| 1. | Festus tehát, miután bement a tartományba, három nap múlva felméne Jeruzsálembe Cézáreából. |
| 2. | Panaszt tőnek pedig neki a főpap és a zsidók főemberei Pál ellen, és kérék őt, |
| 3. | Kérvén maguk számára jóindulatát őellene, hogy hozassa át őt Jeruzsálembe, lest vetvén, hogy megölhessék őt az úton. |
| 4. | Festus azonban azt felelé, hogy Pált Cézáreában őrzik, ő maga pedig csakhamar ki fog menni. |
| 5. | Akik azért köztetek, úgymond, főemberek, velem alájővén, ha valami gonoszság van abban a férfiúban, emeljenek vádat ellene. |
| 6. | Miután pedig tíz napnál tovább időzött közöttük, lemenvén Cézáreába, másnap ítélőszékibe üle, és Pált előhozatá. |
| 7. | Mikor pedig az megjelent, körülállák a zsidók, kik alámentek vala Jeruzsálemből, sok és súlyos vádat hozván fel Pál ellen, melyeket nem bírtak bebizonyítani, |
| 8. | Mivelhogy ő a maga mentségére ezt feleli vala: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit sem vétettem. |
| 9. | Festus pedig a zsidóknak kedveskedni akarván, felelvén Pálnak, monda: Akarsz-e Jeruzsálembe felmenni, és ott ítéltetni meg ezekről énelőttem? |
| 10. | Pál azonban monda: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell nekem megítéltetnem. A zsidóknak semmit sem vétettem, miként te is jól tudod. |
| 11. | Mert ha vétkes vagyok és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól, ha azonban semmi sincs azokban, amikkel ezek vádolnak engem, senki sem ajándékozhat oda engem azoknak. A császárra apellálok! |
| 12. | Akkor Festus tanácsával értekezvén, felele: A császárra apelláltál, a császár elé fogsz menni! |
| 13. | Néhány nap elmúltával pedig Agrippa király és Bernicé érkezék Cézáreába, hogy köszöntsék Festust. |
| 14. | Mikor pedig több napig időztek ott, Festus elébe adá a királynak a Pál dolgát, mondván: Van itt egy férfiú, kit Félix hagyott fogva. |
| 15. | Ki felől, mikor Jeruzsálembe mentem, jelentést tőnek a főpapok és a zsidóknak vénei, kérve őellene ítéletet. |
| 16. | Kiknek azt felelém, hogy nem szokásuk a rómaiaknak, hogy valamely embert halálra adjanak, mielőtt a vádlott szembe nem állíttatik vádlóival, és alkalmat nem nyer a vád felől való mentségére. |
| 17. | Mikor azért ők idegyűltek, minden haladék nélkül másnap az ítélőszékbe ülvén, előhozatám azt a férfiút, |
| 18. | Ki ellen, mikor vádlói előálltak, semmi bűnt nem hoztak fel azok közül, amiket én sejtettem, |
| 19. | Hanem valami vitás kérdéseik valának ővele az ő tulajdon babonaságuk felől, és bizonyos megholt Jézus felől, kiről Pál azt állítja vala, hogy él. |
| 20. | Én pedig bizonytalanságban lévén az efelől való vitára nézve, kérdém, vajon akar-e Jeruzsálembe menni, és ott ítéltetni meg ezek felől. |
| 21. | Pál azonban apellálván, hogy ő Augustus döntésére tartassék fenn, parancsolám, hogy tartassék fogva, míg őt a császárhoz nem küldhetem. |
| 22. | Agrippa pedig monda Festusnak: Szeretném magam is azt az embert hallani. Ő pedig monda: Holnap meg fogod őt hallani. |
| 23. | Másnap tehát eljővén Agrippa és Bernicé nagy pompával, és bemenvén a kihallgatási terembe az ezredesekkel és a város főfőpolgáraival együtt, Festus parancsolatára előhozák Pált. |
| 24. | És monda Festus: Agrippa király, és ti férfiak mindnyájan, kik velünk egybe itt vagytok! Látjátok őt, ki felől a zsidóknak egész sokasága megkeresett engem, mind Jeruzsálemben, mind itt, azt kiáltva, hogy nem kell neki tovább élnie. |
| 25. | Én pedig, ámbár megértém, hogy semmi halálra méltó dolgot sem cselekedett, de mivel éppen ő maga apellált Augustusra, elvégeztem, hogy elküldöm őt. |
| 26. | Ki felől nem tudok valami bizonyost írni az én uramnak. Ezért hoztam őt előtökbe, és kiváltképpen teelődbe, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténtével tudjak mit írni. |
| 27. | Mert esztelen dolognak látszik nekem, hogy aki foglyot küld, az ellene való vádakat is meg ne jelentse. |
| 1. | Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik neked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott: |
| 2. | Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felől, amikkel a zsidóktól vádoltatom, teelőtted fogok védekezni e mai napon, |
| 3. | Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen! |
| 4. | Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan. |
