| 1. | Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangéliumá[nak hirdetésére], |
| 2. | Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szent írásokban |
| 3. | Az ő Fia felől, aki Dávid magvából lett test szerint, |
| 4. | Aki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint a halálból való feltámadás által, a mi Urunk, Jézus Krisztus felől, |
| 5. | Aki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért minden pogányok között, az ő nevéért, |
| 6. | Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai; |
| 7. | Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. |
| 8. | Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van; |
| 9. | Mert bizonyságom nekem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az ő Fiának evangéliumában, hogy szüntelen emlékezem felőletek, |
| 10. | Imádkozásaimban mindenkor könyörögvén, vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nekem Istennek akaratából, hogy hozzátok mehessek; |
| 11. | Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítésetekre, |
| 12. | Azaz hogy együtt felbuzduljunk tinálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által. |
| 13. | Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy én gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok (de mind ez ideig megakadályoztattam), hogy köztetek is nyerjek valami lelki gyümölcsöt, mint a többi pogányok közt is. |
| 14. | Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok. |
| 15. | Azért ami rajtam áll, kész vagyok nektek is, akik Rómában vagytok, az evangéliumot hirdetni. |
| 16. | Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először, meg görögnek. |
| 17. | Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. |
| 18. | Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. |
| 19. | Mert ami az Isten felől tudható, nyilván van őbennük, mert az Isten megjelentette nekik: |
| 20. | Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgyhogy ők menthetetlenek. |
| 21. | Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem neki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. |
| 22. | Magukat bölcseknek vallván balgatagokká lettek, |
| 23. | És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. |
| 24. | Annak okáért adta is őket az Isten szívük kívánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék, |
| 25. | Mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, aki mindörökké áldott. Ámen. |
| 26. | Annak okáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: |
| 27. | Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésüknek méltó jutalmát elvevén önmagukban. |
| 28. | És amiképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképpen odaadta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; |
| 29. | Akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel; |
| 30. | Susárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, |
| 31. | Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. |
| 32. | Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképpen cselekvőkkel egyet is értenek. |
| 1. | Annak okáért menthetetlen vagy, oh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod, mivel ugyanazokat műveled te, aki ítélsz. |
| 2. | Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekszenek. |
| 3. | Vagy azt gondolod, oh ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekszenek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét? |
| 4. | Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? |
| 5. | De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára, |
| 6. | Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: |
| 7. | Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel, |
| 8. | Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal. |
| 9. | Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekvő ember lelkének, zsidónak először, meg görögnek; |
| 10. | Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekvőnek, zsidónak először, meg görögnek: |
| 11. | Mert nincsen Isten előtt személyválogatás. |
| 12. | Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el; és akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg |
| 13. | (Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik, |
| 14. | Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük, |
| 15. | Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik) |
| 16. | Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által. |
| 17. | Íme, te zsidónak neveztetsz, és a törvényre támaszkodsz, és Istennel dicsekszel. |
| 18. | És ismered az ő akaratát, és választást tudsz tenni azok között, amelyek különböznek [attól], mivelhogy a törvényből megtaníttattál; |
| 19. | És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága, |
| 20. | A balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját. |
| 21. | Aki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-e? Aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-e? |
| 22. | Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-e? Aki utálod a bálványokat, szentségtörő vagy-e? |
| 23. | Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-e? |
| 24. | Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, amint meg van írva. |
| 25. | Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. |
| 26. | Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körül-metélkedésül tulajdoníttatik-e neki? |
| 27. | És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvényeknek megrontója vagy. |
| 28. | Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az, sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: |
| 29. | Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése [az igazi körülmetélkedés], amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. |
| 1. | Mi tekintetben különb hát a zsidó? Vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek? |
| 2. | Minden tekintetben sok. Mindenekelőtt, hogy az Isten rájuk bízta az ő beszédeit. |
| 3. | De hát hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége nem teszi-e hiábavalóvá az Istennek hűségét? |
| 4. | Távol legyen! Sőt, inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, amint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és győzedelmes légy, mikor vádolnak téged. |
| 5. | Ha pedig a mi igazságtalanságunk az Istennek igazságát mutatja meg, mit mondjunk? Vajon igazságtalan-e az Isten, hogy minket büntet? Emberi módon szólok. |
