| 1. | Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? |
| 2. | Távol legyen! Akik meghaltunk a bűnnek, mi módon élnénk még abban? |
| 3. | Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? |
| 4. | Eltemettettünk azért ővele együtt a keresztség által a halálba, hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. |
| 5. | Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is [azok] leszünk. |
| 6. | Tudván azt, hogy a mi óemberünk ővele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: |
| 7. | Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. |
| 8. | Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ővele. |
| 9. | Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, |
| 10. | Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. |
| 11. | Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk, Jézus Krisztusban. |
| 12. | Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek neki az ő kívánságaiban, |
| 13. | Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek! |
| 14. | Mert a bűn tirajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. |
| 15. | Mit is tehát? Vétkezzünk-e, mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen! |
| 16. | Avagy nem tudjátok, hogy akinek odaszánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? |
| 17. | De hála az Istennek, hogy [jóllehet] a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, amelyre adattatok. |
| 18. | Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek. |
| 19. | Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen odaszántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra, azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre. |
| 20. | Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok. |
| 21. | Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, amiket most szégyelltek? Mert azoknak a vége halál. |
| 22. | Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet. |
| 23. | Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk, Krisztus Jézusban. |
| 1. | Avagy nem tudjátok-e, atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, amíg él? |
| 2. | Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul [az asszony] a férj törvénye alól. |
| 3. | Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgyhogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy. |
| 4. | Azért, atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. |
| 5. | Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; |
| 6. | Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk, hogy szolgáljunk a léleknek újságában, és nem a betű óságában. |
| 7. | Mit mondunk tehát? A törvény bűn-e? Távol legyen! Sőt, inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad! |
| 8. | De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn. |
| 9. | Én pedig éltem régen a törvény nélkül; de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn, |
| 10. | Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nekem halálomra van. |
| 11. | Mert a bűn, alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa. |
| 12. | Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó. |
| 13. | Tehát a jó nekem halálom lett-e? Távol legyen! Sőt, inkább a bűn [az], hogy megtessék a bűn, mely a jó által nekem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által. |
| 14. | Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve. |
| 15. | Mert amit cselekszem, nem ismerem: mert nem azt művelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem. |
| 16. | Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. |
| 17. | Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. |
| 18. | Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. |
| 19. | Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. |
| 20. | Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én művelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. |
| 21. | Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. |
| 22. | Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; |
| 23. | De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. |
| 24. | Oh, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? |
| 25. | Hálát adok Istennek a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok. |
| 1. | Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. |
| 2. | Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. |
| 3. | Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben, |
| 4. | Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. |
| 5. | Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. |
| 6. | Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. |
| 7. | Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen, minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. |
| 8. | Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. |
| 9. | De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. |
| 10. | Hogyha pedig Krisztus tibennetek [van], jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért. |
| 11. | De ha annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő tibennetek lakozó Lelke által. |
| 12. | Annak okáért, atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: |
| 13. | Mert ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. |
| 14. | Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. |
| 15. | Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! |
| 16. | Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. |
| 17. | Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. |
| 18. | Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nekünk megjelentetik. |
| 19. | Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. |
| 20. | Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette. |
| 21. | Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. |
| 22. | Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. |
| 23. | Nemcsak [ez] pedig, hanem maguk a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását. |
| 24. | Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is [azt]? |
| 25. | Ha pedig amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk. |
| 26. | Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. |
| 27. | Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért. |
| 28. | Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik [az ő] végzése szerint hivatalosak. |
| 29. | Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. |
| 30. | Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. |
| 31. | Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? |
| 32. | Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk? |
| 33. | Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít! |
| 34. | Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is értünk. |
| 35. | Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-e? |
| 36. | Amint meg van írva, hogy: Teéretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek, mint vágó juhokat. |
| 37. | De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett, |
| 38. | Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, |
| 39. | Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely van a mi Urunk, Jézus Krisztusban. |
| 1. | Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által, |
| 2. | Hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelenvaló az én szívemnek fájdalma; |
| 3. | Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, [elszakasztva] a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint; |
| 4. | Akik izraeliták, akiké a fiúság, és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás, és az isteni tisztelet, és az ígéretek; |
| 5. | Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen. |
| 6. | Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izraeliták azok, kik Izraeltől valók; |
| 7. | Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik neked a te magod. |
| 8. | Azaz nem a testnek fiai az Isten fiai, hanem az ígéret fiait tekinti magul. |
| 9. | Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz. |
| 10. | Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól, a mi atyánktól: |
| 11. | Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól, |
| 12. | Megmondatott neki, hogy a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. |
| 13. | Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaút pedig gyűlöltem. |
| 14. | Mit mondunk tehát? Vajon nem igazságtalanság-e [ez] az Istentől? Távol legyen! |
| 15. | Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek. |
| 16. | Annak okáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. |
| 17. | Mert azt mondja az Írás a fáraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. |
| 18. | Annak okáért akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít. |
| 19. | Mondod azért nekem: Miért fedd hát [engem]? [Hiszen] az ő akaratának kicsoda áll ellene? |
| 20. | Sőt inkább kicsoda vagy te, óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-e a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? |
| 21. | Avagy nincsen-e a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon? |
| 22. | Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek, |
| 23. | És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, [mit szólhatsz ellene]? |
| 24. | Akikül el is hívott minket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, |
| 25. | Amint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek, és a nem szerettet szeretettnek. |
| 26. | És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nekik: Ti nem vagytok az én népem! – ott az élő Isten fiainak fognak hívatni. |
| 27. | Ésaiás pedig ezt kiáltja Izrael felől: Ha Izrael fiainak száma [annyi] volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg. |
| 28. | Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban, mivel rövidesen végez az Úr a földön. |
| 29. | És amint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nekünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. |
| 30. | Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, akik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, mégpedig a hitből való igazságot; |
| 31. | Izrael ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. |
| 32. | Miért? Azért, mert nem hitből [keresték], hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe, |
| 33. | Amint meg van írva: Íme, beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg. |
| 1. | Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izrael üdvösségét. |
| 2. | Mert bizonyságot teszek felőlük, hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés szerint. |
| 3. | Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek. |
| 4. | Mert a törvény vége Krisztus, minden hívőnek igazságára. |
| 5. | Mert Mózes a törvényből való igazságról [azt] írja, hogy aki azokat cselekszi, él azok által. |
| 6. | A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza) |
| 7. | Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza) |
| 8. | De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. |
| 9. | Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatsz. |
| 10. | Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. |
| 11. | Mert azt mondja az Írás: Valaki hisz őbenne, meg nem szégyenül. |
| 12. | Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. |
| 13. | Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. |
| 14. | Mi módon hívják azért segítségül [azt], akiben nem hisznek? Mi módon hisznek pedig [abban], aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló nélkül? |
| 15. | Mi módon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek a békességhirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek! |
| 16. | De nem mindenek engedelmeskedtek az evangéliumnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? |
| 17. | Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. |
| 18. | De mondom: Avagy nem hallották-e? Sőt inkább az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a lakóföld véghatáráig az ő beszédük. |
| 19. | De mondom: Avagy nem ismerte-e Izrael? Először Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket. |
| 20. | Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, akik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek. |
| 21. | Az Izraelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedő és ellentmondó néphez. |