| 5. | Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. |
| 6. | Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért állok itt ítélet alatt, |
| 7. | Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut, mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól. |
| 8. | Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik nektek, hogy Isten halottakat támaszt fel? |
| 9. | Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. |
| 10. | Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben, és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt, mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. |
| 11. | És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem, és felettébb dühösködvén ellenük, kergettem mind az idegen városokig is. |
| 12. | E dologban éppen útban lévén Damaszkusz felé a főpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel, |
| 13. | Délben látám az úton, király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala. |
| 14. | Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely énhozzám szól, és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz neked az ösztön ellen rugódoznod. |
| 15. | Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz. |
| 16. | De kelj fel és állj lábaidra, mert azért jelentem meg neked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok neked jelenni, |
| 17. | Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek, |
| 18. | Hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az énbennem való hit által. |
| 19. | Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt, |
| 20. | Hanem először a damaszkuszbelieknek és jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén. |
| 21. | Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a templomban. |
| 22. | De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni: |
| 23. | Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak. |
| 24. | Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fennszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz. |
| 25. | Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok. |
| 26. | Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert éppen nem gondolom, hogy ezek közül őelőtte bármi is ismeretlen volna, mert nem valami zugolyában lett dolog ez. |
| 27. | Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. |
| 28. | Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy kereszténnyé legyek. |
| 29. | Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, aminő én is vagyok, e bilincsektől megválva. |
| 30. | És mikor ő ezeket mondá, felkele a király, és a tiszttartó, és Bernicé, és akik velük együtt ültek, |
| 31. | És visszavonultukban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember. |
| 32. | Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem apellált volna. |
| 1. | Midőn pedig elvégeztetett, hogy mi Itáliába hajózzunk, átadák mind Pált, mind némely egyéb foglyokat egy Julius nevű századosnak a császári seregből. |
| 2. | Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni, elindulánk, velünk lévén a macedóniai Aristárkhus, ki Tesszalonikából való. |
| 3. | És másnap megérkezénk Szidonba. És Julius emberséggel bánván Pállal, megengedé, hogy barátaihoz elmenve gondoskodásukban részesüljön. |
| 4. | És onnan elindulván, Ciprus alatt evezénk el, mivelhogy a szelek ellenkezők valának. |
| 5. | És a Cilicia és Pámfilia mellett levő tengeren átevezvén, eljutánk a liciai Mirába. |
| 6. | És mivel ott a százados egy Itáliába menő alexandriai hajót talált, abba szállított be minket. |
| 7. | Több napon át azonban lassan hajózván és nehezen érkezvén Knidushoz, mivel nem enged vala bennünket [odajutni] a szél, elhajózánk Kréta alatt, Salmóné mellett, |
| 8. | És nagy üggyel-bajjal elhajózván mellette, jutánk egy helyre, melyet Szép-kikötőknek neveznek, melyhez közel vala Lásea városa. |
| 9. | Mivel pedig sok idő múlt el, és a hajózás már veszedelmes vala, mivelhogy a böjt is elmúlt immár, inti vala Pál őket, |
| 10. | Ezt mondván nekik: Férfiak, látom, hogy nemcsak a tehernek és a hajónak, hanem a mi életünknek is bántódásával és nagy kárával fog történni e hajózás. |
| 11. | De a százados inkább hisz vala a kormányosmesternek és a hajótulajdonosnak, hogynem annak, amit Pál mond vala. |