| 6. | Távol legyen! Mert akkor mi módon ítéli meg az Isten a világot? |
| 7. | Mert ha az Istennek igazsága az én hazugságom által öregbült az ő dicsőségére, miért kárhoztattatom még én is, mint bűnös? |
| 8. | Sőt, inkább ne cselekedjük-e a rosszat, hogy [abból] jó származzék? – amint minket rágalmaznak, és amint némelyek mondogatják, hogy mi így beszélünk, akiknek kárhoztatása igazságos. |
| 9. | Micsoda tehát? Különbek vagyunk-e? Semmiképpen nem! Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak, |
| 10. | Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; |
| 11. | Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. |
| 12. | Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. |
| 13. | Nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel álnokságot szólnak, áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. |
| 14. | Szájuk telve átkozódással és keserűséggel. |
| 15. | Lábaik gyorsak a vérontásra. |
| 16. | Útjaikon romlás és nyomorúság van, |
| 17. | És a békességnek útját nem ismerik. |
| 18. | Nincs isteni félelem az ő szemük előtt. |
| 19. | Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék. |
| 20. | Annak okáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg őelőtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon. |
| 21. | Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; |
| 22. | Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség, |
| 23. | Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. |
| 24. | Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, |
| 25. | Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt, |
| 26. | Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására a mostani időben, hogy igaz legyen ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való. |
| 27. | Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit törvénye által. |
| 28. | Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. |
| 29. | Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is, |
| 30. | Mivelhogy egy az Isten, aki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által. |
| 31. | A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-e a hit által? Távol legyen! Sőt, inkább a törvényt megerősítjük. |
| 1. | Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám, a mi atyánk nyert volna test szerint? |
| 2. | Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. |
| 3. | Mert mit mond az Írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatik az őneki igazságul. |
| 4. | Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; |
| 5. | Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. |
| 6. | Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül: |
| 7. | Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek az ő bűneik. |
| 8. | Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. |
| 9. | Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is [tulajdoníttatik]-e? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttatik igazságul. |
| 10. | Miképpen tulajdoníttatik tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában. |
| 11. | És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében [tanúsított] hite igazságának pecsétjéül nyerte, hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; |
| 12. | És [hogy] atyja [legyen] a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében [tanúsított] hitének nyomdokait. |
| 13. | Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által. |
| 14. | Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret: |
| 15. | Mert a törvény haragot nemz; ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen. |
| 16. | Azért hitből, hogy kegyelemből [legyen], hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk |
| 17. | (Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket. |
| 18. | Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod. |
| 19. | És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; |
| 20. | Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, |
| 21. | És teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti. |
| 22. | Azért is tulajdoníttatik neki igazságul. |
| 23. | De nemcsak őérte íratott meg, hogy tulajdoníttatik neki [igazságul], |
| 24. | Hanem miértünk is, akiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, akik hisznek abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat, a Jézust a halálból, |
| 25. | Ki a mi bűneinkért [halálra] adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. |
| 1. | Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk, Jézus Krisztus által, |
| 2. | Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében. |
| 3. | Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, |
| 4. | A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, |
| 5. | A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nekünk. |
| 6. | Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért. |
| 7. | Bizonyára igazért [is] alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. |
| 8. | Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. |
| 9. | Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen őáltala. |
| 10. | Mert ha mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele. |
| 11. | Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük. |
| 12. | Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek; |
| 13. | Mert a törvényig vala bűn a világon, a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény; |
| 14. | Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, aki ama következendőnek kiábrázolása vala. |
| 15. | De a kegyelmi ajándék nem úgy [van], mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra. |
| 16. | És az ajándék sem úgy [van], mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből [lett] kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből [van] igazulásra. |
| 17. | Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által, sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek. |
| 18. | Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre [elhatott] a kárhozat, azonképpen egynek igazsága által minden emberre [elhatott] az életnek megigazulása. |
| 19. | Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. |
| 20. | A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik, |
| 21. | Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által. |