyerünk, és a te gondoskodásod folytán igen jó intézkedések történnek e népre nézve, minden tekintetben és mindenütt. |
| 4. | De hogy téged sok ideig ne tartóztassalak, kérlek, hallgass meg minket röviden a te kegyelmességed szerint. |
| 5. | Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld kerekségén levő valamennyi zsidó közt, és a nazarénusok felekezetének feje, |
| 6. | Ki a templomot is meg akarta fertőztetni. Meg is fogtuk őt, és a mi törvényünk szerint akartuk megítélni, |
| 7. | De Lisiás, az ezredes, nagy karhatalommal odajövén, kivevé őt kezünkből, |
| 8. | És azt parancsolá, hogy az ő vádolói hozzád jöjjenek. Tőle te magad, ha kihallgatod, értesülhetsz mindezekről, melyekkel mi őt vádoljuk. |
| 9. | Helybenhagyák pedig a zsidók is, mondogatván, hogy úgy vannak ezek. |
| 10. | Felele pedig Pál, miután intett neki a tiszttartó a szólásra: Mivelhogy tudom, hogy te sok esztendő óta vagy e népnek bírája, bátorságosabban védekezem a magam ügyében, |
| 11. | Mert megtudhatod, hogy nincsen tizenkét napjánál több, mióta feljöttem imádkozni Jeruzsálembe. |
| 12. | És a templomban sem találtak engem, hogy valakivel vetekedtem volna, vagy hogy a népet egybezendítettem volna, sem a zsinagógákban, sem a városban. |
| 13. | Rám sem bizonyíthatják azokat, amikkel most engem vádolnak. |
| 14. | Erről pedig vallást teszek neked, hogy én a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hiszek mindazokban, amik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva. |
| 15. | Reménységem lévén az Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak. |
| 16. | Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor. |
| 17. | Sok esztendő múlva pedig eljövék, hogy az én népemnek alamizsnát hozzak, és áldozatokat. |
| 18. | Ezek közben találának engem megtisztulva a templomban, nem sokasággal, sem pedig háborúságtámasztásban, némely Ázsiából való zsidók, |
| 19. | Kiknek ide kellett volna elődbe jőni és vádolni, ha valami panaszuk volna ellenem. |
| 20. | Avagy ezek maguk mondják meg, vajon találtak-e bennem valami hamis cselekedetet, mikor én a tanács előtt álltam, |
| 21. | Hacsak ez egy szó tekintetében nem, melyet közöttük állva kiáltottam, hogy: A halottak feltámadása felől vádoltatom én tőletek e mai napon. |
| 22. | Mikor pedig ezeket hallotta Félix, elhalasztá dolgukat, mivelhogy tüzetesebb tudomása volt e szerzet dolgai felől, és monda: Mikor Lisiás ezredes alájő, dönteni fogok ügyetekben. |
| 23. | És megparancsolá a századosnak, hogy Pált őrizzék, de enyhébb fogságban legyen, és senkit ne tiltsanak el az övéi közül attól, hogy szolgáljon neki vagy hozzá menjen. |
| 24. | Egynéhány nap múlva pedig Félix megjelenvén feleségével, Drusillával egybe, ki zsidó asszony vala, maga elé hívatá Pált, és hallgatá őt a Krisztusban való hit felől. |
| 25. | Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el, de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged. |
| 26. | Egyszersmind pedig azt is reményli vala, hogy Pál pénzt ad neki, hogy őt szabadon bocsássa: ezért gyakrabban is magához hívatván őt, beszélget vala vele. |
| 27. | Mikor pedig két esztendő elmúlt, Félix utóda Porcius Festus lőn, és a zsidóknak kedveskedni akarván Félix, Pált fogságban hagyá. |