| 12. | Mivel pedig az a kikötő telelésre nem volt alkalmas, a többség azt határozá, hogy hajózzanak el onnan is, ha valami módon eljutva Fénixbe, Kréta kikötőjébe, mely délnyugat és északnyugat felé néz, kitelelhetnének. |
| 13. | Mivel pedig déli szél kezdett lassan fúni, azt gondolván, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, elindulván, közelebb hajóztak el Kréta mellett. |
| 14. | Nemsokára azonban viharos szélvész csapott le oda, mely északkeleti szélnek neveztetik. |
| 15. | Mikor pedig a hajó elragadtatott, és nem bírt a széllel szembe menni, nekieresztvén [azt], vitetünk vala tova. |
| 16. | Mikor pedig egy kis sziget alá futottunk, mely Klaudának hívattatik, csak alig bírtuk hatalmunkba keríteni a csónakot, |
| 17. | Melyet miután felvontak, védőeszközöket alkalmaznak vala, alól megövedzvén a hajót, és mivel félnek vala, hogy zátonyra bukkannak, lebocsátván a vitorlát, úgy vitetnek vala. |
| 18. | Mikor pedig a szélvésztől nagyon hányattatánk, másnap a hajóterhet kihányák, |
| 19. | És harmadnap tulajdon kezeinkkel hányók ki a hajó felszerelését. |
| 20. | Mikor pedig több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, továbbra minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felől. |
| 21. | Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván őközöttük, monda: Jóllehet szükséges lett volna, oh férfiak, hogy engedelmeskedve nekem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt és kárt: |
| 22. | Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek, mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. |
| 23. | Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is, |
| 24. | Ezt mondván: Ne félj, Pál! A császár elé kell neked állanod. És íme, az Isten ajándékba adta neked mindazokat, kik teveled hajóznak. |
| 25. | Annak okáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondatott. |
| 26. | Egy szigetre kell pedig nekünk kivetődnünk. |
| 27. | Mikor pedig a tizennegyedik éjszaka eljött, amint ide s tova hányatánk az Adrián, éjféltájban észrevevék a hajósok, hogy valami szárazföld közelget hozzájuk. |
| 28. | És lebocsátván a vízmérő ónt, húsz ölnyinek találák, majd egy kevéssé tovább menvén és ismét lebocsátván a vízmérő ónt, találák tizenöt ölnyinek. |
| 29. | És mivel féltek, hogy szirtes helyekre vetődhetnek, a hajónak hátulsó részéből négy vasmacskát vetvén ki, kívánják vala, hogy nappal legyen. |
| 30. | A hajósok pedig, mikor el akarának menekülni a hajóból, és a csónakot lebocsáták a tengerre annak színe alatt, mintha a hajó orrából vasmacskákat akarnának vetni, |
| 31. | Monda Pál a századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok. |
| 32. | Akkor a vitézek elvágák a csónak köteleit, és ki hagyák esni azt. |
| 33. | Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájukat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz. |
| 34. | Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről. |
| 35. | Mikor pedig ezeket mondá és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájuk előtt, és megtörvén, kezde enni. |
| 36. | Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot. |
| 37. | Valánk pedig a hajóban lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan. |
| 38. | Miután pedig megelégedtek eledellel, a hajót könnyebbítik vala, a gabonát kihányván a tengerbe. |
| 39. | Mikor pedig megvirradt, a szárazföldet nem ismerik vala fel, hanem egy tengeröblöt sajdítanak vala, melynek sima partja van, melyre végezék, hogy kihajtják a hajót, ha bírják. |
| 40. | A vasmacskákat azért körös-körül elvagdalván, a tengerben hagyák, egyszersmind eloldván a kormányrudak köteleit és felvonván a nagy vitorlát a szélfúvásnak, igyekeznek vala a part felé haladni. |
| 41. | De mikor egy zátonyos helyre találtak, ráhajtották a hajót. És az első része ugyan megakadván, mozdíthatatlanul marad vala, a hátulsó része azonban szakadoz vala a haboknak ereje miatt. |
| 42. | A vitézeknek pedig az lőn tanácsa, hogy a foglyokat vágják le, hogy senki el ne szaladhasson, minekutána kiúszott. |
| 43. | De a százados meg akarván tartani Pált, eltiltá őket e szándéktól, és megparancsolá, hogy akik úszni tudnak, először azok szökdössenek a tengerbe és meneküljenek ki a szárazföldre, |
| 44. | A többiek pedig, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. És így lőn, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre. |
| 1. | És miután szerencsésen megmenekültek, akkor megtudák, hogy Melitának neveztetik az a sziget. |
| 2. | A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mivelünk: mert tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájunkat a rajtunk való záporért és a hidegért. |
| 3. | Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett, és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, az ő kezére ragada. |
| 4. | Mikor pedig látták a barbárok az ő kezéről függeni a mérges kígyót, mondják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult. |
| 5. | De neki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn. |
| 6. | Azok pedig azt várják vala, hogy ő meg fog dagadni, vagy nagy hirtelenséggel halva rogyik le. Mikor azonban sok ideig várták, és látták, hogy semmi baja nem lesz, megváltoztatva értelmüket, istennek mondják vala őt. |
| 7. | Annak a helynek környékén valának pedig a sziget főemberének, név szerint Publiusnak mezei jószágai, ki befogadván minket, három napig nagy emberségesen vendégül látott. |
| 8. | Lőn pedig, hogy a Publius atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküvék, kihez Pál beméne, és minekutána könyörgött, kezeit reá vetve meggyógyítá őt. |
| 9. | Minekutána azért ez megtörtént, egyebek is, kik betegek valának a szigeten, őhozzá jövének, és meggyógyulának. |
| 10. | Kik nekünk nagy tisztességet is tőnek, és mikor elindulánk, a szükséges dolgokkal ellátának. |
| 11. | Három hónap múlva tudniillik egy Alexandriába való hajón elindulánk, mely a szigeten telelt, melynek címere Kásztor és Pollux vala. |
| 12. | És Szirakúzába eljutván, ott maradánk három napig. |
| 13. | Onnét körülkerülvén, eljutánk Régiumba, és egy nap múlva déli szél támadván, másnap megérkezénk Puteóliba. |
| 14. | Hol mikor atyafiakat találtunk, kérének minket, hogy náluk maradjunk hét napig, és úgy menénk Rómába. |
| 15. | Onnét is az atyafiak, mikor a mi dolgainkat meghallották, nekünk előnkbe jövének Appii Forumig és Tres Tabernaeig. És mikor Pál meglátta őket, hálákat adván az Istennek, bátorságot vőn. |
| 16. | Mikor pedig Rómába jutottunk, a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel. |
| 17. | Lőn pedig, hogy három nap múlva magához hívatá Pál a zsidók között való főembereket. Mikor pedig egybegyűltek, monda nekik: Atyámfiai, férfiak, én jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen vagy az ősi szokások ellen, mindazáltal foglyul adattam át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe, |
| 18. | Kik miután kihallgattak, el akarának engem bocsátani, mivelhogy énbennem semmi halálra méltó vétek nincsen. |
| 19. | De mivel a zsidók ellene mondtak, kényszeríttettem a császárra apellálni, nem mintha az én népem ellen volna valami vádam. |
| 20. | Ennek okáért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket és szóljak veletek, mert az Izraelnek reménységéért vétettem körül e lánccal. |
| 21. | Azok pedig mondának neki: Mi tefelőled sem levelet nem vettünk Júdeából, sem pedig az atyafiak közül idejőve valaki, nem jelentett vagy szólott tefelőled valami rosszat. |
| 22. | Akarnók azért tőled hallani, micsoda értelemben vagy. Mert e felekezet felől tudva van előttünk, hogy mindenütt ellene mondanak. |
| 23. | Kitűzvén tehát neki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen, kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ővelük a Jézus felől való dolgokat, úgy a Mózes törvényéből, mint a prófétákból, reggeltől fogva mind estvéig. |
| 24. | És némelyek hivének az ő beszédének, mások nem hivének. |
| 25. | Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván: |
| 26. | Eredj el a néphez, és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek, és nézvén nézzetek, és ne lássatok! |
| 27. | Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják, hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. |
| 28. | Legyen azért nektek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez üdvözítése, és ők meg is hallgatják. |
| 29. | És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók, maguk között sokat vetekedve. |
| 30. | Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik őhozzá menének, |
| 31. | Prédikálván az Istennek országát, és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás nélkül. |